Hídlap, 2006. május (4. évfolyam, 85–106. szám)
2006-05-13 / 94. szám
magazin 2006. május 13., szombat • HÍDLAP III Csontváry helye és jelentősége zönség Hubay Miklós: Cédrusok az árverésen című filmforgatókönyvének felolvasott részletét. Utószó 2006-ban 2003-ban ünnepeltük Csontváry születésének 150. évfordulóját. Érdemes felidézni egy régi kerekasz- tal-beszélgetést, amelynek 1969-ben, a festő halálának 60. évfordulóján az Eötvös Klub adott otthont. A vita célja Csontváry helyének meghatározása volt, megállapításai máig érvényesek. Utam Csontváryhoz 1964-ben érettségi előtt álló gimnazistaként láttam Csontváry kiállítását a Szépművészeti Múzeumban, életre szóló élményt jelentett. 1964-ben hét versből álló ciklust írtam Csontváryról, amely aztán minden évtizedben egy-egy verssel bővült, újra meg újra visszatértek hozzá. 1969- ben a Nemzeti Galériában és az Eötvös Klubban rendeztem emlékműsort, majd 1971-ben a Corvina Kiadó felkérésére összeállítottam Csontváry szépirodalmi bibliográfiáját. 1985- ben doktoráltam Csontváryból, disz- szertációm címe Csontváry a költészetben volt. 1969-ben egyetemista voltam, szívesen rendeztem volna Csontváry-kiállítást is az Eötvös Klubban, de Gerlóczy figyelmeztetett: a képek 6,5 millió forintra vannak biztosítva, a kiállításon nekem kellene vállalnom az anyagi felelősséget... Csontváry-est az Eötvös Klubban Czigány Tamás rendező Csontváry című kisfilmjének vetítése után ke- rekasztal-beszélgetés következett Demény János zenetörténész, Hubay Miklós író, Klaniczay Tibor irodalomtörténész és Mezei Ottó művészettörténész részvételével. A vitavezető és a műsor szerkesztője én voltam. Vitaindító beszédében Demény János a századelő komplex vizsgálatát sürgette, irodalom, zene és képzőművészet összefüggéseinek feltárását. Mint módszert példaként említette Szabolcsi Miklós eljárását, aki egy tanulmányában együtt vizsgálta József Attila, Bartók és Derkovits művészetét. Az időbeli eltolódás miatt nehéz párhuzamot vonni Bartók és Csontváry között, tematikai hasonlóságra csak egy példát említett: Bartók Kos- suth-szimfóniáját és Csontváry Zrínyi kirohanása című képét. Klaniczay Tibor véleménye szerint tüzetesebb tanulmányozást érdemel Csontváry és a XIX. század végének irodalma közti kapcsolat. Szerinte Csontváry a XIX. század végének művésze, kortársainak Komjáthyt és Reviczkyt lehet tekinteni. Sok rokon vonás van Komjáthy szimbolizmusa és Csontváry miszticizmusa között, A homályból című verse rokonságot mutat Csontváry cédrus-képeivel. Klaniczay véleménye szerint Ady nem állítható párhuzamba Csontváryval, Ady már a XX. század költője, nem reked kívül kora társadalmán, s jelentőségében is messze felülmúlja Csontváryt. Hubay Miklós szerint nehezen lehetne eldönteni, Ady vagy Csontváry nagyobb-e, s kérdéses az is, lehet-e Csontváryt a XIX. század megkésett képviselőjeként kezelni. Csontváry nem elmaradt korától, hanem megelőzte azt. Mezei Ottó Csontváry művészeti előzményeivel foglalkozott. Már Hubay Miklós is utalt a művészeten belül a naturalizmus ellentéteként jelentkező, a valóságtól elszakadni kívánó tendenciára a századfordulón. Csontváry művészete bizonyos fokig koron kívüli, nehezen besorolható a kortárs művészetbe. Mezei Ottó arról beszélt, hogy szinte az egész XIX. századot átmeneti kornak tekinthetjük, s a XIX. század művészetében sok olyan tartalmi és formai vonás van, amelyek, ha más gazdasági-társadalmi viszonyok következtében is, de a manierizmusban is létrejöttek. Beszélt a vándor motívumról (Csontváry a „nagy motívumot” keresve vándorolt és festett, a karok, a végtagok „csont nélküli” ábrázolásról valamint a „Mária kútja Názáretben” című képen az alakok csavarvonalas megmintázásáról. Ezt támasztották alá Kampis Antal Greco-tanulmányának részletei, amelyeket kérésére olvastak fel. Klaniczay Tibor lényegében történelmietlennek tartotta, ha egy művészt kiragadunk saját korából, szerinte számtalan analógiát találhatunk az előző korok művészetében, Csontváry esetében akár az őskori barlangrajzoknál is. Minden művészi alkotásnak vannak előzményei, az összeha- sonlítgatás