Hídlap, 2006. július (4. évfolyam, 129–149. szám)
2006-07-08 / 134. szám
. hídlcipmagazin 2006. július 8., szombat • HÍDLAP Én mindig a színpadra voksolok A nyolcvanas években, a színművészeti főiskola elvégzését követően a zalaegerszegi Hevesi Sándor, a Pécsi Nemzeti Színházban játszott, majd a kecskeméti Katona József Színház tagja lett. Mozifilmben szerepelt, legjobban sikerült alakításait a Duna Televízió rögzítette sorozatban. Naívákat megformáló alakításai Csehov, Schiller, Shakespeare, Katona József és Madách Imre drámáiban tették egyéni karakterű színésznővé. Hét éve Esztergomban él, ahol saját színészstúdió működtetésével is foglalkozott, amíg ideje engedte. Jelenleg a fővárosi Aranytíz Teátrumban játszik. Maronka Csilla színésznő a budapesti színpadról a számára magánéletet jelentő Esztergomba tér vissza nap, mint nap.- Vajdasági magyar színésznőként írja le egyik „rajongó” kritikusa, akinek nemrég az internetre került fel az önről készült elemzése.- Kishegyesen születtem és ott is éltem tizenkilenc éves koromig. Ezután elmentem a budapesti Színművészeti Akadémiára, ahol le is diplomáztam. Talán visszavárnak a szűkebb és tágabb szülőhelyemre, de színház- igazgatók nem hívtak. S mivel eddig mindig volt szerződésem Magyarországon így megvolt a feladatom az itteni színpadokon. De senki nem hívott vissza sem Szabadkára, sem pedig Újvidékre, ez az idézett elemzés talán erről szól, de eddig még nem akartak odahódítani, hogy játszak. Azért furcsa ez a dolog, mert ott egyetlen tanyaszínházi fellépéstől eltekintve nem játszottam soha, csak itteni társulattal. Az viszont felemelő és megható volt!- Milyen kötődése van Esztergomhoz?- Itt van a családom, hét éve élek Esztergomban.-A város jelenleg fontos, főként építészeti, és némileg szellemi rekonstrukción esik át. Hogy érzi magát a fejlődő Esztergomban?- Nagyon jó hatással van rám ez a mostani időszak. Én személy szerint nagyon értékelem a változásokat Esztergomon belül. Úgy érzem, hogy nagyon komoly esély van rá, hogy jelentős kulturális központtá fejlődjön ez a hely. Talán meglepő, amit mondok, de én még azt is szeretem ha feltúrják az utakat, mert tudom, hogy utána szebb lesz, mert rendbe hozzák. Nagyon kedvelem, hogy amint most is, nyáron sok zene- és előadóművészeti élménnyel találkozhatunk Esztergomban. Tudom, hogy rengeteg panaszt lehet hallani errefelé, meg, hogy nincs ebben a városban élet, de erre akár az idei nyári kulturális rendezvények egész sora a cáfolat. Nagyon sok igényes produkcióval találkozhat a közönség, csak egy kis figyelem szükséges és megtalálja mindenki a neki tetsző szórakozási formát. És nagyon jó ötletnek tartom, hogy lehozzák a színpadokat a Vízivárosba, hiszen ott teljesen egyedi hangulatot kölcsönöz Esztergom az ott látható-hallható programoknak. Örül a lelkem!- Nemrég színészstúdiót vezetett a városban.- Ez egy próbálkozás volt részemről, hogy milyen lehetőségeim vannak a színészet iránt érdeklődő tizenéves korosztállyal. Két évig foglalkoztam velük. Ennek két oka volt, az egyik, hogy ráértem, a másik, hogy érdekelt, alkalmas vagyok-e a tanításra. Érzésem szerint, igen. Nem volt ebben tehát semmi különös nagy vállalkozás, de azért egyszer-kétszer felléptünk a gyerekekkel. S bár kis lépésekben haladtunk előre, a kialakult jó hangulat miatt érdemes volt ezt a kis színjátszó kört létrehoznom.- Azzal együtt, hogy csak két évig létezett ez a közösség, mégis lényegessé vált. A városban nem egyszer beszéltek róla, tudni lehetett, hogy Maronka Csilla színjátszói felzárkóztak a már meglévő helyi amatőr színjátszók mellé. Ezzel a munkájával és az addig felépített pályafutásával sikerült-e valamilyen helyet kapnia az esztergomi művészeti életben ?