Hídlap, 2006. október (4. évfolyam, 195–215. szám)
2006-10-07 / 199. szám
VI HÍDLAP • 2006. október 7., szombat Gulya István írása Hazaájuló Nyertünk. Nem kicsit. Nagyon. A (választó) embereket tudniillik nem lehet ostobának nézni, büntetlenül legfeljebb az adócsalást és költségvetés-meghamisítást úszhatja meg az ember. Már ha történetesen miniszterelnök. És lehet elkenni a dolgokat, miszerint a megátalkodott, sötétben bujkáló, rémhírterjesztő jobbosok vezették a sáncra a népet, hogy jórüvaló közegeket bántalmazzon, és újabban pedig: nem is a belső berkekből szivárgott ki az ominózus kormányfői beszéd, hanem a konzervatív összeesküvő démonok szőtték a cselt (vagy akár vágták hangonként össze). Nem. Feri, ezt „elkúrtad”. A hazugság: hazugság. Hiába is igyekeznek elterelni róla a figyelmet a szocialisták, karöltve a liberális haverokkal. No meg a pártatlan médiával, höhö. Még el lehet bohóckodni a parlamentben támogatottsági szavazást mímelve - amikor írom e sorokat, még nem tudom a kimenetelt, jaj, vajh' mi is lehet, de tudjuk, amikor olvassuk, pláne, hogy a kormánypártok előre bejelentették a szavazás végeredményét (akkor meg minek, horgad föl bennem, a csillogó szemű, naiv, rövidnadrágos gyermek). De. Itt a vége, fuss el véle. Legalábbis így kellene tenni. Menni. Egyik se jobb a Deákné vásznánál - mondta és érvelt jó barátom az aktuális kampány finisében, miközben lázongó szelek lengedeztek és lengedeznek. Ténykérdés, sokan akadnak, akik összemossák a két oldalt, miszerint ugyanolyan hazugok és álságosak - ezzel próbálkozott többször a „böszme” miniszterelnök is, illetve idegesítő hangú és arcmozgású frakcióvezető-nője, ugye -, mindenki lop-csal, és legyint. Nyilván nekem ez fáj, lobogó hajú, elszánt konzervatív-kommandósnak, mert szerintem nem így van, nagyon nem. Koncepcióm van (mondta az orvosom meg a gyógyszerészem is), határozott, a bűnösségről, és visszaélhetnék az erőfölénnyel, miszerint én olvasom a (szubjektív) jegyzetet - amiben „hazudhat” az író, reggel, éjjel meg este; hogy napközben mit tesz, passz -, önök meg olvassák, ám mégsem teszem, mert anyám (aki mellesleg balos) jóra nevelt. Szóval. Értem én a kiábrándultságot, hogy csömör támadt a kölcsönös anyázásból, és hogy a komám felveti, nem kéne - szerinte - felvenni a kesztyűt. Csakhogy oly' sokszor lent hevert már a nevezett ruhanemű, az anyázásra meg szelíd magyarázat lett a válasz, és mi volt a hála? Testüregi motozás és Keller. Akinek egyetlen „ügye” sem hozott eredményt, jegyzem meg. Azt hiszem, elég a jófiú-sze- repből. Meg amellett, hogy nem lehet eltűrni a hazudozást és a mocskoló- dást, azt is tessék figyelembe venni, hogy az egypárti ötven esztendő alatt elszoktunk a demokráciától. Az angol parlamentben sokkal cifrábbakat mondanak, mondjuk. De hogy maradjunk a hazai hagyományoknál: a mi demokráciánk hajnalán, még a XIX. században sokkal vehemensebben és vulgárisabban estek egymásnak az ellenfelek, bizony az Országházban röpködtek az ilyen-olyan csúnya kifejezések, pofonok csattantak el stb. (Minderre a tanulság a Borsszem Jankó című remek gyűjteményes munka, ami a korabeli élclapokból szemléz.) Sőt: 1912. június 7-én egy képviselő háromszor is rálőtt az elnöklő gróf Tisza István akkori miniszterelnökre a tisztelt házban, de cél tévesztett (később, sajnos, sikerült a merénylet). Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ez legyen a követendő trend. Isten ments, pusztán szemléltetek a politikai szenvedély hőfokáról. Hőfok kapcsán, gyanakodhat az „átlagválasztómagyarállampolgár”, mintha kihűlni látszana a kezdeti hév a Kossuth téren, ebben van is valami, de inkább már nem bír a jelenség hírértékkel, mondom én. Akad ott még városi-vidéki ellenszegülő bőven. Az ellenben igaz, hogy ad egy: előjött a turáni átok, miszerint már a tiltakozók között is dúl a viszály, hogy ki írjon és adjon be milyen petíciót kinek, ad • kettő: felütötte fejét a gagyi. Például az amerikaihotdog-árus. Vagyis: „forradalom”, kiáltja a revolucionista, és hozzáteszi, és akkor két hot-dogot, egy kecsaposat, egy mustárosat meg egy sajtos hambit, egyébként pedig „monnyon le”. Stb. Erre mesélte egy pesti munkatársnőmnek a teret megjárt kedvese, aki nem merte bevallani, hogy (pszt vett a tüntetésen, ugyanis jobban félt az „otthoni megtorlástól”, mint a könnygáztól/gumibottól, hogy vannak, ugye, a hazaájulók. Akik egyrészt erre a megmozdulásra sereglettek össze a határon belülre (nem a szomszédos magyar kisebbségekre gondolok, hanem például a külföldi ösztöndíjas egyetemistákra), és/vagy akik a változtatás szándéka gerjesztette belső lélekizzást sörrel/fröccsel hűtik, és ennek következtében hajnalban úgy ájulnak haza. No de. Mindez csupán adalék, és nem szeretném, ha a fiúk tetteit ennek alapján ítélnénk meg. Ők amúgy is a jelenség, a következmény, az ok a bal-liberális koalíció, annak ilyen-olyan tevékenysége. Ami kapcsán érzetem szerint - és sokan látjuk így - változás szükséges. Kis lépés: de nyelvi szinten is. Tudniillik ezt olvastam az egyik helyi tévé képújságában a kampányidőszakban: „A városi intézmények többsége lepusztult állapotban vannak.” Alany, állítmány, kérem szépen. Számban és személyben stimmeljen, ha már véleményünk támad. Merthogy nyelvében - forrás: gróf Széchenyi István, továbbfejlesztő: Ily- lyés Gyula (az magyar, aki nyelvében magyar) -, mi több alanyállítmányában él a nemzet. Erről meg eszembe jut Esterházy Péter és az ő Lenni el törésben című írása. „Lenni én magyar író lenni alany állítmány bővítmények nép nemzet. Tartozom hazámnak magamnak tanulni örökkön örökké nyelvet szépségest. Szép szeretem. Ismerni minden hajlását kelleni páráik Fogom pofám be tanulok nyelvnek árja alul úr. Tudomásul veszem ez dolgom. Édes Hazám vaze. Erre vagyok tartva patrióta. (...) Nemzet él nyelv hal majonéz.” Mit is mondhatnék? No kommersz. hídiapmagazin Egy téglalap alakú pályán kettő vagy négy játékos, ütővel felszerelkezve egy háló fölött oda- vissza üti a labdát. Nagyjából így lehet jellemezni röviden a teniszt, amely eleinte az arisztokrácia sportja volt, mára azonban az egyik legjövedelmezőbb versenysporttá, és széles tömegek szabadidős elfoglaltságává vált. írásunk ez utóbbi szempontból vizsgálja a teniszt, körüljárva az esztergomi lehetőségeket. Végül bemutatjuk a tenisz „kistestvérét”, a fallabdát is. A tenisz őstörténetéről szóló legendák alapján egy valami bizonyos: a találékony emberek a történelem nagyon korai szakaszában rájöttek arra, hogy szórakoztató játék válik abból, ha egy bizonyos lapos eszközzel valamely apró tárgyat, mondjuk labdát ütögetnek egymásnak. Az első konkrét írásos emlékek Franciaországhoz kötik a teniszt, amit ott „jeu de paume”- nak hívtak. Egy középkori angol iskolamester leírásában így próbálta érzékeltetni a nép tenisz iránti rajongását: „Franciaországban több a teniszjátékos, mint Angliában a részeg.”, de később a német Goethe is szót ejt a sportról egyik művében. Magyarországon a 17. századból származik az első, egy tenisszerű sportról szóló emlék. Comenius, a híres cseh tudós a 17. században Sárospatakon írt Orbis Pictus című művében így fogalmaz: „A laptaverő házban jádzanak laptást, amellyet az eggyik elüt, a másik elfog a háló formán csinált lapockával, és ez a nemesek játéka a testnek mozgatására”. Széchenyi István 1823-ban számolt be arról, hogy Grosvenor lorddal „játszott labdát”, és mivel valamennyi játékot a gróf nyerte, ellenfele dühös lett, mire a legnagyobb magyar eldobta a „rakettet”,és nem játszott tovább. A 19. század végéig csak az arisztokraták körében dívó sport csak a múlt század hatvanas éveiben vált szabadidős sporttá, ekkor nyíltak meg az első nyilvános teniszpályák és klubok is. A versenysport története nem meglepő módon Wimbledonban kezdődött 1875-ben, amikor a helyi krikettezők, az England Croquet Club tagjai egyik füves pályájukat átadták a teniszezőknek, két évre rá pedig megrendezték az első versenyt. A felszerelés és a pálya A legfontosabb eszköz a teniszütő, amelyből kapható húrozott és húrozat- lan kivitel is. A húr anyaga lehet kevlár, műanyag, nejlon, szarvasmarha-, vagy juhbél, valamint állati bőr is. A húrozás feszessége, azaz hogy „hány kilóra húzatják az ütőt”, az egyéni adottságoktól és a játékmódtól függően változó. Az ütő hossza 68,5-73,6 cm között mozog, anyaga lehet összetett műanyag, üvegszálas anyag, tömörített grafit, kevlár, keramikus anyag, illetve titánium. A markolat átmérője körülbelül tíz centiméter. A labdák színe a szabályok szerint fehér vagy sárgászöld, átmérője 