Hídlap, 2006. április (4. évfolyam, 64–84. szám)

2006-04-15 / 74. szám

2006. április 15., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 15. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Húsvéti szokások Húsvétkor ér véget az egykor olyan szigorúan betartott negyvennapos nagyböjt, ekkor emlékezünk meg Jézus Krisztus kínhaláláról, és ünnepeljük a természet tavaszi újjáéledését. így a húsvéti jelképeket feloszthatnánk egyszerűen természe­ti és vallási jellegűekre, ha a természetiek nem kaptak volna vallási értelmezést is, illetve ha nem épültek volna be bizonyos értelemben a vallási ünnepek vilá­gába. Bonyolítja a helyzetet a népszokások jelképrendszere, amely kapcsolatban áll mindkettővel, de a kereszténységet megelőző, nem tételes vallások rítusvilá­gának is meghatározó eleme lehetett. A Húsvétnak Európa-szerte talán legál­talánosabb jelképe a húsvéti tojás. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött ma­dár az őt fogva tartó tojás héját, - szól a hason­lat. A tojás piros színe - amely napjainkig a leg­népszerűbb szín - Krisztus kiömlött vérét jelké­pezi. A húsvéti tojást még a baromfitenyésztés­sel korábban nem foglalkozó észak-európai né­pek is bevonták szokásvilágukba. A fiúk az erdő­be jártak ki a madarak fészkeiből tojást gyűjteni. Tény: a tavasz egyik jele, hogy a madarak lerak­ják tojásaikat. Hazánkban már avar kori - tehát honfoglalás előtti - sírban is találtak festett, kar­colt díszű tojást, melyet a szegedi Móra Ferenc Múzeum őriz. A húsvéti tojásokon látható ívelt, kettős vonalú, a kettős vonalat létraszerűen me­rőlegesekkel összekötő díszítmény napjainkig is­mert a hazánktól északkeletre élő népek köré­ben. A középkorban a nagyhéten felállított Krisztus-sírba is helyeztek díszített tojást, s ezt a közelmúltig megtették a bukovinai székelyek is. A jobbágyok szolgáltatásai között szerepelt a húsvéti tojásadás kötelezettsége. A keresztszülők ünnepi ajándékként - a korai kereszténység hús­véti keresztelésére emlékeztetve - húsvéti tojást adtak keresztgyermeküknek. Nem hiányozha­tott a húsvéti tojás a böjtben tilalmas ételek szentelésre vitt kosarából. A megszentelt tojást a családtagok együtt fogyasztották el a húsvétva- sárnapi étkezéskor. Leányok legényeknek aján­dékoztak húsvéthétfőn díszes tojást, egyes ma­gyarázatok szerint ezzel akarván magukat meg­váltani a túlzott locsolástól, illetve ezzel viszo­nozták az egyébként kitüntető figyelmességet kifejező gesztust. A húsvéti tojásokkal - mint valami labdákkal vagy golyókkal - játszottak a gyerekek a szabadban, vagy igyekeztek azokat egymáshoz ütve elnyerni a másikét. Ha pedig Húsvét után, Szentháromság vasárnapján - a népnyelv szerint mátkáló vasárnapon - a leány leendő nyoszolyólányául, komaasszonyául ki­szemelt barátnőjének ajándékos tálat küldött, arról sem hiányozhatott a húsvéti tojás. A húsvéti, illetve hímes tojás így a húsvéti ha­gyomány egyik legerősebb összetevője. Díszítése főleg Kelet-Közép- és Kelet-Európábán érte meg a XX. századot. Ez a szokás szinte reneszánszát éli napjainkban, amikor a tojáshímzés népi iparmű­vészei Húsvétkor értékesítik mesterien díszített, a hagyományos mintakincsből merítő, de a mai íz­lésnek is megfelelni igyekyő műveiket. Divat lett, . hogy a díszítés egyszerű, nagy hagyományú tech­nikáit különböző tanfolyamokon, művelődési há­zakban, iskolákban, múzeumokban sajátítják el az emberek. A tojás mellett a barka a leggyakoribb húsvéti jelkép. A mi éghajlati viszonyaink között a fűzfabarka helyettesíti azokat a pálmaágakat, ame­lyeket lengetve üdvözölte a nép egykor a Jeruzsá­lembe bevonuló Jézust. Ennek emlékére szentelik meg a barkát virágvasámap. A megszentelt barkát a hívek otthonukban gondosan megőrzik, például valamelyik kép háta mögé beszúrva. Eresz alá tűz­ve villámcsapástól őrizte a házat, egyébként kü­lönböző betegségek alkalmával is használták, gyó­gyító erőt tulajdonítva neki. Napjainkban a barka szívesen alkalmazott ta­vaszi lakásdísz, így azok is díszítik vele ottho­nukat - mint a tavasz hírnökével -, akik a bar­ka szentelmény voltát figyelmen kívül hagyják. A barkaágnak - vagy bármely, kirügyezett, ke­véssé levelező ágnak - további szerep is adódik a húsvéti jelképek világában. Például kifújt, zsinórra fűzött húsvéti tojásokkal díszítik fel. Ez a - főleg német földön honos - szokás mos­tanában terjed el hazánkban. Az Amerikai Egyesült Államokban is a német bevándorlók terjesztették el az Egg-tree-t, a tojásfát, amely