Hídlap, 2006. augusztus (4. évfolyam, 150–172. szám)
2006-08-26 / 169. szám
VI HÍDLAP • 2006. augusztus 26., szombat hídlapmagazin Gulya István írása Erkölcstelen e rkölcscsőszök Létezik, ugye, az a híres - és a valóságban élet-, vagyis pontosabban valóságszagúbb és erősebb szavakkal operáló - mondás, miszerint aki fizetett kéjhölgynek szegődik, ne csodálkozzon, ha történetesen számon (a száján, hehe) kérik a szolgáltatását, és interakcióba vonják. Na. (Tetszik érteni, mire gondolok.) Alapigazság, évezredes megfigyelés, a természeti kötöttségű emberi létező válasza az életküzdelem kihívásaira, miegyéb. Vagy, amit akartok. Történt ugyanis, hogy. Mert minek nézek én, jámbor, szarvakat növesztő, nyáladzó kérődző - úgyis, mint marha - televíziót; szóval, hogy történt, az egyik - szenzációnak látszó luftballonokkal még csak hírből sem játszó - kereskedelmi csatorna, a TV2, fájdalmasan felüvöltött egy riportjában, miszerint baj van a magyarral, aki vandál, szemetel, baromállat (mondom: marha, ugye), nemtörődöm, bezzég az osztrák sógorok. Amellett, hogy nyilván és momentán kifogytak a „madarat szült a terhes férfi” és a „megette a lábát a hűtőben rekedt fiú” típusú hírekből, másra szintén mutat ez a jelenség. A Tények című hírműsorban - ami annyira nem elfogult és pártatlan, hogy akár a Köztársaság téri pártközpontból is sugározhatnák, Ukáz fedőnévvel - történtek arra vezetnek, hogy miközben az átlag laikusnak eszébe ötlik az elhíresült veretes népi megfigyelés, felvetődik, hogy az ottani szerkesztők mennyivel látnak előbbre az orruknál, és hogy szoktak-e vajon tükörbe nézni, olykor, ha nem is pusztán az erkölcs miatt. Mert etikus (morális) viselkedésről beszélni annak, aki éppenséggel egyébként ellenére hat, álságos és buta dolog. Tudjuk, hogy értékválságban tengetjük mindennapjainkat, amikor némelyek például vállalkozásba veszik Magyarország irányítását - megvezetik az adóhatóságot, szívatják a termelőerőket (hoppá, marxista terminus!) -, és például olyan megbízható üzletemberre bízzák a kamrakulcsot (uniós milliárdok kezelése), akinek már a szeme is jól áll. Horrorfilmekben, az ilyen tekintetű szereplőkből válnak a sorozatgyilkosok, de ne keverjem bele a hollywoodi maszlagot. Van itt, helyben is. Legalábbis értékválság, amikor felkért (felkent) plakátfiúk azt gondolják a közéletről, hogy színház az egész világ, a politikus - mondjuk: polgármester - egy szerep a sok közül, el lehet játszani. Hát nem. Az ember vagy ez, vagy az, és akkor végzi a munkáját tisztességesen, ha végzi a munkáját tisztességesen, egyetlen dologra összpontosít, nem civil, színész, igazgató, építész, falukutató, polgármesterjelölt, papucs orrán pamutbojt egyszerre. Aki - ebben az esetben - sokszínűséget sejtet, félrevezet, mert éppen hogy színtelen (azaz seszínű), bár szagtalannak nem nevezném, mert, mint tudjuk, valami bűzlik Dániában, konkrétan az esztergomi Várhegyen. Az értékek, az igaziak - nyilván, nem a pénzre, a bevásárlóközpont mozgássérült parkolójában terebélyesedő német (vagy amerikai) gyártmányú négykerekű szimbólumra gondolok - bizonytalanná váltak. S ebben a médiumok, a helyi és országos közéletet csupán önös (és önző) boldogulásnak tekintő szerencsétlen szerencselovagok komoly felelősséggel bírnak. A TV2 fájlalja a magyar emberek közönyét, rongálása hajlamát, miközben nap, mint nap arról tudósít, hogy hányjál fittyet a többiekre, és ha éppen ürülékkel támad kedved összemaszatolni - bármelyik - templomot, hát tedd, mindenkinek kijár legalább öt perc hírnév (a kisszínes blokkban, ugye). Természetesen a konkurencia - RTL Klub - sem jobb a Deákné vásznánál (talán egy szemhunyásnyival igen), erre például szolgálhat, hogy a közelmúltban, talán a múlt héten, a csatorna főműsor-idejében mást sem láthatott a mezei (vagy közép-hegy ségi) magyar, mint az ORTT