Hídlap, 2006. április (4. évfolyam, 64–84. szám)
2006-04-29 / 84. szám
HIDLAP • 2006. április 29., szombat 'azin Kocsis L. Mihály A káty lélek mélységei Mindjárt elkezdődik, de még nem... Ezzel már többször voltam így. Hogy azt hittem itt, Kátyúföldön: valami rendben van {„sínen van ” - ahogy a bennszülöttek mondják), fellélegeztem, megnyugodtam. És akkor rá kellett döbbennem, nemhogy ez nem igaz, de még az ellenkezője sem. Kalauzaim ilyenkor megrántják a vállukat, ők bezzeg nincsenek meglepődve, számukra ez a normális, ez a természetes állapot. Mi, kátyok, mondják, ilyenek vagyunk. De miért?, kérdezi az ember. Kicsit csodálkozva és nagyon elkeseredve. Miért vagytok ilyenek?! Az anyátok! Jó! Ez meg az.) Mert ez a másik. Hogy előbb-utóbb Kátyúföldön az embernek (még ha oly jól nevelt is) káromkod?ii támad kedve. (S ha támad, káromkodik. Ehhez kiba..., ehhez kimondottan értenek a káty emberek. Úgy lóg ki a lópassz a szájukon, mintha be sem ment volna.) Ez, mondják, szintén történelmileg alakult így. (Most nem részletezném.) K átyúföldön egyébként mindig a történelemhez jut el az ember, és ez különösen azért érdekes, mert a káty politikai élet egyik (markáns) irányzata szerint a káty tör- , ténelemben nincsen semmi szép, nemes, emlékezésre és tiszteletre méltó. Örülj (mondja ez a nézet), hogy nem akkor élsz, amikor őseid! Felejtsd el, tagadd meg, köpd le őket! És kérj bocsánatot a nevükben. (Tudod, hogy nincs bocsánat.) A káty ember átneve- lésében láthatóan szép eredményeket értek el, amit az is igazol, hogy a legutóbbi iskolai felmérések szerint a káty fiatalok több mint kilencven százaléka a legismertebb történelmi hősüknek McDonald’s-ot nevezték meg, igaz, abban már eltértek a vélemények, hogy az illető eredetileg kacsa volt-e vagy Hamburger (pedig utóbbiról éppen a Tudományos Akadémia derítette ki, hogy nagy király volt [King], aki a cheesburgeri csatában aratta legnagyobb győzelmét. Ott tette le előtte a fegyvert Kádár János, viszont rögtön utána behívta az orosz vérteseket, tejjel-mézzel azonban csak később kezdték öntözni a káty alföldet, termővé is vált, ha hihetünk a káty történészeknek; mellesleg arra is volt már példa, hogy igazat mondtak). Vagyis. Óvatosan kell bánni a káty emberrel, ezt kell tudni mindenekelőtt. Én is tudtam, és el se felejtettem. Mégis meglepődtem, amikor úgy gondoltam, hogy egy beszélgetést úgy is el lehet kezdeni, hogy egyszerűen elkezdi az ember. ,Jó napot! Market Place vagyok, mint tudja. A káty hétköznapokra volnék kíváncsi. Pontosabban a káty ádagpolgár átlagvéleményére az átlaghétköznapokról. Hogy s mint mennek errefelé a dolgok? És hogy miként látja ezt ön? Adagosán.” De akkor kísérőim már erősen szorították kétfelől a káty átlagpolgárt, aki az első szóra (vélemény) megpróbált kiugrani közülük, szaladni akart, de nem tudott, milyen szerencse, hogy nem mentem egyedül. Ezt valahogy (ugyanis) éreztem, illetve éreztették vele. Hogy azért nem lesz egyszerű. Mert rendben van, hogy elfogadta a meghívásomat (valuta), rendben, hogy tudta, miről van szó, rendben, hogy rendben (kicsit átlósan), de azért! Erre nem számított. Hogy azonnal. Kertelés nélkül. In médiás a rés. Behatolás történik a privát (intimus) szférába. A türelmetlenség kis híján kudarcba fullasztotta a gondosan előkészített találkozást (beszélgetést). Nem győztem a fejemet. Falba. Vagy az övét, de viszont azt mégsem akartam volna. Ezért fordítottam valamicskét a taktikán. Éreztem, hogy először is közös témát kellene találnunk. Téma persze