Hídlap, 2006. április (4. évfolyam, 64–84. szám)

2006-04-21 / 78. szám

• HÍDLAP • 2006. április 21., péntek hídlapmagazin Számomra egyértel' hogy kormányváltásra van szükség! Szabad György történész, egye­temi tanár, akadémikus. A Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, el­nökségi tagja, az első' szabadon választott Országgyűlés elnöke.- 1996-ban léptem ki az MDF-ből, majd 1999-ben az MDNP-ből is, miu­tán nyilvánvalóvá vált, hogy az Antall-i örökséget nem tudjuk tovább éltetni és működtetni. Azóta pártonkí- vüli vagyok, ugyanúgy, mint 1946-tól 1987-ig. Hogy a szakmával foglalko­zom, és politikával nem lehet foglal­kozni, nekem nem újdonság. 1987 szeptemberében Lakitelken kapcso­lódtam be a megújuló politikai életbe, ekkor alakult meg a Demokrata Fó­rum, aláírtunk egy nyilatkozatot, ami­nek alapszövegét Czine Mihály fogal­mazta, sok hozzászólóra támaszkodva. Ez volt az indulás. 1988-ban több elő­adást tartottam a népligeti Jurta Szín­házban főként a polgári demokratikus, parlamentáris rendszer lényegéről és hazai előzményeiről. Ezek, mondhat­ni, sikeres fellépések voltak, itt ismer­tek meg legtöbben a közélet iránt ér­deklődők közül. Egyetemi tanárként számos szakmai kötet és közlemény állt mögöttem, sőt akadémikus lettem. 1989 elején az első országos gyűlésen az MDF elnökségének tagjává válasz­tottak. Antall Józsefet én már korább­ról ismertem, hiszen járt egyetemi elő­adásaimra. Javaslatára részt vettem a Semmelweis Múzeum tanácsának ülésein. 1989 késő tavaszán Csoóri Sándor és az én javaslatomra a párt el­nöksége meghallgatta, majd tagjává választotta a kitűnően felkészült An­tall Józsefet. 1989 tavaszán jogász bará­taink kezdeményezésére megalakult Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain kezdettől fogva részt vettem, ahol erő­sen támogattuk egymást Sólyom Lászlóval. Minthogy az MDF elnök­sége eléggé szkeptikus volt a tárgyalá­sok sikere tekintetében, annak meg­változtatása, illetve a részvételünk erő­sítése érdekében kezdeményeztem Antall József delegálását is, amikor jú­niusban Sólyom László és Tölgyessy Péter előkészítő munkája nyomán megkezdődtek az Ellenzéki Kerék­asztal és az állampárt hivatalos tárgya­lásai. Nekem jutott az a feladat, hogy a résztvevő ellenzéki erők megbízásából 1989 június 21-én összegezzem azokat a politikai, követeléseket, amelyek tel­jesítését a szabad választások - tehát a tárgyalások fő célja - érdekében bizto­sítani kívántuk. Antall Józsefnek Tölgyessy Péterrel együtt jutott a leg­főbb feladat annak kialakításában, mi­lyen változtatásokat kell végrehajtani a „szocialista” alkotmányon a demokra­tikus választások és a jogállam megala­pozásához szükséges törvényhozási biztosítékok érdekében. Az egyetértés az ellenzéki pártok között nem bizo­nyult töretlennek. A többség úgy ha­tározott, hogy a tárgyalásokon elfo­gadtatott álláspontot az állampárttal kötendő részmegállapodásba foglal­juk, különös tekintettel arra, hogy nem láttuk biztosítottnak, miszerint teljes átalakulást egy lépésben az adott európai viszonyok között máris ke­resztül tudjuk vinni. így született az 1989 szeptember 18-i részmegállapo­dás, amit az Ellenzéki Kerekasztal többsége aláírt, kisebbsége viszont tar­talmát ugyan helyeselve, aláírásával nem támogatott. Közben az MDF erősödése ellenére az általam támoga­tott Antall-i politikát, miszerint a párt­egység megőrzendő akkor is, ha rokon nézetek társulására építkezik, sokan az alapítók közül nem tették magukévá. Nekem is az volt a véleményem, hogy kerülni kell a monolitikus pártépítést. