Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-03 / 109. szám
/ magazin 2006. június 3., szombat • HÍDLAP V di sztárokra gondoltunk, és bizony elhangzott a U2, a Red Hot Chili Peppers, a Metallica vagy George Michael neve - nem válogattunk a műfajokban -, és hát megrészegültünk a lehetőségektől. Tényleg. És nem akarok mártíromságot játszani, az önzetlen szentet adni, felvillant ekkor - de csak ekkor első ízben - a bevételteremtés lehetősége. Aminek aztán az lett a következménye, hogy elsőre akkorát buktunk, hogy több évig fizettük (saját zsebből) a következményeket. De nem panaszkodnék, most már két sör (mint rendesen szoktam mondogatni). És aztán. A legelső Fesztergom, 1999 után sok-sok víz lefolyt a Dunán, és gazdagodtunk a tapasztalatokkal. Számos tudnivalót a saját kárunkon tanultunk meg, hogyan kell jól és hatékonyan megszervezni egy nyári nagyfesztivált, hogy minél több embernek okozzunk „maradandó” felhőtlen kikapcsolódást. Nem állítom, hogy felkészültségünk mára elérte lehető legnagyobb kiterjedését - tetszik érteni -, de dolgozunk a projekten, rajta vagyunk az ügyön, és esztendőről esztendőre csiszoljuk és csinosítjuk a fesztivált. Nagy hirtelen nem tudnám pontosan felsorolni, ki mindenki előadó (együttes, zenekar, szólista stb.) fordult meg Esztergomban, és még inkább a bőség zavarával küszködnék, ha azt kérdeznék tőlem, melyik koncert tetszett a legjobban. Azt tudom, hogy a lassan a rossz értelmű konzervatív magatartásba forduló barátom nálunk maradt meg igazán nyitottnak, vagyis, hogy - zenei értelemben (is) - itt hagyta tágra nyitottan kicsi szívét és lelkét, hogy beáradjon rajta a számára az új muzsika. Részben ebből szűröm le a tanulságot, hogy a Fesztergom egy értékhordozó, az újdonságokra éber szemű (és fülű) fesztivál, de hát ezt elsősorban a közönség dönti el. Mármint kiket szeretne látni, mi tetszik neki - aztán ebbe beleszól a pénz (de nem sírnék, köszönjük szépen, megvagyunk, igyekszünk meg is maradni, jók lenni, hozni a formánkat és így tovább). Előfordultak persze tévedések - és itt végképp nem példálóznék, meg nem bántva senkinek az ízlését, a kedvencét amikor egy-egy fellépő nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ám ezt ellenpontozta néhány „meglepetés” zenekar, akik viszont sokkal nagyobb érdeklődést vonzottak, és remek hangulatot teremtettek. De hát, érzésem, és, remélem, az igazság szerint a fesztiválhangulattal sosem volt baj, a Fesztergomnak az évek során kialakult egy speciális íze, színe, amire azt mondhatjuk, a miénk - már hogy az itteni embereké; a „mi kis szórakoztató szigetünk”. S köszönjük az itteni - és a túlparti - emberek irántunk való jó indulatát - mindazon sok ezrek nevében, akik fesztiváloz- nak -, hogy türelemmel viselték és viselik a napok forgatagát, az esetlegesen ezzel járó kényelmetlenséget. A magam részéről hiszem, aki ellátogat a Fesztergomra, megérti mindezt, és csatlakozik a vidám emberek tömegéhez, és azt mondja, nem is olyan vészes a dolog, és kell ez a pezsgés. Legvégül szólnom illene valamit az idei Fesztergomról. Tehát (még egyszer): június 15- 17-e között kerül rá sor, a jól bevált, megszokott helyszínen, az esztergomi sportcsarnokban és annak külterületi környékén. Reményeink szerint a Prímás-szigeten az idei zenei rendezvény is az önfeledt boldoghangulat jegyében telik, a megelőlegezett bizalmat tükrözi az ez évi fesztiválszlogen: „Feszt - Neked”. A 2006-ban már a nyolcadik alkalommal - bizony! - megrendezésre kerülő Fesztergomon a közkedvelt együttesek - Anima Sound System, Belga, Heaven Street Seven, Kispál és a Borz, Tankcsapda stb.) mellett számíthatunk meglepetésekre (például: Pannónia All Stars Orchestra). A jól bevált kísérőprogramokkal hasonlóképpen és biztosan találkozhatunk. így 2006-ban szintén lesz véradás a határ két oldalán (Párkányban és Esztergomban), ezúttal csütörtökön, és újra csak jegyeket sorsolunk ki az adakozók között, lesz Fesztiválmozi a Bajor Ágost Kultúrmozgóban, karszalaggal minden vetítés ingyenes, és vendégeink olyan kedvezményeket szintúgy élvezhetnek a rendezvény idején, hogy az Aquasziget Esztergom szolgáltatásait (szintén karszalaggal) 15% kedvezménnyel vehetik igénybe, és a Mélytányér kisvendéglő ételeiből is ugyanilyen mérvű kedvezménnyel válogathatnak. De mindez csupán „hab a tortán”, a lényeg a zene és a vígasság. További információk: www.fesztergom.hu . • Gulya István született Bizony ám, nyolcadik alkalommal zenél az esztergomi „fesztiválsziget”. A város - és a régió - legnagyobb szabadtéri köny- nyűzenei fesztiválja, a Fesztergom ebben az esztendőben is június derekán, ezúttal 15-17-e között várja a helyi, környékbeli és a távolabbi vidékekről érkező fiatal és idősebb vendégeit. A kezdetekről, a tapasztalatokról, a mikéntekről és hogyanokról az egyik szervező vall. Nem vagyok könnyű helyzetben. Nem azért, mert nehéz vagyok, hehe, hanem mert a saját „gyermekről” csakis elfogultan lehet szólni, még akkor is, ha látom, tudom, a hibáit. (Nincs is neki.) Az persze alapvetően bátorít minket - hárman szervezzük a rendezvényt, Kissík Szabolcs, Petrovics János meg én (lásd: alant), szakmai és kortárssegítőkkel -, hogy az esztendők során több tízezren fordultak meg a júniusi (eleinte: júliusi) szabadtéri fiesztán, és jól érezték magukat, és vissza-visszatérnek, nem pusztán a fesztivál kedvéért. Hanem mert egyszerűen jó itt (Esztergomban), néha meg-megállok (képletesen), hogy micsoda jó kis (nagy) döntést hoztam, amikor Borsodból - pesti kitérővel - ide helyeztem a telephelyemet. Ugyanis bárki bármit állít, jó emberek laknak itt, szeretik a szépet és a jót, szeretnek örömködni. Tudom, sokszor leírtam-elmondtam már, hogy a Fesztergom az öröm fesztiválja (íme, vállalom a szóismétlés vétkét ezért, ha kell), de, szerintem tényleg az. És most ez egy szubjektív, ha úgy tetszik, magam felé hajló írás, miszerint. Akárhogyan vélekednek azok, akik másképp vélekednek, a fesztivál létrejöttét nem a meggazdagodás szándéka motiválta (tessék csak megkérdezni az APEH-ot). Teszem hozzá, ha meg kívánnék gazdagodni, fröccsöntenék műanyag nyuszikat vagy mikulásokat, netán kvázi miniszterhelyettesnek állnék, s például felügyelném (haha) a most befolyó uniós pénzeket. A Fesztergom örömből született. Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy 1998 egy ködös- esőáztatta őszi estéjén bizonyos „bézbólsapkás pecafüggő” (aki ismer bennünket: na, vajon ki), egy „betűtévesztő szemüveges magyartanár” (hasonlóképpen) és egy „messziről jött kövérember” (segítek: én) összehajolt, hogy milyen jó volna egy könnyűzenei fesztivál Esztergomban, ahol. Merthogy egyébként nincsen. Igen, tulajdonképpen aludt a város ebből a szempontból is, sokat használt, nyüzsgő bevándorló szemem hamar átlátta. A történethűség kedvéért egyébként meg kell említenem egy „harciművész-nagymes- tert”, aki tulajdonképpen az egyik ötletgazda volt, miszerint a blues jó, és mintegy ez terebélyesedett ki összesített könnyűzenei mustrává. Azért is, mert számtalan jó kis csapat muzsikált helyben, akik nem vagy alig jutottak lehetőséghez, pláne egy - szó szerint - nagy (vagyis: nagyszámú) közönség előtt, jó minőségű technikán (mert azért már a kor meghaladta a Vermona-hangfalakat). És megint csak nem a pénzkereset vezetett, hanem a kapcsolat ezekkel a fiatalemberekkel, akikkel közös platformot képeztünk abból a szempontból, milyen izzasztóan reménytelen egy pályán elindulni. Bármilyenen. S persze szempont volt, hogy mennél több magyarországi nagyobb nevet megszólítsunk, hogy elhozzuk ide a minőségi könnyűzenét (na jó: magunknak is). Titokban már ekkor hatalmas külfölFesztergom: örömbe’1