itt, Kátyúföldön is van (dögivei), elég, ha az ember a vezető napilapokat olvassa, vagy a televíziót nézi (pláne, ha be is kapcsolja). De azt tudni kell, hogy a káty (átlag)ember nem minden témára ugrik. Van, amire esetleg, ím- mel-ámmal, van, ami meg se rezzenti. És aztán van olyan is, amitől azonnal kigyullad a szeme és világít, mint a költészet fénye a káty éjszakában. Két olyan dolog van, ami nem hagyja közömbösen a káty (átlag)embert. Az egyik, hogy Caramell, vagy Csokoládé. Először - bevallom - kissé félre is értettem a dolgot. Azt hittem, hogy a káty ember közismert édesszáj óságáról van szó, s a felfokozott nemzeti érdeklődés annak szól, hogy vajon a karamell vagy a csokoládé fagylalt felel-e meg jobban a káty nemzeti karakternek. (Magam - kissé talán meggondolatlanul - először a mangó ízű szilvásgombóc fagylaltra tippeltem volna, hiszen arra viszonylag hamar ráébredtem, hogy Kátyúföldön a különlegességek iránt tapasztalható a legnagyobb érdeklődés: a káty ember szinte fenntartás nélkül tárja szélesre a kaput minden új előtt, de tartós sikerre csak akkor lehet számítani, ha ugyanakkor van benne valami ősi káty utalás.) Kiderült persze, hogy megint melléfogtam, Caramell nem fagylalt, hanem megasztár, nem nyalni kell, hanem hallgatni. Caramell ügyben a káty ember ölre ment, de legalábbis nem maradt közömbös. Az egyik, a közhangulatra igen fogékony kis párt, be is jelentette a név- változtatást (karamellizált! vagy -zilált?), azonnal meg is ugrott a népszerűségi listán. A másik, ami hasonlóan felkavaróan hat a káty mindennapokra, a kereskedelmi televíziók valóságshow-ja. Tudom, elvárható volna tőlem (aki a művelt Nyugatról jött), hogy otthonosan mozogjak ebben a világban, de sajnos, földrajzi expedícióim többnyire távol tartottak attól, hogy kellő műveltségre tegyek szert e téren. Amit tudok, azt mind itt csipegettem fel, Kátyúföldön. Mert itt rákényszerültem arra, hogy megpróbáljam folyamatosan követni az eseményeket, ha nem akartam magam kirekeszteni a mindennapi társalgási életből. Kátyúföldön ugyanis sehol senki sem tud kapcsolatot teremteni a másik emberrel, aki nincs up to date tisztában azzal, hogy kivel, mikor, mi történt az előző esti adásban. (Mondják, hogy az iskolában az első tanóra az előző esti műsor átismétlésével telik, meglehetősen szigorúan megkövetelve a gyerekektől a részletek ismeretét is. Az oktatási tárca nem véletlenül emelte be az emelt szintű érettségi tárgyak közé - tárgyak, trágyák, ágyak... mint említettem, még mindig hajlamos vagyok eltévedni a hasonló hangzású káty szavak között. Habár az országot vezető pártok között koalíciós válság tört ki a tekintetben, hogy Majka papa vagy Lilu szemszögéből kell-e elemezni Kátyúföld és a Nemzetközi Valutaalap kapcsolatát. Valentin-na- pon azonban dupla ponttal számít!) így akartam én is megközelíteni új barátomat. A nyíltság, nyitottság általában beválik. Kivéve, amikor nem. És talán ezúttal is, ha nem követem el azt a hibát, hogy túl hamar jövök elő a farbával. A vélemény szó azonban nagyon felizgatta ezt a kedves bennszülöttet. Erre (sajnos) nem készítettek fel. Mondták ugyan, hogy a káty ember (átlag) alapvetően szemérmes, rejtezkedő, de nem mondták kategorikusan, hogy mely szavakat kell kerülni ahhoz, hogy ne váljék lehetetlenné a kommunikáció. így követhettem el azt a hibát, hogy első kérdésemmel elijesztettem beszélgetőtársamat. Azt kérdeztem, hogy: „Mi a véleménye...” Idáig jutottam. Még nem tudta, hogy mit akarok kérdezni. De ez a szó (vélemény) valami