Hídlap, 2006. május (4. évfolyam, 85–106. szám)
2006-05-27 / 104. szám
VI HÍDLAP • 2006. május 27., szombat magazin Gulya István írása A félelem bére Félni jó. Otthon, párnák közt, távkapcsolóval. (Félni jó, félni jó, félni mindig jó, apa mosdik, anya főz, együtt félni jó.) Amúgy meg nyilván nem. De ez egy ilyen ország - ahol „parizerrel eszik a kaviárt” (idézet: Mamiblű című Pajer Róbert-film) föl lehet kapni a telefonkagylót, és nekiszorítva a zsepit el lehet nyekeregni, hogy figyuzzatok, most akkor a „közvetlen fizikai támadás lehetőségével” kacérkodnék (idézet: Batiz „Infotainer” András). Még - leírni is beleremeg a kezem, a jobbos... - az első Gyurcsány-kormány idején történt, ugye, miszerint Dobrev Klára első asszonyt a köztársasági ezred sofőrjének és egy biztonsági embernek kellett fokozottan védenie, mert megnőtt a kormányfő feleségének és a családjának a fenyegetettsége, mivel hogy egy - sejtésem szerint: olcsó borízű - hang közölte az illetékesekkel, hogy baj lesz. Amit persze nem konkretizált. Életbe lépett tehát egy „komplex intézkedéssor” (B. „I.” A.), aminek „nem minden eleme publikus”, de lényeg, hogy fusson minden beste, mert jól pofán lesz vágva (a miként nem minden eleme volt publikus). A kampánykodás derekán nehezen tekinthettem el attól, hogy ez is a széles (szélesedő) repertoár tartozéka, nem egészen ismeretlen elem (mondanám: sajnos. Mondom). Hiszen anno Frei Tamás „lövettette volna le” Orbán Viktort egy alkalmilag előkotort szláv „bérgyilkossal”, aki persze úgy volt az, hogy rögvest megszegte a „szakma” első számú szabályát - a névtelenséget amikor belenehezült a kamerába, hogy hello, én bérgyilkos vagyok. Az nekem a gyanús, hogy az újabb fenyegetőnek - aki úgy volt ökör, ahogy volt, és jól el kellett kapni a grabancát, felelősségre kellett vonni, sittre vágni stb. (jut eszembe: elkapták?, felelősségre vonták?, lesittelték?, ádehogy, kuss van ám) - négy esztendő állt a rendelkezésére, hogy fenyegessen, miért pont a kampány végidején durálta neki magát? No igen, öregszem, és egyre jobban bedőlök a tévés vásárlásoknak és az összeesküvés-elméleteknek, megmondta ezt már Fábryk apu. Amiképp nehéz józan firkászi eszemmel felérni, hogy ült Viktor a nagy irodában - asztalán kakaó és mentes billentyűzet -, és tárcsázta a Fidesz virtuális kalózait - az elnök hack- ereit, hehe -, hogy no, most aztán ízibe, tessék feltörni a szocialista szervert, mert nem élhet a vöröslő öngyújtók és pólók titkai nélkül. Ezt a Watergate-botrányhoz mérni hasonlatos volt ahhoz, ha kannás borokat futtattunk volna a hegyvidéki borversenyen (meg amúgy a tényfeltáró újságírás karikatúrája egyben). Nagy úr a félelem, mindenféle kampányokat lehet építeni reá. Jelesül fenyegetőzni, hogy ne forduljunk mán vissza a „Fidesz-nácik- hoz”. Ha egyszer megtudnám, milyen idült „kreatív” elmétől ered ez a buta, gonosz (ártó) analógia, rábírnám, hogy konzultáljon a kezelőorvosával (vagy a gyógyszerészével); vagy lehet azt plakátozni, hogy „rosszabbul élünk” - e „nyavalygós” propaganda kudarca ma már ismert -, ergo fel lehet asszociatíve vázolni az üres spájz rémképét (ahol egyébként aktuálisan megint ott tanyáznak az oroszok). Úgy érzem, a negatív propagandába belefáradt