Hídlap, 2006. november (4. évfolyam, 216–236. szám)
2006-11-04 / 218. szám
A sakkgép feltalálója H uszonegy éves korában - mivelhogy ezt a feladatot kapta - a Mária Terézia által latin nyelven kibocsátott törvényeket németre fordította, mégpedig mintaszerűen, így lett az 1755. szeptember 9-én Bécsben kelt okmány értelmében a pozsonyi Királyi Kamara fogalmazója. Neve akkoriban ismeretlen volt. Az ifjút Kempelen Farkasnak hívták. Tehetsége okán a következő évben „valóságos udvari kamarai fogalmazó”, majd 1757-ben udvari kamarai titkár lett. Ez év november 4-én feleségül vette Maria Karolina Ludovica főhercegnő udvarhölgyét, s ezért az esküvőn maga a királynő is megjelent. Sajnos, felesége hamarosan meghalt. 1762-ben gróf Erdődy Jánosné társalkodónőjét vette nőül. Gyermekeik közül csak Károly élte meg a felnőttkort. Farkas 1758-ban a sóbányák ellenőre, 1766-ban igazgatója lett. Pozsonyban élt. Kempelen, bár nem végzett komoly műszaki stúdiumokat, 1766-ban mégis meg tudta oldani a pozsonyi vár vízellátási gondjait egy új kútszerkezet megépítésével. Két évre rá a bánáti telepítések kormánybiztosa lett. Ismert sakkozógépét, mellyel a királynénak kívánt kedveskedni 1769 táján építette meg. Ebben a masinában egy alacsony termetű ember irányította a „gépi bábokat”. Kempelen erről a sakkgépről híresült el, pedig egyéb találmányai lényegesen nagyobb horderejűek. Később egy másik játékot, egy beszélőgépet is készített, melyhez viszont már komoly fonetikai tanulmányokat végzett. E diszciplína egyik legjelesebb magyar tudósaként tiszteljük, a külföldön is megjelent könyvét e témakörben írta meg. Másik mérnöki feladata a schönbrunni kastély parkja szökőkútjának megépítése volt. E nem éppen könnyű feladattal is meg tudott birkózni. „A Császári Királyi mulató kert most két jeles vízszöktető alkotmányokkal ékeskedik. Ezek a Mechanika tudományáról híres nevezetes Hazánkfiának, a Császári Királyi Magyar Udvari Kamara Tanácsosának, Kempelen Farkas úrnak találmányai, és nemcsak a szemnek és elmének gyönyörködtetésére szolgálnak, hanem nagy hasznot is hajtanak, mind a különb-különbféle malmok és hámorok körül, mind pedig különösen a bányákban.” 1724-ben az angol Potter egy gőzgépet helyezett üzembe Újbányán, - ezt 1728- ban Montesquieu is megcsodálta. 1777-ben Kempelen is tervezett egy hasonlót. Két évre rá készítette el a vakok írását segítő betűszedőjét és kézisajtóját. Megbízták, hogy a nagyszombati egyetemet 1777-ben Budára költöztesse. Ezt, s egyben Buda jobb vízellátását is megoldotta. Ő építtette át a Várszínházát is, s maga is írt színdarabokat, állítólag nem is rosszakat. Úgy érezte, hogy talán a literatúra területén jobban felfigyelnek rá? Ki tudja. Pedig mérnökként is világhírűvé lehetett volna. Ahhoz azonban túlságosan tehetséges volt. • (rajner) Kalendárium Számos tragédiával köszöntött a november Esztergomra és környékére száz évvel ezelőtt. Az egyre kevésbé látogatott Simon-Júda vásár mellett esztergomi párja sem büszkélkedhetett nagy eredménnyel. Pusztítottak ez elemek száz évvel ezelőtt Esztergomban, közülük az egyik emberáldozatot is követelt. Bővebben ad hírt a tragédiáról az Esztergomi Lapok november 4-én. „ Bedőlt tűzfal - egy halott két sebesült. Végzetes szerencsétlenség történt tegnap délután a Szenttamás hegyen. A Schmidt József tulajdonát képező 205. sz. ház tűzfala bontás közben összeomlott és az ott dolgozó Schmidtet valamint a neki segédkező