Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)
2006-03-04 / 45. szám
• HÍDLAP 2006. március 4., szombat hídlapmagazin A madárinfluenza elleni védekezés kátyúföldi változata Kátyúföld egy kedves kis ország valahol a távoli Kárpótlásmedencében; feltérképezése egy Market Place nevű nagy (grósz) brit utazó segítségével napjainkban eredményesen folyik, s fontos ismeretekkel gazdagítja a nyugati földrajzi és mentálhigiéniai (elméleti és elmekórtani) tudományokat. H ovatovább meg sem lepődtem rajta, hogy újabban mindig éjszaka - mintegy titokban - szeretne találkozni a kormányszóvivő a külföldi sajtó képviselőivel. Csakhogy már kezdtem elunni a helyzetet. Talán ezt érezte meg akkor, amikor személyesen jelentkezett (pontosabban telefonon), még mielőtt az ügyeletes kormányőr megjelent volna a bilincsel és a szíves invitálással. Tudom, kezdte, hogy szokatlan időben hívom. Mit mondhattam erre? (Hiszen csöppet sem szokatlan, már-már gyakorlattá vált.) Én azonban közbevágtam (közbevetettem, hogy sikert arathassak), nem; ne is haragudjon, de nem. Elég volt! Nem vagyok kíváncsi a káty belpolitika új és legújabb fejleményeire, beleértve az államháztartási hiányt. Inkább megígérem, hogy soha egyetlen szóval sem említem ezeket a (különben nyilván) oly igen fontos vonatkozásokat. Legfeljebb azt hiszik otthoni (szigetországbeli) olvasóim, hogy Kátyúföldön minden rendben van, olyan lassan csordogál a (bel)politikai élet, hogy nincs róla mit megemlíteni. Ha pedig mégis megrázná valami a Bond Street vagy a Downing Street környékét - és az nem egy váratlan terrortámadás, hanem kimondottan valamilyen Kátyúföldről érkező fontos hír volna -, hát inkább marasztaljanak el lustaságban vagy tájékozatlanságban, mint kóros álmatlanságban, amit legutóbbi expedícióm során egy cecelégynek tudhatóan már volt szerencsém megtapasztalni. Mr. Place, uram - mondta erre a kormány- szóvivő -, uram, szabadjon megjegyeznem, hogy ezúttal az ügynek ornitológiái vonatkozásai is vannak, határozottan. Tehát nem politikai tájékoztatásról van szó? Erre tényleg felkaptam a fejemet. (Magamban meg is jegyeztem: valójában már azóta számítottam egy ilyen fejleményre, hogy az Allatkert igazgatója is bekerült a vezetésbe. A zoológiái ismeretek hovatovább nélkülözhetetlenek egy igazán ütőképes káty kormányban.) Netán új madárfajt fedeztek fel az Airport Rt. lecsapolása közben? (Hallottam erről valamit harangozni, noha nem tartozik a szorosan vett érdeklődési körömbe. A sántikáló - vagy hazudós - bíbicről azonban, úgy tudom, kiderült, hogy már régen domesz- tikálták, sőt bizonyos körökben valóságos totemmadárnak számít, arany- [vagy aranyozott] kalitkában tartják, tiszta kölesmaggal etetik. Falsus privatiensis bibiceorum.) Ennek ellenére nehezen álltam kötélnek (a kedves káty népszokást követve azonban még véletlenül sem kötél alá - nem vagyok miniszterelnök!), de végül mégis engedtem. Hiszen ha valóban Kátyúföld faunájáról bővíthetem alapismereteimet, annak a Királyi Földrajzi Társaság sem látja majd kárát, legalább tudni fogja, mire költi révemen a társaság pénzét. Nos, el kell mondanom, hogy különös élményben volt részem. Utólag is beleborzon- gok. S anélkül, hogy túlzottan fel kívánnám csigázni olvasóim (valamint a Királyi Földrajzi Társaság nagy tekintélyű urainak) érdeklődését, előre kell bocsátanom, hogy maga Hitchcock úr - a neves madárszakértő - is megnyalná a tíz ujját, ha egy ilyen sztorira bukkant volna annak idején, Madarak című filmjének elkészítésekor. Igen, az élet gyakran túltesz a fantázián. Kollégáim, a külföldi sajtó képviselői - noha talán túlzás magamat is közéjük sorolni, szerény felfedezőt - sem voltak éppenséggel feldobva, ahogy gyülekeztek a Parlament épületének alagsorában (nyilván illetékesek nem szeretnék, ha a legkisebb fény kiszivárogna az ilyen titkos