valóban olyan látványt nyújt, mintha tojásokat termő fa volna. Európa északi pereméhez köze­ledve a barka sem nyílik ki virágvasámapra. így aztán például a Lengyelország északi vidé­kein lakók asszonyai száraz virágokat dolgoz­nak az ágakra, s ezeket a - nemegyszer méteres - palmynak nevezett alkotásokat hordozzák a virágvasárnapi körmeneten, majd őrzik meg — megszentelve - otthonaikban. • P. Rein 500 éve készültek M.S. mester táblaképei M.S. mester. A magyar és az európai későközépko­ri képzőművészet legnagyobb alakja. Személyéről nem sokat tudunk, a Feltámadás című táblaképén ábrázolt koporsón csak a névjegyét hagyta ránk. Fennmaradt hét műve, a Selmecbányái Mária temp­lom főoltárát díszítették. Az eredeti nyolc táblakép­ből a Vizitáció a Nemzeti Galériában, a Jézus szüle­tése Hontszentantalon, a Királyok imádása Lilié­ben, a Krisztus az Olajfák hegyén, a Keresztvitel', a Kálvária és a Feltámadás az esztergomi Keresztény Múzeumban található, egy ismeretlen. A szakértők eredetinek ismerik a varsói Keresztlevétclt, de nem bizonyított, neki tulajdonított képet őriz Szlovákia is. Selmecbánya M.S. mester - egyesek szerint Se­bestyén mester-korában igen gazdag, aranybányá­iról híres város volt. Ekkor indult rohamos fejlő­désnek a felvidéki bányavárosok sora, Kassa köz­ponttal. A gazdagodással a művészetek is virágoz­tak, a kassai Dómot 27 szárnyas oltár díszítette, mára sajnos csak öt maradt. A korabeli művészek sorából is kiemelkedő M.S. mester munkássága, aki európai élvonalba emelte a magyar festészetet. Művein erőteljesen érezhető a német Mathias Grünwald, Shongauer, Albrech Dürer hatása, de valószínű, hogy itáliai utazása során megismerte az olasz mestereket is. Ragyogó színérzéke és jelentés­re koncentráló, hangulat közvetítő készsége kieme­lik kortársai közül. Az 500 éves évforduló méltó megünneplése nem csak Esztergom, hanem az országos rendezvények sorában is csúcsesemény lehetne, akár az esztergo­mi nyári fesztivál keretében. Állami támogatással, a Nemzeti Galéria és a Ke­resztény Múzeum összefogásával M.S. mester ösz- szes ismert képeit be lehetne mutatni, a Bazilikában és a Vízivárosi templomban pedig koncertsorozatot tartani. Emlékezzünk méltón nemzeti kincseinkre! • G. É. Áprilisi történetek Hadd emlékezzünk meg április 11-ről. Nem egyetlen eseményről, nem egyetlen tudósról, talán még nem is logikusan összefüggő történe­tekről. Inkább a „költészet napja” föl­kínálta lehetőséget felhasználva ar­ról, mi minden történt e napon a szá­zadok távlatában. 901-ben a Karantiában kalandozó ma­gyarokat Laibachnál megfutamítják. 1053-ban Magyarországra menekült a rangjától megfosztott I. Konrád bajor herceg. E napon égett le 1064-ben a pécsi királyi palota; épp Húsvét volt. Egy má­sik szent helyet, a pannonhalmi monos­tort 1137. április 11-én szentelték fel újra, mivel előde, a Szent István alapította apátság a tűz martaléka lett. E napon hunyt el 1165-ben IV István király A mu­hi csatáról egy másik írásunkban már megemlékeztünk. Komoly döntés történt 1555-ben, az év negyedik havának 11. nap­ján: I. (Nagy) Szulejmán Magyarország és Erdély királyának ismerte el János Zsigmondot. Báthori Gábor fejedelemsé­gét 1613-ban e napon fogadta el II. Má­tyás. 1693. április 11-én Debrecent szabad királyi város rangra emelik. 1809-ben e napon hirdetik ki a magyar nemesi felke­lést Napóleon ellen. 1848. április 11-én ért véget az utolsó rendi országgyűlés, amely kimondta Magyarország és Erdély egye­sítését is. Két érdekes tény a millennium évéből: megkezdik a földalatti próbaüze­mét, és Hajós Alfréd olimpiai aranyér­meket nyer. Mindkettő április 11-én. Ez az igazi költészet! 1900-ban e napon szü­letett Márai Sándor, öt évre rá pedig Jó­zsef Attila. Wekerle 1900-ban új adótör­vényt hirdetett. 1921-ben a debreceni egyetem április 11-én vette fel Tisza Ist­ván nevét. Magyarország a Népszövet­ségből 1939.. április 11-én lépett ki. 1942-ben a II. magyar hadsereg e napon indult el a keleti frontra, 50 ezer zsidó munkaszolgálatos pedig Ukrajnába. A zsidók elhurcolását irányító új belügy­minisztériumi államtitkár, Endre László 1944-ben e napon foglalta el hivatali szé­két. ^bűneiért 1946-ban felakasztották). A deportálásokért sok-sok fajgyűlölő kö­zött Jaross Andor is felelős volt, őt 1946. április 11-én végezték ki. Ez Magyaror­szág egy, szomorú szörnyűségekkel teli napja. De ugye a többi nap más volt? - vagy lesz! Reménykedjünk benne! • Rainer

Next

/
Thumbnails
Contents