az ország (2002 óta folyamatosan), szerintem hiba volt ezzel megszólítani az illetékeseket, a választókat. Még akkor is, ha a pozitív üzenés a polgáriaknak négy éve nem jött be, a baloldalnak viszont igen. Ténykérdés azonban, hogy 2006 nem 2002. Lásd: választási eredmények. (Más dolog, hogy az MSZP „Igen. Megcsináltuk.” építő jellegűnek szánt szlogenje erősen hajazott a diszkók férfivécéi előtere kuncsaftjainak beszédszintjére, vagy egy B-kategóriás pornófilm dialógusaira.) Mondják, a félelem megeszi a lelket (akár reggelire), ám lehet éppenséggel motiváló tényező, hiszen már egy Macchiavelli nevű tálján tanácsadó és tollforgató is megmondta volt, hogy ne szeressék a fejedelmet, inkább féljék, mert az a jó. Pláne, mert így re^ mek alattvalókká válnak az emberek. Természetesen Magyarországon momentán - vagy „nomentán”?, hehe - erről szó sincs. Mindezt csupán a félelem természetrajza végett hoztam föl, a lényeg a motiváció, az illetékesek (a választók) szabadon tették a dolgukat, vagyis az ikszet ennek vagy annak a pártnak a rubrikájába, esetleg csak alkalomszerűen (sajnos, a voksolás alkalmával) villant beléjük egy-egy olyan megjegyzés, mint amikor a vicces és nem elfogult Hajós András azt gondolta mondani a jobboldal vezetőjéről, hogy „horogkeresztény”. Ettől függetlenül és személy szerint a szeretet elkötelezett híve vagyok - nem avanzsáltam virágtartó, batikolt ingű hippivé, hozzám közelebb áll a punk karcos anarchiája -, úgyhogy: drága politikailag máshová hajló magyar testvéreim (nem árulom el, magam hová hajlok, termetemnél fogva: borulok), vagy drága muzulmán barátaira. A szeretet jó és ránk fér, morzsolok el érzékenyen könnycseppet a szemsarokban. A lövészárkokat négy éve kiásták - határozott koncepcióval és emlékekkel rendelkezem arról, kik tették, de direkt nem mondom meg és minduntalan falra hányt borsó minden ígéret, hogy temetni fognak (nem gyászolni), csak mélyültek a nem is annyira virtuális gödrök. A kis haza egyébiránt is félelemtől szagos. Apróság, de igaz, ott- hont-adó városkám egyik mulatójához az összes helyi, épp szolgálatban lévő rendőri erő (három autó) villogó szirénákkal vonult ki, mert „lakossági bejelentés” történt, miszerint egy álrendőr garázdálkodik ott. Pedig csupán jelmezbált tartottak. Bizony, az ijedelem túl-reakciót szülhet, vagy fásultsághoz vezethet. De hát félni jó. Mostanság aktuálisan a mindenféle megszorításoktól. Személy szérint azt jobban kultiválom, ha félelem esetén a táv- és videókapcsolónál maradunk, és magunkra borítjuk a félsz közben a sza- lonna-chips-szes vacsoratálat, ahogy a horrorokat nézzük. Vagy azt, ahogyan Kiszely Tünde összevonja szemöldökét. SamgaOy made in Brazil Mit csinál egy 26 éves brazil mikrobiológus Magyarországon? A válasz logikus, capoeirát oktat. A rasz- ta fonatok alól igazi brazil mosoly ragyog, miközben megmutatja két hónapos kisfia fotóját, majd őszinte lelkesedéssel mesélni kezd életét jelentő sportról, a capoeiráról. Mi is a capoeira ? Ha Braziliára gondolunk ugye rögtön a karnevál és a szamba iskolák jutnak eszünkbe, és hát nekünk férfiaknak a gyönyörű brazil lányok. Ez így mind meg is állja a helyét, de ha valaki rendszeresen foglalkozik a sporttal, akár aktívan, akár