Hídlap, 2006. november (4. évfolyam, 216–236. szám)
2006-11-25 / 233. szám
hídlapmagazin 2006. november 25., szombat • HÍDLAP Fényképezte: Csincsi Zoltán Tokodaltárón él, odavalósi és az esztergomi TV-ben és a KTV-ben kezdte el az operatőri munkát. Ma már szabadúszónak nevezi magát, aki a trendek és az iskolák intelmei ellenére szereti kipróbálni a saját elképzeléseit tv-filmekben, video klipekben és dokumentumfilmekben. Bátorságát és tehetségét igazolják a producerek és rendezők meghívásai, valamint szakmai díjai és elismerései. Legutóbb, novemberben a fővárosi Uránia Moziban megtartott Aranyszem Fesztiválon vehette át Koltay Lajos kezéből az elismerést jelző szobrocskát. Talán a szakmai ismertség miatt, talán nem,-ő úgy szereti, ha nem operatőrként, de így írják ki nevét a stáblistán: fényképezte - Csincsi Zoltán.- Egyszer már nyertél Aranyszem Díjat. Mivel érdemelted ki az elismerést két éve és mivel most?- 2002-ben voltunk Oroszországban, a Kurir-szigetvilág Iturup szigetének vulkánján forgattunk egy vulkanológus csapattal. Ez egy német-francia koprodukcióban készülő tudományos-ismeretterjesztő film volt „Rénium expedíció” címmel, melyet az Arte TV-nek készítettünk. 2004- ben rendezte meg a Magyar Operatőrök Társasága (H.S.C. azaz Hungarian Society of Cinematographers) azt az eseményt, ahol az első Aranyszemet kaptam az említett dokumentumfilm fényképezése kapcsán. Két éve Pados Gyulától, aki a Kontroll és a Sorstalanság című alkotás operatőre volt, vehettem át a díjat. Ez egy hatalmas megtiszteltetés volt számomra, ahogy most is, amikor Koltay Lajos adta át az Aranyszem szobrocskát. ■ - Hogy látod, mit jelent ma operatőrnek lenni?- Sokan úgy tudják, hogy az az operatőr, aki a kamerát tartja. Ez nem egészen így van. Egy operatőr a fényekkel dolgozik, a kamera egy eszköz, amivel megvajósítunk valamit. Tehát ez ugyanaz, mint egy festő esetében az ecset. Egy festő nem azért az, ami, mert ecsettel színeket kever. Az ecset csak egy eszköz a megvalósítás érdekében. A lényeg, hogy az alkotó mit érez, mit lát belül. Ez ugyanígy van a kameránál is. Fényekkel dolgozunk, megtervezzük a világítást, a színészek és a kamera mozgását.- Te most, ahogy korábban is dokumentumfilm fényképzéséért kaptál elismerést. Az előbb említett meghatározás erre a kategóriára is érvényes?- Amikor engem felkért a mostani produkció, Sipos József, a Leonardo producere az ismeretterjesztő film fényképzésére, tudtam, hogy nem úgy fogjuk elkészíteni, ahogy manapság jópár dokumentumfilm készül, miszerint egy vagy két kamerával fölvesznek egy viszonylag hosszú anyagot, majd pedig abból a montírozó szobában vágják össze azt a verziót, amit a közönségnek szánnak. Ennél a munkánál egy dramatikus dokumentumfilmről beszélünk, tehát egy előre megtervezett, forgatókönyv alapján elkészített film, melyben fikciós jelenetek is vannak.- Pedig úgy gondolná a kívülálló, hogy ha dokumentumfilm, akkor sokkal hitelesebb, jobb ha csak a maga „ sprődségében ” tálalják a nézőnek a filmes anyagot...- Nem így látom. Szerintem az a stílus sokkal esetlenebb, és én, mint operatőr szeretem megkomponálni ezeket az illusztrációs jeleneteket.- Ez már esetleg egyfajta kiváltság a szakmán belül vagy valami más?- A producerek, rendezők az előző munkáim alapján már tudják, hogy ha engem hívnak, akkor mit várhatnak el tőlem, mit kapnak. Én tudatosan állok hozzá minden munkához, minden filmnél van egy elképzelésem, amit véghez is viszek. Természetesen kompromisszumot is szoktam kötni, de vannak elgondolásaim, amelyekből egyszerűen nem adok alább. Ezt nevezhetjük maximalizrhusnak is.