Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)
2006-09-30 / 194. szám
Kalendárium 2006. szeptember 30., szombat A HÍDLAP Szent Adalbert és Esztergom Adalbert kora a német-római szent birodalom fölemelkedésével és a keletnémet területek evangelizálásának kezdetével esik egybe. A germánok és a szlávok, a kereszténység és a pogányság közötti egyre gyakoribb összeütközések kora ez, bizonyos tekintetben a későbbi közép-európai feszültségeknek, a kelet-nyugat ellentétének előrevetett árnyéka és előíze. Adalbert származásában is megjelenik ez a polaritás. Ereiben apja, a cseh Szlavnik fejedelem részéről szláv, anyja, Adilburg részéről pedig szász, tehát germán vér folyt. A jó megjelenésű kis Vojtechet (így hívták) már származása miatt is kitűnő világi pályára szánták, de szellemi adottságai is jóval az átlag fölé emelték. P appá, majd püspökké szentelése után a pásztor és a nyája között csakhamar megszülető feszültségnek köszönhetően - hiszen a püspök visszahúzódó, szemlélődő alkatú ember volt - 988-ban Rómába ment a pápához, s kérte, engedje őt zarándokként Jeruzsálembe, hogy ott szegényen és magányosan szolgálja az Urat. A montecassinói apát tanácsára változtatta meg a tervét, s lett bencés szerzetes 990-ben a Rómában fekvő aventinói görög kolostorban. Később visszahívták Prágába, ahol még egy ideig püspökként szolgált, majd 994—995-ben Magyarországon térített. O keresztelte és bérmálta meg többek között Szent Istvánt, és a legenda szerint komoly érdemei voltak abban, hogy István elnyerhesse a bajor hercegnő, Gizella kezét. Máig is ő az esztergomi egyházmegye védőszentje. A legendák és a hagyomány szerint Szent István király Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot. Az esztergomi katedrális díszkapuja, a Porta Speciosa feletti timpanon felirata szerint - mely 1190/96-ból származik, de visszavezet all. századba - az Istenanya Szent Adalbertre, az érseki dóm patrónusára és már- tíijára bízta a lelki ügyek őrzését. A Bazilika helyén egykor állt első székesegyház is az ő nevét viselte, és mai Bazilikánkat, az ország legnagyobb templomát is neki szentelték. Később Lengyelországba ment, ahol 997. április 23-án halt vértanúhalált. Itt nyerte el ez a valóban szent élet a koronáját, a nagy célt, amely után ő is, mint minden tökéletességre törekvő keresztény, annyira vágyott. A lengyel herceg kiváltotta testét a gyilkosoktól, és Gnieznóban temette el. Már 999-ben a szentek sorába iktatta őt Szilveszter pápa. Sokan elzarándokoltak csodatévő síijához, többek között barátja, III. Ottó császár is. A császár, élve az alkalommal, Gnieznót a szent iránti tiszteletből érsekséggé avatta. És ami életében nem adatott meg Adalbertnek, hogy Prágában otthont és békés nyugalmat találjon, azt megadta az utókor a földi maradványainak, melyeket 1030-ban vittek a csehek Prágába. Adalbert tisztelete azóta nőttön nő, s a prágaiak hazájuk védőszentjét tisztelik benne. • Rajner Akcióba lendült a rendőrség, csak éppen saját portájuk közelében nem sikerült kellő erőket felvonultatni száz évvel ezelőtt Esztergomban és környékén. Ezen kívül elítéltek egy házasságszédelgőt és megbüntettek egy garázda tótot is. „Razzia a határban” - írja a rendőrségi munkáról száz évvel ezelőtt az Esztergomi Lapok október 4-én. „Közbiztonsági szempontból mindenesetre jó hatással vannak a havonként kétszer megismétlődő' razziák. Vasárnapról hétfőre virradó éjjelen is razziát tartott 12 rendőr 3 rendőrtiszTviselő vezetése