közleményeit, miszerint adott időben éppen miért függeszti fel az RTL Klub programszórását. És aki azt gondolja, hogy a gondolatot ébresztő műsoraik (Üzenet) miatt’ melléfog. Természetesen és főleg a Mónika-show a vétkes, amikor is ugyebár délután olyan fontos kérdéseket vitatnak meg - az iskolából épp hazatérő, a képernyő bal alsó sarkában bekarikázott kiskorú füle hallatára, szeme látására mint az orális szex és vagy a homoszexualitás. Mint az ötórai teadélutánok elmaradhatatlan csevejtémája. (Emlékszem, düddő gyermekkoromban tőlem is azt kérdezték a szüleim, alighogy a parkettra vetettem a táskát, hogy na, Pisti, mi volt a suliban, és buzievagy?) A tükröt nem csupán tartani kell az embereknek, miszerint jó, hogy görbe, mivel nesze, íme, itt a gúny és az irónia, nézd önnön hülyeségeidet, hiszen a tükör a leleplezés eszköze, és mindenki mélyedjen magába, javuljon meg, lehetőleg máma még. Hanem hogy saját magunk elé hasonlóképpen oda kell emelni, hogy egyáltalán belebí- runk-e (még) nézni, és tovább látunk-e a mitesszernél az orrunkon. Annak, aki magával nincs tisztában - kicsoda és micsoda, mit akar kezdeni stb. -, semminő joga sincs, hogy másokat - bennünket - kioktasson, vagy közölje a tutit, hogy milyen egy bumburnyákok vagyunk. Vagy összefogást hazudni annak, aki pont megoszt, aki mögött olyan emberek állnak, akik felvetik a büntetőjogi felelősséget, vagy civilként mellett döngetni, miközben kormánypártok és további pártszervezetek jelöltjeként indul az ember, hogy megszerezze a hatalmat - civilként hatalmat, tetszik érteni: civilként, mint amikor Piroska akarna a nagymama pamlagán heverni, a Farkassal a bendőjé- ben -, álságos, és hogy túlburjánzott divatszóval éljek: aggályos. Őszintén pedig: undorító. Nem tudom, miképpen tetszenek emlékezni, de olykor elcsodálkozom, hogy a média és egyes közéleti szereplők szerint mintha más országban élnénk, mert magam még élénken fel tudom idézni, kik (melyik oldal) ásták az árkokat, szakították ketté a népet, hogy most összefogásról és a gödrök betemetéséről fecsegjenek. (Persze, hogy a bal-liberális.) Ha nem hiszik, járjunk utána, nosza, fussunk könyvtárba! A tagsági díjat én fizetem. A színek köztudottan hatást gyakorolnak az emberre, hangulatunkat, közérzetünket változtathatják. Ha idegesek vagyunk, egy vörösre festett szobában fokozódhat ez az állapotunk, míg a zöld vagy a kék környezet segít csillapítani feszültségünket. Fordítva is működhet a dolog, lehet, hogy éppen a hangulatunkat, szándékunkat kifejező színekbe öltözünk. Ha egy nő szeretne megkapni egy állást, szerepelnie kell, emberekkel találkoznia, gyakran ölt piros ruhát, mely maga- biztosságot adhat neki. Ha gyászunkat szeretnénk kifejezni a külvilág számára, feketébe burkoljuk bánatunkat. Az afrikaiak és egyes távol-keleti népek a fehér színnel jelzik, ha meghalt valakijük. Aki nem szeretne kitűnni a tömegből, szürke ruhát visel, mely a fém elemmel társítható. Ilyenkor nem akarjuk a külvilággal megosztani, milyen érzelmi világunk van. Kamaszkorban megfigyelhető a fekete korszak. Lelki síkon ilyenkor keresik önmagukat a fiatalok, s amint kialakul személyiségük, stílusuk, szinte minden fekete ruhadarabjuk fölöslegessé válik, „kiszínesednek”. A kórházakban a megnyugtató zöld színt használják többnyire a fal festésekor. A menyasszonyok hagyományosan fehérbe öltöznek a tisztaságot, ártatlanságot szimbolizálva. Képzeljük el magunkat egyszínű ruhában. Nem érezzük úgy, hogy valami hiányzik? Gondolatban vegyünk föl egy tarka, színes kendőt a ruhához, máris jobban magunkra vonjuk a figyelmet, hisz az öt alapelem színeit használva magunkhoz csalogatjuk a Csi-t. Életünk bizonyos történéseinek is megvan tehát a színük, így vagy úgy, kölcsönhatásban vagyunk velük, ez már bizonyos. A Feng shui művészetéből sem hiányozhat a színek világa, hiszen alapvető