Hídlap, 2006. április (4. évfolyam, 64–84. szám)
2006-04-15 / 74. szám
HÍDLAP • 2006. április 15., szombat hídlapmagazin A fekete kontinens hóhérai Afrikai diktátorok, akik politikai ellenfeleiket krokodilokkal etetik meg, sőt néha maguk eszik meg az ellenzéket, ww/ ezt Idi Amin Dada ugandai diktátor tette. Fekete Hitlerek, ötó öz o/ö/ á- gyémánttermelés milliárdjait saját zsebükbe tömik, és gyerekhadseregekkel védik hatalmukat. Eddig még minden trónjáról letaszított despota megúszta a büntetést, tó ö libériái Charles Taylor most népirtásért kerül bíróság elé. Miközben százezrek haltak éhen az évtizedek óta tartó aszály miatt Haile Mariam szovjet vadászgépeket vásárolt, hogy bombázhassa a függetlenségért harcoló eritreai népet. Jelenleg egy luxusvillában lakik a Cowie Road 2-ben Harareban, annak ellenére, hogy ellene is nemzetközi letar- toztatási parancs van. Idi Amin Dada, Uganda mészárosa is megúszta, a számonkérést. Miután az ellenzék tanzániai segítséggel elűzte a diktátort, hűtőszekrényében állítólag egyik miniszterének fejét és végtagjait találták meg. A kannibál elnök, akinek a hobbija Royce Rollce luxusautók gyűjtése volt Szaúd-Ará- biában talált menedéket. Mivel „jó muzulmán volt” Fád király Dzsiddában ajándékozott Big Daddy- nek egy mesés villát és néhány luxus járgányt, és kereken elutasította kiadatását, pedig az USA is szerette volna bíróság elé állítani két diplomata haláláért. Idi Amin hetvenöt évesen halt meg vesebetegségben. Bokassza, a közép-afrikai császár is megúszta méltó büntetését. Életét egy Párizs melletti kis kastélyban tengette, miután a hadsereg letaszította trónjáról a magát megkoronázó tébolyult elnököt. Bokassza mindenáron Napóleonhoz akart hasonlítani. Ezért az elnökség nem volt elég neki és koronát rakott saját fejére, és egy többtonnás aranytrónt készíttetett magának. Eközben népe az éhhalál küszöbére került. Ellenfeleit palotája pincéjében kínozták halálra. Szemtanúk szerint ő sem vetette meg az emberhúst. Egy diáktüntetés alatt rendőrei száz gimnazistát gyilkoltak le. Ezt a hadsereg nem nézte tétlenül és puccsoltak. Bokassza, mivel francia állampolgár is volt (régebben a francia hadsereg tisztjeként szolgált) Párizsba menekült. Millióiból remekült élhetett volna haláláig, ám fejébe vette, hogy visz- szatér Afrikába, és újra átveszi a hatalmat. Természetesen a reptérről rögtön egy katonai börtönbe vitték, és halálra ítélték. Ám új fent megúszta, francia nyomásra, életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták az ítéletet, majd kevéssel azután szabadon engedték. Az Interpol nagy erővel keresi Hisséne Habrét Csád ex-diktátorát, aki koncentrációs táborokban ezreket kínoztatott halálra. Sokáig Dakarban a szenegáli főváros elegáns villanegyedében lakott családjával, most viszont menekülni kényszerült a kiadatási parancs elől. A hágai bíróság szerint jó esély van arra, hogy Hisséen Habre is nemsokára rács mögé kerül. Remélhetőleg Taylor esete példát teremt és az afrikai diktátorok belátják, hogy nem garázdálkodhatnak tovább népeik kárára. • Georg Spöttle környező országokból érkező bevándorlókkal szemben. A volt rabszolgák maguk váltak kizsákmányoló rabszolgatartókká. Hiába élt egy bevándorló család már generációk óta a nyugat-afrikai országban, nem lehetett állampolgár, semmilyen jogokat nem élvezett, és csak alantas munkákat végezhetett. Ez két részre szakította a társadalmat, majd véres, jó 10 évig tartó polgárháborúhoz vezetett, amelyben 250000 ember vesztette életét. Taylor kihasználva a gyémántbányákból befolyó összegeket fegyvereket vásárolt, és a reguláris hadsereg mellett gyerekkatonákat toborzott a felkelők ellen. A 