szerinte vég nélkül folytatható, ugyanakkor elfeledkeznek például a Greco és Csontváry közti különbségekről. Hubay Miklós viszont elmondta, mennyire izgatta őt az a kérdés, vajon mi indíthatott arra egy akkor huszonkét éves fiatalembert, Gerlóczy Gedeont, hogy minden pénzét, családja egzisztenciájának kockáztatásával is, az akkor teljesen ismeretlen Csontváry képeinek megmentésére, megvásárlására fordítsa. A szálak Grecohoz vezetnek. Nemes Marcell a század elején fedezte fel Greco képeit, megvásárolta és kiállította őket müncheni palotájában. Innen származnak a Szépművészeti Múzeum Greco-képei is. Valóságos Greco-láz tört ki a tízes években, s a Münchenben élő Gerlóczy gyakori vendége volt Nemes Marcell szalonjának. Mikor hazaérve a Fehérvári úti műteremlakásban megpillantotta Csontváry vásznait, ez a hasonlóság is megragadta. Csontváryban a XX. század Grecoját látta. Hubay Miklós egy kérdésre válaszolva beszélt még Csontváry képeinek külföldi fogadtatásáról s a Csontváry-múzeum szükségességéről is. Bár a beszélgetés során főleg a másokkal való rokonságát kerestük, Csontváry szuverén művész, képei elütnek a kortárs festőikétől. Érezték ezt a párizsi modern magyar művészet kiállításának rendezői, mikor a sehova sem beilleszthető Csontváry képeit kihagyták. Talán ezért is volt a kiállításnak olyan visszhangja, hogy XX. századi művészetünk, hasonlattal élve, elvékonyodik, mint a hal farka. Külföldön a nagy, öntörvényű művészeknek önálló múzeumot nyitnak, a sort a párizsi Rodin Múzeum nyitotta meg. A pesti Csontváry Múzeum idegenforgalmi látványosság is lenne a külföldi turisták szívesen töltenének még egy plusz napot Budapesten, hogy a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria után a Csontváry Múzeumot is megtekintsék. Vitavezetőként megjegyeztem, hogy legutóbb Székesfehérvár vállalta, hogy kétmillió forintos költséggel, a költségek nagy részét fedezve, társadalmi összefogással felépíti a Csontváry Múzeumot. A kerekasztal-beszélgetés után irodalmi műsor következett. Megkülönböztetett érdeklődéssel hallgatta a köHubay Miklós: Cédrusok az árverésen című forgatókönyvéből nem készült el a film. Az 1968-as filmgyári példányon Ranódy László szerepel rendezőként, Bíró Yvette dramaturgként. Ranódy meghalt, Bíró Yvette Amerikában él. Az aczéli kultúrpolitika „félszívvel” engedélyezte a filmet: le lehet forgatni, de csak fekete-fehérben. A „takarékosság” a film halálát jelentette: az alkotók számára elfogadhatatlan volt, hogy egy Csontváry-fes- ményeket bemutató filmből kimaradjanak a képekre jellemző, ragyogó napút színek. A film hőse Gerlóczy Gedeon, a képek megmentője, az író Domokos néven szerepelteti. Gerlóczy Gedeon régóta perben-ha- ragban állt a magyar állammal: előbb a képek eltüntetése miatt (az 1949-es párizsi kiállítás után nem kapta vissza a képeit, azok ott hevertek feltekerve évekig a Szépművészeti Múzeum pincéjében), később viszont két kép engedélye nélküli, szakszerűtlen restaurálása miatt. Ennek tulajdonította a film körüli huzavonát, azt a személye elleni támadásnak tekintette. Kései elégtétel lehetett volna számára Várkonyi Gábor tv- játéka (Csontváry: Őze Lajos), melynek az utolsó jelenetben Gerlóczy is megjelenik. De a sors ezt is megtagadta tőle: a tv-premier előtti napon halt meg.) Hubay Miklós: Cédrusok az árverésen címen filmnovella-változatban közöltette forgatókönyvét az Új írás 1973/7. számában. Az önálló Csontváry Múzeum 1973- ban Pécsett jött létre, dr. Romváry Ferenc művészettörténész kezdeményezésére. Maga Csontváry Budapesten az Astoriával szemben, a leégett Nemzeti Színház telkén képzelte el saját múzeumát, amit később Gerlóczy építészként meg is tervezett. Egy emberöltőn át állt üresen a Grassalkovich- telek, csak a kilencvenes években építették rá a Kelet-Nyugat Kereskedelmi Központ üvegpalotáját. A pécsi múzeum mindig is élvezte Gerlóczy bizalmát és támogatását. • Rudnai Gábor 180 milliós rekordértékért kelt el Csontváry képe Csontváry Kosztka Tivadar Hídon átvonuló társaság című 60-szor 72 centiméteres méretű olajképének május 8-ai eladása kiemelkedő