Hídlap, 2006. május (4. évfolyam, 85–106. szám)
2006-05-20 / 99. szám
HÍDLAP • 2006. május 20., szombat hídlapmagazin II Isten éltesse... Tóth Tamás, a Tűzkerék xT basszusgitárosa 50 éves Az „esztergomi sound” megteremtője, a korábban Stáció, jelenleg Tűzkerék xT basszus- gitárosa „fennállásának” fél évszázados évfordulóját ünnepli a napokban. A születésnapos Tóth Tamásról, zenésztársa, barátja Geletey György dobost kérdeztük.- Mióta ismered Tamást?- Én az első jelentősebb zenekarom óta, az IQ 80 óta, vagyis 1980 óta ismerem közelebbről.-Tudjuk, hogy az az időszak egy meglehetősen forrongó szakasz volt a város kulturális életében. Akkor milyen kapcsolatban voltatok egymással?- Ekkor még tulajdonképpen köszönőviszonyban voltunk. Nekem ő akkor a Stáció, később a Tűzkerék zenekar basszusgitárosa volt csak. Nem voltunk még ismerősök sem. Az is a legendához tartozik, hogy Tamásról és zenekaráról ebben az időben nagyon sok rosszindulatú pletyka terjengett Esztergomban is. Viszont ezeket a híreszteléseket rendre meg tudta cáfolni, amikor találkoztunk, amikor például elmentünk az IQ 80-nal az akkori Petőfi Sándor Művelődési Házba, ahol ő volt a rockzenével foglalkozó népművelő, és kértük őt, hogy felléphessünk ott. Minden lehetőséget megadott, hogy ott játszhassunk, segített a koncertek létrehozásában. Ettől persze nem váltunk országos cimborákká, de azt megállapíthattam magamban, hogy Tóth Tamás nem rossz „arc”.- És miről szóltak ezek a bizonyos rosszindulatú pletykák?- Szóba került, hogy a Stáció, a Tűzkerék tagjai mennyire nagyképűek, hogy mivel már nagylemezük jelent meg, elnyomják a többi helyi együttest, nem engedik érvényesülni őket. Ezeknek a hipotéziseknek nem volt különösebb alapjuk.- Később, jó pár év múltán aztán egészen közeli „kollégák” és barátok lettetek, hiszen csatlakoztál a Tűzkerék xT-hez■ ■ .- Igen, ez a jamaica-i utamat követően történt még a 90-es évek második felében. Sok TxT koncertre jártam le, és pontosan Tamás volt, aki észrevette, hogy árgus szemekkel figyelem, ahogy a színpadon nyomulnak. Aztán az egyik bulijuk után odajött hozzám és megkérdezte, hogy nem szállnék-e be hozzájuk. Természetesen nagy örömmel mondtam igent.- Aki ismeri Tamást, az tudja, hogy jóértelemben egy meglehetősen mániákus ember. Lemezeket és rocktörténeti könyveket gyűjt, emellett művész- és sci-fi filmrajongó.- Ez teljesen igaz. Tóth Tamás egy fanatikus gyűjtő, aki minden dolgot, amivel foglalkozik egyfajta katalogizálást, lexikálist és organikus betárazást követően tesz magáévá. Szenvedélyesen teszi az említett kedvenc témáit egy általa felépített új rendszerbe, mindezt igen nagyfokú intelligenciával, aprólékossággal. A dologhoz az is hozzátartozik, hogy az általa kedvelt filmek, zenék és irodalom is eléggé egy-egy nagyobb halmazból kerülnek ki. Világos, hogy például Tóth Tamás a blues alapú rock zenék gyűjtésével van főként elfoglalva. És ismétlem, ennek a gyűjtő szenvedélynek mindenképpen a nagyfokú műveltsége az alapja, még ha ez nem is látszik rajta. De Tamás mostanában is olyan zenékkel jön elő, amiket harminc éve nem hallottam, vagy netán sose hallottam, de ettől persze még nagyon jók. És, hogy Tamásnál ez valamiféle drogként működik, az is biztos. Ő nem a tejre meg a kenyérre esküszik, hanem a blues- rock-ra meg a könyvekre.- Néhányszor olyat is hallani lehetett róla, hogy nem jó basszusgitáros. Hogy látod te ezt, aki egy ritmusszekcióban játszol vele most már évek óta?