Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-03 / 109. szám
2006. junius 3., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 22. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Egy zseniális művész Többségében zseninek tartották, mások őrültnek, de annyi bizonyos, hogy kevesen tudtak vele barátságot tartani, hosszú távon legalább is. Ahhoz sem fér kétség, hogy Ady-ver- seket úgy mondani, mint ő, senki más nem tudott. Harminc esztendeje, 1976. június 4-én vetett véget életének a magyar színművészet e pótolhatatlan géniusza, Latinovits Zoltán. A zon ritka nagy emberek közé tartozott, akit módomban volt személyesen ismerni. Édesanyja, Gundel Katalin és nagyanyám jó barátnők voltak. A „mama” elmaradhatatlan foteljához kézcsókra járuló „fiú” minden volt, csak nem őrült. Egy nagyszerű neveltetésben részesülő, akkoriban megvetettnek számító „űrifiú” volt, akit azonban éppen tehetsége okán nem nélkülözhetett a magyar színház és filmművészet. Amint Hegyi Béla írja a felejthetetlen művészről: „1976. június 4-én következett be a tragédia Balatonszemes határában.” Lezárult egy másokat gazdagító és kétségektől marcangolt, önpusztító és önpazarló élet. A színész üstökösszerű ragyogása és futása a vonatsínek közt ért véget. (Épp úgy, és épp ott, mint József Attiláé.) így vesztettük el az 1956 után induló nemzedék legjelentősebb színészegyéniségét. Mélységesen komolyan vette Somlay Artúrnak Csortos Gyula temetésén mondott szavait és aszerint is cselekedett: „A magyar színészek éppúgy vannak beléfoglalva a mi ezer éve sanyargatott maradék országunk történetébe, mint kő az aranyba.” Joggal merül föl a kérdés: eléggé szerettük-e, érdemeinek kijáróan becsültük-e, óvtuk-e Latinovits Zoltánt a külső veszélyektől és önnönmagától? A külső veszélyektől, vagyis az emberi ártalmaktól: irigységtől, hiúságtól, hitványságtól, kisszerűség- től? És önmagától: rakoncátlanságaitól, indulataitól, tévedéseitől, mániáitól? A felelősséget senki nem háríthatja el magától, aki tehetett volna érte valamit; a lelkiismeret-furdalás mindannyiunké, talán még az enyém is, akinek kisgyerekként egy- szer-egyszer megsimogatta a kobakomat. Korai halála mindenesetre közös mulasztásainkra és múlhatatlan kötelességeinkre figyelmeztet. Harminc esztendeje, hogy meghalt. „Gondoljátok meg proletárok!” • Varga Péter Kalendárium Száz évvel ezelőtt avatták fel a dobogókői menedékházat, derűi ki a környéken ekkor megjelent lapok tudósításából. Fény derül továbbá a világ körüli utazás rejtélyének megoldására, és kiderül az is, hogy mit vagy kit takar az L. F. S. rövidítés. A menedékház egy századdal ezelőtt történt felavatásáról az Esztergom és Vidéke adott hírt június 3-i számában. „A Dobogókő Eötvös menedékház felavatása. A magyar turista egylet budapesti osztálya ma tartja a Dobogókői báró Eötvös Lóránd menedékház felavatását. A társaság reggel 6 órakor indul a nyugati pályaudvarból Dömös megállóhelyre, hol átkelve a Dunán, Dömösről a körtvélyesi puszta érintésével, a Hegedűs bércen át a Dobogókőre megy. Gyaloglás 2 és fél órát. 11 órakor avatják a menedékházat, mit turista társasebéd követ.” Reméljük magáról az avatásról is olvashatunk érdekességeket a későbbiekben. Gyorsan következzen a két rejtély megoldása. A világkörüli utazásét az Esztergom fejtette meg, amelyről június 3-án be is számolt. „Hogyan kell az egész világot körülutazni, de úgy, hogy mégis csak egy országon utazzunk tényleg keresztül? így lehet feladni a problémát a földrajzot tanuló iskolásgyermekeknek. A feladatot megadja rá a Hamburg-Amerika Linie utazási irodája, mely öt jegyből állítja össze az egész világkörüli út tervezetét. Az első jegy Hamburg-tól New Yorkig, a második New Yorktól Vancouverig, a harmadik Vancouvertől Honkongig, a negyedik Honkongtól Genuáig, az ötödik Genuától Hamburgig. Tehát csak egy -az amerikai - országon vezet keresztül.” Ki érti ezt? A második számú rejtély valamivel érthetőbb, de mindenesetre érdekes. Az Esztergomi Lapok június 7-én a következőt közli. „L.F.S.? Bár azt hisszük, hogy minden kulturember tisztában van eme három betii jelentőségével, mégis félreértések elkerülése céljából a gyöngébbek kedvéért eláruljuk, hogy ez a három betű egy már szállóigévé vált kérdés rövidítése és jelentősége a következő: Láttad Fedák Sárit? Pünkösd vasárnapján elég gyakran volt hallható városunk utcáin ez a közkeletű kérdés úgy rövidített mint röviditetlen alakjában. L.F.S., suttogták, mondták, kiáltották és ordították egymásnak a járókelők, de bizony az isteni Zsazsa csak nem mutatkozott a városban, bár rózsaszínű automobilja már kora délelőtt végigsz.águldott utcáinkon. Végre délután két óra tájban ismét feltűnt a rózsaszínű automobil, de oly gyorsan rohant végig az utcán, hogy nem merjük jó lélekkel konstatálni, vájjon az isteni Zsazsa, avagy valamely istentelen világjáró angol rejtőzött-e a hatalmas automobil szemüveg alatt.” Fény derült a fentieken kívül egy csalfa lopásra is, amelynek részleteiről már múlt héten hírt adtunk. Az esetről az Esztergom és Vidéke írt száz évvel ezelőtti számában. „Drága ölelkezés. Lapunk múlt számában ilyen címen hozott hírünket azzal egészítjük ki, hogy a szerelmes hölgy ki kiszemelt áldozata kebléből 360 koronát ölelt ki, Sovány Juli személyében megkerült, ki városunkban lakik ugyan, de bajnai illetőségű. Egy gyűrűn és zálogcédulákon kívül egyebet nála nem találtak, s igy a kárvallott nézhet az ökör ára után. A vashídon fogták el, a tett elkövetését követő napon midőn Párkányból városunkba tartott.” Végül egy örvendetes megújulás szintén e lap hasábjairól. „A rendőrség uj egyenruhája a rendőrkapitányok országos értekezletén határozatba ment, miszerint a vidéki rendőrség ruházatát ugyanolyannal cserélik fel, mint amilyen a fővárosi államrendőrségnek van, melynek ruházatában van bizonyos magyar jelleg s emellett olcsóbb, mint például a mi rendőrségünké. Unger Hugó rfőkapitány a ruházatra vonatkozó javaslatát a tanácshoz már beterjesztette." Kár, hogy nem volt a hírhez illusztráció is, érdekes lett volna látni, miben posztoltak rendőreink száz évvel ezelőtt. • Gál Kata