tájékoztatók alkalmával), az álmot azonban fokozatosan kiverte a szemünkből a kormányszóvivő és környezete arcának komorsága. (A kormányszóvivő úr arca amúgy is különös érzelmeket vált ki a felkészületlen szem- lélődőből. Mint megtudtam, ez a kormányzati kommunikációs stratégia integráns része, doktor Lombroso útmutatásai alapján; nem véletlen, hogy erre a tisztségre mindig a sajtó jeles képviselői között keresik a jelöltet, s mióta a kereskedelmi tévék megkezdték adásaikat Kátyúföldön, egyre nagyobb siker övezi a választást.) Volt valami a levegőben, a megszokott áporo- dottságon túlmenően (ami részben a hely bezártságából, részben a mindenkori kormányzati munka feszített tempójából adódott); mint említettem: ez a meghívottakat is ráhangolta az alkalomra. Hölgyeim, uraim, illetve! A szóvivő kereste a szavakat - de mi már nem izgultunk, mert már eddig is sokszor volt rá példa, hogy megtalálta. Tehát. (Most azonban nagyobb feszültség látszott rajta, mint egyébként, talán ezért is földelték, ezúttal. Legalábbis erre utalt, hogy sokkal több vezeték lógott ki belőle, mint korábban megszokhattuk.) Nem is tudom... Vagyis. Bátorítóan néztünk rá, ez már máskor is sokat segített. Ugyanis. (Go on, fellow!) Viszont. Szerencsére a technikai személyzet észlelte a kis zavart, és meglökte. (A tűt.) A lemez forogni kezdett. rait -, de több tyúkfarmot is meglátogatott, hogy személyesen győződjék meg a híresztelések valódiságáról, vagyis hogy valóban felütötte-e fejét a madárinfluenza, mert ha igen, akkor ebből számunkra, kátyokra is komoly feladatok hárulnak. Felfigyelt arra, hogy ezen a távoli (keleti) vidékeken mintha elharapódzott volna a pánik, jelentős tyúkállomány élete került veszélybe. S miután egy ízben végig kellett néznie, hogy több száz ártatlan szárnyas esik áldozatául az értelmetlen vérengzésnek, megesett a szíve szerencsétlen jószágokon. Arról nem beszélve, hogy élelmes kínai partnereink időben felismerték az ebben rejlő üzleti lehetőségeket, s valóban, nagy vezérünk (és kancellár) haladéktalanul aláírta a szárnyasokra vonatkozó kvótahatárok eltörlését is, cserébe garantálva, hogy nagyobb mennyiségű, zsizsikkel dúsított káty búzát adnak a jó, tiszta kenyérre vágyó baráti kínai népnek. Ez igen jó dealnek bizonyult, hiszen az influenzás szárnyasállománnyal (lúd, kínai kacsa - köztük számos néma kacsa, ami a tolmácsköltségektől is megkíméli a hazai fogyasztót -, jérce, kendermagos, valamint száznapos tojás) együtt nagy tétel, alig használt, papír zsebkendőre is szert tehet a káty egészségügy. Habár. Az uralkodó — folytatta a szót vendéglátónk - azonban mindenre gondol. Egyrészt ugyan hosszabb időre biztosította ezzel a húzással népének élelmezését, másrészt azonban nem szeretett volna látványosan engedni népegészségügyi, kormányzati, lépéseinek hatékonysáValószínűleg hallottak arról, hogy Kátyúföld felé is közelít a madárinfluenza. Maga Fletó csász... kir... al. Vagyis uralkodónk (Bruxelles nagyherceg őkegyelmessége jóvoltából)... - A szóvivő ekkor felállt és maghajolt az Európai Unió felé, mintegy jelképesen, ám de egyértelműen. - Első Fletó, mint mindig, ezúttal is elsőként ismerte fel az ebből adódó veszélyeket, és elébe sietett. 'Falán emlékeznek rá, hogy több körutat is tett az érintett ázsiai térségben, hogy személyesen tanulmányozza a madárinfluenzát. Nem elégedett meg a vietnami testvérnépnek felajánlott, vissza nem fizetendő kölcsönnel, és ígért vízummentességet kínai barátainknak - ezzel is bizonyítva azoknak az ellenzéki vádaknak a tarthatatlanságát, amely szerint be akarja zárni Kátyúföld triatloni hatágából sem. Utasításba adta tehát, hogy az illetékes káty tisztiorvosi szolgálat (beleértve az altiszti részleget) haladéktalanul állítsa elő az ázsiai madárinfluenza öltószerét. De mindjárt felajánlotta azt is, hogy az