- Nyilvánvaló, hogy nem Tóth Tamás az új Jaco Pastorius. Mint, ahogy nem Anda Bálint a legjobb gitáros és én sem vagyok a legjobb dobos. Viszont így hárman mi, a Tűzkerék xT, vagyunk a világ legjobb zenekara. Valamint a legszerényebb. De visszatérve Tamáshoz, nagyon jó vele muzsikálni, mert igaz, hogy nem bonyolítja túl a dolgokat, de rendkívül precíz a játéka, nagyon megbízható és amikor egy ilyen zenésszel játszol együtt, akkor ott bármi megtörténhet a színpadon. Nálunk általában meg is történik. A Tamással ketten hozzuk az alapot a Bálint szólózik rá. És ne felejtsük el azt sem, hogy Tóth Tamás nemcsak előadó, hanem dalszerző és szövegíró is. Az általa írt szerzemények is zsigerből születtek, születnek, ahogy a gitárjátékát is műveli. Nem profi, mert bár erre minden hivatalos igazolványa megvan rá, de mivel ebből nem tud és nem is akar megélni, ezért ösztönös ember az alkotásban is.- Miután ti két különböző karakter vagytok, a Tűzkerék xT turnék összezártságában bizonyára adódik némi súrlódás. Mondanál erre példát?-Tamás alapvető beállítottságából fakadóan egy kényelmes és röghöz kötött ember. Nem igazán lehetne őt azzal felizgatni - ha már a tűmét említed -, hogy milyen hatalmas összegeket lehetne keresni egy ilyen meg amolyan hosszú koncertkörúttal. Ő az a típus, aki bárhova is utazik, neki mindig hiányzik az ő kis párnája és kedvenc ágya. Ez a „képessége”, egy hatalmas sóhajtás képében már sokszor a tűmé legelső percében nyilvánvalóvá válik, amikor beülünk a tumébuszba.- Tóth Tamásról az őt kevésbé ismerők is tudják, hogy nagy rockmenedzser, aki a hazai könnyűzenei élet felső tízezrével tart közeli kapcsolatokat.- Kétségtelen, hogy Tamás, több évtizedes munkássága nemcsak a zenélésben hanem a szakmai kapcsolatok szerteágazó fenntartásában is eredményes mind a mai napig. Victor Máté dalszerző, Zoltán János és Nemes Nagy Péter szakíró, Tátrai Tibor gitáros, Póka Egon basszusgitárosdalszerző, Földes Hobo László énekes, Török Ádám énekes, fuvolista, Závodi János gitáros, Som Lajos basszusgitáros, Takács Tamás énekes, Deák Bili Gyula, énekes, Varga Miklós énekes, hogy csak a legismertebbeket emeljem ki, akikkel Tóth Tamás a mai napig jóbaráti viszonyban van. És a többségnél ez a nexus nem csak a színpadon együtt töltött előadások idejére szorítkozik.- Milyen bulival ünnepli a banda Tóth Tamás ötvenedik születésnapját?- Május 20-án, azaz ma szombaton az esztergomi Molothow Ligetben lépünk fel. Előzenekarból rögtön kettőt is hívtunk, az egyik Fodor Sándor (ex-Tűzkerék) új együttese, a másik is egy nagyon tehetséges fiatalokból álló rockcsapat lesz. Felhívnám a rajongók figyelmét, hogy az esztergomi TxT koncertek mindig ingyenesek, ezúttal azonban a jubileumra való tekintettel kerek ötven forintot szedünk, de nem két húszast és egy tízest, hanem tényleg egy egész ötvenest, mert utána rollnizni szeretnénk, ha-ha-ha... • Pöltl „Oxi” Zoltán Tiszteletben tartom a szereplőim akaratát Beszélgetés Várady Eszter esztergomi írónővel Az írónő reményei szerint a pár hét múlva nyíló idei könyvhéten lesz új regényének premierje. A kalandokban, izgalmakban, akciókban bővelkedő regények között ez sorrendben a tizenhatodik Várady Eszter könyv. Viszont soha, senki nem olvasott tőle ezen a néven. A hölgy ugyanis eddig csak álnéven volt „ismert”. Egészen pontosan, álneveken, merthogy van abból neki több is. De ha mégis Várady Eszternek szólítják, akkor éppen az esztergomi könyvtárt igazgatja.