- A díjnyertes Leonardo című filmnél mi volt a koncepciód?- Az alapötlet lényege a film színvilága volt. Tudjuk Leonardo Da Vinci-ről, a híres reneszánsz polihisztorról, hogy mindent megfigyelt, az állatokat, a növényeket, a tájat és az embert is. Rengeteg kutatást végzett többféle tudományos ágazatban,' miként nemcsak egy művészeti műfajban dolgozott, például a festészetben is. Arra gondoltam, hogy legyen ennek a filmnek ilyen festmény hangulata, mintha festmények megkomponáltságát néznénk. Ezzel reményeink szerint egy merengős, elgondolkodtató, viszonylag lassú ritmusú filmet készítettünk. Bevallom, én egy picit gyorsabbra szerettem volna csinálni, de a rendezői koncepció más volt, így itt kellett kötnöm egy kompromisszumot.- Van-e valami köze ennek a dokumentumfilmnek a játékfilmes Da Vinci-kód című filmhez?- Tulajdonképpen semmi. Annyira nem, hogy az említett könyvet nem is olvastam, illetve a filmet sem néztem meg. Erre a filmötletre az ORTT pályázatán nyert pénzt a producerünk és ez a Leonardo-film már évek óta várt az elkészítésre, annyira, hogy ez végül is egy sorozat része. A következő ilyen produkciónk Andersenről, a híres mesék dán írójáról fog szólni.- Mi lesz a Leonardo-film további sorsa?- Ez ismeretterjesztő csatornáknak szánt produkció. A film producere Cannes-ba vitte ki, hogy ott nemzetközi zsűri előtt mutassák be. Ott és akkor a Discovery Channel választotta ki magának a filmet. Persze több rosta is van, melyen átjut egy ilyen alkotás, Cannes mondjuk az első rosta volt, ahol átment, sikerrel. A magyar nyelvű változat mellett, várva a nemzetközi fogadtatásra, elkészült oroszul és angolul is. Jelenleg azért vagyok Esztergomban, mert itt az ETV stúdiójában összeállítjuk a Leonardo operatőri változatát, ezzel megyünk majd Oroszországba egy filmfesztiválra és természetesen bemutatjuk itthon is a Magyar Filmszemlén a produkciót.- Bizonyára sokakat érdekel, hogy miként jutottál el az ETV-től addig, hogy Koltay Lajos kezéből vegyél át komoly szakmai elismerést. Mesélj pályád főbb állomásairól!- Dolgozva tanultam a mesterséget, de nem a filmművészeti főiskolán - ez ugye ma már egyetem -, de elmondhatom, hogy olyan tanítóim, mestereim voltak, akik olyanokat választottak maguk mellé, akik még nem dolgoztak a szakmában, akik még formálhatók, akiknek megtaníthatják, hogyan világítsanak be egy naplementét egy szobabelsőben. A különbség annyi, hogy ha filmművészetire jártam volna, akkor nem négy, hanem nyolcféleképpen tudnám azt a bizonyos naplementét bevilágítani. így aztán nem azt mondom, hogy nem vagyok formálható, hanem, hogy tanulni szeretnék, de úgy tanulok, hogy én magam kísérletezem ki azt a másik négy említett bevilágítási lehetőséget. — Mi ezeknek a díjaknak a története? Direkt készültetek ezekre a megmérettetésekre ?- Nem szándékoztam eredetileg a filmjeimmel indulni ilyen versenyeken, de a 2004-es Aranyszem gála előtt szólt egyik barátom, hogy adjam be ezt a filmet. Akkor tizenhat kategóriában, többek között tv-film, varieté film, koprodukciós nemzetközi filmek, zenés klipek, közművelődési sorozatok, szocio- és dramatikus dokumentumfilmek kategóriájában lehetett indulni.- Milyen más munkákkal foglalkoztál, foglalkozol?