Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)

2006-09-02 / 174. szám

2006. szeptember 2., szombat Hippó püspöke „Credo, qua absurdum est!” (Hiszem, mert képtelenség) - mondotta a Krisztus utáni második században Tertullianus a keresztény tanításra. E korai korszakot a patrisztika, vagyis az egyházatyák korának nevezik, melynek második felében kerül sor a nagy hit­vitákra, az egyház dogmáinak, hitigazságainak kidolgozására. A hit terjesztése során ugyanis többféle, akár egymástól igen távoli hitmagyarázat terjedt el, s ez a hívők köré­ben a keresztény vallás devalválódását is eredményezhette. Ennek során egyre éleseb­ben vetődött fel az a kérdés, hogy milyen viszonyban áll a hit és a tudás. E kettő harmonikus egységét vallotta a korszak egyik legjelesebb gondolkodója, a „nyugat ta­nítója”, Szent Ágoston, de ebben a korszak­ban tevékenykedett Alexandriai Kelemen, Nagy Szent Gergely és Origenész is, akik vagy a hitnek, vagy a tudásnak tulajdonították az elsődleges szere­pet. Aurelius Augustinus (Szent Ágoston) a numidiai Tagasteban született. Bár anyja, Szent Mónika ke­resztény szellemben nevelte, Ágoston ifjúkorában könnyedén engedett a világ csábításainak. Kicsapon­gó életmódja gyümölcseként fia is született, akit Adeodatusnak, (Isten ajándéka) nevezett el. Megtéré­sében a legenda szerint Mónika buzgó imádságain kí­vül döntő szerepe volt egy csodás eseménynek. Már a retorika elismert professzora volt Milánóban, ami­kor egy kertben sétálva hangot hallott: „Tolle lege!” (Vedd, olvasd!) Találomra felütötte egy helyen a Szentírást, s az abban olvasottak a keresztényi életvi­telre sarkallták. 395-ben Hipp» püspökévé választot­ták, s élete végéig teológiai vitákat folytatott a tévtanítókkal. Eközben fáradhatatlanul végezte hívei körében a lelkipásztori teendőket is. Több mint har­mincévi püspöki és tanítói tevékenységével az afrikai katolicizmus szellemi vezetőjévé vált. 430-ban halt meg Hippóban épp akkor, amikor a vandálok ostrom alá vették a várost. Mint szinte minden kortársa, ma­ga Szent Ágoston is a hit és a tudás viszonyának vizs­gálatából indult ki. A bölcselet szerinte az emberi ér­telem számára megragadhatóvá teszi a hitet, s a kettő egymást kiegészítve vezet el a teljes igazsághoz, azaz az Istenhez: „Hiszek, hogy megismerek, megisme­rek, hogy higgyek.” Mint szinte minden kortársa, ma­ga Szent Ágoston is a hit és a tudás viszonyának vizs­gálatából indult ki. A bölcselet szerinte az emberi ér­telem számára megragadhatóvá teszi a hitet, s a kettő egymást kiegészítve vezet el a teljes igazsághoz, azaz az Istenhez. Ágoston szerint, ahogy az emberek is két csoportra oszthatók, úgy a világ is két részre bomlik. Ez a kettősség jelenti történetfilozófiájának alapját: Az Isten országa (civitas Dei) és a gonosz állama (civitas terrena) áll egymással szemben, s az egész történelem nem más, mint e két princípium küzdel­me, s eközben az ember feladata az, hogy a transz­cendens elvet segítse győzelemre. A küzdelem az időben zajlik, s az események és a korszakok egy­másutánisága jelenti a történelem folyamatát, s az idő múlása egyúttal haladás, fejlődés. Az emberi történe­lemnek kezdete van, s az idő előrehaladtával a kijelölt cél felé halad az emberiség, azaz a Civitas Dei győ­zelme felé, ami az utolsó ítélettel következik be. Szent Ágoston a keresztény filozófia és dogmatika alapjait fektette le, és a tevékenysége meghatározta a nyugati gondolkodást. Csodálatos művében, a Confessionesben (Vallomások) önmagáról, saját lei­kéről és lelki fejlődéséről írt. Máig lenyűgöző olvas­mány hívőnek és hitetlennek egyaránt. • P. Rein Kalendárium Balesetekkel, lopással és betöré­sekkel köszöntött szeptember száz évvel ezelőtt Esztergom és környé­kének lakóira. Az