Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)

2006-09-23 / 189. szám

2006. szeptember 23., szombat • HÍDLAP hídlapmagazin VII Egy ősi kínai tanítás szerint, ha át akarjuk értékelni az életünket, fordítani akarunk a sorsunkon, legalább huszonhét dolgot meg kell változtatnunk. (A huszonhetes szám a feng shui számmisztika szerint kaba- lisztikus szám, sorsfordító erővel bír.) A vál­toztatást kezdjük azzal, hogy az elménket Is kitakarítjuk, rendbe tesszük, hiszen a körü­löttünk lévő dolgok rendezetlensége jórészt gondolataink kuszaságát jelzi. A feng shui az alábbiakat tartja a leggyako­ribb és legmeghatározóbb lelki zavarok­nak, és tanácsokkal is ellát bennünket le­küzdésük érdekében: 1. Az aggódás és a félelem, ami meggyökere­sedve magatartásunkban állandósul. A rossz dol­gokat egyébként is mélyebben őrzi az ember, mint a jót. Az állandó aggodalom kínos és fölösleges. Hatalmas nyomással vésődik az elménkbe, képte­lenné tesz a világos gondolkodásra. Állandóan motoszkál az elménkben, nyomasztóan rátelepszik az életünkre, és nagyon valószínű, hogy be is kö­vetkezik. Saját magunk gerjesztjük és vonzzuk be az életünkbe. Ha folyton a negatív dolgokon fantá- ziálunk, szinte törvényszerií, hogy nem is vesszük észre azokat a lehetőségeket, amelyekkel kikerül­hetnénk őket. A megoldás pedig egyszerű: ahogy mindig és mindenkor igen célravezető, most sem válik kárunkra, hogy őszintén szembenézünk saját magunkkal. Ha agyunkat arra használjuk, hogy konkrét tennivalókon rágódjunk, és megtervezzük azt a stratégiát, amivel kikerülhetjük a bajokat, már félig sikerült is megoldani őket. A feng shui kultúra előszeretettel javasolja a tények papírra vetését, hiszen a gondolat elszáll, míg a leírt, rög­zített dolgok jobban bevésődnek. 2. Igen nagy lelki szegény­ségre vall, sok belső bizonyta­lanságot rejt magában az az em­ber, aki állandóan bírál, ítélke­zik. Ez bizony az érő, az ener­gia legnagyobb pocsékolása. Ráadásul többnyire igaz az a megállapítás, hogy amit mások­ban bírál, lenéz, elítél, pontosan azt nem szereti saját magában. A legnagyobb bírálók, a legéle­sebb nyelvű kritikusok éppen azok az emberek, akik kevésbé elégedettek saját magukkal. Két nagyon fontos dolgot érdemes megtanulni. Emberek vagyunk, tele hibával, negatívummal. Nem látunk a dol­gok mélyére, tehát nem biztos, hogy helyesen ítélünk. A mi szempontunk teljesen más lehet, mint a társunké. Szerencsére sokfélék vagyunk, sokféleképpen vélekedünk és cselekszünk. Azt sem tudhatjuk mindig, hogy az egyes emberek viszonyai, cselekedetei mögött milyen tények, tragédiák, érzelmek húzódnak meg. A másik do­log: nincs az az ember, akitől nem tanulhatnánk valamit, ha mást ne, akkor azt is levonhatjuk ta­nulságként, hogy az ő cselekedeteit nem tartjuk mintának. 3. A pletykálkodás csak azt mutatja, hogy a saját életünkre nincs miért figyelnünk. Vagy annyira jelentéktelen minden, ami velünk törté­nik, vagy annyira rossz, hogy azt már nem lehet fokozni. Ahelyett, hogy mások dolgaival foglal­kozunk, fordítsuk saját magunkra azt az energi­át. Nagyon egyszerű eszközökkel kigyógyíthat­juk önmagunkat ebből a betegségből: fogadjuk meg (és persze tartsuk is be), hogy soha senki­ről nem mondunk olyat, amit az illetővel szem­től szembe állva ne ismételnénk meg nagy lelki nyugalommal. 4. Felejtsük el a nyafogást és az állandó pa­naszkodást! Az állandó nyafogás csak tehetet­lenségünk bizonyítéka. Örökösen másokat, vagy éppen a körülményeket szidjuk, és közben meg­feledkezünk arról az apró tényről, hogy a körül­ményeket saját magunk alakítjuk, még ha teljes egészében nem s,de zömében igen. Az örökös panaszkodás több szempontból is káros. Aki ezt teszi, annak az embernek nincs egyetlen öröm­teli pillanata sem: nem lelkesíti, nem tölti el elé­gedettséggel semmi. Az örökös sóhajtozás és morgás megmérgezi az emberi életet, de még azokét is, akik hallgatják. 