- Tavalyelőtt elkezdtünk egy játékfilmes produkciót, de arra elfogyott a pénz, így most az abbamaradt, most készülünk kollégáimmal, barátaimmal egy tv- filmre, mely Márai Sándor Eszter hagyatéka című írása alapján készül el. Ennek a filmnek a forgatására februárban kerül sor Velencében. Több videoklipet is forgattam már, illetve különböző, úgynevezett arculati filmet is készítettem. Ez utóbbiakban az a lényeg, hogy kifejezetten nagy hangsúly tevődik a képekre, azok által mesélünk el egy történetet, mint legutóbb is a Bangkok Airways-nek is. Illetve most forgattuk le Dj Sterbinszky és Dj Dina közös klipjének is. Ezeknél a különböző, egymástól eltérő operatőri munkáknál például én választom ki az optikákat, a fényeket, a rendezővel együtt megbeszéljük a koncepciót, a beállításokat, majd pedig a világosító csapattal együtt megvalósítjuk azt. — Tehát nemcsak dokumentumfilmeknél vagy alkotó. Hogy látod, miért van az, hogy a játékfilmeket készítő stáb tagjai ismertebbek, mint a dokumentumfilmes szférában alkotók?- Igen, ez így van, a játékfilm többnyire mindig is jobban a közönség fókuszában volt. Valószínűleg azért, mert ezek az igazi közönségfilmek, és ez még Magyarországon élő probléma, hogy azokat fogadják el igazán operatőrnek, akik játékfilmekben forgatnak. Pedig egy televíziós produkcióban is benne lehet egy operatőr szakmai, művészi teljesítménye ugyanúgy, mint egy mozifilmes alkotásban. Koltay Lajos pont erre tért ki a mostani díjátadón elmondott beszédében, hogy a televízióban dolgozó operatőrök ugyanolyan odaadással, energiával készítik el a filmeket, mint „nagy mozifilmes” kollégáik. Koltay elmondta, hogy reméli, hogy ez a megkülönböztetés a jövőben megszűnik. Ezért is rendeznek ilyen megmérettetéseket, mint az Aranyszem szakmai gála. Én annyit tennék még ehhez, hogy sok mozifilmben nincs már meg az a képi, operatőri minőség, ami elvárható lenne. Ismerek olyan televíziós operatőrt, aki szebben világít tv-stúdiót, mint egy játékfilmes kolléga.- Ezeket a különbségeket észreveszik a nézők?- A nézőknek úgymond, „nem az a. dolga, hogy észrevegye”, mert a néző bizony a film által keltett hangulatokat érzi. Nekünk operatőröknek az a dolgunk, hogy a fényekkel, a kameramozgásokkal, a szereplők mozgatásával és a beállításokkal átadjuk a legmegfelelőbbet azoknak, akik majd leülnek megnézni az adott produkciót. • Pöltl ”0xi” Zoltán Ha Katalin kopog... ...akkor bizony Karácsonykor bokáig járhatunk a kellemetlen hólében. Legalábbis ezt feltételezi a néphit Katalin napjáról. A kedves névnap tulajdonképpen a közelgő decemberi nagy ünnepek kellemes hangulatát idézi az ősz utolsó havának végén, november 25-én. András napja a tizenegyedik hónap utolsó napjára esik, és miként Katalinnál, úgy ennél a névnél is találhatunk különös szokásokat, hiedelmeket. Nézzük is meg részletesen, hogy honnan ered a Katalin és az András-nap népszerűsége! Ha jó megfigyelők, és azokkal találkoztak eddigi életünk során, akikkel e sorok írója, akkor mindannyian elmondhatjuk, hogy a Katalinok rendkívül határozott, karakán személyiségek. Talán az egykori Szent Katalintól örökölték a Katók e jellemvonásukat, ugyanis Szent Katalin szűz és vértanú tiszteletére üljük ekkor a napot. Szent Katalint története szerint a lányt keresztény hitének követéséért Maximinus császár parancsára börtönbe vetették, megkínozták, majd lefejezték. Különös, de eme szent hölgy ábrázolásakor többnyire a kerék szerepelt jelképként. így választották a vízimolnárok, a kerékgyártók és a kádárok védőszentjüknek Szent Katalint. A népszokás az volt, hogy mivel Katalin napja közvetlenül Advent első vasárnapja előtt van, ezért ezt követően táncos vigasságot vagy például lakodalmat