Hídlap, 2006. július (4. évfolyam, 129–149. szám)
2006-07-15 / 139. szám
VI HIDLAP • 2006. július 15., szombat hidla\ magazin Nona Estefan, Estefan, ki-ki nyugalomba. Tudniillik halkan muzsikál a házi rádión Gloria Estefan és a Miami Sound Machine, a hőség Floridát idézi, aligátorok éppenséggel nincsenek, de pörög-zörög a ventillátor - a negyedik emeleti panel specialitása, ugye, hogy télen hideg, nyáron meleg -, jégkockába nyomom okos fejem, ami meg sistereg. Azonban nem egészen a forróság vág hókon, és olvasztja a biztosítékomat, hanem a hírek, momentán az, hogy Princz Gábornak, egykori Postabank-vezérnek a szigorú, összevont szemöldökű Fővárosi Bíróság - igaz, csak első körben - azt mondta, hogy nono, Gabikám, nono és ejnye-bejnye, és felmentette a hűtlen kezelés vádja alól. És korábbi hat vezető beosztású (igazgató) társát. Merthogy a fiúk nem okoztak összességében 34,6 milliárd forint vagyoni hátrányt, az valószínűleg valahogyan elpárologhatott - a nagy forróságban, ugye -, és a „kisherceg” (Princz) ártatlan egy másik ügyletben is, amikor 121 millió forint szőre-szála került terítékre (a Budapesti Hengermalom-ügy, amidőn a 179 milliót érő célintézményt háromszázért sikerült megszerezni). Film-közeli firkászként (sajnos) élénken emlékszem a többedik el- baltázott Rejtő Jenő-adaptációra, amikor is Bujtor István rukkolt elő 1996-ban A három testőr Afrikában című, erősen a nevezett bank támogatta variánsával, amelyben Princz mint epizodista kasszás támaszkodik egy lóvés ládikán, és valami olyasmit motyog: ha pénz kell, szóljál. (Szólnék én, de most már késő.) Jellemző. így ment ez. Ennek utána nincs mit felhorgadni azon, hogy a jó nép azt pletykálta anno, hogy megfelelő felső kapcsolatokkal jófajta „ingyen hitelhez” lehetett jutni a cégnél. Én, persze, nem tudhatom, nem voltam ott. Csak a sorban, amikor 1998 legelején mindenki nekifeszült a kifizetőhelyeknek, hogy kicsinyke pénzmagocskáját mentse, mert hír járta, hogy a Postabanknak annyi. Nem lett, köszönhetően (az akkor még állami tulajdonú) pénzintézetnek a polgári kormány által nyújtott százötven milliárdos mentőövének. Amit természetesen és végső soron az adófizetőknek - nekünk - kellett állni. Most - kedden - azonban aztán megszületett a felmentés. Miszerint Princz Gábor és társainak különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt meginduló büntetőpere a Fővárosi Bíróságon - első fokon és nem jogerősen, azaz egyelőre - véget ért. Hogy tudjuk, ismételjük: az egykori bankvezért és a pénzintézet korábbi hat vezető beosztású tagját azzal vádolták, hogy 1995 és 1997 között szándékosan megszegték a törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a bank tulajdonosait (az államot) és a bankfelügyeletet (az államot), nem képeztek céltartalékot, és jól prosperáló bank látszatát keltették, és, ugye, hűtlenül kezeltek, uszkve 34,6 milliárd forintot illetően. Mialatt a világban más csúnya pénzügyekben - lásd az amerikai Enron nevű óriás esetét - rendre születnek az elmarasztaló ítéletek (az egyik felelős vezető vagy húszéves hűsölésre számíthat), addig nálunk tíz évet kellett csak arra várni, hogy egyáltalán bíró elé kerülhessen az ügy. Aki aztán úgy látta, hogy ez túl hosszú idő volt, az ügyészség meg olyan - „puha” - vádirattal állt elő, hogy ahhoz képest egy tilosban parkolás két év szigorítottat ér egy szibériai bányatelepen. A végeredmény: fussatok fiúk, buktunk harmincat és egy kis aprót, nem számít. A laikusok (a nép, vagyis mink) sokszor elmondták már, a lapíró kollégák sokszor papírra vetették már, hogy Magyarországon (nemcsak ilyen ügyekben) kettős mérce érvényesül. Próbáljon kegyed ezer forintot elsuvasztani, a rácsok mögött tetszik ébredni, tessék