új ellenszérumot rajta lehet kipróbálni először. (A szóvivő ekkor, legnagyobb meglepetésünkre, sírva fakadt. De nem úgy, mint máskor, műkönnyeket igénybe véve. Hanem igazán. Valódi könnyek hullottak a szeméből, szerencse, hogy volt kéznél papír zsebkendő, mint tudjuk.) És itt. Ezzel. Az ő önfeláldozása miatt. Kérem, nézzék el megrendülésemet! (Mondanom sem kell: elnéztük.) Nos, megtörtént a baj. Talán az idő volt túl rövid, talán a felhasznált anyagokkal volt baj, de az is lehet, hogy az ellenzék ármánykodása érhető tetten ebben is. Mindenesetre, a szer, az oltóanyag (őrző-védő) nem várt mellékhatásokkal járt. A szóvivőn látszott, hogy maga is elbizonytalanodott: mondja, ne mondja. Talán magánemberként is mérlegelte, mi volna jobb, őszintén tájékoztatni a nemzetközi közvéleményt, vagy eltusolni a dolgokat, amíg lehet. Valószínűleg azonban az ügy súlyosságára tekintettel ezt már nem volt szerencsés megtenni. Él? Életben van? Hol van most Fletó király? Hogy érzi magát? Hány lépést tud megtenni ebben az állapotában (a százból)? Hirtelen megbolydult a (titkos) tájékoztató közönsége. A szóvivő azonban megállj intett. De már nem lehetett lecsillapítani bennünket. Mindannyian Durcást akartuk látni. Azonnal! K érem, legyenek... türelemmel! És megértéssel. Viselkedjenek jelenlétében úgy, mintha semmi rendkívülit nem látnának. De. Felkészítem önöket, hogy edzett idegrendszerre lesz most szükségük. És el kell még mondanom, hogy nem csak a vezért és kancellárt (alkirályt) lesz alkalmuk látni most, hanem az egész kormányt, politikai államtitkárokkal bezáróan, valamint a kormányzó pártok politikai és privatizációs bizottságait, teljes létszámban. Hiszen vezetőnk felajánlásához a kormányzó erők szinte egy emberként csatlakoztak, mondván: nem csak a káty nép, de Fletó király (al) sorsában is mindenkor osztozni kívánnak. (Az azonban a szokásos, aljas ellenzéki rágalom, hogy elsősorban az őt - jogosan - megillető társasági osztalékra gondoltak volna.) íme! A szóvivő teátrális mozdulattal intett, a teremszolgák sietve kinyitottak egy (stílszerűen) kétszárnyú mellékajtót, a tudósítók valameny- nyien odatódultak, és benéztek a szomszéd terembe. Felhördültünk. Erre senki sem számított! Riadt madárcsapat gubbasztott amott, földön, székkarfán, csilláron. Most örültem csak igazán annak, hogy valóban rendelkezem némi ornitológiái alapismerettel, amelyek egy részét a távoli Afrikában szereztem. Volt itt mindenféle madár. Még gólya, sőt veréb is, amely - mint tudjuk - szintén madár. Marabu, dögkeselyű, varjú, szarka (viszonylag nagy számban), füsti fecske, fakopács, kakukk, cinege... (Ja, cinege nem, csak juhászbíbic.) Percekig torkunkra fagyott a szó (szerencse, hogy nem nekünk kellett vinni), aztán valaki mégis megszólalt. És... repülni tudnak? Vagy beszélni? Beszélni is elfelejtettek? Ekkor az egyik kókadt egerészölyv - váratlanul - megszólalt: „Dübörög a káty gazdaság...” Kicsit papagájra emlékeztető volt ez a hang, de lehetett érteni. (Nem a tartalomra gondolok.) És melyikük... Fletó? (Ezt csak súgva merte kérdezni egyikünk, talán éppen a New York Liars tudósítója.) Talán az a kondor? A szóvivő felcsattant. Ennyire azért ne vessük el a sulykot! Leginkább, persze, az érdekelte a nemzetközi sajtót, hogy van-e megoldás. Szükséges-e a káty alkotmányt hozzáigazítani a kialakult helyzethez? A szóvivő így foglalta össze kormánya álláspontját: A kormány a helyén van (csapatai svarcban állnak), míg a szakértők feszített tempóban dolgoznak a probléma megoldásán (beleértve a tollfosztás - átmeneti - leállítását). Ami ebben a helyzetben is megnyugtató - mondta végül, szinte batizva, illetve betűzve, hogy az Orbán-hegyen is hallani lehessen -, hogy változatlanul valamennyien szabad madarak. És a mi demokráciánkban mégiscsak ez a legfontosabb. • Kocsis L. Mihály
