Hídlap, 2006. május (4. évfolyam, 85–106. szám)
2006-05-13 / 94. szám
www.istergranum.hu 2006. május 13., szombat • HÍDLAP 5 Megkezdődött a visszaszámlálás a szlovákiai választásokig Bugár: mozgósító jellegű kampányba kezd az MKP Bugár Béla Folytatás az 1. oldalról Ezt támasztják alá a közvéleménykutatók előrejelzései is: a felmérések szerint országosan jelentősen kisebb lesz a részvételi arány, mint az eddigi választásokon, így a magyar párt a ma kezdődő kampányidőszakban egy erős kampánnyal akár még az eddiginél is több mandátumhoz juthatna. Ma tartja Révkomáromban a Magyar Koalíció Pártja kampánynyitó konferenciáját. Bugár Béla pártelnök a kampánystratégiával kapcsolatban elmondta, hogy aktivistákkal próbálják majd megszólítani a választókat, akik több alkalommal is meglátogatják majd a választópolgárokat.- Hogyan értékelné az MKP négyéves tevékenységét?- Néhány dolgot emelnék csak ki, és azt is elsősorban a kisebbségi területről. így például tizennégy évi harc után sikerült megalapítani a komáromi Selye János Egyetemet, emellett a kisebbségi kultúra finanszírozását a duplájára emeltük. Számos terv megvalósítása még várat magára, és ezeket beépítettük a programunkba is. Megemlíthetném azt is, hogy elkezdődött a déli gyorsforgalmi út egy részének a tervezése és az ehhez tartozó két kerülőút Kelet-Szlovákiában már az idén befejeződik, komolyabb tárgyalások kezdődtek az Ipoly-hidak kapcsán, és előrelépés állt be a Kassa - Miskolc gyorsforgalmi út kérdésében is. Mindemellett olyan programokat indítottunk be, amelyek a régiók közti különbségeket próbálják enyhíteni.- Ennek ellenére sokszor kritizálták a párt tevékenységét.- A Magyar Koalíció Pártja azokon a területeken, ahol miniszterei voltak, állta a sarat. Volt egy időszak, amikor Mikulás Dzurinda kormányfő nagyon keményen kritizálta azt, hogy nem eléggé készülünk fel az európai uniós alapok mentésére. Ezek két emberünk, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, és Gyurovszky László régiófejlesztési miniszter kezében voltak. Ma el lehet mondani, hogy ebben a tekintetben a V4-eket megelőztük, és a felkészülés is nagyon jó szinten van. Amikor 3 és fél évvel ezelőtt átvettük a mezőgazda- sági tárcát, akkor az sem az unióra, sem annak dotációs rendszerére nem volt felkészülve. A kormány mellett egyébként működött egy korrupciót vizsgáló intézmény is, amely kijelentette, hogy ebben a tekintetben a legel- lenállóbb a mezőgazdasági tárca.-Az őszi kudarc után milyen stratégiát dolgoztak ki a választásra ?- Elsősorban mozgósító jellegű kampányt fogunk indítani. Több száz aktivistát képeztünk ki, ezek több alA Dicio közvélemény-kutató ügynökség április végén és május elején végzett felmérése szerint a júniusi parlamenti választások győztese a Smer-Szociálde- mokrácia lehet. Második helyen a HZDS-Néppárt végezne, míg harmadik az SDKÚ-DS lenne. Bejutna még a parlamentbe a Szabad Fórum, az MKR a KDH és hét százalékkal az SNS is. kálómmal is meglátogatják a választópolgárokat, és közben olyan anyagokat fognak osztogatni, amelyek röviden ismertetik az MKP szimpatizánsait, illetve választóit az általunk végzett tevékenységgel, programmal. Egyébként a mai napon kongresszust tartunk Komáromban, ez valójában a kampánynyitó lesz.- Az elemzők szerint alacsony részvételi arányra lehet számítani a június 17-én esedékes választáson. Az lenne a kedvező, ha az MKP-nak jól sikerülne a mozgósítás, és a magyarlakta területeken sokan mennének el szavazni.- Ez tény, de azért azt látni kell, hogy a magyar választópolgár nem különbözik a többitől, ugyanolyan problémákkal küzd, ugyanúgy apátiába eshet, és esett is. Tény, hogy alacsony részvételi arányra számít minden egyes elemző, és ez természetesen érinti a mi régiónkat is, ezért nekünk nagyon keményen kell majd járni a vidéket ahhoz, hogy a választópolgárok elmenjenek szavazni.