eszközként tartják számon a velük történő megjelenítéseket, jelzéseket. Tekintsük át újra, mely szín- tartományokkal idézhetjük meg az egyes elemeket; Fekete, sötétkék, grafitszürke és árnyalataik a víz, barna, drapp, okker, sárga és árnyalataik a föld, zöld és árnyalatai a fa, fehér, csontszín, halványszürke, ezüst és egyéb fémes színek a fém, vörös, piros, narancs és árnyalataik a tűz elemet jelenítik meg. A fekete és a fehér színkombinációjából kikövetkeztethetjük, hogy a fekete a víz elem és támogatója a fehér, tehát a fém elem együttese. Ha környezetünkben van jelen ez a két szín együtt, bizonyosra vehető a megerősített víz elem hatása. Amikor túlzásnak érezzük ezt, sárgás színekkel, tehát a föld színeivel mérsékelhetjük, s ha még a mérséklésen is szeretnénk „fokozni”, a föld támogatóját, a tüzet is érdemes megjeleníteni. Kiegyensúlyozottabb lesz tehát a fekete-fehér környezet sárga és vörös kiegészítőkkel. Ha például van módunk arra, hogy előszobatükrünk elé egy fekete asztalkát helyezzünk, rá pedig egy cseréptálat, melybe fehér, kerek kavicsokat szórunk, majd belehelyezünk egy zöld levelű növényt, már csak egy piros gyertyára lesz szükségünk, s mind az öt elemet megjelenítettük a színekkel is. A tükör nyilvánvalóan még meg is duplázza ennek az egyszerűen kivitelezhető Feng shui módszernek a hatását. Ha már az asztal példájánál tartunk, természetesen íróasztalunkon is hasonlóképpen jeleníthetjük meg az öt alapelemet akár a színek segítségével. Ha lakásunkban, munkahelyünkön igyekszünk a színeket úgy alkalmazni, hogy megfelelő arányban jelenjenek meg a föld, a víz, a fém, a tűz vagy a fa elem képviselőiként, bizonyos, hogy megmozgatjuk a jó energiákat, melyek jobb közérzetet, életünk egyes területein segítséget nyújthatnak. Lássunk egy sajnálatosan gyakori példát. Fehérre festett falak, fehér függönyök, faerezetű, barna bútorok, barna ülőgarnitúrák, drapp szőnyegek, zöld levelű növények, esetleg zöld redőnyök vannak egy lakásban, s gyakorlatilag más szín nem található. A fém, a föld és a fa elemek vannak megjelenítve tehát a színekkel, hiányzik a víz és a tűz. Ha kék és narancsos, vöröses árnyalatú ülőgarnitúra, szőnyeg vagy függöny kerül egy ilyen lakásba, máris szimbolizálják a színek mind az öt alapelemet, s így egységesebb, teljesebb lesz a látvány. Talán olcsóbb, egyszerűbb megoldás egy új, színes függönyt beszerezni, vagy áthúzatni, esetleg csak letakarni a régi ülőgarnitúrát, mint például színesre festetni a lakást, vagy szőnyegek és bútorok cseréjét bekalkulálni. Mégis nagyon nagy változást hozhat egy-két új szín bevetése is, mert ha éveken át csak a fehér és a barna színekkel találkozunk otthonunkban, bizony búskomorrá, földhözragadttá válhatunk. A manapság oly divatos high-tech stílust elsősorban a független férfiak, esetenként a szingli nők szeretik maguk körül tudni. A high-tech döntően a fém, a fehér, a fekete és az üveg közös játéka. Ha túl sok időt töltünk ilyen elemkombinációk között, előbb-utóbb lelkivilágunk, bioritmusunk is átáll ezek rezgésszámára. Ez pedig elnyomja érzelmeinket, hideg-rideg, kedvetlen lesz az ember, esetleg rossz értelemben karrierista. Amikor nincs egyetlen élőbb, elevenebb elem - úgymint a tűz, a fa és a föld - sem, akkor bizony a vizet kénye kedve szerint erősítheti a fém. S noha ez megerősíthet bennünket anyagilag, de pár- és egyéb kapcsolataink tekintetében sokat veszíthetünk. A víz és a fém elegye jól és jó helyen használva valóban segítheti gyarapodásunkat, viszont mint tudjuk, a pénz önmagában nem boldogít. Nem árt hozzá némi társas élet sem... Aki tehát feltétlenül ragaszkodik ehhez a stílusirányzathoz, annak föl kell készülnie erre a várható hatásra is. Ha esetleg meggondoljuk magunkat, még mindig lehet praktikusan elegyíteni a high-tech és a melegebb, színesebb világ kifejezőit. S. M.