estekről közölt be­számolókkal az Esztergomi Lapok járt az élen. „Lopás” - írta szeptember 2-i számában az Esztergomi Lapok, amely után még szá­mos más eset leírása következett. íme az egyik: „Szabó Endre újoncot kellemetlen meglepetés érte a múlt napokbn. Az utcán sétálva egy idegen alak megkérte, hogy ne­ki szállást adjon, mert pénze elfogyott, s igy az éjjelt nem tudja hol tölteni. Szabó megsajnálta a szegény embert és megen­gedte neki, hogy az általa kifogadott ágy­ban vele együtt meghálhasson. Reggelre azonban az idegent és csizmáját hiába ke­reste, mert mind a kettő eltűnt. Azonnal je­lentést tett a rendőrségnek, mely a háládat- lan vendéget elfogta.” Majd a baleseteket adta hírül a lap, sajnos egyből hármat is. „Balesetek. Krakó Mihály ebedi földmives a garami híd építésénél dolgozott. Múlt hó 26-án egy gerenda felhúzása alkalmával megcsúszott és a mélységbe zuhant, de oly szerencsétlenül, hogy ballábát eltörte. Mráz Károly kőfejtő Müller Ernő süttői kő­bányájában leesett és egy oldalbordája el­törött. Mocskos Lajos kisujfalusi földmives 14 éves fia a gőz cséplőgép etetése alkal­mával szerencsétlenül járt.” A lap szeptember 8-i számában további bűnügyekről számol be „A betörőnek vélt szökevény” címmel. „Nagy konsternaciot keltett szerdán este a korzó közönség köré­ben az a hir, hogy a Bartal-féle ház padlá­sán egy betörő van el rejtőzködve. A rendőr­ségre siettek és csakhamar megjelent Gara­mi biztos nyolc rendőr kíséretében. A kijá­ratot a közönség elállta, úgy hogy annak az őrizetésre nem volt szükség egy rendőrt sem hátrahagyni. A legénységet a biztos 2 rész­re osztotta és úgy mentek fel a padlásra, ahol a betörő elrejtőzött. Hosszas keresés után végre találtak egy alakot a telefon há­lózatnak épített gerendás félszerben elrej­tőzve. Azonnal elfogták és a rendőrségre vitték. Azalatt azonban az összegyűlt nagyszámú közönség körében már elterjedt a hir, hogy egy hires betörőt sikerül rendőr­ségünknek elfogni. Ennek tulajdonítható, hogy midőn Garami rendőrbiztos az elfo­gott suhancot bekísérte, a közönség őt lel­kesen megéljenezte. A rendőrségen azután bevallotta, hogy ő Mihalkó József 17 éves esztergomi lakos és illetőségű szolga, ki Widder Jakab üzletében volt alkalmazva, azonban valami csínyt követett el és attól való féltében, hogy a gazdája megveri, el­bújt a padlásra, ahol már harmadik nap volt elrejtőzve étien és szomjan. Szerdán es­te azonban az éhség annyira erőt vett rajta, hogy már nem birt tovább és kinézett a pad­lás ablakon, vájjon gazdájának üzlete be van e már zárva, mert ki akart szökni. Ek­kor látták meg őt és igy terjedt el a hir, hogy fenn a padláson egy betörő van elrejtőzköd­ve." A fiút persze szabadon engedték. Ezen kívül még valami történt a korzón, amelyről szintén ekkor számolt be a lap. „Disznó a korzón. Nagy riadalmat okozott a tegnap esti korzó gyengébb nemhez tartozó közön­sége körében egy sárbencsér garázdálkodá­sa. A sáros disznó nyugodtan cammogott a postaközből a korzó felé. A postánál azon­ban valamitől megbokrosodott az egyébként jámbor természetű ártány és belerohant a korzózó publikum kellős közepébe. Támadt erre nagy riadalom és így történt, hogy az esti korzón igen sok besározott fehér ruhájú kisasszonyt láttunk sétálni.” Végül egy verekedés, amelynek látvány legalább annyira mulatságos lehetett, mint ahogy a lap azt írásban közölte. „ Verekedés a gabonapiacon. Elénk dulakodás nem min­dennapi látványosságát élvezhette végig a tegnapi gabonapiac hetivásáros közönsége a délelőtti órákban. Az összezördülés úgy történt, hogy Sz. több ízben tapasztotta oda tenyerét M. jobb és bal ábrázatára. Hogy M. visszazördülte-e, nem tudjuk. Az ügynek a jársábiróságon lesz folytatása.” • Gál Kata

Next

/
Thumbnails
Contents