Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-30 / 128. szám
24 ÓRA - 2006. JÚNIUS 30., PÉNTEK II. NESZMÉLYI HÍDVERŐ NAPOK Másfél évszázadról mesélnek a hajók vöcsök és petőfi A gyerekek szakavatott hajós segítségével ízelítőt kaphatnak a gépek működéséből Sopron, Zoltán, Kassa- Debrecen, Neszmély- Bakony, Petőfi, Vöcsök 1, Lajta... A neszmélyi hajóskanzenben a magyar folyamhajózás másfél évszázadát ismerhetik meg az érdeklődők. Az alábbiakban négy hajóról közlünk ismertetőt. Sopron A Sopron motoros vontatóhajó 1960-ban épült a Magyar Hajózási Részvénytársaság (Mahart, MHRT) Újpesti Hajójavító Üzemében. Az 56 méter hosszú, 8 méter széles, 1 méter 60 merülésű, teljes feltöltéssel mintegy 520 tonna tömegű hajó gépészeti berendezései a korabeli magyar ipar világszínvonalát bizonyítják. A meghajtást a budapesti Láng gépgyár által gyártott 2 darab, egyenként 800 lóerős tur- bófeltöltős dízelmotor biztosítja, amellyel kora legerősebb hajója volt. Tömegük egyenként mintegy 20 tonna. Abban az időben felépítése, gépi berendezései, és a hajósok munka- és életkörülményeit tekintve ez a hajó számított az egész Duna legmodernebb hajójának. A hetvenes évek közepéig a Vaskapu szoros zuhatagos részein teljesített szolgálatot, ahol a gyors folyású szakaszokon segítette a hajóvonták átjutá^í, In- nen ered a hajósok által előszeretettel használt beceneve is: a Zuhatagi Tigris. A Vaskapu duzzasztómű megépítése után a teljes folyamon szolgált, az Al-Dunán 10-12, a Felső-Dunán 3-4 uszályt vontatott. A hajó fedélzetén több zuhanyzó és WC, konyha, legénységi és tiszti étkező, valamint 20 darab kétágyas kabin található. Az akár 4-5 hónapig tartó utakon itt nyert elhelyezést a 16-18 fős legénység, akik két műszakban egymást váltva 24 órás folyamatos szolgálatot láttak el. A hajót 2000 végén a Mahart kivonta a forgalomból, 2003 karácsonyáig tartalékban állt. Ekkor vásárolta meg a hajó- skanzent üzemeltető társaság. A Magyar Hajózásért Egyesület lelkes tagságának áldozatos munkája nyomán a hajó néhány hét - alatt ismét működőképes állapotba került. A Sopron nevű hajó (balra) a 60-as években a legmodernebbek közé tartozott, mellette a Neszmély-Bakony Zoltán A felső-ausztriai Linz városának hajógyárában 1869-ben magyar megrendelésre épült a Zoltán gőzhajó. A szegecselt hajótest érdekességei a lapátkerekek felfüggesztésének mereví- tését biztosító, hosszirányú főtartó gerendák. A 400 lóerős fő- gép-teljesítményű lapátkerekes vontatóhajó 400-600 tonna terhelésű áruszállító uszályokat vontatott. A meghajtáshoz szükséges gőzt egy széntüzelésű kazán állította elő. Fedélzetén 18-20 fő teljesített szolgálatot. A hajó a hatvanas évekig állt aktív szolgálatban, ekkor Százhalombattára került, ahol evezős csónakházként, illetve klubházként használták a kilencvenes évek végéig. Matuzsálemi korának köszönhetően a hajó állapota annyira leromlott, hogy az ebben a szerepkörben való további hasznosítása csak aránytalanul magas költségek mellett lett volna elképzelhető. A Dunamenti Erőmű vezetése az értékesítés mellett döntött. Neszmély önkormányzata, illetve több, a magyar folyamhajózás területén tevékenykedő magánszemély ekkoriban már egy hajóskanzen létrehozásán fáradozott. Szinte magától értetődőnek látszott, hogy a csaknem másfél évszázados hajónak ide kell kerülnie. Mint kiderült, a szó szoros értelmében az utolsó pillanatban jelentkeztek, hiszen a hajó értékesítésére vonatkozó szerződés már aláírásra készen állt. Az erőmű vezetősége példa értékű lépésre szánta el magát: visszaléptek az értékesítésétől, és a hajót az időközben hivatalosan megalakított Zoltán Alapítványnak ajándékozták. A múzeum- hajó-flotta legfiatalabb tagja, a Sopron motoros 2002. június 30-án hajózott le az erőmű üzemvíz csatornájába, ahonnan Neszmélyre vontatta a Zoltán gőzöst. Kassa-Debrecen A múlt század első felében a magyar külkereskedelemben jelentősen megnőtt a Közel-Keletre, illetve a Földközi-tenger medencéjébe irányuló forgalom. A növekvő szállítási igényre válaszul a