csak hobbi, érdeklődő szinten észrevehette, hogy egyre több edzőterem órarendjében feltűnt a capoeira vagy a capoeira-aerobic. Hazánkban először úgy két éve kezdett teret hódítani. Mint sportújságíró magam is kipróbáltam. Hazudnék, ha azt mondanám, könnyűek voltak az első órák, de a ritmus, a csapatszellem és a hangulat feledtette az első bénázásaimat. Az afrikai múltra visszatekintő táncos harcművészetről Samuel Vieira, capoeirás nevén Samsao a következőképp mesél: „A capoeira harcművészetet Brazília az Afrikából odahurcolt fekete rabszolgáknak köszönheti. Gyökerei úgy jó 300 évre nyúlnak vissza, még a gyarmati időkre. Persze az ott élő különböző kultúrák-európaiak, indiók, nyugat-afrikaiak zenéje, mozgásformája és vérmérséklete is keveredik benne. És persze az ország viharos történelmi szakaszai, háborúi szintén formálták a capoeirát. Igazi harccá tették. Maga a név is a Palmaresi függetlenségi viszályok idejében alakult ki. Jelentése is sokáig vitatott volt. Mára többé-kevésbé elfogadott, hogy a brazil őslakos tupi-guarani törzs nyelvén „mato cortado-t”, vagyis „alacsonyra vágott füves területet” jelentő szóból származik. Munka után a fekete rabszolgák ezen a területen gyakorolták a capoeirát. Mivel egy rabszolga sem viselhetett fegyvert vagy kést, hogy magukat meg tudják védeni, kialakították a küzdelem eme formáját a magukkal hozott törzsi táncokból. Persze ez nem volt szabad, és nehogy feltűnjön a fehér elnyomóiknak zenével, és énekkel álcázták. A földek széléről felszálló ritmusok nem keltettek gyanút.” Miért capoeirázzunk „Budapesten, mint a világ legtöbb nagyvárosában, az emberek jó része ülőmunkát végez és szerencsére ezt sokan igyekeznek esténként sporttal kompenzálni.” - meséli Samsao. „Amikor ide költöztem, megnéztem pár fittness- stúdió kínálatát. Döbbentem láttam, hogy a capoeirának nevezett órák inkább egyfajta aerobic voltak, monoton technozenére és semmi, de semmi köze nem volt a capoeirához. Ekkor rájöttem, hogy mesteremnek, akinek tanácsára Magyarországra költöztem, igaza volt. Ez még teljesen „szűz terület”. Én ugyanis azon filóztam, hogy az USA- ban nyitok egy iskolát. Tanárom viszont lebeszélt, mondván ott már rengeteg capoeira klub működik Európában viszont, még vannak fehér foltok. Hát igaza volt. Szóval elkezdtem több városban is oktatni. Persze rögtön tapasztaltam, itt nagyon mások az emberek. A legtöbb lány „végigszenved” egy aerobic órát, majd elrohan az edzőteremből. Na ezen rögtön változtatni akartam. Meséltem nekik a capoeria történetéről, beszélgetéseket kezdeményeztem minden tanítványommal, órák után leültünk dumálni, megismertük egymást. És egyszerre csak megváltozott a légkör. Olyan igazi kis család lettünk. Mindenki törődik a másikkal, észreveszi, ha rosszkedvű a sporttársa, mert például szakított a barátjával. Na és persze az oktatás is játékosan folyik. Jó látni az arcokon és a mozdulatokon, hogy átélik a ritmust és kezd életformájukká válni a capoeira.” A capoeira nem csak a testnek szól Ez egy rendkivűl kreatív sport. Fejleszti a reflexeket, a megfigyelő képességet és kreatívvá tesz. A capoeira odafigyelést és gondolkodást igényel, hiszen miközben végrehajtunk egy akrobatikus elemet, már tömi kell a