Hídlap, 2006. május (4. évfolyam, 85–106. szám)

2006-05-13 / 94. szám

www.istergranum.hu 2006. május 13., szombat • HÍDLAP 5 Megkezdődött a visszaszámlálás a szlovákiai választásokig Bugár: mozgósító jellegű kampányba kezd az MKP Bugár Béla Folytatás az 1. oldalról Ezt támasztják alá a közvélemény­kutatók előrejelzései is: a felmérések szerint országosan jelentősen kisebb lesz a részvételi arány, mint az eddigi választásokon, így a magyar párt a ma kezdődő kampányidőszakban egy erős kampánnyal akár még az eddigi­nél is több mandátumhoz juthatna. Ma tartja Révkomáromban a Ma­gyar Koalíció Pártja kampánynyitó konferenciáját. Bugár Béla pártelnök a kampánystratégiával kapcsolatban elmondta, hogy aktivistákkal próbál­ják majd megszólítani a választókat, akik több alkalommal is meglátogat­ják majd a választópolgárokat.- Hogyan értékelné az MKP négyéves tevékenységét?- Néhány dolgot emelnék csak ki, és azt is elsősorban a kisebbségi terü­letről. így például tizennégy évi harc után sikerült megalapítani a komáromi Selye János Egyetemet, emellett a ki­sebbségi kultúra finanszírozását a duplájára emeltük. Számos terv meg­valósítása még várat magára, és ezeket beépítettük a programunkba is. Meg­említhetném azt is, hogy elkezdődött a déli gyorsforgalmi út egy részének a tervezése és az ehhez tartozó két kerü­lőút Kelet-Szlovákiában már az idén befejeződik, komolyabb tárgyalások kezdődtek az Ipoly-hidak kapcsán, és előrelépés állt be a Kassa - Miskolc gyorsforgalmi út kérdésében is. Mind­emellett olyan programokat indítot­tunk be, amelyek a régiók közti kü­lönbségeket próbálják enyhíteni.- Ennek ellenére sokszor kritizálták a párt tevékenységét.- A Magyar Koalíció Pártja azokon a területeken, ahol miniszterei voltak, állta a sarat. Volt egy időszak, amikor Mikulás Dzurinda kormányfő nagyon keményen kritizálta azt, hogy nem eléggé készülünk fel az európai uniós alapok mentésére. Ezek két emberünk, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, és Gyurovszky László régiófejlesztési miniszter kezében voltak. Ma el lehet mondani, hogy ebben a tekintetben a V4-eket megelőztük, és a felkészülés is nagyon jó szinten van. Amikor 3 és fél évvel ezelőtt átvettük a mezőgazda- sági tárcát, akkor az sem az unióra, sem annak dotációs rendszerére nem volt felkészülve. A kormány mellett egyébként működött egy korrupciót vizsgáló intézmény is, amely kijelen­tette, hogy ebben a tekintetben a legel- lenállóbb a mezőgazdasági tárca.-Az őszi kudarc után milyen straté­giát dolgoztak ki a választásra ?- Elsősorban mozgósító jellegű kampányt fogunk indítani. Több száz aktivistát képeztünk ki, ezek több al­A Dicio közvélemény-kutató ügynökség április végén és május elején végzett fel­mérése szerint a júniusi parlamenti vá­lasztások győztese a Smer-Szociálde- mokrácia lehet. Második helyen a HZDS-Néppárt végezne, míg harmadik az SDKÚ-DS lenne. Bejutna még a par­lamentbe a Szabad Fórum, az MKR a KDH és hét százalékkal az SNS is. kálómmal is meglátogatják a válasz­tópolgárokat, és közben olyan anya­gokat fognak osztogatni, amelyek rö­viden ismertetik az MKP szimpati­zánsait, illetve választóit az általunk végzett tevékenységgel, programmal. Egyébként a mai napon kongresszust tartunk Komáromban, ez valójában a kampánynyitó lesz.- Az elemzők szerint alacsony rész­vételi arányra lehet számítani a júni­us 17-én esedékes választáson. Az lenne a kedvező, ha az MKP-nak jól sikerülne a mozgósítás, és a ma­gyarlakta területeken sokan menné­nek el szavazni.- Ez tény, de azért azt látni kell, hogy a magyar választópolgár nem különbözik a többitől, ugyanolyan problémákkal küzd, ugyanúgy apátiá­ba eshet, és esett is. Tény, hogy ala­csony részvételi arányra számít min­den egyes elemző, és ez természete­sen érinti a mi régiónkat is, ezért ne­künk nagyon keményen kell majd jár­ni a vidéket ahhoz, hogy a válasz­tópolgárok elmenjenek szavazni.