Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)

2006-06-03 / 109. szám

t magazin 2006. június 3., szombat • HÍDLAP Akikre büszkék lehetünk... Esztergom költője is A magyar Howard Stern ? A Rádió Esztergomnál tűnt fel először, mint hírolvasó. Pár év múltán a hazai média jelentős szórakoztató műsoraiban talál­juk, ahol nem kisebb személyisé­gek, mint Friderikusz Sándor vagy Jáksó László kollégája lett. Váratlan és komikus helyzeteket produkáló és provokáló stílusa egyfajta magyar Howard Stern-é avatta, s bár úgy tűnik jelenlegi műsora, a Kész átverés show szünetel, biztosra vehetjük, hogy Hunyadi Tamás tarsolyában még jó pár „köteg” beugratós geg van.- Különös karakter vagy, vezessük egy picit történeted szálát a múltba. Mielőtt a Kész átverés műsorba beke-. rültél, Friderikusz Sándor show-já- ban szerepeltél, ami meglehetősen nagy dolog. Hogy lehet az ország egyik vezető médiacézárjával egy stábba kerülni?-A Kész átverés is RTL Klub-os pro­dukció, ahogy Friderikusz akkori mű­sora is az volt. így kerültem az egyik adásból a másikba. De, hogy lehet be­kerülni a nagy showman műsorába? Talán az volt az igazi kérdés, hogy mi­ként tudott Friderikusz a közelembe kerülni... Tehát nem én kerültem az ő közelébe, hanem ő került az én köze­lembe. Nos, körülbelül úgy, olyan ti­tokzatosan, ahogy egykor Kodály Zol­tánnal közölték, hogy pártállami kitün­tetésben részesül, és egy lefüggönyö­zött, fekete Tátrával mentek érte, de csak amikor léizzadva kiszállt abból, akkor tudatták a zeneszerzővel, hogy mi is volt az utazás célja. Friderikusz is elég bonyolultan, ha jól emlékszem három titkárnőjén keresztül üzent, hogy szeretne velem beszélgetni. Ké­sőbb, a vele való beszélgetésből derült csak ki, hogy hallotta a Danubius Rá­dióban akkor menő műsoromat és megtetszett neki az egész és úgy gon­dolta, hogy neki ez a karakter kell az új show-jába. A dolog érdekessége, hogy a rámszabott feladat, az Álriport rovat az egész show-val együtt francia li- cenc, a rovatot pedig egy török szár­mazású kolléga találta ki ott.- Mennyire engedte meg Friderikusz, hogy önmagad add ezek­ben a beugratós Álriportokban?- Végül is teljesen szabadkezet kap­tam, de ő számon is kérte a dolgokat. Például azt szerette volna, ha mindig alaposan felkészülök az adott riport­alanyból, de én ezt nem mindig tartot­tam be, mert úgy gondolom, hogy ezek­nek a műsoroknak a rögtönzés a lénye­gük. De a későbbi átverős műsoroknál is ehhez tartottam magam, annál jobb, humorosabb egy átverés, minél több benne az improvizáció. Persze előfor­dul, hogy a kiszemelt alany úgymond „nem jó”, nem úgy reagál, ahogy mi szeretnénk. Ilyenkor a léprecsaló mű­sorvezetőnek kell jónak, ügyesnek len­nie, hogy megmentse a gégét, ami több­nyire sikerül is. Olyan országban élünk, hogy tényleg kevés az olyan ember, aki egy különös helyzetbe bevonható. Nos, ilyenkor kell egy-két nagyon jó mentő­mondattal készülni, hogy a felvétel megmenthető legyen. Talán ennyi fel­készülés, amit megengedek magamnak.- Ez az egyéni felfogásod összefüg­gésben van-e azzal, hogy ha jól em­lékszem gyerekkorodban nem voltál egy szereplős típus?- Igen, soha semmilyen irodalmi vagy hasonló színpadnak nem voltam tagja vagy részese. De nem túlzás azt mondani, hogy kifejezetten utáltam szerepelni. