Hídlap, 2006. április (4. évfolyam, 64–84. szám)

2006-04-15 / 74. szám

HÍDLAP • 2006. április 15., szombat hídlapmagazin A fekete kontinens hóhérai Afrikai diktátorok, akik politikai ellenfeleiket krokodilokkal etetik meg, sőt néha maguk eszik meg az ellenzéket, ww/ ezt Idi Amin Dada ugandai diktátor tette. Fekete Hitlerek, ötó öz o/ö/ á- gyémánttermelés milliárdjait saját zsebükbe tömik, és gyerekhadseregekkel védik hatalmukat. Eddig még minden trónjáról letaszított despota megúszta a büntetést, tó ö libériái Charles Taylor most népirtásért kerül bíróság elé. Miközben százezrek haltak éhen az évtizedek óta tartó aszály miatt Haile Mariam szovjet vadászgépeket vásá­rolt, hogy bombázhassa a független­ségért harcoló eritreai népet. Jelenleg egy luxusvillában lakik a Cowie Road 2-ben Harareban, annak elle­nére, hogy ellene is nemzetközi letar- toztatási parancs van. Idi Amin Dada, Uganda mészárosa is megúszta, a számonkérést. Miután az ellenzék tanzániai segítséggel elűz­te a diktátort, hűtőszekrényében állí­tólag egyik miniszterének fejét és végtagjait találták meg. A kannibál el­nök, akinek a hobbija Royce Rollce luxusautók gyűjtése volt Szaúd-Ará- biában talált menedéket. Mivel „jó muzulmán volt” Fád király Dzsiddában ajándékozott Big Daddy- nek egy mesés villát és néhány luxus járgányt, és kereken elutasította ki­adatását, pedig az USA is szerette volna bíróság elé állítani két diploma­ta haláláért. Idi Amin hetvenöt évesen halt meg vesebetegségben. Bokassza, a közép-afrikai császár is megúszta méltó büntetését. Életét egy Párizs melletti kis kastélyban tengette, miután a hadsereg letaszította trónjá­ról a magát megkoronázó tébolyult el­nököt. Bokassza mindenáron Napóle­onhoz akart hasonlítani. Ezért az el­nökség nem volt elég neki és koronát rakott saját fejére, és egy többtonnás aranytrónt készíttetett magának. Eközben népe az éhhalál küszöbére került. Ellenfeleit palotája pincéjében kínozták halálra. Szemtanúk szerint ő sem vetette meg az emberhúst. Egy di­áktüntetés alatt rendőrei száz gimna­zistát gyilkoltak le. Ezt a hadsereg nem nézte tétlenül és puccsoltak. Bokassza, mivel francia állampolgár is volt (ré­gebben a francia hadsereg tisztjeként szolgált) Párizsba menekült. Millióiból remekült élhetett volna haláláig, ám fejébe vette, hogy visz- szatér Afrikába, és újra átveszi a ha­talmat. Természetesen a reptérről rögtön egy katonai börtönbe vitték, és halálra ítélték. Ám új fent megúszta, francia nyo­másra, életfogytiglani börtönbünte­tésre változtatták az ítéletet, majd ke­véssel azután szabadon engedték. Az Interpol nagy erővel keresi Hisséne Habrét Csád ex-diktátorát, aki koncentrációs táborokban ezreket kínoztatott halálra. Sokáig Dakarban a szenegáli főváros elegáns villane­gyedében lakott családjával, most vi­szont menekülni kényszerült a ki­adatási parancs elől. A hágai bíróság szerint jó esély van arra, hogy Hisséen Habre is nemsokára rács mögé kerül. Remélhetőleg Taylor esete példát teremt és az afrikai diktátorok belát­ják, hogy nem garázdálkodhatnak to­vább népeik kárára. • Georg Spöttle környező országokból érkező beván­dorlókkal szemben. A volt rabszol­gák maguk váltak kizsákmányoló rabszolgatartókká. Hiába élt egy be­vándorló család már generációk óta a nyugat-afrikai országban, nem lehe­tett állampolgár, semmilyen jogokat nem élvezett, és csak alantas munká­kat végezhetett. Ez két részre szakí­totta a társadalmat, majd véres, jó 10 évig tartó polgárháborúhoz vezetett, amelyben 250000 ember vesztette életét. Taylor kihasználva a gyé­mántbányákból befolyó összegeket fegyvereket vásárolt, és a reguláris hadsereg mellett gyerekkatonákat to­borzott a felkelők ellen. A 10-16 éves fiúkat