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Bíró Zoltán vezetésével az alapítók egy cso­portja elhagyta a többségében Antall nézeteihez közelítő MDF-et, illetve a keretei között maradók egy része is bi­zalmatlanságot tanúsított. Az Ellenzé­ki Kerekasztal egy része, szembefor­dulva az MDF politikájával, az ún. négy igenes népszavazást erőltette, amit a régi parlamentben még Pozsgayék is jórészt támogattak, noha a kérdések egy része már a szeptem­ber 18-i megállapodás törvénybe ikta­tásával megvalósulóban volt, más ré­sze pedig a népszavazással nem nyert kellő biztosítékokat. Az MDF szövet­ségeseivel együtt nagy választási győ­zelmet aratott. Ez nem volt váratlan, de nagyon felcsigázta a reményeket. Az emberek jelentős része abban bí­zott, hogy a politikai változással kar­öltve jár az életszínvonal gyors emel­kedése: a nyugati jólét beáramlása. Noha Antall és köre állandóan figyel­meztette az embereket, hogy nagy megrázkódtatásokra is kell készülni, mert a szovjet hadicélokat szolgáló na­gyipart át kell állítani az új helyzetnek megfelelőre, az orosz piac beszűkülé­se, majd az államcsődhöz vezető fize­tésképtelensége elháríthatatlanul ha­zai munkanélküliségre is vezet, a tőke­hiány és az adósság törlesztése pedig a megújulás lehetőségét korlátozza. A választások után azt gondoltam, hogy befejezem a politikai tevékenységet, es visszatérek a katedrára. Antall József és Csoóri Sándor azonban arra beszél­tek rá, hogy vállaljam el az Ország- gyűlés vezetését. Antall Józseffel na­gyon jó munkamegosztást tudtunk ki­alakítani. Amikor a kormányfő óriási bátorsággal 1990. június 7-én a Varsói Szerződésből, majd a KGST-ből való kilépésünket bejelentette, amit Moszk­va csak június 12-én engedett nyilvá­nosságra hozni, az alighogy megala­kult Országgyűléssel minden nehéz­séget leküzdve sikerült azt június 26-án jogszerű határozatba foglalni. Ne felejtsük el, hogy akkor még Ma­gyarországon voltak a szovjet csapa­tok! Szerencsére egyensúlyban tudtuk tartani a politikai erőket, és nem kö­vetkezett be a szomszédságban kiala­kult helyzethez hasonló káosz. Meg­rázkódtatást jelentett az augusztusi szovjet puccskísérlet, amikor itthon is belső ingadozások mutatkoztak. Antall határozottsága akkor is döntő volt, pe­dig betegsége kifejlődőben volt. Nem véletlen, hogy valamennyi közép- és kelet-európai volt szocialista ország közül Magyarország nevében elsőként írta alá a római egyezményt. Törté­nelmi szerencsém, hogy én képvisel­hettem hazánkat delegáció élén az Eu­rópa Tanács ülésén, és szólhattam po­litikai törekvéseinkről.- Hogyan látja a jelenlegi választást, van-e kormányváltó hangulat az or­szágban?- Számomra egyértelmű, hogy kor­mányváltásra van szükség, és kor­mányváltó a demokratikus, polgári, patrióta ellenzék legyen. Magyaror­szágnak szüksége van arra, hogy felké­szült ellenzéki erők vegyék kézbe a végrehajtó hatalom gyakorlását. Kéz­be venni - számomra 1848 óta - azt je­lenti, hogy a népszuveneritással ren­delkező Országgyűlésnek felelős kor­mány kell! A politikának a bázisa nem lehet más, mint a magyar jogállam pat­rióta és demokrata kormányzása a tíz­millió hazai és az ötmillió határon túli magyarság boldogulása érdekében. • Bölcsházy SAndor Kedves Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Választópolgár Társaim! A választás nem arról szól, ami a médiában látszik. A politikusok szereplők, mindegyikük