- Nem volt célom versengeni sem dobogóra kerülni. Saját képességeimet tettem próbára. Esztergomhoz egy ismeretségem volt, Horányi László színész, akivel sajnos sem emberileg sem szakmailag nem sikerült azokat a kapcsolódási pontokat megtalálni, mely a közös munkára vezethetett volna. Lehetett volna pedig itt együtt gondolkodnunk, hiszen ő „fiú” én „lány” vagyok, így lett volna lehetőség játszanunk bizonyos darabokat. Kapcsolatunk semlegessé vált. Gyakorlatilag nem veszek részt az esztergomi színházi életben. Egyébként érdekes, hogy amíg nem voltam esztergomi, addig játszottam az itteni várszínházban, mégpedig két nyáron át a Légy jó mindhalálig című darabban. Aztán, ahogy otthonom lett, megszűntek ezek a lehetőségek. A város más területein ritkán élnek az alkalommal, hogy, mint színésznő részt vegyek a helyi kulturális, művészeti életben.- Sokaknak, akik a színjátszás pályájára lépnek, nem adatik meg, hogy filmben, televíziós produkcióban szerepelhessenek. Önnek ez mégis sikerült.- A filmes világba még főiskolás koromba kerültem, ez pedig a Kismaszat és a Gézengúzok című film volt. Viszont a főiskola után Zalaegerszegre kerültem, az ottani színházhoz, így a fővároscentrikus magyar filmgyártással aztán meg is szakadt a kapcsolatom.- Már csak legnagyobb szerepei alapján is látható - Melinda Katona József Bánk bán-jában, Desdemoná Shakespeare Othello című drámájában -, hogy erőteljes kisugárzású egyéniség. Ez a tulajdonsága mennyiben befolyásolta eddigi karrierjét?- Valószínű, hogy ez így van, határozott alkat vagyok, de nem erőszakkal keresem a helyem. Én csak puhatoló- dzom, és ha adódik esetleg egy olyan időszak, amikor kevesebb munkám lesz, akkor az valószínűleg annak az eredménye lesz, hogy én mindig kivárom míg színészi lehetőségem adódik, és nem megyek hízelegni senkihez. Ez persze azzal jár, hogy vannak nagyobb pauzák, de tartom magam ahhoz, hogy a színháznak kell megtalálnia engem és nem fordítva. Viszont sohase kellett arra vetemednem, hogy gusztustalan módon keressek magamnak munkát. No, ehhez nincs erős egyéniségem, én ilyenkor leblokkolok, mert engem még úgy tanítottak a főiskolán a tanáraim, hogy „nem kérni és kunyerálni kell, hanem ha jó vagyok, mert letettem valamit az asztalra, akkor érdemes megvárni, amíg megkeresnek”. Legutóbb is így történt, amikor a semmiből jött elő Pozsgay Zsolt az Aranytíz Teátrumból Budapestről, és azóta is ott játszom.- Az említett szakmai problémát nem oldja-e meg egy ma már elfogadott közvetett személy, a menedzser?- Barátnőm, kollégám, a Madách Színház tagja, Kökényessy Ági, akinek egyébként itt Esztergom mellett van egy kis nyaralója, már alkalmazott egy ilyen menedzserrel. Neki azért volt ez szimpatikusabb megoldás, mert Ági azt mondta, hogy ő nem tudja a művészetét „húsz forintonként lemérni”. A színésznek nem az a dolga, hogy megmondja, mennyit ér a munkája. Szerintem is így kellett döntenie.- Milyen darabokban kapott szerepet Pozsgay Zsolt társulatában?- Szécsi Pál, a Fekete méz és a Ha megjön Kabos Gyula című művekben. Ezek mellett a társulatnak vannak új tervei is. Ezekről egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy a teátrum vezetője egy kortárs színházat szeretne létrehozni: Pozsgai-társulatot.-Elképzelhető, hogy később újra alapít egy „Maronka színészstúdiót’’, vagy valami hasonló munkába fog Esztergomban?