- Mi a cél?- A cél egyértelmű: minden egyes választási programot leginkább kor­mányzati pozícióból lehet megvalósí­tani, ennek ellenére a koalícióba nem A szlovák miniszterelnök, Mikulás Dzurinda egy szlovákiai gimnázium di­ákjainak kijelentette, hogy a magyar pártnak nincs jövője, mert nemzetiségi alapokon működik. A kormányfő szerint koalíciós partnerének csak akkor van jövője, ha felhagy a nemzetiségi érdek- védelemmel és szabványos konzerva­tív, vagy szocialista pártként folytatja. Bugár Béla erre reagálva annyit mon­dott: Dzurinda megfeledkezik arról a ké­zenfekvő körülményről, hogy Szlováki­ában végső soron minden párt etnikai alapon szerveződött. minden áron, hanem csak akkor sze­retnénk bejutni, hogyha programunk­nak nagy része bekerül a kormány- programba. — Há mégsem lesz a koalíció tagja az MKP, akkor sérülhet a magyar képviselet Szlovákiában.- Mindent meg kell tenni annak ér­dekében, hogy ez a helyzet ne álljon elő. Ha elmennek szavazni a választó- polgáraink, akkor ez nem következhet be. Ha mégis, lépni fogunk, különbö­ző alternatívák vannak erre az esetre elkészítve, de ezeket természetesen nem fogom előre elmondani. • Szép Éva Össze-visszafaragottá válhatunk Az alábbi írás Duray Miklós az Ernst Múzeumban május 10-én megnyílt, Közös tér című tárlat-meg­nyitón elhangzott be­szédének szerkesztett változata. Ez a kiállítás a tria­noni Magyarország­gal szomszédos államok területén élő kortárs magyar művészek alkotásainak a szemléje le­hetne, mert témája és logikája folytán az elsza­kított magyarság köreiből kikerült alkotók mű­vei vannak túlsúlyban. (...) A műalkotásoknak ez a nem szokványos megközelítése érzékeny pontjaira tapintott a Kár­pát-medencei nemzeti társadalmaknak, de a ki­sebbségben élőknek is. (...) Ezért érdemes végig­zongorázni a „kisebbség” fogalom és tényállás összetevőit, valamint az általa jelölt helyzet/hely- zetek útvesztőit, hogy még érzékletesebbé váljon a kiállítás rendezőinek érdekes kísérlete. (...) A kisebbség, illetve a kisebbségi kérdés, nem egyszerű súlycsoporti kérdés. A kisebbség a politikatörténet szemszögéből megítélve ko­ronként mást és mást jelent. A jól működő de­mokráciában a kisebbséggel egyeztetnek, joga és lehetősége van saját véleményét kinyilváníta­ni, akár érvényesíteni is, valamint szervezkedni. A rosszul működő demokráciában a kisebbség és a többség egymással far­kasként áll szemben és a kisebbségnek nincs esélye érvényesíteni saját néze­tét. (...) A kisebbség és a kisebbségi kérdés társadalom-történeti vonatko­zásai azonban ettől sokkal bonyolul­tabbak és egyáltalán nem olyan mulan- dók, mint a politikai vonatkozásai. Egy-egy népcsoport - itt Közép-Eu- rópában - a XVIII. századig többnyire szociológiai vagy demográfiai előjá­tékok után vált kisebbséggé, például elvándorlás, kivándorlás, áttelepülés következtében. (...) A XX. századi politikai és hatalmi hátterű erőszakos események, amelyeknek a következ­ménye a kiűzetés, kitelepítés, széttele- pítés, államhatárok megváltoztatása 2 lett, azonban egyértelművé tette a ko­rábbi eredetű, befogadott népcsoportokra is vo­natkoztatva, hogy egy politikailag és hatalmilag értelmezhető új problémával: a kisebbségi kér­déssel szembesültünk. (...) Minden népcsoport vagy vallási csoport beil­leszkedési történelme, kisebbségélménye szám­talan sajátosságot hordoz. (...) A legsajátosabb a magyarság sorsa. Nem csupán azért, mert a XVI. század közepétől mintegy háromszáz éven át a saját királysága területén szinte ki­sebbségi körülmények között élt, hanem azért is, mert a modem nemzetté válásának, állami és társadalmi modernizálódásának, valamint poli­tikai nemzetté érésének állapotában nemzetközi erőszakkal szakították meg ezt a fejlődést, a nemzetet államhatárokkal sok részre szakítot­ták, egyharmad részét kisebbséggé