szimpatikus egyesek számára, mind­egyikük a jóakaratáról biztosít bennünket. Az ország lakóviak fele az egyiküket támogatja, fele a másikat! Ez is érdekes helyzet, de most a lényegre kell koncentrálnunk! A pártok programjában szerepel két, egymással ellentétes gazdaságpolitika, két egymással össze nem egyeztethető boldo­gulás! Az egyik útján különlegessé, hosszú távon is stabillá válik Magyarország! Ezt nekünk, saját magunknak kell létrehoz­nunk, s nincs rá nemzetközi példa! Hisz ettől különleges! A másik út olyan, amit a nagyok, gazdagok, összetartóbb nemze­tek is követnek. S tudjuk, ha velük kell versenyeznünk, nincs esélyünk! Viszont kényelmes, nem kell gondolkodni, csak gé­piesen követni a nemzetközi trendeket; de vajon mi, Magyarországon élők, ilyen csendes követők vagyunk? A történelmün­ket nem jellemzi az aktuális „uralkodókkal” - Monarchia, Szovjetunió - szemben fennálló állandó elégedetlenség? Az 1. számú lehetőség: A különlegesség útja Magyarország számára: • Magyarország legyen Európa biokertje! (Hungary - the European Medical food Garden!) A nálunk termelt zöld­ségek ásványi - és vitamin-összetétele különbözik a máshol megtermeltekétől! A betegségek gyógyításának és a pre­venciónak a gyógyszeripar által is kitüntetett kutatási területe az említett medical food kategória! Ezáltal mind tudo­mányos, mind marketingalapja biztosított, gazdaságilag pedig utánozhatatlan, mert a földrajzi elhelyezkedés nem pó­tolható semmivel! Akié a föld, az dönti el, mit vet bele, s a haszon is az övé! • Magyarország legyen Európa rekreációs központja! (Flungary - the European Recreation Center!) Magyarország a világon egyedülálló vízkészlettel rendelkezik! Ráadásul az összetétele is változó, s különböző betegségeket lehet ke­zelni, gyógyítani. így nem versenytársak lesznek a gyógyfürdők, hanem együttműködők! Európa lakossága egyre betegebb, egyre több a nyugdíjas, de egyben jómódú, így széles körű a fizetőképes kereslet. • A magyar orvosok és egészségügyi szakemberek a világ minden részén keresettek! Ha ide hívjuk Európa betegeit, nem kell a magyar szakemberek imidzsét felépíteni, mert az már készen van! Vétek nem kihasználni! Az európai társadalombiztosítás a gyógyítás, rekreáció, gyógykezelések költségeit fedezi, a fizetőképes kereslet nem is kérdés! • Ha a kórházainkban á Magyarországon megtermelt biotermékeket szolgálják fel, az egyben kuriózum, és felvevőpiac! Ha összekötjük az egészségügyet, a biogazdálkodást és a vizeinket, a világon egyedülálló szolgáltatóipart hozunk létre! • S ha rekreáció, akkor vendéglátás, zene, tánc, mozgás! A lakosság jelentős hányada a szolgáltató iparban dolgozik, az ő foglalkoztatásukhoz ez a struktúra megfelelő és hosszú távon is stabil alap. Ezen a ponton színes gyöngyként tudnánk tündökölni, hiszen a nemzetiségekre, köztük igen erőteljesen a cigányságra építve a lélekgyógyászat mezsgyéin haladó, de a rekreációba sorolt különleges szolgáltatóipart tudunk kiépíteni! A siker csak az összefogá­son, egymás felfedezésén múlik! • Persze, ha ezen célok mentén haladunk, az érintett területek a gazdaság egyéb részeit is - az építőipar, az egész szolgáltató ipar, a kereskedelem - élénkíti, fellendíti. Azt mondják, ha egy országnak egy különleges adottsága van, az már elég a boldoguláshoz! Én kettő természetit em­lítettem, s a bennünk rejlőkkel csak példálóztam! Csak akkor nem működik, ha nem fogunk hozzá! A 2. számú lehetőség: A nemzetközi trendhez alkalmazkodó