-Az biztos, hogy amíg nem kényszerülök a színjátszásról lemondani, addig a színpadra voksolok. De persze elképzelhető, hogy tizenakárhány év múlva ismét összehozok egy játékra éhes fiatal csapatot. Ugyanakkor nem tudom összeegyeztetni a pesti próbákat, színjátszást egy itteni amatőr stúdióval. Nem szeretném, ha a fővárosi elfoglaltságom miatt azoknak a gyerekeknek, nem tudnék maradéktalanul helytállni. A próbaidőszakról ugyanis azt kell tudni, hogy akkor tényleg csak annyi időm van, hogy hazazuhanok Esztergomba a családomhoz. így talán érthető, hogy párhuzamosan az oktatás és a játék nem mehetne. Egy színjátszó kör vezetése nagy felelősség, és én ennek megfelelően szeretném azt végezni. • Szöveg: Pöltl „Oxi” Zoltán Fotó: Mitter Balázs A Csaba-legenda A hun történet magyar szerzője valószínűleg téved, amikor Attilának Csaba nevű fiút tulajdonít. A Csaba név emlegetése viszont mégsem lehet légből kapott. Csaba nevével kapcsolatban ugyanis a krónikás ősi néphagyományra hivatkozik, mely az Árpád honfoglalása előtt már itt élt nép, a székelyek körében maradt fenn. Gondoljunk csak a székely Himnusz soraira: „Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi, csillagösvényen!” E népi hagyomány valós magva annyi, hogy Csaba egy hun király legifjabb fia volt, aki Pannóniából bizánci területre távozott, s innét hiába várták vissza. Ezért olvashatjuk a XIV. századi krónikaszövegben, hogy a nép között még akkor is divatban volt a szólásmondás arról, akit nem akartak többet látni: „Akkor térj haza, amikor Csaba Görögországból!" Egy másik királylistával is kapcsolatba szokták hozni Csaba királyfit. Az óbolgár királylista ugyanis szintén Attilától eredezteti az óbolgár kánokat. Dümmerth Dezső rendkívül bonyolult fejtegetéseiben végül arra jutott, hogy Csaba talán nem is volt más, mint Álmos vezér nagybátyja. így tulajdonképpen egy magyar-bolgár rokon dinasztia emlékét őrizték meg a székelyek, és így a kettős honfoglalás László Gyula által felvázolt elméletéhez is kapcsolódik a legenda, amely az avar korba vezeti vissza a történetet. Ekkoriban ugyanis az avarok-bol- gárok a Kárpát-medencében is együtt éltek. Az ő utódjaik lehetnek a székelyek, akik a hun királylegendákat összekeverték az óbolgár és az avar hagyományokkal, és Attila fiai helyett Kovrat fiaival cserélték ki a szereplőket. De mi van akkor, ha Attila azonos Kovrattal, Kuber pedig Csabával? így a magyar hagyomány is végül Attila és Kovrat fiainak sorsát keverte össze. Kovrat egyik fia vezette az óbolgárokat a Kárpát-medencébe, s így Dümmerth és László Gyula szerint a magyarok elődeinek első csoportja is ekkor, 677 környékén érkezett ide. A későbbi „nagy” honfoglalás” szerintük tehát csak a második volt a sorban, ahogyan ezt az egyik krónikánk is megerősíti. Antflinger Eduárd más megközelítésben vizsgálja a kérdést: „Meggyőződésem, hogy a legendák mindig eredeti alakjukban állnak legközelebb az igazsághoz. Miért kellene másnak lennie Csabának, mint Attila fiának. Mindenféle újrarendezése a történetnek több komplikációt vet fel, mint az eredeti. Amúgy semmi esélyét nem látom annak, hogy valóban török eredetűek lennének azok a neveink, amiket töröknek szoktunk látni. Csaba idején nem volt olyan török kultúra, amely ki tudott volna sugározni a hunra vagy a magyarra, hiszen akkor nem Attilának lett volna birodalma, ami tény, hanem valamelyik Alinak vagy Oszmánnak. Ezért bizonyos vagyok benne, hogy dramaturgiailag is helyénvalóbb feltételezni, hogy Csaba Attila fia és ha ne adj' Isten van a törökben hasonló név vagy szó, akkor az róla származik át. Egyébként maga a török-magyar eredetű ősi személynév jelentése 'pásztor, kóborló', illetve egy másik