ősi, vad, atavisztikus rémületet ébresztett fel benne, artikulátlan hangon felkiáltott, és ugrott. Ekkor jött jól, hogy nem voltam egyedül. Lefogták, szelíden, erősen, nyugalom, mondták neki, mert hívjuk az adórendőrséget, érdekes, ettől megnyugodott. Később elmagyarázták, hogy nagyon fontos: milyen sorrendben említik a káty embernek a rendfenntartó erőket. Hiba például, hogy ha valaki azonnal a közterület-fenntartókkal jön. A káty átlagember ilyenkor minden átmenet nélkül tajtékot hány, szeme vérbe borul, s utána hiába jönnek a terrorelhárítókkal, már lehetetlen megnyugtatni. Pszichológusok vitatkoznak azon, hogy vajon a kormányőrség, az R-gárda vagy az adórendőrség említése hat-e megnyugtatóbban a káty emberre. Valójában szinte mindegy. Csak a közterület-fenntartókat kell hagyni. Meg a parkolóőröket. Ez utóbbi kettő emocionálisan van rossz hatással a káty emberekre. Jó tudni. Amikor visszaerőszakolták ülő helyzetébe, és már csak szaggatottan horkantott néha, beszélgetőtársam (akivel eddig még nem sikerült szót váltanom) - aki, ha jól értettem, doktor Lúzer [vagy Lózar] néven mutatkozott be - kezdett megnyugodni. Az egyik kísérőm intett a szemével, hogy lassan újra kezdhetem az ismerkedést.- Market Place vagyok - mondtam, mintegy mellékesen -, a Királyi Földrajzi Társaság finanszírozza utamat. Azért vagyok itt, Kátyúföldön, hogy hírt vigyek erről a kedves, tejjebmézzel összefonódó országról, a Kárpótlás-medencéből. De viszont ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy minél jobban megismerjem a káty hétköznapokat, beleértve önöket, a káty embereket, akik (s ezt nem győzöm hangsúlyozni) kedvességükkel, intelligenciájukkal, mély történelmi ismereteikkel amúgy is elhíresültek szerte a nagyvilágban, beleértve Bruxelles nagyherceg birodalmát. Apropó, végül is, Majka papáé lett-e Lilu, vagy Kismocsok szűrte össze a levelet Caramellel...?- Marha - mondta erre doktor Lúzer (vagy Lózar). - Baromarcú vagy, ha el akarod hitetni velem, hogy ennyire nem érdekelnek az emberi kapcsolatok finomságai. Ez már fél siker volt. Korábban említették, hogy sikerre csakis abban az esetben számíthatok, ha egy káty (átlag)polgár az első bővített mondatot összerakja a jelenlétemben. És most megtörtént. Reszketni kezdtem. (Csak ne bízzam el magam!)- Akkor viszont, ha netán tévedésbe estem volna, szívesen veszem, ha kiigazítana. Mondtam. És így is gondoltam. (O, de akkor még nem sejtettem! Hanem hát.)- Lesz kátypótlás? - kérdezte akkor, szúrós szemmel. (Az illető.) Megijedtem. Hiszen korábban már odaadtam. (Még kellene?) Ekkor azonban (szerencsémre) egyik kísérőm megszánt. Figyelmeztetően pofon ütötte beszélgető partneremet. Előbb (példásan) jobbról, majd (ugyanúgy) balról. És két szót sziszegett hozzá.- Állampolgár! Kötelesség! Ettől doktor Lúzer megenyhült, vonásai kisimultak.- Ah! - mondta -, lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé; szüzek siralma, özvegyek panasza nyög belé... Ekkor már tudtam, sikerült az áttörés. Egy káty lélek megnyílik előttem. Mélyére néztem. Meg is kellett kapaszkodnom azonnal. Szédülni kezdtem. A Sátorkőpusztai-barlangtól az Etna vulkánig Esztergom környezetvédelme érdekében végzett munkáért vehetett át díjat többek között Lieber Tamás a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület vezetője. Az oktatói tevékenységet is magában foglaló munkával kapcsolatos elismerést április 23-án az esztergomi képviselőtestület nevében Meggyes Tamás adta át. A Sátorkőpusztai barlang kapcsán is híressé vált egyesület vezetőjét kérdezte a Hídlap a díj okán.