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, hogy a mai napig egy visszahúzódó típus vagyok. Ismerős társaságban oldott vagyok persze, de már egy ismeretlenekkel teli környe­zetben egészen más a helyzet, csak ülök és figyelek, nem vagyok egy iga­zi társasági ember. Viszont mikrofon és kamera előtt teljesen megnyílók. Hogy -ez miért van, ezen soha sem gondolkodtam, nem tudom. Én gya­korlatilag fordítva működöm, mint a többség, akiket rémségesen feszélyez a média által nyújtott szereplés.- A nagy nevettetők már többször nyilatkozták, hogy míg a színpadon ontják a poénokat, addig a magánélet­ben meglehetősen melankolikusok, hogy ne mondjam depressziósak...- Igen, amikor ezekre az emberekre rámegy a reflektorfény, akkor ott va­lami történik, megváltoznak, de sem az ő esetükben, sem az én esetemben nem tudom erre a magyarázatot.- Végeztél a tévés-rádiós műsoraid­dal kapcsolatban bármiféle hivatalos, intézményi kereteken belüli tanul­mányt?- Nem, soha. Azt viszont egyfajta bi­zonyítványnak fogom fel, hogy a szak­ma nagy öregje, Gálvölgyi János negy­ven percig áradozott rólam Jáksó Laci­nak egy tavaly őszi adásunk után. Ez jó visszaigazolása volt a munkámnak.- Volt a szerkesztő-rendező főnökeid­nek olyan elképzelése valaha, hogy Csak rád építve készüljön egy show, ahogy mondjuk a Bagi-Nacsa páros esetében?- Nem, ilyen még nem volt. De én erre szakmailag alkalmatlannak tar­tom magam.-Az előbb említett Gálvölgyi-dicsé- ret azért nem ezt igazolja...- Igen, de valljuk be férfiasán, hogy a szórakoztató műfaj lényege a szem­fényvesztés. Én nem tudok öt, tíz, húsz perceken belül beszélni, ahogy az említett páros. Én ezeket a rövid villanós fricskákat tudom.- Ezt nem értem. Még, hogy nem tudsz beszélni. A Danubius Rádióban csak azt csináltad, hiszen ott csak így adhattad elő a produkciót...- Igen, persze. Ott egy kerek, bár ki­talált történettel kellett előállnom, az alany teljes megtévesztésére és a kö­zönség mulattatására. Az egész egyéb­ként soha nem tartott tovább két-három percnél. Azoknak a rövid műsoroknak az volt a lényege, hogy kifacsartam egy hírt, amit előtte hallottam. Ehhez keres­tem egy olyan alanyt, akinek semmi köze nincs hozzá, csak szerintem. Ilyen volt az az eset, amikor Vlagyimir Putyin magyarországi látogatása alkal­mával jó erős oroszos akcentussal bete­lefonáltam a Gázmüvekhez, hogy se­gítsenek már kideríteni, hogy én, mint Putyin, orosz elnök, aki most eljöttem otthonról, elzártam-e a gázt vagy nem, mert elfelejtettem. A Gázműveknél készségesek voltak, én is az voltam, ta­nácsoltam nekik, hogy ellenőrizzék a nyomást, mert ha leesett, akkor nem fe­lejtettem elzárni. Azt hiszem a végén már vették a poént a Gázműveknél...- Meddig lehet csinálni a Kész át­verés show-t?- Talán már leáldozóban van ez a műsor, egy egyfajta törvényszerűség is ez, már csak azért is, mert a beug­rató arcokat - ahogy engem - már tényleg eléggé ismernek sok helyen, de maga a műfaj is egy szükségszerű megújulásra szorul. De mindig lesz igény ilyen műsorokra, egész egysze­rűen azért, mert az emberek szeretik nézni a saját hülyeségeiket. Ha ősszel is folytatódik az adás, akkor viszont úgy készülök, hogy ha Jáksó Laci nem viszi tovább, akkor rám bízzák a műsor vezetését. • - Nekem az első, 1995-ös Rádió Esztergomban volt szerencsém veled együtt dolgozni. Hogy emlékszel arra a rádiós időszakodra?