esemény volt a hazai és nemzetközi műkincs-kereskedelemben egyaránt. Egy tavalyi Csontváry-festmény eladásától eltekintve évtizedek óta nem került „piacra” a posztimpresszionizmus és a szimbolizmus magyar úttörőjének tartott Csontváry egyetlen alkotása sem. így a kisméretűnek nevezhető festmény eladását megelőző licitálás kétségtelenül a május 8-ai aukció legizgalmasabb eseménye volt. A budapesti Mű-Terem Galériában megtartott árverésen már a kép induló ára is csúcsnak számít, a licit 80 millió forintnál kezdődött, s ez a magas indulási összeg már rekordnak minősül. Az első liciteket követően több, telefonon érdeklődő is bekapcsolódott az alkudozásba. A képet végül néhány perces, az egyre emelkedő ár bemondása után feszült izgalmakkal teli licitálást követően - százmillió felett tízmilliós lépésenként emelkedett a licit - egy, a helyszínen helyet foglaló ismeretlenségbe burkoló- dzó gyűjtő szerezte meg. Az árverési kalapács a száznyolcvan milliós ajánlatnál „csapott le”, ezzel ez a festmény az elmúlt tizenöt év műkincsért kifizetett legmagasabb árú alkotásai közé emelkedett. Ugyanilyen, nagy szenzációnak számító eladás volt 2002-ben Munkácsy Mihály Poros út című képének 220 millió forintos, illetve Bortnyik Sándor Stranddráma című alkotásának 38 millió forintos eladása. A most új gazdára lelt Csontváry-festmény természetesen nem véletlenül a műgyűjtők kedvence. A Hídon átvonuló társaság című képnek nemcsak művészeti értékének megfejtése, de története is sok izgalmat rejt. Csontváry Kosztka Tivadarnak összesen százhuszonhét alkotást - 103 festményt és 24 grafikát - tulajdonít a mai művészettörténet. A száz- nyolcvan milliós végső ár valószínűleg azért érte meg a végső licitálónak, mert az alkotó százhuszonhét munkájából ma már csak huszonöt darab (huszonkét festmény és három grafika) van magánkézben; összesen tizenhárom gyűjteményben. Csontváry 1853-ban született a ma Szlovákiához tartozó Kisszebenben. Először gyógyszerészként helyezkedett el, de a skizofréniában szenvedő huszonhét éves fiatalember egy hallucinációja után elhatározta, hogy patikussága mellett festő is lesz. Egészen negyvenegyéves koráig autodidakta módon festett, azután Hollósy Simon müncheni magániskolájában kezdte tanulmányait. Rövid idő múltán Karlsruhéba ment tovább képezni magát, majd a párizsi Julian Akadémia falai között tanult. A magányos és zárkózott Csontváry ezt követően hosszú tanulmányutakba kezdett, igazi festői motívumot keresve mesterműve elkészítéséhez. így jutott el Svájcba, Olaszországba, Dalmáciába, és a Közel-Keletre is. A Hídon átvonuló társaság című képét több művészettörténeti elemzésében a legtalányosabbnak nevezik. A kompozíció középpontjában a kétféle létezés közötti átmenet, a híd egyszerre jelképes és hétköznapi formája látható. A Csontváry életmű analizálói többnyire abban is megegyeznek, hogy a festményen szereplő társaság tagjai egytől-egyig „álomittas”, illetve álomszerű, szimbolikus figurák. A legtöményebben talán Bellák Gábor fogalmaz, aki azt írja: „A furcsa ábrázolás szimbolikáját, vagy akárcsak szimpla narratíváját sem sikerült eddig még senkinek sem igazán feltárni. Ugyanakkor a festmény mozgalmassága, dinamikus kompozíciója, a táji és a figurális elemek sokoldalúsága, színessége miatt mindenképpen Csontváry népszerűbb és sokat reprodukált alkotásai között foglal helyet.” Azt pedig még a laikusok is tudják, hogy csak azokról az alkotásokról készítenek sok reprodukciót, mely mind a magas művészet, mind pedig a széles közönség körében nagy elismertséget szereztek. A Hídon átvonuló társaság című kép egy azon harminc mű közül, amelyek a Csontváry által bérelt, majd később bérbe adott gácsi patikából kerültek elő. Innen vitte át a képeket Kecskemétre 1919-ben a patika bérlője, Szilágyi Sándor, és ekkoriban juthattak különböző gyűjteményekbe, így Bedő Rudolf tulajdonába. Bedőt a 20. század középső évtizedei legnagyobb gyűjtői között tarthatjuk számon. A Mű-Terem Galéria május 8-ai árverésén eladott Hídon átvomÜó társaság című alkotást 1930 óta 15 alkalommal állították ki Magyarországon. • PÖLTL