elemzés szerint 'ajándék'. A XIX. században újították föl, Vörösmarty Mihály és Arany János művei nyomán lett népszerű”. Hogy mi a teljes igazság a Csaba-legendával kapcsolatban, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Any- nyi mindazonáltal bizonyos, hogy a hagyomány él, a név pedig közkedvelt. Isten éltesse hát a július hatodikán volt névnapjukat ünneplő Csabákat! Emese álma Az egymással rokon nyelvet beszélő uráli népek valaha egymás közelségében éltek. Egykori lakóterületük, az őshaza meghatározásához a mai uráli nyelvek ősi szókészletéből rekonstruálható úgynevezett uráli alapnyelv életföldrajzi szavai állnak rendelkezésünkre. Ezek alapján megállapították, hogy a Kr.e. VI-IV. évezredben az uráli népek közössége a névadó Urál-hegység környékén, annak főleg a keleti oldalán élhetett. A régészeti leletek alapján megállapítható, hogy a IV. évezredben az uráliaknak még zömmel a nagykiteijedésű hegység középső és déli szakaszán, annak is a keleti lejtőin volt a lakóhelye. Egyes csoportjaik innen vándorolhattak szét. A nyugat felé indulók a későbbiek során elérték a Baltikumot, keleten pedig egészen az Altáj- Szaján vidékéig jutottak. A magyarság önálló néppé válásának legfontosabb állomásai vándorlásának kelet-nyugat irányú országútján: Nyugat-Szibéria, Magna Hungária a Káma mentén, Levédia és Etelköz a délorosz styeppén, majd a végállomás - a Kárpát-medence. Az eszes és kiváló hadvezér, Ügek nagyfejedelem uralkodása alatt a Mindenható mintha lemosolygott volna népére. A kazár birodalom hanyatlásnak indult, és a birodalom határain belül élő testvémépek függősége meglazult. A testvémépek egyesítésének ideje azonban még nem jött el. Igaz, az égi fény újjászületésének napján a főtáltos már megjósolta, hogy a tudás népére rövidesen egy dicső kor hajnalodik, amikor minden magyar emelt fővel nézhet a jövőbe. A jóslatot követő éjszakán Ügek felesége, a jóságos és kegyes nagyasszonynak, Emesének megjelent álmában Isten szent madara, a Turulmadár. Alakja mintha Emese bársonyos, acélkékes hajából szövődött volna, s mellén egy emberi arc vonásai rajzolódtak ki. Emese mélyen meghajolt, fejét lassan fölemelte, és szelíd szemét az ég küldöttére vetette. Valami különös, fenséges érzés és nyugalom hatotta át egész lényét. A Turul alakja ekkor mennyei fénnyé változott, és így szólt Emeséhez Isten követe: - Néped a megpróbáltatások éveit méltóságosan viselte. Istenét soha nem hagyta el. Ezért az Úr kegyelméből fiad születik, ő és utódai dicső uralkodói lesznek népednek. Ez Isten akarata. A Turulmadár ekkor nagy sebességgel elszállt, és beolvadt a csillagok sziporkázó fényébe. Emese felébredt. - Felébresztem Ügeket, - gondolta. Ujja már majdnem a félje vállát érintette, mikor keze megállt, visszahúzta. - Talán csak álom, álom volt az egész!? A képzelet pajkos szüleménye, - semmi más. Emese óvatosan felkelt. Vigyázott, hogy ne ébressze fel Ügeket. Magára öltötte fehér bársony köntösét és csendben kiment. Leült az udvar közepén álló, lombtalan nagy fa alá. Tekintetét bizonytalanul, elmerengve a hideg és ezernyi csillagfénytől ragyogó égre emelte. Testét melegség sugározta át, és a szíve alatt fogamzott élet elindult a sorstól meghatározott útjára. - Álmos! Álmos lesz a neve - gondolta Emese. Arcát önfeledt mosoly ülte meg, és szeme sarkában az örömkönny gyöngyszeme csillogott. így is lett. Ügek fia, Álmos lesz az a magyar nagyfejedelem, aki népét elvezeti majd a Kárpát medencéig, hogy Árpádnak átadva a hatalmat utódai valóban dicsőségben kormányozzák e megtelepedett népet hosszú évszázadokon át. • P. Rein