- Ez egy nagyon jó korszak volt. Persze összehasonlíthatatlanul más, mint a későbbi Danubius-os munkám. Híreket olvastam be többnyire és ri­portokat készítettem.- A médiabeli munkád mellett, ha jól tudom a másik nagy mániád az autó.- A mánia szó talán túlzás, de nem megszokott autóim voltak, az kétség­telen. Volt egy Citroen „Kacsa”-m, egy Renault 4-esem, ezek a régebbi, nosztalgikus erejű típusok feltűnhet­tek másoknak. Egyébként meggyőző­désem, hogy rendkívül jó sofőr va­gyok. Ezt az átverős műsorok kapcsán sokszor felhasználtam olyan szinten, hogy szerintem azt tudja az ember ki­parodizálni, amihez igazán ért.- Valóságos eset, és szintén elég vicces, amikor egyszer mégis gyalo­gosként ütköztél autóval.- Igen, ez még fiatalabb koromban történt. Valamelyikünk figyelmetlensé­géből adódóan hirtelen egy gyorsan közlekedő autó elé kerültem. A sofőr hiába fékezett, engem telibe talált. A csattanást követően elsötétült arccal ki­szállt a kocsiból, hogy megnézze mi maradt belőlem, de senkit nem talált a jármű elejénél. Ezután hátranézett és látja, hogy én szinte minden karcolás nélkül állok fel az autó hátuljánál, aho­vá egy teljes kocsit átívelő hátra szaltót követően kerültem. A slusszpoén az volt, hogy az illető dzsúdóedző volt, és meghívott, hogy járjak le az edzéseire, mert esni már úgy is olyan jól tudok... • szöveg: Pöltl „Oxi” Zoltán fotó: Mitter Balázs Balassi kora egyik leggazdagabb észak-magyaror­szági protestáns családjának sarjaként született, ám apja összeütközésbe kerülve a bécsi udvarral, vagyona nagy részét, gazdagságát és társadalmi pozícióit is elvesztette. A zaklatott életet élt, nagy­szerű költővé vált főúr egész életét pereskedéssel töltötte elvesztett birtokaiért, mindemellett bátor katonaként harcolt a török ellen, de elhíresült erő­szakosságairól és szerelmi kalandjairól is. Mind­össze negyvenesztendősen érte a halál Esztergom ostrománál 1594. május 30-án. N evét régebben Balassa Bálintnak mondták; voltak, akik úgy vélték, hogy tulajdonképpen Balázsinak kell kimondani ezt a régi családne­vet; ő maga különbözőképpen írta saját nevét; a híres família külön­böző tagjait is hol Balassiként, hol Balassaként említik úgy, mint a kortársak is és az utókor is. Lehetséges, hogy a kiejtés az idők folyamán módosult, de a család mindig ugyanaz volt: erőszakos önző, köpönyegforgató nagyurak egymásra következő nemzedékei. Okosak voltak, szerették a műveltséget, életüket kockáztatták a harácsolásért, várakat, birtokokat, asszonyokat gyűj­töttek, cseréltek, raboltak. Sajátos keveréke volt ez a család a középkori rab­lólovagnak és a reneszánsz kalandornak: jellegzetes képlet XVI. századunk vérgőzös történetében. A költő nagybátyja, a hírhedett Balassi Menyhárt a kor közismerten legjellemtelenebb embere volt, aki Ferdinánd és János kirá­lyok között, katolikusok és protestánsok között rendszeresen folytatott áru­lásaival több vármegyényi birtokot szedett össze. Unokaöccse hazulról hoz­ta a féktelenséget is, a műveltség