ellátta, fegyve­rekkel, pénzzel és drogokkal. Ezek az úgynevezett „Small Boys Unit” (kis­fiú egységek) hihetetlen brutalitással irtották Taylor ellenfeleit. Lerohanták a falvakat, majd a lakosok kezeit és lá­bait bozótvágó késsel levágták. Ha el­lenséges milíciák tagjait lelőtték, azoknak megitták a vérét, hogy a bá­torságukat ezzel is növeljék. Egy Zig- Zag Master névre hallgató parancs­nok hírhedt volt kannibál csapatáról. Taylor 2003-ban Nigériában kért és kapott menedékjogot. Országában az ENSZ és az Afrikai Unió (OAS) segít­ségével helyreállt a rend. A volt gye­rekkatonák az ENSZ iskoláiban tanul­nak, legfőképpen a technikai és művé­szeti szakközépiskolák látogatottak. Ellen Johnson-Sierleaf libériái el­nök asszony és Georg W Bush nyo­mására Olosegun Obasanjo nigériai államfő kénytelen volt április elején kiadni Taylort. Ez mérföldkő volt az afrikai diktá­torok elleni hadjáratban. Első alka­lom, hogy egy véreskezű államférfi felelni fog tetteiért. De mi történt a többi milliárdos gyilkossal Etiópia és Zimbabwe kö­zött. Kezdjük utóbbival Robert Mu­gabe zimbabwei elnök maga is vérrel írta be nevét a kontinens történelmé­be. A közel nyolcvanéves diktátor nemrég Hitleréhez hasonló kis ba­juszt növesztett, és egy beszédében magát a zimbabwei „Führernek” ne­vezte. Azt mondta, célja, hogy rá. is úgy emlékezzenek, mint Hitlerre. Erre jó esélye van, hiszen ő is közel fél millió ember haláláért felelős. Titkosszolgálata majdnem minden ellenzéki politikust halálra kínzott, Charles Taylor minisztereinek az elűzött vagy meg­gyilkolt fehér farmerektől elkobzott farmokat adta ajándékba. A számára nem kívánatos törzsek falvait egysze­rűen leromboltatja. Jelenleg másfél millió ember menekül a tébolyult zsarnok katonái elöl. Az afrikai poli­tikát nagyban befolyásolja az elnö­kök törzsi hovatartozása. Mugabe rejtegeti Mengistu Haile Mariamot, Etiópia volt kommunista diktátorát, aki szovjet jóváhagyással üzemszerűen gyilkolt. Az éhező or­szágba érkező segélyeket saját kontó­jára utalta át. Emellett véres háborút folytatott Eritrea tartomány ellen. Idi Amin Dada Gamboru határátkelő Nigéria és Kamerun között: a két nigériai határ­őr megállította a Range Rovert a so­rompónál. Egy fehér humuszos, ma­gas, fekete férfi szállt ki mosolyogva a terepjáróból. „Az útlevelét kérem” - szólították fel a katonák - az utazó e helyett kiszállt, majd kinyitotta a kocsi csomagtartóját és az ott rejlő alumínium bőröndöt. A határőrök döbbenten nézték a százdollárosok kötegeit. „Uraim szolgálják ki magu­kat” - szólt a férfi - és rámutatott a pénzre. A katonák azonban (kivétele­sen) nem voltak korruptak, és őrizet­be vették a gyanús alakot. Az őrszo­bán átkutatva előkerült útlevele is. A népviseletbe öltözött ember nem volt más, mint Libéria nemzetközileg kö­rözött, ex-diktátora, Charles Taylor. Országában csak „Charles, a Mészá­ros” néven emlegették. Taylort gyorsan felrakták egy Monroviába, Libéria fővárosába in­duló diplomáciai futárgépre, majd onnan egy ENSZ helikopter szállí­totta a Sierra Leone-i Freetownba. Április 3-án az ottani bíróságon ol­vasták fel ellene a vádat: népirtás. Az Európai Unió, de legfőképpen az USA kérte a freetowni kormányt, hogy Taylor ellen, mint a délszláv háborús bűnösök ellen is a hollandi­ai Hágában folytassák le a pert. Az USA különösképpen szívügyének tartja Libéria politikáját, hiszen az országot ők hozták létre. Az amerikai szabadságharc után a felszabadított rabszolgák itt alapítottak egy „új-ré­gi” afrikai hazát. Ezért is közel azo­nos a két állam lobogója. Ám ez lett az ország veszte is. Az „amerikai libé- riaiak” kiválasztott népnek érezték magukat az ott élő törzsekkel és a . - J

Next

/
Thumbnails
Contents