téve. (...) Érdemes végigfutni - pusztán a nyilván­tartás szándékával - azokon a megpróbáltatáso­kon, amiket a hatalmi okok miatt kisebbséggé vált magyarok elszenvedtek a huszadik század­ban, a kényszerű állampolgárság-váltástól az állampolgári jogok korlátozásán át a teljes jog­fosztásig, a kollektív bűnösség elvének alkal­mazásáig vagy a veszett kutyaként való lepuf- fantástól a tömeges kivégzéseken át, az egysze­rű felkoncolásig. Az ehhez hasonló, de keve­sebb vérrel járó megoldások közé tartozott a szülőföldről való kiűzés, a kényszermunka, a széttelepítés, a kitelepítés, vagyonelkobzás - mindez etnikai alapon. Zsáki István alkotásai közül is válogattak a tárlatra (...) A kisebbségi keresztút stációinak leltárából tájainkon majdnem minden kisebbségben élőnek kijutott valami, aminek a következménye a kisebbségi tu­dat, a kisebbségi érzés kialaku­lása lett. Ez azonban már lelkiál­lapot, amiből nem csak kigyógy­ulni nehéz, de szociálisan örö­kölhető is. Erre egyetlen gyógyír a ki­sebbségként való megítélés el­utasítása. A romák vonatkozásá­ban ez például úgy nyilvánulhat meg, hogy rendezvényeikre meghívják az indiai nagykövetet. A magyarok esetében pedig úgy, hogy ragaszkodnak a nemzet ál­lamhatárok fölötti egységéhez, aminek egyik - államhatárokkal elkülönített - nemzeti közössé­gét alkotják. Ez azonban nem kell, hogy a számbeli kisebbség­ben élőkkel és a kisebbségi hely­zetben lévőkkel való szolidaritás vagy azonosulás elutasítását je­lentse. Ellenkezőleg, az őket súj­tó terhek megosztását, a sorsuk­kal való azonosulást jelentheti. Ha azonban a kisebbségben élőkkel való sors­közösséget az utasítja el, aki maga is abból a közegből származik, az áruló. Tudom, ez a fel­fogás nem egyezik a szabad identitásválasztás liberális elvével, de a kiszolgáltatottság bármi­lyen fokán álló egyénnel vagy közösségei szemben a kiválás lehetőségének a puszta felmutatása is zsarolás. Pedig kisebbségi viszonylatban ez nyilvánul meg nap mint nap. Nehéz helyzetben van a vállalkozó, akinek a léte a piactól függ és nemzeti azonosságának nyílt megvallása csőd­be juttathatja. Nehéz helyzetben van az értelmiségi, aki kenyerét nem a saját anyanyelvi közegében keresi meg. Ne­héz helyzetben van az a munkanélküli, akit - ha meglátják bőre színét vagy meghallják kiejtését -, nem alkalmaz­nak (...). Nehéz helyzetben van a kép­zőművész, mert ha magyarul írja alá a nevét a művére, esetleg nem kap meg­rendelést, vagy a zsűri indok nélkül ki­dobja a művét. (...) Ezért vannak vállalkozók, akik a magyar közművelődési rendezvénye­ket csak nevük feltüntetése nélkül merik támo­gatni és vannak művészek, akik a nevüket nem írják le magyarul most 2006-ban, vagy megvál­toztatják formanyelvüket, hogy ne lehessen ki­olvasni ecsetvonásukból sem a származásukat. (...) Mindez után joggal tehetjük fel a kérdést vallhat-e, vagy tud-e vallani a kisebbségi létet akár elutasító, akár elfogadó művész a kisebb­ségről? Meg tudja-e festeni, kőbe, fába vésni a helyzet lelki tükrét? A művész évezredes fel­adata a környezetünk és a megélt valóság lénye­gének hiteles ábrázolása. Ez elől nincs menek­vés. Ha mégis van, az bujkálás vagy hazudozás. (...) A művészi alkotás és a hitelesség kapcsola­táról méltán elfogadhatjuk azt a mércét, hogy a határ ott van, ahonnan még felismerhetők Mi­chelangelo freskóinak nyomai. Ami ezen kívül esik, annak megkérdőjeleződik az értéke és hite­lessége. A kisebbségi környezetből származó al­kotóknak is van egy mértékadó példaképük: Marc Chagall. Bárhonnan nézzük életművét, mindig felismerhetők benne gyökerei. Erre kell törekedni. Amikor a siker ára az önfeladás, akkor legyünk gyanakvók, mert megéri temondani a látszat sikerről vagy a hamis dicséretről. Egyéb­ként csak olyan össze-visszafaragottá válunk. Losonczy Tamás festményei is megtekinthetők a kiállításon

Next

/
Thumbnails
Contents