alatt. Bejárták a külvárosi lebujokat és a város egész határát és ekközben 12 gyanús egyént állítottak elő, kik ellen megindították a kihágá- si eljárást." Csak az a baj, hogy saját portájuk közeiéről megfeledkeztek. A következőt írta a Szabadság október 6-án: „Betörés. A város kellős közepén, a rendőrség közvetlen közelében, Bruckner Albert fűszerkereskedésében a napokban betörést kíséreltek meg. a betörők a raktáron volt Wertheim-féle lakatot lecsavarták és már semmi nem akadályozta, hogy a raktárba behatoljanak. Ezenközben azonban megzavaródhattak, mert munkájukat abban- hagyták, villamos kézilámpájukat elejtették és elmenekültek. Annyi időt se vettek maguknak, hogy tolvaj lámpájukat felvegyék. A mi közbiztonsági állapotaink egyszerűen kétségbeejtők. A város közepén betörést kísérelnek meg, majd meg útonállási követnek el. Itt cselekedni kell még pedig gyorsan." Hogy az útonállást mire értette a lap nem derült ki, ilyen hírekkel nem foglalkoztak száz évvel ezelőtt ezen a héten a lapok. Még egy eset, amely azonban sikeresen végződött a rendőrség szempontjából, és amelyről az Esztergomi Lapokban olvashatunk. „ Garázda tótok. A folyammémöki hivatal szabályozási munkálatokat végez most a Garam torkolatánál. E célból pontokat állítanak fel a Dunán, melyek drótkötéllel vannak egymáshoz fűzve. A Garam torkolatában természetesen nagy tutajforgalom van és a tót zatyafiak bizony sokszor felpálinkázva kormányozgatják járműveiket. így történt, hogy a Hancsik István kormány parancsnoksága alatt levő egyik talp hétfőn reggel nekiment a folyammémökség ladikjának és drótköteleinek és azt szétrombolta. A rendőrség megbüntette a tótot." Még egy hír az igazságszolgáltatás egy századdal ezelőtti életéből, szintén az Esztergomi Lapok nyomán. „A házasságszédelgöt elitélték. Komáromból jelenti tudósítónk. A komáromi törvényszék tegnap tárgyalta Steinbach Richárd ismert házasságszédelgési ügyét. Ezúttal csak a Baranyainé panaszában ítélkezett a bíróság. A vádlott megtörtén állott bírái elé és töredelmes vallomást tett. Érdekes, hogy a tárgyalás folyamán újból házasságot Ígért Baranyainénak, aki azonban visszautasította a megtisztelő ajánlatot. A bíróság bűnösnek találta Steinbachot csalás bűntettében és ezért őt 6 havi fogházra ítélte, melyből 1 hónapot vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. A Séra-féle ügy még a nyomozás stádiumában van és ezért még külön fog számolni a bíróság az esztergomi kékszakállal.” Persze nemcsak rendőrségi ügyekkel foglalkoztak a lapok száz éve, hanem például a vízvezeték kérdésével is, amely a nappali áraméhoz hasonlóan, roppant lassan halad. Az Esztergom és Vidéke így reagált az eseményekre október 4-én. „A vízvezeték ügye nagyon lassú lépésekkel halad előre, sőt mondhatnának megrekedt, amiért a város hatósága kérdést intézett a vállalkozó mérnökhöz, ki válaszában e hó 15-ikét tűzte ki végső határidőül, midőn a terveket be fogja nyújtani.” Szóval erről még később is olvashatunk. Végül egy jó hír az Esztergomi Lapokból. „Megérkezett az uj uszoda. Kósik Ferenc építőmester tudvalevőleg megvásárolta a Gizella telepi modem fedett dunai uszodát és azt már a jövő nyáron a nagy Dunán fogja felállítani. Az esztergomi közönség régi vágya teljesül a nagydunai uszoda eszméjének megvalósulásával. Az uj uszodát már felvontatta tulajdonosa a Gizella telepről, és most már ott látható téli kikötőhelyén a Kis-Dunán az Eggerhofer-féle hajójavító rakpart előtt.” • Gál Kata