- Miről szól az új könyved?- Csupa szokásos dolog, amit olvasóim már megszokhattak tőlem. Az új regény tulajdonképpen ismét egy krimi. A címe: A Herceg. Van benne szerelem is, egy kis miszticizmus is, és a krimi-hátteret a sajnos egyre inkább terjedő gyer- mekpomográfia adja. A főhős egy Ver- di-zenét kedvelő rendőrnyomozó.- Hogy látod, melyik az a réteg, amelyik olvassa írásaidat?- Az biztos, hogy az állandóan olvasó típusúak, akik azért a könnyedebb műfajt is szeretik. Nem akarok ilyen szavakat használni, mint lektűr, legalábbis nem lekicsinylőn, mert ebben a műfajban is vannak azért értékesebb darabok. Alapvetően azok szeretik a könyveimet, akik a kikapcsolódást is biztosító köny- nyed, szórakoztató regényeket olvassák szívesen. Emellett szeretik a krimit, az izgalmakat és a romantikát, valamint a misztikus dolgokat is.- Tizenhatodik regényed premierje előtt kijelenthetjük, hogy sikeres író vagy? A kiadók a sokadik megjelenést bizonyára nem véletlenül támogatják...- Pedig nem vagyok „népszerű író”. A könyvkiadók irántam való bizalma csak azt bizonyítja, hogy tudok írni. Ismétlem, nem vagyok népszerű író, valószínűleg a többfajta álnév miatt. Ha ezt a 16 könyvet egy név alatt adtam volna ki, talán ismertebb lennék. A sok álnévhasználat nem kifejezetten tesz jót a népszerűségnek.- Mely neveken írtál eddig?- Kezdődött a Peter Eastborough névvel, aztán ebből lett a Peter East, majd jött az Esther G. Wood, folytatódott a Tom Higgins-szel és végül használom a Peter Shark nevet is.- Miért alakult így, hogy álneveken jelentek meg a könyveid?- A történet egészen régi keletű. A szüleim eleve nem lányt, hanem fiút akartak. A Péter nevet szánták nekem, lánynév nem is volt számomra. De én magam is, mindig is vonzódtam az erősebbik nemhez, annak világához. Talán most megköveznek a feministák, de állítom, hogy az igazán maradandó alkotásokat a művészetben és tágabb értelembe vett kultúrában legnagyobbrészt a férfiaknak köszönhetjük. Én nő létemre férfipárti vagyok, lehet, valószínűleg ezt demonstrálom a férfi álnevekkel is... Emellett az sem elhanyagolható, hogy úgy láttam, hogy van egy-két regényem, ami túl kemény ahhoz, hogy nőként felvállaljam.- Tehát nem a kiadók marketingje volt, hogy álneveken írj?- Valójában igen. A Peter East- borough-t ugyan .én találtam ki, de a könyvkiadó javaslatára lerövidítettük Peter East-re. Aztán új kiadó, új „image”, ahogy ma divatosan mondják, tehát új név. Tom Higgins sajnos „nem jött be”, így a Gabo kiadó azt találta ki, hogy női álnéven térjek vissza - mostanában divatossá váltak a romantikus, női írók -, ekkor lettem Esther G. Wood. Az új regényt viszont egy másik kiadónál Peter Shark néven jegyzem.- Vannak a könyveidnek állandó főszereplői, ahogy a klasszikus krimik nyomozói?- Nincsenek. Én azért más vagyok, mint Agatha Christie. De például új regényemet egyes szám első személyben írom. Ebben az írásomban vállalóm nyíltan a női romanticizmusomat, a romantikára való hajlamomat. Izgalomban itt sem lesz hiány, de romantikában sem. Ez utóbbi azért lett fontos számomra is, mert azt hiszem már kicsit elegük lett az embereknek a horrorból, a vérből, a robbantásokból. Bár meg kell jegyeznem, új könyvemben sem lesz hiány robbantásokból, ugyanis háttere a terrorizmus lesz... De meglesz mellette a szép szerelmi történet is...