lopni milli- árdokat, maximum rosszalló köhintés a hozadéka, és esetleg kisszínes lesz belőle a hátlapon. Nem azért történik az átlagpolgárral mindez, mert trükközésben béna. Nincsenek kapcsolatai, legfeljebb a sarki büfé pultosaival, de a velük kötött üzleti megállapodások - majd tizedikén fizetek, Mancika - szerény volumenűek és rövid lejáratúak. Mindebből azt a nem túl szerencsés tanulságot tudja levonni az ember, pláne, hogy mostani vezetőink határozottan síkra szálltak amellett, miszerint más erkölcs kell, hogy átjárja a politikát, mint a magánszférát, hogy a pénzvilágra (az üzleti életre) is képlékeny morál, vagy annak a hiánya jellemző, amin nem szabad csodálkozni. Egyszerűbben: lopjál! És ha lehet, ha tudsz, bátran, sokat és nagyot, mert ha netán rajta kapnak, jobb eséllyel indulsz a bíróság előtt. Hát nem és nem! Természetesen nem tetszel gém az igazság őre pozitív mintaképének szerepében - na jó, olykor, amikor a fröccsök már derékig érnek de tudatosítani szeretném, hogy erkölcs (etika, morál) egyfajta létezik, egyetemes, mindenkire vonatkozó. Nem úgy, ahogy anno egy jeles médiajelkép, Szuper Sziszi Go-Go Magyarország selypegte volt, hogy „szuvenyír jogom eldönteni” (igaz, a kishölgy másra vonatkozva nyilatkozott így). Az, persze, lehet megnyugtató, hogy az ügyész fellebbezett, és felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását kérte, ami mégiscsak súlyosabb elmarasztalás, mint a „nono, ejnye-bejnye”. Hiszen benne van az „irgum-burgum” lehetősége is. Gulya István írása Négy évig Olaszország ül a trónon A squadra azzurra a döntőben tizenegyesekkel győzte le a franciákat de a 43 ezer ember előtt lejátszott találkozón Pirlo és Iaquinta betalált, így a gárda nyugodtabban várhatta a folytatást, ami mint kiderült, nem volt sima. Az Egyesült Állomok elleni csata három kiállítást és egy-egy gólt hozott. Az utolsó csoportmeccs előtt még nem volt biztos, hogy ki jut tovább a „halálcsoportból”, bárki kvalifikálhatta volna magát a nyolcaddön- tőbe. Az olaszok viszont higgadtak voltak és kétszer mattolták a csehek kapusát, Petr Cechet. Az E jelű kvartettből tehát az olaszok az első, míg Ghána a második helyen jutott tovább, Csehország és USA számára véget ért a világbajnokság. A nyolcaddöntőben a Guus Hiddink által trenírozott Ausztrália következett, ahol szintén bajba kerültek az olaszok, de végül is győztesen jöttek ki a buliból. Köszönhető ez az ausztráloknak is, akik egy félidőn át emberelőnyben játszottak és nem tudtak betalálni, s köszönhető a nagy felfedezett Grossonak, aki a 92. percben elesett a 16-oson belül, a spanyol Luis Medina Cantalejo pedig büntetőt ítélt. Totti nem sokat teketóriázott, védhetetlenül bombázott a kapuba, majd „cumis” mozdulatokkal ünnepelte csapata továbbjutását. A negyeddöntőben egy újabb, nem túl acélos ellenfél következett, a svájciakat büntetőkkel búcsúztató ukránok vártak a későbbi világbajnokra. Sevcsenkóék nem zavartak sok vizet, az olaszoknál Zambrotta nyitotta a gólok sorát, majd Toni volt kétszer eredményes. Az azzurik így az elődöntőbe kerültek, ahol egy nagy falat várt rájuk: a házigazda Németország. A fináléba jutásért lejátszott találkozó az egyik legizgalmasabb összecsapása volt az idei vb-nek, annak ellenére, hogy a rendes játékidő, sőt a hosz- szabbítás első 15 perce is 0-0-s döntetlennel zárult. A csapatok rengeteg helyzetet dolgoztak ki, de vagy a kapus hárított, vagy a kapufa sietett a németek segítségére. Az utolsó negyedóra is a nagy helyzetek fényében zajlott, s már mindenki a büntetőkre készült. Az olaszok viszont máshogy gondolták, Grosso a 119. percben csavart mesterien Lehmann kapujába, majd Del Piero is bizonyította, hogy ott a helye a legjobb tizenegy olasz