út: • Az autópályákat úgy építik, hogy azok kiszolgálják az ideiglenesen ide települő cégeket. Ezt végzik a szomszédos országok is, s ne szépítsünk: jobban, mint mi! Ráadásul még ők is hoppon fognak maradni, mert ezen vállalatok sajátossága, hogy mindig oda mennek, ahol nincs adó! • Biotechnológiával alkotott génkezelt növények. Az egész iparág a világon néhány cége kezében van. A nyereség ott csa­pódik le! Ok kiszolgáló termőterületeket keresnek! Nem kicsiben, nagyban! Ország méretűben! A haszon az övék, mert a génkezelt növényeket jogdíj sújtja! Világtalálmány! Ettől olyan jó üzlet azoknak a cégeknek, akiké a jogdíj! (A biotech­nológia vegyi, biokémiai, biológiai, egészségkárosító veszélyeire nem térek ki, mert még gazdasági érdek sem szól mel­lette! Ha elmesélném, hogy vírusokkal fertőzött növényeket gyártanak, amit megeszünk, ugyanakkor a vírusok ellen nincs is gyógyszere az emberiségnek, lásd AIDS, májgyulladás, madárinfluenza!, elszömyednének! Egyébként válságá­hoz közelít ez az iparág, mert a vásárlók a világon mindenhol elutasítják ezeket a termékeket! A politikusoktól hallottam a biotechnológia és biogazdálkodás szavakat egymás mellett említeni, mintha azok szinonim kifejezések lennének, ho­lott biokémiailag és gazdaságelméletileg is kiütik egymást! Lehet, hogy mindkét oldal meggyűzhető?!) Az egyik út a különlegessé válás, a másik út a nemzetközi példák másolása. Nézzük az előnyöket és a hátrányokat: A különleges út Nekünk kell kitalálni - vesződségesnek tűnik? Alkotunk - ez megfelel a habitusunknak Szeretünk jól élni, vigadni - s ez lesz egyben a Mun­kánk! A különleges nemzetközi gazdasági környezetnek köszön­hetően Magyarország most olyan lehet a biogazdálkodás, rekreáció, gyógyítás területén, mint Svájc a pénzügyi vo­nalon. Nem részese a globális folyamatoknak, a világ ve­zető pénzügyi csoportjai mégis támogatják és védik! A nemzetközi trendhez igazodó út Nem kell gondolkodnunk - kényelmes? Kiszolgálunk - nem jó, ha üresjáratban „menetel” az agyunk, mert hajlamosak vagyunk a depresszióra. Ha valakitől függünk, szenvedünk. Más után vágyakozunk. - rossz munkaerővé válunk, elveszítjük a munkaadóinkat, mert ez más népeknek jobban megy! Magyarország csak egy pont lesz, ahol gond a biotech­nológiai károsodás, segítséget nem kap, mert mindenki­nek magának kell megoldania. Széles rétegek boldogulnak. Stabil munkaerőpiac. Erős szolgáltató ipar. Nemzetközileg látványosan nő a biotermékek piaca! Tovább gyorsítja ezt a génkezelt növényeket elutasító, az egész európai piacra jellemző fogyasztási szokások módosulása! Az ország zömét adó alkalmazotti réteg ki van téve a máról holnapra történő munkanélküliségnek! A biotechnológia szülte génmódosított területekről nem vásárolják meg a többi mezőgazdasági terméket! A bio­technológia nem foglalkoztat annyi munkaerőt, mint a biogazdálkodás 4- szolgáltató ipar! A biotechnológia kiüti a versenyszférából a biogazdál­kodást, a szolgáltató ipart (gyógyturizmus, vendéglátás) A FIDESZ és az MDF programja A Szocialisták ezt támogatják, különösen a biotechnológiát. Az SZDSZ támogatja, különösen a trend elveket.(Ok emlí­tik a biogazdálkodást, de mint tudjuk, vagy biotechnológia vagy biogazdálkodás, s ők a szocialistákkal szövetkeztek, így valószínű, hogy ezt nem gondolták ilyen élesen végig!) Hozzuk létre a különleges Magyarországot! Dr. Marosi Csilla Gabriella Állampolgár, anya, orvos, szavazó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents