Hídlap, 2006. november (4. évfolyam, 216–236. szám)

2006-11-11 / 223. szám

magazin 2006. november 11., szombat • HÍD LAP Egy ember, s benne sok-sok zene A 80-as években indult zenei pályafutása, melynek jellemzé­sére pazar kínálata okán nem könnyű vállalkozni. Számos könnyűzenei műfajban próbálta már ki magát, bendzsót penge­tett több country bandában, roc­kot, blues, dixieland-et játszott más-más formációkban. Aztán jött a komolyzenei vonal és Vereckei Attila itt is megállta a helyét, mint énekes és karnagy. Több mint huszonöt éves pálya­futását rengeteg koncert, a ha­zai klasszikus zenei életben ki­vívott elismerések, termékeny szerzői véna és zenetanári cso­davilág jelzi. Esztergom legmu- zikálisabb emberét élete legfon­tosabb dolgairól kérdeztem.- Az elmúlt, ünnepségekkel teli hó­napban a közönség a rendezvényeken itt, Esztergomban is találkozhatott az­zal a kórussal, amelynek karnagya vagy. Mikor alakult az Ars Musica együttes?- Ezzel a névvel már énekeltünk 1996-tól három éven át, de aztán szü­neteltettük a működést. Három évvel ezelőtt, 2003-ban újra kezdtük a mun­kát a kórussal.- Mit lehet tudni még az Ars Musica kórusról?- Jelenleg huszonnégy tagja van, s többségükben velem egykorúak. A ta­gok azokból az esztergomi kórusokból érkeztek, melyekben már országosan bizonyítottak. Mivel nagyon hiányzott nekik a kóruséneklés, eljöttek, hogy részt vegyenek az Ars Musica munká­jában. Külön szeretem a csapatban, hogy nemcsak a próbákon, koncerte­ken jövünk össze, hanem egy nagyon jó baráti társaság is alakult.- Minden jelentősebb, ismertebb esztergomi kórusban részt vettél már. Szerinted igaz a megállapítás, hogy Esztergom a kórusok városa?- Én azt hiszem, hogy Esztergom üdítő kivétel, mert aki eljön a több, mint negyven éve megrendezésre ke­rülő országosan egyedülálló Tavaszi Dalos Ünnepre, az láthatja, hogy mi­lyen szerepet játszik a királyváros a hazai iskolai kórusok életében. A Szent István Gimnázium kórusa ál­landóan az országos versenyek helye­zettjei között van, a most újjáalakuló Dobó gimnáziumbeli kórus, a feren­ces gimnázium kórusa, a Szent Erzsé­bet szakiskola Liszt Ferenc ifjúsági vegyeskara mind azt mutatja, hogy Esztergom az elsők között van. A leg­utóbb említett Liszt Ferenc kórus az a iskolai csapat, melynek munkahe­lyem révén a vezetője vagyok. Jár­tunk már műsorunkkal Németország­ban és Olaszországban is. Úgy látom, hogy kevés olyan magyar iskolaváros van, ahol ennyi nívós kórus lenne. Ilyen szempontból nagyon büszke va­gyok az esztergomi zenei életre. A felnőtt kórusok pedig ugyancsak a di­ákokéhoz hasonlóan kiemelkedően jók, országosan elismertek. Ezek a Monteverdi, a Balassa és a már emlí­tett Ars Musica kórus.- Zenével pályád a nyolcvanas évek elején indult, ekkor egy country együt­tesben, a Wesztergom-ban zenéltél...- Tinédzser koromban, a kezdetek- kezdetén egy DG Country nevű együttesben kezdtem el muzsikálni. Egészen pontosan ez 1980-ban volt. 1983-ban aztán, a helyi zenekarok történetében először bejutottunk a Magyar Televízió Ki-mit-tud? című műsorába. Ez akkor kivételes lehető­ség volt. A gimnázium után át is iga­zoltam a Wesztergom együttesbe, ez­zel a csapattal nagyon sok számot ve­hettünk fel a Magyar Rádióban. Em­lékszem, hogy 1983-ban volt olyan nyári hónap, hogy harminc koncertet is adtunk, ami ugye azért becsülendő, mert sok zenekar egész évben koncer­tezik ennyit. De, hogy egy picit visz- szakanyarodjak a gimnáziumi évek­hez, megemlítem, hogy itt egy dixie­land bandába is játszottam az azóta is szintén muzsikáló Szegő Csábival. Ez a csapat odáig vitte, hogy tatai dixie­land országos találkozón a híres Benkó Dixieland Band előzenekara- ként léphetett fel.