6,35 és 6,67 centiméter közötti a gumigolyót kívülről borító bolyhok hosszúságától függően. Alapszabály, hogy a labdának 134,6-147,3 centiméter magasra kell fölpattanniuk, ha 254 centiméter magasról a betonra ejtik őket. A teniszpálya méreteinek szabványosítása is Wimbledonban történt meg. A téglalap alakú pálya hossza 23,77 méter, a szélessége az egyes játék számára 8,23 méter, páros játék számára ennél 137,16 centiméterrel szélesebb. A háló magassága a széleken 106,68 centiméter, középen 91,44 centiméter. A pályán a háló mindkét oldalán adogatóudvarok vannak, amelyek hossza 6,4 méter, szélessége pedig 4,115 méter. A pálya borítása háromféle lehet: fű, salak, vagy valamely kemény anyag. Hazánkban többnyire salakos pályákat használnak, amely „lassúbb”, más játékstílust igényel, mint az egyéb borítású játékterek, karbantartása ugyanakkor nagy odafigyelést igényel: folyamatosan ellenőrizni, egyengetni, locsolni kell. A műanyagból, aszfaltból, betonból készült, vagy füves szőnyeggel borított pályák karbantartása egyszerű, a játék technikája az anyag összetételétől függ. Tenisz Esztergomban Városunkban két teniszklub működik. Az Esztergomi Városi Tenisz Klub edzőjétől, Szálka Endrétől megtudtuk, hogy hat szabadtéri salakos teniszpályán van lehetőség űzni a sportágat, amelyek a Prímás-szigeten, a ferences gimnázium sporttelepén találhatók. Az 1993 óta működő klub férfi versenyző csapata az NB- Ill-ban szerepel sikeresen. A hobbiteniszezők számára reggel 7 órától 18 óráig tart nyitva a klub, ám tanácsos előre bejelentkezni, mivel a délutáni órákban többnyire foglaltak a pályák. Egy órára egy játéktér bérleti díja 1200 forintba kerül, ezért az összegért igény esetén ütőt és labdát is biztosítanak. A szakember elmondta, hogy ötéves kisgyerekektől egészen a 75 éves örökifjakig mindenféle vendégük van, és hozzátette: hazánkban még mindig nem olyan elterjedt a tenisz, mint például a szomszédos Szlovákiában, de véleménye szerint jó úton haladnak a magyarok is. A klubban rendszeresen indítanak tanfolyamokat is, és van lehetőség egyéni oktatásra is. Ha tehát valaki kedvet kapott a teniszezésre, bátran keresse fel a pályán található edzőt. Nem sokkal arrébb, a Gran kemping területén lévő négy darab salakos pályán játszanak a Gran Tenisz Klub játékosai. Vezetőjük, Sáfár Zsolt elmondta: reggel 8-tól este 19 óráig lehet náluk teniszezni szintén előzetes pályafoglalás alapján, amely itt óránként ezer forintba kerül. A klubban van lehetőség ütők bérlésére díjtalanul, vagy jelképes, százforintos összegért, és oktatást is vállalnak az edzők, melynek díja 2 ezer forint egy órára, de csoportos tanfolyamokat is szerveznek. Mindkét szakember arról tájékoztatott, hogy a 6-7 hónapos teniszszezon a hónap végén lezárul. Ezt követően - fedett teniszcsamok híján - kénytelenek valamely iskolai tornaterembe, vagy a sportcsarnokba húzódni a teniszezők. Squash A fallabda, azaz a squash esetében nem számít az időjárás, ugyanis ezt a sportot városunkban fedett helyen, a Szent Tamás-hegyen lévő, nyolc éve működő Start Squash Clubban lehet űzni. A fallabda a tenisznél sokkal intenzívebb mozgást igényel: egy óra squash során annyi energiát használ el a szervezet, mint két óra tenisz alatt. A játék során a falakat is érintheti a labda, így több lehetőség van taktikázásra. A squash-hoz használt ütő kisebb a teniszütőnél, ám erősebb, mint a tollasütő. A labda mérete akkora mint egy pingponglabdáé, de a színe általában fekete, és gumiból készül, a rajta lévő színes pont a labda pattanásának erősségét jelöli. Kezdőknek a kék, vagy a piros jellel ellátott labda ajánlott. A labdát játék előtt ütögetéssel be kell melegíteni, mert különben alig pattog. Lázár Istvántól, a helyi squash klub vezetőjétől megtudtuk, hogy a pályákat előzetes bejelentkezés alapján lehet igénybe venni akár reggel 6 órától este 22 óráig. Hétköznap délután 17 óráig és a hétvégi napokon 1900 forint a pálya óránkénti díja, a csúcsidőben hétköznap 17 és 22 óra között pedig 2 ezer 300 forint. A kezdőknek a klub vezetője kérés esetén szívesen tart egy díjmentes, rövid bemutató-tájékoztató oktatást, de van lehetőség edző igénybevételére is. Természetesen ütő és labda kölcsönzésére is van lehetőség a helyszínen. • Gábor Éva