10-16 éves fiúkat ellátta, fegyverekkel, pénzzel és drogokkal. Ezek az úgynevezett „Small Boys Unit” (kisfiú egységek) hihetetlen brutalitással irtották Taylor ellenfeleit. Lerohanták a falvakat, majd a lakosok kezeit és lábait bozótvágó késsel levágták. Ha ellenséges milíciák tagjait lelőtték, azoknak megitták a vérét, hogy a bátorságukat ezzel is növeljék. Egy Zig- Zag Master névre hallgató parancsnok hírhedt volt kannibál csapatáról. Taylor 2003-ban Nigériában kért és kapott menedékjogot. Országában az ENSZ és az Afrikai Unió (OAS) segítségével helyreállt a rend. A volt gyerekkatonák az ENSZ iskoláiban tanulnak, legfőképpen a technikai és művészeti szakközépiskolák látogatottak. Ellen Johnson-Sierleaf libériái elnök asszony és Georg W Bush nyomására Olosegun Obasanjo nigériai államfő kénytelen volt április elején kiadni Taylort. Ez mérföldkő volt az afrikai diktátorok elleni hadjáratban. Első alkalom, hogy egy véreskezű államférfi felelni fog tetteiért. De mi történt a többi milliárdos gyilkossal Etiópia és Zimbabwe között. Kezdjük utóbbival Robert Mugabe zimbabwei elnök maga is vérrel írta be nevét a kontinens történelmébe. A közel nyolcvanéves diktátor nemrég Hitleréhez hasonló kis bajuszt növesztett, és egy beszédében magát a zimbabwei „Führernek” nevezte. Azt mondta, célja, hogy rá. is úgy emlékezzenek, mint Hitlerre. Erre jó esélye van, hiszen ő is közel fél millió ember haláláért felelős. Titkosszolgálata majdnem minden ellenzéki politikust halálra kínzott, Charles Taylor minisztereinek az elűzött vagy meggyilkolt fehér farmerektől elkobzott farmokat adta ajándékba. A számára nem kívánatos törzsek falvait egyszerűen leromboltatja. Jelenleg másfél millió ember menekül a tébolyult zsarnok katonái elöl. Az afrikai politikát nagyban befolyásolja az elnökök törzsi hovatartozása. Mugabe rejtegeti Mengistu Haile Mariamot, Etiópia volt kommunista diktátorát, aki szovjet jóváhagyással üzemszerűen gyilkolt. Az éhező országba érkező segélyeket saját kontójára utalta át. Emellett véres háborút folytatott Eritrea tartomány ellen. Idi Amin Dada Gamboru határátkelő Nigéria és Kamerun között: a két nigériai határőr megállította a Range Rovert a sorompónál. Egy fehér humuszos, magas, fekete férfi szállt ki mosolyogva a terepjáróból. „Az útlevelét kérem” - szólították fel a katonák - az utazó e helyett kiszállt, majd kinyitotta a kocsi csomagtartóját és az ott rejlő alumínium bőröndöt. A határőrök döbbenten nézték a százdollárosok kötegeit. „Uraim szolgálják ki magukat” - szólt a férfi - és rámutatott a pénzre. A katonák azonban (kivételesen) nem voltak korruptak, és őrizetbe vették a gyanús alakot. Az őrszobán átkutatva előkerült útlevele is. A népviseletbe öltözött ember nem volt más, mint Libéria nemzetközileg körözött, ex-diktátora, Charles Taylor. Országában csak „Charles, a Mészáros” néven emlegették. Taylort gyorsan felrakták egy Monroviába, Libéria fővárosába induló diplomáciai futárgépre, majd onnan egy ENSZ helikopter szállította a Sierra Leone-i Freetownba. Április 3-án az ottani bíróságon olvasták fel ellene a vádat: népirtás. Az Európai Unió, de legfőképpen az USA kérte a freetowni kormányt, hogy Taylor ellen, mint a délszláv háborús bűnösök ellen is a hollandiai Hágában folytassák le a pert. Az USA különösképpen szívügyének tartja Libéria politikáját, hiszen az országot ők hozták létre. Az amerikai szabadságharc után a felszabadított rabszolgák itt alapítottak egy „új-régi” afrikai hazát. Ezért is közel azonos a két állam lobogója. Ám ez lett az ország veszte is. Az „amerikai libé- riaiak” kiválasztott népnek érezték magukat az ott élő törzsekkel és a . - J