Domics Jánost és Kállai Mihályt maga alá temette. A szerencsétlen embereket az udvarban lakók húzták ki a romok alól. Schmidt oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy rövid fél óra alatt kiszenvedett. Domics és Kállai súlyosan sebesülve fekszenek lakásukon. A rendőrség táviratban értesítette az ügyészséget az esetről, Körmendy vizsgálóbíró pedig még tegnap megkezdte a nyomozást a helyszínen. A dolog előzménye az, hogy a szomszédok már egy hete feljelentették Schmidtet, hogy a tűzfal veszélyes és düledezik, mire a rendőrség a városi mérnök javaslatára a veszélyeztetett lakásokat még m. hó 30-án kiürítette és elrendelte a tűzfal lebontását. Schmidték erre házilag kezdtek hozzá a bontáshoz, beállott a szerencsétlenség, mely igy csakis a saját vigyázatlanságuknak tudható be.” Egy másik elem is tombolt ekkor a városban, amelyről szintén e lapban olvashattunk. „Pusztító tűzvész. F- hó 1-ről 2-re virradó éjjelen nagy szerencsétlenség fenyegette a várost a szérűkön pusztító tűzvész alakjában. Kubovics István helybeli gazda szérűjén csapott fel a vészthozó elem és az óriási szélvihar feltartóztathatatlan erővel sodorta a város felé az égő pernyét. A veszedelem hírére azonnal kivonult a tűzoltóság, de az oltási kísérletek hiábavalónak bizonyultak. Közel egy órai emberfeletti munkával végre sikerült a tüzet megfékezni, de az üszköket meg egyre hordta a vihar a város felé. Erre Csemák rendőrfogalmazó katonai segítségért küldött. A 76-os készenlét csakhamar megérkezett és a lapátokkal felszerelt bakák 20 perc alatt a szó szoros értelmében elföldelték az üszkös csóvákat és ezzel megmentették a várost egy esetleges szerencsétlenségtől, miért is köszönet dukál a derék bakfiabiak. A tű elhamvasztotta Kubovics négy kazlát és 4 sarjú boglyáját”. Egy öngyilkossági kísérletről is hírt adott a Szabadság november 10-én, de szerencsére ez esetben végülis nem történt tragédia. „A Mária Valéria-hidon a napokban nagy busán jár- dogált egy csinos fiatal leány és keservesen sirt. Mikor magányosan hitte magát a hídon, felkapaszkodott a híd karjára és bele akart ugrani a Dunába, de a közelében lévő rendcír, Homyák Ferenc, a kinek a leány viselkedése feltűnt, hirtelen mellette termett és megakadályozta az öngyilkosságban. A csinos kesztölci tót leány azért akart az élettől megválni, mert nővére szerelmes levelet kapott, a melynek egyik része eltűnt és őt vették gyanúba, hogy ő rejtette kebelére a szerelmetes levelet.” A megrendítő esetek mellett sajnos örvendetes eseményről nem számolhatunk be a száz évvel ezelőtti lapok nyomán, a vásárokról szóló híradások sem voltak éppen biztatóak. Az Esztergom november 4-én írt a Simon-Júda vásárról. „A párkányi vásár év- ről-évre törpül, zsugorodik, míg egyszer csak az vesszük észre, hogy az esztergomi vásárok nívójára sülyed. Az idei vásár nem ért semmit sem azt árusok, sem a komédiások tekintetében. A harmadik napon már alig lézengett egy-két vevők a vásáron s hogy mily rosszul ment még a komédiásoknak is, mutatja, hogy tegnap, szombaton egyik bódét - pedig a legjobban látogatták - elárverezték." De ennél is van rosszabb, bizonyítja az Esztergomi Lapok november 8-i cikke. „Az esztergomi vásár. Hétfőn kedden és szerdán volt városunkban is az őszi vásár. A vásár a párkányihoz hasonlóan évről-évre dekadensebb. Az idén is oly silány volt kereslet és kínálat tekintetében, hogy meg sem érdemelte a vásár nevet." • Gál Kata