- Hogy látja, mennyire volt személyének szóló a díj, amit kapott?- Annyira nem látom személyesnek, hogy egyrészt nemcsak én kaptam a díjat, hanem Szendi Gábor, az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület vezetője és Kápolnai Dezső a Rudnay Egyesület vezetője volt az, akivel együtt vettem át. Én pedig a Benedek Endre Barlangkutató és Természet- védelmi Egyesület nélkül nem tudtam volna egyedül megoldani az elmúlt időszak feladatait. Annak idején az egész a Sátorkőpusztai barlang témájából indult ki. A helyzet érdekessége, hogy mivel a barlang mellett a Palatinus-tóval is foglalkozunk és ez a hely Dorog és Esztergom között helyezkedik el, s ezért mindkét város önkormányzata valamiféleképpen magáénak érzi annak védelmét, az egyesületünk története is e két várossal hozható szoros összefüggésbe. Eredetileg dorogiaktól vettük át a barlangkutató csapat irányítását, majd később váltunk egyesületté, illetve ma már gyakorlatilag a BEBTE-ben több az esztergomi, mint a dorogi tag. A korai időkhöz képest az is lényeges eltérés, hogy ma már jelentős publikációval bírunk. Fontosnak tartjuk, hogy a tevékenységünkről minél többet tudjanak meg az emberek, a kutatás és ismeretterjesztés mellett nagy hangsúly tevődött az igényes propagandára is. A különböző pályázatokon elnyert pénzből jó minőségű, nívós kiadványokat készítettünk. Jómagam több országos szak- és napilapnak - mint például a Földgömb ismeretterjesztő magazin, a Hegyi Sport magazin, az Origó, az Élet és Tudomány, a Hídlap, illetve médiumoknak - voltam, vagyok munkatársa, főszerkesztője, s ezeket a szakmai kapcsolataimat is felhasználtam az itteni környezet óvása érdekében, a környezeti kultúra oktatásakor.- Mi változott azóta, bogy az önök és a társszervezeteikkel együtt bosszú évekkel ezelőtt elkezdték a barlangkutatást és a környezetvédelemmel kapcsolatos ismeretterjesztést?- A barlangkutató egyesület indulásakor, 1992-ben körülbelül tízen voltunk. Jelenleg százat meghaladó a létszám. A tevékenységünknek ugyanakkor nem ez a fokmérője, hanem az, hogy ma már nagyon sok helyről hívnak minket, a barlang miatt is és különböző környezetismereti előadások megtartása okán. A közönség jó reagálása mellett a média illetve a szakma is „felkapott” bennünket. Több alkalommal voltunk már szakértőkként jelen más országok különleges természeti képződményeinek filmes bemutatásánál. Ilyen volt például a 2002-es Etna vulkánnál tett út, melynél a TV2 stábjával együtt mentünk és készítettünk el egy ismeretterjesztő kisfdmet. A vulkánokkal ’99 óta foglalkozunk, s ennek köszönhetően a két vezető kereskedelmi tévécsatorna és az országos napilapok, népszerű rádióadók minket hívnak, például az F2tna, a Vezúv egy- egy komolyabb jelensége kapcsán.- ...egyfajta konkurenciát jelentenek lassan Juhász Árpi bácsinak, a népszerű tévés ismeretterjesztőnek...-Juhász Árpáddal nagyon jó a kapcsolatunk, gyakorlatilag hetente beszélgetünk telefonon, de sokszor találkozunk vele élőben is. Ez a nexus is egyfajta szakmai elismerés.- Mi lesz a BEBTE következő akciója, feladata?- A következő izgalmas expedíciónk Olaszországba vezet, mely túra során többek között ellátogatunk a Szolfatára, a Vezúv és az Etna vulkánokhoz, megnézzük Pompeit és az alcantarai bazaltkanyont is. Ez május végén lesz és mivel páran visszamondták a jelentkezésüket, itt mondom el, hogy még van hely, akit érdekel ez az út, velünk tarthat felfedezni a természet eme érdekes képződményét. • Pöltl Zoltán