- Hogyan készülsz egy-egy művedre? Egy másik író, Nemere István, aki elköltözése előtt esztergomi írónak számított, például rengeteget utazik, így gyűjti az alkotáshoz szükséges ihletet...- Én csak szellemi utazásokat teszek. A regényeimet kivétel nélkül ugyanabban a fotelban ülve írtam, de a felkészülés persze többrétű. Először általában kialakul bennem egy történeti váz, aztán a szereplők karaktere. Azoknak a konkrét részleteknek, amik felvetődnek az írás során, de számomra nem eléggé ismertek, természetesen nagyon alaposan utánanézek, akár az interneten, akár a könyvtárban, de nem egyszer szakemberektől szerzem be az adott információkat. Például ha „bombát robbantok” egy könyvben akkor megtudom, hogy milyen bomba, milyen hatással robban, mit okoz. Vagy ha valaki megsebesül, meghal a történetben, akkor orvosokkal konzultálok, hogy minden a valóságnak megfelelően kerüljön abba a részletbe. így lehet, hogy bár a regényemben ez a tőlem távol álló téma csak egy mondatnyi, én mégis hozzáolvasok egy fél könyvet, mint forrásmunkát. Nagyon fontos a nüansznyi dolgok hitelessége.- Előfordult már, hogy a „könyv írt téged?”- Ha az önkifejezésre gondolsz, akkor a válaszom igen. Szegedy-Maszák Mihálynak van egy ilyen című műve: A regény, ami írja önmagát. Nagyon találó megfogalmazás, mert ez - legalább is, ami engem illet - pontosan így van. Tehát én elkezdek egy sztorit, megvannak a szereplőim, és van is egy elképzelésem, és akkor egyszer csak az egyik szereplőm fogja magát és nem azt csinálja, amit én elterveztem. Vagyis elkezd önálló életet élni. Én erre nagyon érzékenyen reagálok, mindig tiszteletben tartom a szereplőim „akaratát”. Természetesen a történet úgy alakul a végén, ahogy én szeretném, de tény, hogy vannak ilyen kisebb elhajlások. Egyszer az is megesett, hogy a regény a végén nem úgy alakult, ahogy eredetileg terveztem, mert az általam megalkotott szereplő karakterének olyan súlya volt, olyan életet kezdett élni a történetben, hogy önálló egyénisége lett, és azt csinált, amit ő akart.- Hogyan élted meg, amikor a szőkébb ismeretségi körben, itt Esztergomban kiderült az első regényed megjelenését követően, hogy te állsz a Peter Eastborough név mögött?- Bevallom, hogy én ebből itt Esztergomban sosem csináltam titkot. Egyik kiadóm kérte, ne nagyon terjesszem, hogy pl. Tom Higgins én vagyok. A könyvkiadónak az volt a piaci szándéka, hogy egy befutott amerikai íróként mutat be a közönségnek. Bizonyos mértékben igazuk volt, mert ez a fajta szórakoztató irodalom jobban fogy ilyen neveken. Ez nem jelenti azt, hogy én nem vállalom az írói azonosságomat. Itt Esztergomban, a szűkebb hazámban az ismerősök előtt is nyilvánvalóvá vált egy idő után, hogy ép könyveket is írok. Nem észleltem különösebb rácsodálkozást senki részéről sem. Végülis Esztergomban akad rajtam kívül író - ők sem éppen népszerűségükről híresek a városban. Abszolút igaz, hogy senki sem próféta a saját hazájában. Akit nap, mint nap látunk, az nem különös a számunkra, legalábbis nem így.- író-olvasó találkozót szoktál-e tartani? Egyszer volt itt Esztergomban Szánthó Barnával közösen, de egyébként nem. Nem gondolom magam olyan súlyú írónak, hogy író-olvasó találkozókat tartsak, de ha kérnék, akkor állnék elébe. A legjobb író-olvasó találkozó az, amikor látom a könyvtárban, hogy majd mindennap hoznak vissza a regényeimből. Legfőképpen ez jelenti számomra azt, hogy jól állok az olvasóimnál, akik kedvelik a regényeimet. • P. Z.