- Persze nem elégedtél meg csak a country és a dixieland műfajával...- Igen, testvéremmel együtt egy rockzenekart is alapítottunk. Itt Kubovics Lacival, Pataki Lacival, Sárosi Attilával egy Hamlet nevű for­mációban játszottunk. Újhullámos ze­nét valamint blues-t, Dire Straits szá­mokat játszottunk. A Hamlet buda­pesti koncerteken lépett fel a Kormo­ran együttes és a Deák Bili Blues Band előtt. Ez ugye 1986-ig ment, ak­kor közbeszólt másfél év katonaság. A leszerelés után már csak a Wesztergom maradt meg, itt még pár évig muzsikáltam, de ekkor már taní­tottam. Nyolc és fél évet a ferences gimnáziumban, tizenhat évet a József Attila Általános Iskolában és menet közben óraadó tanárként az Árpád­házi Szent Erzsébet középiskolában is dolgoztam. 1996-ban meghívtak a ré­gió szerte népszerű Memory Band-be. Itt idestova tíz éve zenélek. Aztán ott van a KMB, amely bandát a 80-as évek nagy magyar folk-rock együtte­sének, a Kormoran együttes egyfajta folytatásaként alapítottunk, a zenekar régi, legendás tagjaival,, Margit Jó­zseffel, Jenei Szilveszterrel, Gál Pé­terrel. A zenekarral hamarosan nagy­lemezünk jön ki, valamint előkészüle­tek alatt áll egy ausztráliai turné is.- Az egyik legérdekesebb dolog, hogy mindezen együttesekben más­más hangszeren játszottál.- Igen ,ez egy olyan dolog, hogy mindenkinek van egy hobbija, ki bé­lyeget, ki kisvasutat gyűjt, az én szen­vedélyem, hogy minél több hangsze­ren megtanuljak jól játszani. Az emlí­tett bandákban főként gitároztam, és billentyűztem, de bendzsóztam, száj­harmonikáztam, mandolinoztam, va­dászkürtön és szaxofonon játszottam, citeráztam, nagybőgőztem, hawaii gi­tároztam, furulyáztam. Ennyi jut hir­telen eszembe.- Ki ne felejtsük az éneklést se...- Mindig is énekeltem, ez már a Wesztergomban is így volt, ahol szó­lóénekes voltam. 1993-ben kecsegte­tett a dolog, hogy talán még az operá­ba is bekerülök, így elkezdtem ének- tanárhoz járni. Igaz, ez csak a kórus­ba sikerült volna. Ezzel együtt is szép feladatokat kaptam. Énekeltem a Cantemus '93 nagyfesztiválon, a Liszt Esztergomi mise szólistájaként a Ba­zilikában léptem fel háromszáz fős kórus élén, nagyzenekarral. Számos budapesti komolyzenei együttesben, például az Óbudai Társaskörben, mint szólista vendégművész és operaéne­kes mellett énekelhettem már. Ilyen volt például Mozart Requiem-jének basszusszólója...- Miért váltotta fel a „Tuba Mirum ”-ot a katedra ? Nem érzed úgy, hogy Isten adta tehetséget ástál el, ahelyett, hogy kamatoztattad volna?- Nem, mert úgy láttam, hogy a fentiek ellenére számomra a tanítás fontosabb lett. Az is egy előadás, leg­feljebb kisebb a színpad. De forgatom én azt a talentumot, mert amellett, hogy a „Szent Erzsébetben” főállás­ban tanítok, minden hétvégén vala­melyik formációban fellépek, mint zenész, énekes vagy karnagy.- Azt hiszem nem túl sokat pihen­hetsz. Hány „percet” alszol egy nap?