- Mi a cél?- A cél egyértelmű: minden egyes választási programot leginkább kormányzati pozícióból lehet megvalósítani, ennek ellenére a koalícióba nem A szlovák miniszterelnök, Mikulás Dzurinda egy szlovákiai gimnázium diákjainak kijelentette, hogy a magyar pártnak nincs jövője, mert nemzetiségi alapokon működik. A kormányfő szerint koalíciós partnerének csak akkor van jövője, ha felhagy a nemzetiségi érdek- védelemmel és szabványos konzervatív, vagy szocialista pártként folytatja. Bugár Béla erre reagálva annyit mondott: Dzurinda megfeledkezik arról a kézenfekvő körülményről, hogy Szlovákiában végső soron minden párt etnikai alapon szerveződött. minden áron, hanem csak akkor szeretnénk bejutni, hogyha programunknak nagy része bekerül a kormány- programba. — Há mégsem lesz a koalíció tagja az MKP, akkor sérülhet a magyar képviselet Szlovákiában.- Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a helyzet ne álljon elő. Ha elmennek szavazni a választó- polgáraink, akkor ez nem következhet be. Ha mégis, lépni fogunk, különböző alternatívák vannak erre az esetre elkészítve, de ezeket természetesen nem fogom előre elmondani. • Szép Éva Össze-visszafaragottá válhatunk Az alábbi írás Duray Miklós az Ernst Múzeumban május 10-én megnyílt, Közös tér című tárlat-megnyitón elhangzott beszédének szerkesztett változata. Ez a kiállítás a trianoni Magyarországgal szomszédos államok területén élő kortárs magyar művészek alkotásainak a szemléje lehetne, mert témája és logikája folytán az elszakított magyarság köreiből kikerült alkotók művei vannak túlsúlyban. (...) A műalkotásoknak ez a nem szokványos megközelítése érzékeny pontjaira tapintott a Kárpát-medencei nemzeti társadalmaknak, de a kisebbségben élőknek is. (...) Ezért érdemes végigzongorázni a „kisebbség” fogalom és tényállás összetevőit, valamint az általa jelölt helyzet/hely- zetek útvesztőit, hogy még érzékletesebbé váljon a kiállítás rendezőinek érdekes kísérlete. (...) A kisebbség, illetve a kisebbségi kérdés, nem egyszerű súlycsoporti kérdés. A kisebbség a politikatörténet szemszögéből megítélve koronként mást és mást jelent. A jól működő demokráciában a kisebbséggel egyeztetnek, joga és lehetősége van saját véleményét kinyilvánítani, akár érvényesíteni is, valamint szervezkedni. A rosszul működő demokráciában a kisebbség és a többség egymással farkasként áll szemben és a kisebbségnek nincs esélye érvényesíteni saját nézetét. (...) A kisebbség és a kisebbségi kérdés társadalom-történeti vonatkozásai azonban ettől sokkal bonyolultabbak és egyáltalán nem olyan mulan- dók, mint a politikai vonatkozásai. Egy-egy népcsoport - itt Közép-Eu- rópában - a XVIII. századig többnyire szociológiai vagy demográfiai előjátékok után vált kisebbséggé, például elvándorlás, kivándorlás, áttelepülés következtében. (...) A XX. századi politikai és hatalmi hátterű erőszakos események, amelyeknek a következménye a kiűzetés, kitelepítés, széttele- pítés, államhatárok megváltoztatása 2 lett, azonban egyértelművé tette a korábbi eredetű, befogadott népcsoportokra is vonatkoztatva, hogy egy politikailag és hatalmilag értelmezhető új problémával: a kisebbségi kérdéssel szembesültünk. (...) Minden népcsoport vagy vallási csoport beilleszkedési történelme, kisebbségélménye számtalan sajátosságot hordoz. (...) A legsajátosabb a magyarság sorsa. Nem csupán azért, mert a XVI. század közepétől mintegy háromszáz éven át a saját királysága területén szinte kisebbségi körülmények között élt, hanem azért is, mert a modem nemzetté válásának, állami és társadalmi modernizálódásának, valamint politikai nemzetté érésének állapotában nemzetközi erőszakkal szakították meg ezt a fejlődést, a nemzetet államhatárokkal sok részre szakították, egyharmad