Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-03 / 109. szám
VIII HÍDLAP • 2006. június 3., szombat _________magazin Kocsis L. Mihály Az elmaradt ballagás Kátyúföldön Az ember (én, Market Place), ha egy ennyire különös, távoli világba csöppen bele, mint amilyen a kedves, szelíd lankákkal és lágy mélyedésekkel szabdalt ősi Kátyúföld, hajlamos azt hinni, hogy eldobhatja az óráját, hiszen egy egészen más, lelassult időszámítás szerint kell majd élnie. De aztán hamar rádöbben arra, hogy ez mennyire nincs így. Mert bár néha valóban az az érzés keríti hatalmába, hogy évszázadokat lép vissza az időben, mégis van az életnek..., hogy is mondjuk, sodrása. Örvénylik, kavarog, olykor még sistereg is picit. Tehát nincs lehetőség az elandalodásra, álmos semmittevésre. M ost például egy kedves esemény csigázta fel felfedezői és leírói szenvedélyemet (le sem tagadhatnám; van nekem): a ballagás. Ennek a szónak különös, finom árnyalata van a káty nyelvben, nem biztos, hogy érzékeltetni tudom a megfelelő angol szavakkal (jog along; trudge), de ezt mindenki átéli, aki idegen nyelvi közegben próbál meg eligazodni, makacsul ragaszkodva a fordítás pontosságához. A graduation ceremony (diplomaátadási ünnepség) pedig éppen a látvány bájával marad adósunk. Bizony, mindig megható elnézni, amikor az érettségi (ma- turandus, maturandibus, illetve ma már inkább metró) előtt álló ifjúság könnyes búcsút yesz kedves iskolájától. Ilyenkor többnyire ugyan még nem tudja, hogy valóban kedves, sokkal inkább mondja - s még inkább gondolja - valami másnak, de mi, idősebbek jól tudjuk, hogy alig néhány évtized múltán ez majd mennyire megváltozik. De nem erről szeretnék beszélni, hiszen ilyen tekintetben kevesebb a különbség káty és angol között, mint Tony Fair és Durcás miniszterelnök között. (Utóbbi a kátyok választott Fairje, de persze ez nem mindig volt így, hiszen először még csak bevezetett miniszterelnök volt. Noha abban is voltak megtévesztően hasonló mozzanatok: például Fair egy választási győzelem után elballag a királynőhöz, és bejelenti, hogyan döntött a nép, amit a királynő rezzenéstelen arccal tudomásul vesz. A kátyoknál a köztársasági elnök arca volt rezzenéstelen, amikor Durcás a kongresszusi határozatra hivatkozott. Ezt azonban egyszer talán sikerül majd pontosabban is elmagyaráznom. Feltéve, ha megértem.) Kísérőim hívták fel a figyelmemet egy káty specialitásra, amit political spazieren-nek is lehetne talán nevezni, ami azonban csak hangzásban hasonlít a political correctre, valójában egészen más. Ilyenkor, tavaszutón, szokott ugyanis sorra kerülni a Vörös Szegfű párt Nagy Menetelése. A menetelés szó - hogy megint nyelvészkedjem egy picit - lényegét tekintve hasonlít a ballagásra, de mégsem azonos vele. Menetelni: ez célt, határozottságot, mi több erőt és elszántságot tételez. Ballagni: ez viszont - ösz- szevetve előbbivel - csak amolyan csámborság. (To csámborog = háborogva frakciófegyelmet követelni, de csak balkezesektől! A jobb kéz ugyanis nem biztos, hogy tudja: mit csinál a bal. Egyébként is könnyű összekeverni, mint az igen és a nem gombot. Van a kátyoknak egy nagyon híres emberük, neki tulajdonítják a mondást: a rosszul megnyomott gombot is újra lehet gombolni, csak legyen kéznél egy Hámori Csaba. Megjegyzem: utóbbi név nem csak számomra ismeretlen. Többen a Mámorral keverik össze. De aztán kiderült, hogy a Horn-fokra gondoltak. Mindegy.) Nos, fent említett ősi párt (eredetileg Vörös Csillagvirág) teremtett a menetelésből hagyományt Kátyúföldön. A legöregebbek nekem úgy mesélték, hogy időtlen időkig (középfoka: idétlen) ez a párt vezette a káty népet, amely hihetetlenül boldog is volt emiatt. Ha csak egy picit azt kezdte érezni, hogy mintha már nem vezet-, nék olyan határozottan, ahogy megszokta és elvárta, azonnal lázongani kezdett. Utcára vonult, tüntetett, kiborogatta a pörkölt szaftot és nem volt hajlandó tunkolni. Illetve tankolni. Vö. tankstelle = moszkvai tankok megállnak tankolni Záhonynál. (Ez történelmileg alakult így.) De ez szerencsére mindig rövid és átmeneti ideig tartott. Legalábbis ezt remélte a boldog káty nép, és ma sem érti: mi, miért. Illetve miért nem. A történelemkönyvekben hosszú fejezetek szólnak erről az időszakról, amikor a káty fejlődés megtorpanni látszott, és a Párt (egy!) átmenetileg elveszítette önmagát. A hagyományok szerint akkor indult romlásnak hajdan erős káty. Pontosabban: indult volna! De aztán mégse! Mert akkor valami hihetetlen csoda történt, ami (szerencsére) megmentette a haladás ügyét. Mert bár elvesztették a választást (háborút), de megnyerték a demokráciát (békét). Mármint a csillagvirágosok, akik akkorra azonban már szegfűt tűztek a gomblyukukba, és a látszólag szétszéledő párt megint egységbe forrt. Úgy nyerte a következő választást, mintha csak a Vörös Hadsereg kövezte volna előtte az utat. Ragyogó korszak kezdődött ekkor a káty történelemben. Előbb száznapos program, majd száznapos tojás, végül száz lépés és pekingi kacsa. „Nagy ugrás helyett sok kis lépés - így jutunk át a szakadékon!” Minden a jól megtalált jelszón múlik, ez nem először bizonyosodik be a történelem folyamán. A tudósító sem tud hűvösen távolságtartó maradni, talán érthető is. Na és persze, a ballagás... Amivel kezdtem mai beszámolómat. Ezt próbálnám elmagyarázni, ha nem sodorna el folyton (újra és újra) a nagy történelmi idők megidézése. Próbálom tehát megjeleníteni Önöknek, távoli olvasóimnak a képet: amint mélyen a vár alatt vonúl egy kis csapat, olyan rettegve lép, most lopja életét. Menetel (nagy), ballag (kicsiny), a lényeg azonban: hogy csak körbe-körbe. Maga körül. Elballag. De visszatér. Gyönyörű koreográfiája van ennek! Biztos vagyok benne, hogy elirigyelnének a kátyoktól egy ilyen ballagó tavaszi kormányt. De tudom: hiába. Nem adják. Pláne úgy, hogy nem is ballag. Amúgy a káty iskolákban mindig is kiemelt figyelmet fordítottak az anyagmegmaradás elvére. Hogy úgy mondjam: ez itt elvi szempont. (Elviszem. Pont.) De a káty népnek (szerencsére) az elmaradt ballagás ellenére is van oka az örömre - ezt nem győzöm hangsúlyozni. Felújítják a már többször nagy sikerrel játszott Templom egere című előadást, ráadásul hathatós kormányzati közreműködéssel (már csak ezért is jó, hogy nem ballagott el!). Ha figyelmesen elolvassák a mellékelt plakátot, láthatják: „Szellemes, fordulatos, végig kacagtató, rendkívül ötletes.” És tényleg, vannak, akik már előre röhögnek. Csak vasárnap! # Csak vasárnap! BEMI ITC El ÖADÁS itt*rf kfrti í Vlfitisíiifrjs Idd fiírt 44 esttp*: stitpuit» ent« ti**rr> líneii ti «üatrr vtt pmH* 4*r*t * TEMPI AU Í Em wrm [’■' * # ■ * É . Vtuitrk 3 Mvmtli» Irt» f*4w U*s& IhIí» t*<*i 4r?jt Szellemes, fordulatos, végig kacagtató, rendkívül ötletes zí Zt 75 S z e m é 1 y e k; l*fl í iái*! fíftfktuutfty Erdélyi Sári Sittf* ®3f. fetdslcia lm fittel íiell Siafeé Sásd&r r*tt«ii* Schwarcr ísipjötiá ítSIsíii fíkiaftWi Vadas Árpid %tti item*!» í*U44’ís*|! **| dfichsler íifctr ( f«ij iizhittgm Psllacstk km fifiry lérset 75 *1 ! Wjf *’ tSít*’*,# fícíit t* il Jrit fJT |tT'* i >■ \ Jj4 jtftíc A .ti *- *-> :» ’ *'■’ Ki í>:* 3 ív n»*"* ... «ai » L » : ’Uí ftu", i h,t ív,*'*: í**i4**. * tnlfsif 4# ,'ta #e ’