között. A földöntúli boldogságot átélő csapat készülhetett a július 9-i döntőre, ahol a brazilokat búcsúztató, 1998-as győztes Franciaország várt Lippiékre. A finálé egy vitatott tizenegyes megítélésével és francia - Zidane - góllal kezdődött, majd jött Pirlo szöglete és Materazzi mesteri fejese. A hátralévő időben több gól nem esett, s bár Zidane-t a hosszabbításban egy brutális fejelést követően kiállították, az olaszok nem tudtak élni az emberelőny adta lehetőséggel és jöhettek a tizenegyesek. Az olaszok mind az ötször betaláltak Barthez kapujába, míg a franciáknál a 2000-es Eb-finálét eldöntő Trezeguet rontott, ami Olaszország végső győzelmét jelentette. • Nagy Balázs 1934, 1938 és 1982 után 2006-ban negyedszer ülhetett fel a világbajnoki trónra az olasz labdarúgó-válogatott. Az itáliaiak több elveszített döntő után - a legutóbbi 1990-ben volt, mikor a braziloktól kaptak ki tizenegyesekkel - idén Németországban értek a csúcsra. Az olasz világbajnoki keret Kapusok: Gianluigi Buffon (Juventus), Angelo Peruzzi (Lazio), Marco Amelia (Livorno) Védők: Cristian Zaccardo (Palermo), Alessandro Nesta (AC Milan), Fabio Cannavaro (Juventus), Gianluca Zambrotta (Juventus), Marco Materazzi (Internazionale), Fabio Grosso (Palermo), Massimo Oddo (Lazio), Andrea Barzagli (Palermo) Középpályások: Andrea Pirlo (AC Milan), Gennaro Gattuso (AC Milan), Daniele De Rossi (AS Roma), Mauro Camoranesi (Juventus), Simone Perrotta (AS Roma), Simone Barone (Palermo) Csatárok: Luca Toni (Fiorentina), Alessandro Del Piero (Juventus), Francesco Totti (AS Roma), Alberto Gilardino (AC Milan), Filippo Inzaghi (AC Milan), Vincenzo Iaquinta (Udinese) tott a csapat és Del Piero találatának köszönhetően újabb három pontot könyvelt el. Októberben, Szlovénia ellen nem ment jól a gárdának, ugyanis a 82. percben esett hazai találattal búcsút intettek a veretlenségnek, bár Fehéroroszország ellen egy gólzáporos meccsen (4-3) javítottak. 2005. márciusában Skócia legyűrése nem okozott gondot, Pirlo kétszer csengetett. Öt meccs volt még hátra, Norvégia ellen egy gólnélküli döntetlenre futotta, majd Skócia ellen pontosztozkodás (1-1) lett a csata vége. A fehéroroszok elleni meccsen újra brillírozott a Lippi legénység (1-4), majd az utolsó vb-selejtezőn 2-1-es hazai siker született Moldova ellen. Az olaszok a csoport élén végeztek, hét győzelmet arattak, kétszer döntetlent értek el, s mindösz- sze egy vereséget könyvelhettek el. A gólkülönbség is impozáns volt, 17-szer találtak be az ellenfél kapujába, s csak nyolcszor kellett Buffonnak maga mögé nyúlnia. Az olasz válogatott várhatta a németországi világbajnokság csoportsorsolását. A squadra azzurra végül az E-cso- portba került, ahol az Egyesült Államokkal, Csehországgal és Ghánával kellett megküzdenie a továbbjutásért. Grossoék Ghána ellen kezdték meg a menetelést, nem volt könnyű meccs, A szakemberek egybehangzó véleménye szerint az olaszok teljesen megérdemelten szerezték meg a világ- bajnoki címet, annak ellenére is, hogy az egyik leggyengébb úton jutottak el a döntőig. Ne felejtsük el azonban megemlíteni, hogy Marcello Lippi alakulata mindössze két gólt kapott a lejátszott hét találkozón, amiből az egyik öngól volt. Nézzük tételesen, hogyan jutott el a méltán nagy csapatnak titulált kék sereg a fináléig és a legjobbaknak járó világbajnoki kupáig. Kezdjük talán a leges-legelején. Olaszországot a vb-selejtezők ötödik csoportjába sorolták, az első helyet Norvégia, Skócia, Szlovénia, Fehéroroszország és Moldova ellen kellett kivívniuk. Az olasz válogatott 2004 szeptemberében mutatkozott be először, hazai pályán 1-1-es döntetlent követően 2-1-re győzedelmeskedtek. Pár nappal később Moldovába látoga»I M £ IK'TW* " A#