részét kisebbséggé téve. (...) Érdemes végigfutni - pusztán a nyilvántartás szándékával - azokon a megpróbáltatásokon, amiket a hatalmi okok miatt kisebbséggé vált magyarok elszenvedtek a huszadik században, a kényszerű állampolgárság-váltástól az állampolgári jogok korlátozásán át a teljes jogfosztásig, a kollektív bűnösség elvének alkalmazásáig vagy a veszett kutyaként való lepuf- fantástól a tömeges kivégzéseken át, az egyszerű felkoncolásig. Az ehhez hasonló, de kevesebb vérrel járó megoldások közé tartozott a szülőföldről való kiűzés, a kényszermunka, a széttelepítés, a kitelepítés, vagyonelkobzás - mindez etnikai alapon. Zsáki István alkotásai közül is válogattak a tárlatra (...) A kisebbségi keresztút stációinak leltárából tájainkon majdnem minden kisebbségben élőnek kijutott valami, aminek a következménye a kisebbségi tudat, a kisebbségi érzés kialakulása lett. Ez azonban már lelkiállapot, amiből nem csak kigyógyulni nehéz, de szociálisan örökölhető is. Erre egyetlen gyógyír a kisebbségként való megítélés elutasítása. A romák vonatkozásában ez például úgy nyilvánulhat meg, hogy rendezvényeikre meghívják az indiai nagykövetet. A magyarok esetében pedig úgy, hogy ragaszkodnak a nemzet államhatárok fölötti egységéhez, aminek egyik - államhatárokkal elkülönített - nemzeti közösségét alkotják. Ez azonban nem kell, hogy a számbeli kisebbségben élőkkel és a kisebbségi helyzetben lévőkkel való szolidaritás vagy azonosulás elutasítását jelentse. Ellenkezőleg, az őket sújtó terhek megosztását, a sorsukkal való azonosulást jelentheti. Ha azonban a kisebbségben élőkkel való sorsközösséget az utasítja el, aki maga is abból a közegből származik, az áruló. Tudom, ez a felfogás nem egyezik a szabad identitásválasztás liberális elvével, de a kiszolgáltatottság bármilyen fokán álló egyénnel vagy közösségei szemben a kiválás lehetőségének a puszta felmutatása is zsarolás. Pedig kisebbségi viszonylatban ez nyilvánul meg nap mint nap. Nehéz helyzetben van a vállalkozó, akinek a léte a piactól függ és nemzeti azonosságának nyílt megvallása csődbe juttathatja. Nehéz helyzetben van az értelmiségi, aki kenyerét nem a saját anyanyelvi közegében keresi meg. Nehéz helyzetben van az a munkanélküli, akit - ha meglátják bőre színét vagy meghallják kiejtését -, nem alkalmaznak (...). Nehéz helyzetben van a képzőművész, mert ha magyarul írja alá a nevét a művére, esetleg nem kap megrendelést, vagy a zsűri indok nélkül kidobja a művét. (...) Ezért vannak vállalkozók, akik a magyar közművelődési rendezvényeket csak nevük feltüntetése nélkül merik támogatni és vannak művészek, akik a nevüket nem írják le magyarul most 2006-ban, vagy megváltoztatják formanyelvüket, hogy ne lehessen kiolvasni ecsetvonásukból sem a származásukat. (...) Mindez után joggal tehetjük fel a kérdést vallhat-e, vagy tud-e vallani a kisebbségi létet akár elutasító, akár elfogadó művész a kisebbségről? Meg tudja-e festeni, kőbe, fába vésni a helyzet lelki tükrét? A művész évezredes feladata a környezetünk és a megélt valóság lényegének hiteles ábrázolása. Ez elől nincs menekvés. Ha mégis van, az bujkálás vagy hazudozás. (...) A művészi alkotás és a hitelesség kapcsolatáról méltán elfogadhatjuk azt a mércét, hogy a határ ott van, ahonnan még felismerhetők Michelangelo freskóinak nyomai. Ami ezen kívül esik, annak megkérdőjeleződik az értéke és hitelessége. A kisebbségi környezetből származó alkotóknak is van egy mértékadó példaképük: Marc Chagall. Bárhonnan nézzük életművét, mindig felismerhetők benne gyökerei. Erre kell törekedni. Amikor a siker ára az önfeladás, akkor legyünk gyanakvók, mert megéri temondani a látszat sikerről vagy a hamis dicséretről. Egyébként csak olyan össze-visszafaragottá válunk. Losonczy Tamás festményei is megtekinthetők a kiállításon