Duna Tengerhajózási Részvénytársaság folyamtengeri áruszállító hajók beszerzése mellett döntött. E program keretében, a Ganz Hajógyár budapesti üzemében 1939-ben készült el negyedik Duna-tengerjárónk, a Kassa motoros. A 77,3 méter hosszú, 9,86 méter széles, 3,1 méter legnagyobb merülésű hajó két darab, egyenként 400 LE teljesítményű Ganz- Jendrassik főgépével kb. 10,5 csomós (kb. 20 km/h-s) sebességet ért el. A második világháborúban katonai szolgálatra fogott hajót személyzete 1944-ben Németországba vitte, ahonnan 1947-ben tért haza. Ekkor az elcsatolt felvidéki város helyett a Debrecen nevet kapta. 1953-ban felújították, átépítették. Aktív szolgálata 1965-ig tartott, majd a Magyar Hajózási Részvénytársaság Újpesti Hajójavító Üzemigazgatóságánál a 400 tonna hordképességű Z-hajók javítóbázisaként szolgált. Ezt követően a Mahart vezetése a hajót a Magyar Duna-ten- gerhajózásért Alapítványnak adományozta. A diákok tutajjal indulva felfedezhetik a neszmélyi szigetvilágot A Zoltán Alapítvány 2004-ben felvállalta a hajó állagmegőrzését és ezzel együtt a neszmélyi hajóskanzenban való elhelyezését is. A múzeum fő bemutató- termeként, illetve közösségi rendezvények megtartására alkalmas helyszínként bárki meglátogathatja majd hazánk egykoron tündöklő Duna-tengerha- józásának utolsó, még meglévő emlékét. A Kassa a negyedik magyar Duna-tengerjáró Neszmély-Bakony Jövőre lesz ötven esztendeje, hogy az Óbudai Hajógyárban, egy csaknem ötven darabból álló sorozat egyik utolsó példányaként épült a Neszmély, akkor Bakony névre keresztelt vontatóhajó. Alig 15 esztendei aktív szolgálát után műhelyhajóként, illetve a hajók tisztításához gőzt biztosító gőzölőhajóként üzemelt végső leállításáig. Néhány év pihenő következett, majd 2003 végén vásárolta meg a hajóskanzent üzemeltető társaság. Felújítását követően hajóiskolaként, illetve nyári diáktáborok helyszíneként szolgál. A hajó fedélzetén 48 diák és 4 tanár elhelyezésére van mód. A közösségi programok lebonyolításához két társalgó, étkező, és két ponyvával védett és egy nyitott fedélzet áll rendelkezésre. A gyerekek szakavatott hajós segítségével ízelítőt kaphatnak a gépek működéséből, megismerkedhetnek a mindennapi teendőkkel.^ ' A Visegrádi Országok Eurorégióinak találkozója A Hídverő Napok a hagyományos programokon túl az idén is a Visegrádi Országok Eurorégióinak Konferenciájával gazdagodik. A résztvevők megemlékeznek nagynevű elődeik - Károly Róbert magyar, János cseh és Kázmér lengyel király - 1335. évi Visegrádi Találkozójáról, mely hosszabb időre békét és gazdasági fellendülést hozott az akkor élők részére. A rendezvény célja ma sem kevesebb: összekapcsolni embereket, régiókat, országokat. A magyarországi eurorégiók azt tapasztalják, hogy a magyar külpolitika - külön figyelmet szentelve a határon átnyúló együttműködésnek - hangsúlyos területként kezeli a regionális közeledést. Külpoliti- kusaink úgy látják, hogy az eurorégiók a magyar külpolitika hármas eszközrendszerének mindhárom elemében elhelyezhetők, szolgálják az euro-atlanti integrációt, a szomszédsági kapcsolatokat, valamint a nemzetpolitikát is, ezért értékelik és számon tartják az eurorégiók aktivitását. Támogatják a régiók, kistérségek, határon átnyúló kapcsolatait, hiszen azok hozzájárulhatnak a résztvevő térségek, rajtuk keresztül országok közötti jobb megértéshez, az európai egység kialakulásához. Kiemelkedő jelentőségűnek tartják az eurorégiók szerepvállalását a Visegrádi Országok Együttműködésében. Fontos szerepet tulajdonítanak az önkormányzatok határon átnyúló eurorégiós együttműködésnek. Jó példája ennek a Neszmélyen és a felvidéki Búcson felépítendő Európa Falu, amely a falvak Európáját lesz hivatott bemutatni. A rendezvény szervezői őszintén hisznek abban, hogy az emberek, nyelvek, szokások, kultúrák tarkasága - ha megbecsüljük, ha egymás mellett és nem egymás ellenére hangsúlyozzuk - közös kincs, amit őrizni kell. Az Európa konferenciahajó Esztergomban, a Mária Valéria híd alatt, útban Visegrád felé k i 1 k