5. Tegyük rendbe életünk feladatait! Legyen célunk minden időben! Ne csak pörgessük a nap­jainkat, ne úgy éljünk, hogy sodor az élet! Ezek az emberek ellátják a munkájukat, de sokszor ezt is panasszal, teherként megélve, majd kötelező unalommal viselik a családdal kapcsolatos összes tevékenységüket. Szabad idejüket töltik aztán a leginkább tartalmatlanul: ülnek a televízió vagy a számítógép előtt, esznek, alszanak. Ki lehet mon­dani: nem élnek, csak vegetálnak. Lelki és testi folyamatai terméketlenek. A gyógymód egysze­rű: finoman hangolja át magát, tűzzön ki célokat. Olvasson tartalmas könyveket, járjon el társaság­ba, olyanba, ahol megnyílhat a tudás felé! Kedv­teléseivel foglalkozzon, és ha talál végre örömet valamiben, vigye át élete minden területére! • Sápszki Márta Októberi mozi Az animáció és a forradalom filmjeinek hónapja Esztergomban Az október idén az 1956-os for­radalom ötvenedik évfordulójá­nak ünnepével kap plusz tartal­mat. A kerek évforduló alkalmá­val számos megemlékezés, mű­vészeti bemutató kap helyet az ország minden településén. Esz­tergomban már október 12-én a forradalomról szól, majd a váro­si mozi műsora. A már szeptem­ber második felétől kezdődő idő­szakban a mozi kínálata pedig másrészről a gyerekeknek ked­vez, hiszen október végéig négy új, amerikai animációs produk­ció is vetítésre kerül. E gyetlen megszokott kedves ál­lat- illetve más mesefigura sem található a legújabb hollywood-i animációs filmben. A Verdák című mozi fő- és melléksze­replői ugyanis kivétel nélkül autók. És valljuk be őszintén, hogy ennek a filmes ötletnek szülőatyjai nem is té­vedtek, amikor a négykerekű jármű­vek kalandjait állították a figyelem középpontjába, hiszen (főleg a fiú) gyerekek elsőszámú kedvencei az au­tók. A rendező John Lasseter és alko­tótársai ezzel sem elégedtek meg, és az „egész estés” animációs filmek iránti egyre nagyobb közönségigény miatt elhatározták, hogy számos film- technikai bravúrt tartalmazó produk­cióval rukkolnak elő. A Verdák premi­erje óta eltelt idő pedig azt bizonyítot­ta, hogy Lasseter-ék remek munkát végeztek. A történet szerint Villám McQueen, a becsvágyó ifjú verseny­autó egy szép napon megelégeli addi­gi semmitmondó életét, majd szedi a dísztárcsáit és felkerekedik diadalmas versenygyőzelmek ígéretei felé. Az út Kaliforniába, minden száguldozni vá­gyó autók hazájába vezet, ahol hír­névre tehetne szert bárki, ha sikerülne legyőznie a két legmenőbb verdát a mezőnyben. A játékok, bogarak, ször­nyek, halak, jégkorszaki őslények és szuperhősök után ezúttal a beszélő autók világába kalauzolja el a nézőt Hollywood. És, ahogy már megszok­hattuk ebből a filmből sem hiányoz­hat a humor, az akció és az említett hihetetlen technikai effektusok. A Verdákkal szeptember 23-án és 24-én, délután 3-tól és 5-től találkozhatunk az esztergomi Bajor Ágost Mű­velődési Ház Kultúrmozgójában. Ezt követően is a gyerekeké il­letve az animációs film rajongóké a terep, ugyanis szeptember 28- ától október 4-éig a világ legnép­szerűbb és legkövérebb lusta macskája, azaz Garfield újabb ka­landjain kacaghatnak a nézők. A tigriscsíkos kandúrról szóló film második részében Garfield egy angliai kastélyba kvártélyozza be magát, hogy ott töltse el arisztok­ratikus mindennapjait. A pimasz és önfejű cicának hamar meggyűlik a baja a környékbeli, angol dogokkal. Gil Kenan alkotása, a Rém rom egy egészen más világban, a kísértetek és rejtélyek világába viszi el a nézőket. Ugyanakkor nem kell megijedni túlsá­gosan, hiszen ezen legújabb amerikai animációs film főszereplői gyerekek, akik egy romos ház titkát szeretnék ki­kutatni. Az október 5-étől 8-áig vetí­tésre kerülő produkció eredeti verzió­jához olyan hollywood-i sztárok adták hangjukat, mint Steve