fejünket a következőn: hogyan vezessék át az egyik mozgáselemet a másikba, partnerünk mozgását is figyelembe véve. Idővel mindenki kialakíthatja saját stílusát, amely mozgáskultúrájából és egyéniségéből ered. És persze ott van a zene. A berimbau (a legfontosabb, íjhoz hasonlító, húros capoeira hangszer) ritmusára a sportoló átél valami „ősi varázslatos érzést”, hiszen az bizonyított, hogy a ritmus, a zene már jóval a beszéd előtt létezett. Eltáncolt küzdelem A szó legszorosabb értelmében. A „harc” kontaktus nélkül zajlik. Két táncos beáll a roda-ba. Ez kört jelent, amelyet a többi capoeirás alkot és itt zajlik a „küzdelem”, amikor a sportolók rúgnak, gáncsolnak persze, ám mint mondtam csak szimulálják a harcot. A haladók persze akrobatikus elemekkel színesítik a capoeirát. Az „ellenfél” támadásait gyors, hajlékony mozdulatokkal lehet kikerülni, és ez állandó feszültségben tartja izomzatúnkat. Az eredmény zsírégetés és szálkás izomzat. „Sok lány jött át hozzám kick-boksz vagy Tae-bo órákról és itt ragadtak.” - emlékezett vissza Samsao. „Sokkal jobban bejött nekik a küzdősport játékos, ritmikus formája, mint az „erőszakosabb” bokszedzések. A lányokhoz amúgy is közelebb áll a dél-amerikai ritmus, a lazább koordinált mozgás és valóban ez nőiesebb is, mint a homokzsák elleni küzdelem. Vannak, akik a divattal akarnak haladni és azért próbálják ki a capoeirát, és így fedezik fel Brazília második legpopulárisabb sportját. Az elő számú ugye a foci, de azt többen nézik, mint csinálják, a capoeirával pedig pont fordítva van. A capoeira összetett mozgásformája zsírt éget, erősíti a test összes izmát, valamint segít megőrizni hajlékonyságunkat, ruganyosságunkat. Ezért korhatár nélkül minden nő megtalálja számítását. És persze sosem késő bekapcsolódni, hiszen sokat visszakaphatunk az elveszett kondícióból. És egy stresszes nap után a küzdő sport az agresszió leépítésének a legegészségesebb formája. A lányokban nyugisabb természetüknél fogva sokkal jobban felgyülemlik a stressz. Amíg a férfiak például le- üvöltik a másik autóst, addig a nők inkább magukba zárják a feszültséget és ez nagyon rossz. Ám este az edzés alatt ezt játékosan kiadhatják magukból. A capoeira tehát a lelki egyensúlyt is szolgája nem csak a testi fittséget. Én kétféle capoeira stílust oktatok a gyors, akrobatikus regionalt és a valamivel lasabb, játékosabb angolát. így minden érdeklődő megtalálhatja a számára szimpatikusabb edzésformát. A kezdőkkel mindig külön foglalkozom, ez nagyon fontos. Ha nincs kellő odafigyelés az edző részéről, akkor nincs sikerélmény sem a capoeirába frissen bekapcsolódónak, és akkor szinte biztos, hogy feladja egy-két óra elteltével. Büszkén mondhatom, hogy erre szinte alig van példa. A brazil ritmusok, a jókedvű társaság, a klassz mozgás mindenkit megfog. Kortól, nemtől és súlycsoporttól függetlenül mindenkinek tudom ajánlani, hogy hetente ajándékozza meg magát egy rövid brazíliai nyaralással valamelyik órámon.” Hát ha ezek után valaki nem kap kedvet a capoeirára akkor már magam sem tudom... Érdemes megnézni Samsao igen jól sikerül weboldalát: www. caoeiracdp. hu itt minden információt megkapunk ha el szeretnénk kezdeni ezt a valóban csodás sportot. • Georg Spöttle