- Vicc nélkül mondom, hogy tény­leg kevéssel is beérem, és minden nap úgy tudok felkelni, hogy nem vagyok fáradt, bár kétségtelen, sokat dolgo­zom, énekelek, zenélek és természete­sen a családommal is megpróbálok minél több időt eltölteni. A munká­hoz, zenéhez pedig mindig ad valami inspirációt egy új nap.- Milyen új terveid vannak?- A legújabb keletű dolog, ami már nem is terv, hiszen másfél éve műkö­dik, az Árpád-házi Szent Erzsébet szakközépiskolában megalakult isko­lazenekar. Ez komoly- és könnyűze­nét is jelent. A könnyűzenét ez eset­ben például ír népzene jelenti. Ha tervnek még nem is, de álomnak ne­vezhetjük, hogy egyszer szeretnék egy saját, nagyszabású zenei műve­met gyerek nagyzenekarral, és gyerek nagykórussal megszólaltatni.- Hangszeres és énekesi karakter, zeneszerzői habitus, valamint sok-sok zenével telített a pályád és életed. A country, blues, rock, jazz stílusú mu­zsikák mellett a komoly- és népzenék hatalmas benned zengő egyvelegéből milyen bölcsesség tudható meg magá­ról a zenéről?- Az az igazság, hogy aki zenész az érti, amit most mondok, de persze na­gyon jó lenne ha mindenki értené. Én azt hiszem, hogy „a zenéről” lehet csak beszélni és butaság elkülöníteni azt könnyű és komoly műfajokra. Az utóbbinál is vannak felejthető alkotá­sok, és az előbbinél is számos örökér­vényű műről beszélhetünk. Nagyon sok hasonlóság van ugyanis építkezé­sében, szerkezetileg és formailag és sok minden más részletében a könnyű és komolyzene között. Egyik adódik a másikból, a jazz például visszahat a komolyzenére. Röviden: a mi jó zene, az a zene, ami nem jó zene, az nem zene. Minden egyes korban a stílus determinálja a szerzőket. Ha Mozart ma élne, világos, hogy teljesen más zenét írna. De ez fordítva is igaz, ha Andrew Lloyd Webber kétszáz évvel ezelőtt születik, bizonyára hatalmas operákat alkotott volna. Úgy látom, hogy nagyon jó lenne, ha az iskolák­ban nemcsak népzenét és klasszikuso­kat oktatnának, hanem úgynevezett könnyűzenét, improvizációkat is. Nemcsak ezt vagy azt, hanem ezeket együtt. Meggyőződésem, hogy a gye­rekek fantasztikus teljesítményre len­nének képesek. • Pöltl „Oxi” Zoltán Hogyan kerüljük el a súlygyarapodást a Márton-napi ünnepek alatt? Az elhízás (obezitás) igen gyakori kóros állapot a felnőtt lakosság és egyre in­kább a gyerekek körében is Földünk jó néhány országában. Hazánkban körülbe­lül minden harmadik felnőtt tekinthető elhízottnak. Tény, hogy a kövérség szá­mos betegségre hajlamosít, elsősorban érelmeszesedésre, szív- és érrendszeri betegségekre, de magas vérnyomásra, epekövességre, cukorbetegségre és moz­gásszervi betegségekre is, továbbá számottevően növeli a balesetek kockázatát. Az elhízás kialakulásához több tényező hozzájárulhat, ám az esetek dön­tő többségében a túlzott energiafelvétei és a csökkent energialeadás az oka. Az elmúlt évtizedekben az elhízott emberek számának növekedése egyre szorosabban összefügg az életmódban bekövetkezett változásokkal: na­gyobb zsírtartalmú ételeket eszünk, s mind gyakoribbá válik az ülőmunka il­letve a fizikai aktivitás csökkenése, hiánya. Ilyen életvitel mellett évente át­lag 1 kg-mal nő a testtömeg, s ez az évek során tetemes testtömeg-gyarapo­dást eredményez, amely egészségkárosodásra vezethet. Öt európai kutatóközpontban kísérletsorozatot