már nem tartottak a faluban. A magyar néphit, mely még napjainkig is megőrizte szokásait a november 25- ére, egy úgynevezett Katalin-gallyat rendelt egy vízzel teli korsóba, hogy azt a leányok és legények kitegyék az ablakba, hogy a szoba melegétől és gyenge téli naptól kivirágozva elhozzák tulajdonosának Karácsonyra a szerelmet. Azokon a vidékeken, ahol sok állatot tartottak a gazdák, szokás volt, hogy Katalin-napkor a legények legnagyobb örömére a lányok házról házra jártak, hogy szerencsét kívánjanak a jószágokkal kapcsolatban. Sok néprajzkutató úgy véli, hogy ehhez a tradícióhoz kötődik, illetve ebből fejlődött ki az a különös hagyomány, hogy a birkatartók e napon kását fogyasztottak az akolban, ott, ahol állataik aludtak. Ami pedig az időjóslásban betöltött szerepét jelenti, nos, való igaz, ha Katalinkor fagy, akkor Karácsonykor enyhe, esős, tocsogós, esetleg olvadt hóval teli lesz a Szent este. És persze fordítva is igaznak vélhető a jóslat, amikor Katalinkor esik, december 24-e tájékán bizonyára havas zimankóra számíthatunk. András is, ahogy a legtöbb jeles nap névadójának a szentek legendáriumának vagy biblikus eredete van. Andrásnál ez utóbbiról beszélhetünk, hiszen a Szent-írás Krisztus tanítványaként ír róla, ezért került be a hagyományok főbb napjainak sorába. Szent Andrásra november 30-án emlékszik a katolikus egyház, a hit eme harcosát görögországi térítő útját követően Néró császár helytartója végeztette ki. A halálraítéltet X alakú keresztre feszítették, hogy szenvedései tovább tartsanak, Szent András megfeszítését követően két nap múltán, november 30-án lelte halálát. Innen származik az András-kereszt elnevezés is, mely alakot többnyire a vasúti átjárók előtt láthatunk. A népi tradícióban disznóölő Andrásnak is mondják e nap névadóját, mert ekkor kezdődik az az időszak, amelyben farsangig nincs mulatság a faluban, de a disznótoroknak bizony van helyük. A keresztényi hittel jellegzetesen magyar módon ez alkalommal is keveredett a régi hagyományrendszer, András napját, a tél egyértelmű közeledtét, a falubéli lányok a hosszú télvízi estéken elvégzendő bűbájosságok előkészítésére, megkezdésére is szánták. A bűbájosságok célpontja természetesen többnyire a szerelmi praktikákkal voltak kapcsolatosak, ami némileg még logikus is, a dolgos és felelősséggel bíró felnőttek elől enyhe, meleg időben a természetbe elbúvó fiatal szerelmespárok a tél beálltával ügyes praktikákat kellett, hogy igénybe vegyenek, hogy kedvesükkel találkozhassanak. A november 30-án bűbájhoz folyamodó leányok másrészt jövendő férjük, szeretőjük felől is megtudhattak valamit, ha alkalmazták az okosságokat, véli a hagyomány. A régi öregek úgy tudták, hogy az e napon megtartott böjt javította a leány esélyeit a kiszemelt „áldozatnál”, illetve hitték, hogy ha férfiruhát tesz a lány a vánkosa alá lefekvéskor, akkor remélt kedvesével álmodik az éjjel. Még ennél is huncutabb az a babonás regula, mely azt írta elő a szerelemre vágyó lányoknak, hogy az esti alvás előtti fürdést követően ne törölközzenek meg, azt majd álmukban hozzájuk érkező legény kedvesük végzi el helyettük. Sok nagylány pedig lefekvéskor e szavak kíséretében forgatta meg párnáját háromszor: „a párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa meg a jövendőbeli párom!”. Érdemes tudni, hogy miként Katalin is, úgy András is, az Ádvent ünnepére is felhívja a figyelmet. András talán még jobban, hiszen Ádvent a Szent Andrást követő vasárnap előestéjével kezdődik. • Pöltl