sz-eretetét is: egész élete erőszakoskodások és szerelmi kalandok szakadatlan sorozata, miközben korának egyik legmű­veltebb férfija, kilenc nyelven ír, olvas, beszél; miközben áhítatosan vallá­sos, aki gyötrődve bánja bűneit, de eszében sincs bűneivel felhagyni. Híres táncos a mulatságokon, híres vitéz a csatatereken, - és nemcsak híres költő, hanem olyan lángelme, aki költészetével egyenest a világszínvonal legmaga­sabb régióiba emelkedik. Ő az első mindenestül európai magyar költő: Ronsard kortársa, és semmivel sincs Ronsard mögött. Mintha a semmiből te­remtette volna meg a szín­pompás magyar költészetet. S élt mindössze negyven évet: 1554-től 1594-ig, ami­kor Esztergom alatt, a török elleni csatában vitézi halállal lépett túl a földi életen, amelynek nemcsak élni tudta örömét és bánatát, hanem év­századokat álló költői erővel ki is fejezte. Természetesen ő sem a semmiből teremtett. Egy történelmi órával előtte már felemelkedett az európai magas szintre a hazai latin nyelvű humanista költészet, élén Janus Pannoniusszal. A kortársakban megvolt az igény a maguk korának és eszméinek költői kifejezésé­re, ha nem is jutottak túl a krónikás strófákon. Tinódi­nak fontosabb volt a ténybeli hitelesség, mint a művészi formálás, - művei mai szóval élve inkább riportok, mintsem epikus látomá­sok. Ilosvainak fontosabb volt a fordulatos kaland, mint az emberi hiteles­ség; ő a bűnügyiregény-írók elődje. Létük azonban bizonyítja, hogy volt kö­zönségigény a költészetre. És a szakadatlan nemzeti veszedelemben olyany- nyira előtérbe került a nemzettudat, hogy a humanisták latinsága is némikép­pen háttérbe szorult az anyanyelv mögé. így volt ez egész Európában. Ebben a XVI. században bontakoztak ki a reneszánsz kultúra jegyében most már a nagy, nemzeti nyelvű irodalmak. Balassival a magyar költészet egyidejű lett az európai költészet egészének élgárdájával. A rendkívül művelt költő tanul is az egész világtól, és mert igazi nagy költő, senkinek nem lesz az utánzó­ja. A kor fél lábbal még a középkorban él, és Balassi ismeri a középkor lo­vagköltészetét is. Témavilága, akárcsak a lovagköltőké, világosan oszlik az akkor hagyományos három körre: vallásos, harci és szerelmes költészetre, vagy ahogy akkor mondották: istenes énekekre, vitézi énekekre és virágéne­kekre. Az élmény azonban már merőben újkori. Istenes énekeiben az áhíta- tos hinni akarás, a kétely, a lélek háborgása keveredik; egy nyughatatlan em­ber reménytelen vágya a benső nyugalomra. Vitézi énekei egyrészt a férfias kalandokat eszményítik, másrészt a friss nemzettudatot fejezik ki. virágéne­kei pedig a középkortól elszakadt újkori ember életvágyát, életszeretetét fo­galmazzák" meg az érzelem széles skáláján. Istenes verseivel világirodalmi szinten hoz újat költészetével. A protestáns prédikátorköltők közösségi érvé­nyű és érdekű megszólalásaival szemben Balassi mint egyén, mint önálló személyiség áll kapcsolatban Istennel. Vallásossága felekezeten kívüli, fele­kezetek feletti vallásosság. Szemlélete túlmutat a dogmatikussá merevedett protestantizmuson. Istennel való kapcsolata újfajta költői megoldásokat hoz létre. Legnagyobb költőink között tarthatjuk számon. • Rajner

Next

/
Thumbnails
Contents