végeztek hat hónapon keresztül. A tanulmány a csökkentett zsír- és ezzel párhuzamosan a megnövelt szén­hidráttartalmú diétának a táplálkozásra, a testtömegre és a vérzsírokra gyako­rolt hatását vizsgálta. A kísérletet olyan 22 és 55 éves kor közötti felnőttek be­vonásával végezték, akiknek a testtömegindexe (BMI) 26 és 35 között moz­gott. Három-három csoportot állítottak fel száz-száz emberrel. A kontrollcso­port az addig megszokott étrendjén élt, amely 40% teljes zsírtartalmú ételből állt. A 2. számú csoport egyszerű szénhidrátot kapott 10%-kal kevesebb ener­giát tartalmazó zsírral, mint a kísérlet megkezdése előtt. A 3. csoport a szintén kis zsírtartalmú diéta mellett komplex szénhidrátokat fogyasztott, azaz ezúttal a zsírt elsősorban keményítőtartalmú táplálékokkal helyettesítették. A zsír és a szénhidrát egymáshoz viszonyított aránya igen nagy szerepet játszik a testtömeg alakulásában. Az újszerű diétát folytató személyeknél a testtömeg átlagosan 1-2 kilogrammal csökkent, holott a részt vevő szemé­lyeknél a napi kalóriabevitelt nem csökkentették számottevően. Csoport Energia Fehérje Zsír Testtömeg változás (kcal) (g) (g) Kontroll 2460 15,2 36,5 +0,8 kg 2. csoport 2490 15,8 25,5-0,9 kg 3. csoport 2220 17,9 27,8-1,8 kg Ez a tanulmány fontos bizonyítékul szolgál arra, hogy a kis zsírtartalmú és a nagy szénhidráttartalmú diéták hosszú távon testtömegcsökkenést ered­ményeznek. Más szavakkal: a testtömeg szabályozása anélkül is megoldha­tó, hogy bármiféle korlátozó diétát kellene bevezetnünk, elegendő csupán az elfogyasztott ételeket kicsit körültekintően kiválasztani. Ilyenkor november 11 -e táján nagy kísértésnek vagyunk kitéve a Márton- napi finomságok terítékre kerülésekor. Nehéz ellenállnunk a libatepertőnek, a hízott libamájnak zsírjában lilahagymával, ludaskásának, töltött libanyak­nak vagy a sült libacombnak párolt káposztával. Azt mondom nem is kell el­lenállni. Évente néhányszor, ünnepek alkalmával ezek a dietetikai szem­pontból egészségesnek éppen nem mondható, ám annál nagyobb kulináris élvezetet nyújtó ételek megengedhetőek. Egyszeri kilengés még nem ered­ményez számottevő súlygyarapodást. Néhány gyakorlati tanács a hízás megelőzésére:- Soha ne menjünk éhesen vendégségbe. Együnk gyümölcsöt, zsírszegény joghurtot, nyers zöldséget, vagy igyunk meg egy pohár sovány tejet, mielőtt elindulnánk.- Soha ne merüljünk bele úgy egy beszélgetésbe, hogy mellettünk egy tá­lon ott van a kedvenc süteményünk. Próbáljunk meg beszélgetés közben nem nassolni.- A tányérunkra először zöldséget és zsírszegény, fehérjedús ételeket hal­mozzunk, csak utána tegyünk rá néhány apró falatot a zsírosabb fogásokból.- Együnk lassan. A gyomornak 20 percre van szüksége ahhoz, hogy jelez­ze az agynak, telítve van.- Korlátozzuk az alkohol fogyasztást. Az alkohol nemcsak sok kalóriát tartalmaz, de az étvágyat is fokozhatja. Igyunk fröccsöt, vagy ami még jobb, ásványvizet vagy alkoholmentes paradicsomkoktélt.- Ne hanyagoljuk a mozgást. A mozgás elégeti a plusz kalóriákat.- A testsúly megtartásának kulcsszava a mértékletesség. Felfelé könnyebb, mint lefelé. Ez a súlyra is érvényes. Jó hír: segítséget kínál a sok zöldség és gyümölcs, nagyon kevés zsír, sok mozgás. • Hartmann Gabriella DIETETIKUS

Next

/
Thumbnails
Contents