Buscemi vagy Kathleen Turner. A történetről csak annyi árulható el a poén lelövése nél­kül, hogy a kísértetek után kutató gye­rekcsapat hamar rá kell, hogy jöjjön, hogy a különös hangot magából kiadó romos építményben nem lakik se élő, se holt, maga a ház a rém. A következő időszakban vetítendő negyedik egész estés gyerekfilm pe­dig nem más, mint az egyszer már Esztergomban nagy sikerrel szerepelt feí A SZABADSÁG VIHARA ftítttfi' Hí mm Huthnmimau Túl a sövényen című vígjáték. Ezen animációs film alkotói fő­ként a Jégkor­szak filmekből ismert humoros fordu-, latokhoz hasonló gegparádéra építette alkotását. A történetben számos „egyéniség” viszi a prímet, ilyen pél­dául Verne, a teknőc, Ozzie, az oposzum vagy Stikli, a mosómedve. Az elszánt csapat gigászi és merész terve, hogy egyszer az életben elhagy­ják addig megszokott, talán már túlsá­gosan is nyugodt életterüket, a kertet. A kert határát jelző sövény mögötti világ sok mindennel kecsegteti az el­szánt állatkahősöket, így nekivágnak, hogy minden akadályt legyőzve eljus­sanak a „tutiba”. A sövény mögött azonban nem várt események sora várja őket. Az apró és mókás figurák eredeti szinkronhangjait itt is érdemes megemlíteni, többek között Bruce Willis, Nick Nolte, William Shatner és a punkrock legújabb csalogánya, Avril Lavigne kölcsönözte hangját. Az 1956-os forradalmat október 12-étől 15-éig vetítésre kerülő A sza­badság vihara című dokumentum filmmel ünnepli az esztergomi mozi. Az alkotás középpontjában a mel- boume-i olimpiai vízilabdatorna elő­döntőjében egymással szemben ellen­félként került magyar és szovjet csa­pat küzdelme áll. A magyar forrada­lom leverése után alig egy hónappal a medencében immáron egyenlő felté­telek mellett politikai eseményektől feltüzelt játékosok küzdenek. A doku- mentumfilm producerei között talál­ható Lucy Liu, Quentin Tarantino és Andrew G. Vájná. Ez utóbbi, az a ma­gyar származású alkotó, aki ugyanen­nek a történetnek a fiktív verzióját is elkészítette, Szabadság, szerelem címmel. A szabadság viharának alko­tói azt a célt tűzték ki, hogy filmjük a fiatal közönség számára is világosan tárja fel az 1956 őszén a szovjet ura­lom alól fellázadó magyarok történe­tét. Tarantino és társai azt szerették volna, ha a dokumentum film segítsé­gével feledhetetlen maradna a híres­hírhedt, melboum-i véres vízilabda­mérkőzés, ahol a magyarok 4:0-ára verték meg a szovjet válogatottat. Gasztronómiai kalandozások Számomra teljes értékű az ebéd akkor is, ha csak össze­sen egy tartalmas levesből áll. Az alábbi ételt ajánlom mind­azok figyelmébe, akik szeretik a pikáns, különleges levese­ket és szeretik kihasználni a nyár még hátralévő ízeit. Palóc leves Hozzávalók (4-5 személyre): 30 dkg marhahús, 25 dkg zöldbab, 25 dkg burgonya, 4 evőkanál olaj, 1 pú­pozott evőkanál liszt, 2 dl tejföl, 2 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, babérlevél, őrölt kömény, fűszerpap­rika, őrölt bors, petrezselyem, só Elkészítés: Az olajon fonnyaszd meg a finomra vágott vöröshagymát! Húzd le a tűzről, szórd meg pirospap­rikával, azt keverd el benne, majd ke­vés vizet hozzáöntve párold meg a hagymát! Utána add hozzá a kockák­ra vágott marhahúst, fűszerezd sóval, őrölt borssal, babérlevéllel, zúzott fokhagymával és őrölt köménnyel! Ha a hús kicsit megfehéredett, önts alá egy jó ujjnyi vizet, és fedő alatt párold majdnem puhára! (Ha a víz elfő, pótold.) Ha ez megvan, öntsd fel 1,5 liter vízzel, tedd bele a kicsire kockázott krumplit és a megtisztított, feldarabolt zöldbabot! A lisztből a tejföllel készíts habarást, s ha már minden puha, ezzel sűrítsd be a le­vest! Végül szórd meg finomra vá­gott petrezselyemmel. Az eredeti re­cept birkahússal készül, de ahhoz elég nehéz hozzájutni és marhahús­ból is nagyon finom! Jó étvágyat! • VEGA

Next

/
Thumbnails
Contents