Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)
2006-03-04 / 45. szám
azin 2006. március 4., szombat • HID.LAP III A kereszt erősíti a szelídeket... Igaz ugyan, hogy ebben az évben a február csak 28 napos, mégsem hagyhatjuk említés nélkül báró Apor Vilmos győri püspököt, aki hívei védelmében szenvedett vértanúhalált. J?ek i nagy fifdönetésöSt jöttek és farm sasiak ruhájukat a Bárány vérébfsVJeUii) wjtyor Vilmos c virtanú püspík c S&üUtett.-Si’sesvár 1892 frtsr. 29 Migöalt: Győr 19W ápr. s .Crux firmát mitem, mitlgal fortém r .A kereszt megrrösifí asrrtidit és meiszeii - dili«? erőset f Neves erdélyi arisztokrata családban látta meg a napvilágot, 1892. február 29-én Apor Gábor és Pálffy Fidélia harmadik gyermekeként. Pappá szentelése 1915. augusztus 24-én, Nagyváradon történt, ami után Gyulára került káplánnak. Két évvel később rövid időre a nagyváradi szemináriumba nevezték'ki prefektusnak, ahol teológiát is tanított. Az I. világháborúban néhány hónapig még katonai szolgálatot teljesített, majd visszatért Gyulára, ahol plébánosként - 26 évesen - nagy tekintélyre tett szert. 1941. február 24-én, 49 éves korában Gyulán püspökké szentelték, március 2- án ünnepélyes keretek között Serédy Jusztínián hercegprímás a győri püspöki székbe iktatta. A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Keményen bírálta és ostorozta a fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel szemben. Győr ostroma 1945. áprilisában kezdődött, épp a nagyhét idején. Nagycsütörtökről nagypéntekre virradóan megtörtént a „helycsere” a szovjet csapatok bevették a várost. A nap folyamán a Győrbe érkezett orosz parancsnokság egyik részlege a Városházán, a másik a Tápintézetben ütött tanyát. Amikor a püspök erről értesült, az elsőhöz Zágon irodaigazgatóját, a másikhoz egy másik papját küldte, hogy a püspökvár számára védelmet kérjenek a katonák garázdálkodása ellen. Mindkét helyen fogadták őket ugyan, sőt meg is hallgatták a püspök üzenetét, miszerint ő személyesen tartotta vissza alattvalóit az oroszok előli meneküléstől, s most saját házában kell a túlzottnak hitt hírek valódiságát átélnie, de végül semmi védelmi biztonságot nem ígértek nekik. A délután végén, úgy hét óra tájban visszajött a délelőtti barátságos csoport, ezúttal azonban meglehetősen ittas állapotban. Egy őrnagy vezette őket. Hangos szóval fiatal nőket követeltek, „krumplipucolásra és egy kis házimunkára”. A pincefeljáróban szorgoskodó asszonyok ijedtükben kiugráltak az ablakon. A kiabálásra a püspök azonnal felsietett a tágas földszinti helyiségbe. A délcegtermetű és vállas főpapnál is magasabb és testesebb őrnagy megismételte a követelést. A püspök határozott nemmel válaszolt. De megígérte, hogy a házimunkához szükséges csoportot önkéntesen jelentkező idősebb férfiakból és nőkből összeállítja. Az őrnagy visszautasította az ajánlatot. Ragaszkodott a fiatal nők kiszolgáltatásához. A tolmács, egy Békéscsabáról menekült és szlovákul gyengén tudó orvos, egyre ijedtebben próbálta visszaadni a heves vita mondatait. A katonák percről percre fenyegetőbben viselkedtek. A püspök azonban rettenthetetlen maradt. Végül felhúzott géppisztollyal kényszerítették, hogy vonuljon vissza a pincébe. Ettől kezdve villámgyorsan követték egymást az események. Felülről kétség- beesett sikongatás hangzott: „Vilmos bácsi!...Vilmos bácsi! Segítség!... Segítség!” A katonák megtalálták az almáspincében elbújt fiatal nőket és ráncigálták őket kifelé. A püspök felrohant az előtérbe. Utána a diákkorú Pálffy Sándor unokaöccse. Annak nyomában a két pap. A saját biztonságával egyáltalán nem törődő főpásztor feltartott kezekkel haragos „Hinaus!... Hinaus!” (Ki innen!... Ki innen!) kiáltással követelte a nőrablók távozását. Erre vagy az őrnagy, vagy az egyik embere tüzelni kezdett. A sorozat első három golyója az előtér mennyezetébe fúródott. A következő hármat a fiatal „Kuki” gróf kapta. Apor püspök is három golyót kapott. Az egyik jobb karján a reverenda és ing kézelőjét lyukasztotta át. A másik a homlokát súrolta, de csontot nem ért. A harmadik, a halálos, a köldöke felett hatolt a hasüregbe. A homlokáról kiömlő vér végigcsorgott az arcán, és vörösre festette a kövezetét. Hamarosan belehalt hasi sérülésébe. Méltó elismerésére sokáig kellett várni. II. János Pál pápa 1997. november 9-én sokezer hívő, köztük mintegy négyezer magyar zarándok jelenlétében boldoggá avatta a kiemelkedő bátorságával vértanúhalált szenvedett győri püspököt. • P. Rein Tapasztalatok és tévhitek a madárvésszel kapcsolatban Az egész világ retteg; épp csak azt nem tudjuk, hogy mitől Bár a madárinfluenza - baromfipestis, népies nevén tyúktakony - korántsem ismeretlen betegség, hazánkban például 1975-ben is regisztrálták, mégis csak egy évvel ezelőtt kezdtek komolyan aggódni a szakemberek. Amennyiben a főként Ázsiában tenyésző H5N1 vírus mutálódna és emberről emberre is terjedne, az akár világméretű katasztrófát is okozhat. A világjárvány - pandémia - megfékezésére már régen készen állnak a forgatókönyvek, ugyanakkor pillanatnyilag senki sem tudja, mekkora veszéllyel kell számolnunk. A H5N1 vírus 1997-ben másfélmillió hong-kongi baromfi pusztulását okozta, 2003-ban 30 millió holland csirkét vágtak le a fertőzés miatt. Az emberáldozatok száma arányaiban elenyésző, a sok millió szárnyas mellett összesen 230-an betegedtek meg és 60-an haltak bele a kórba. Állatorvosok, természetvédők és biológusok nem győzik elégszer hangsúlyozni, hogy egyelőre madárvírusról beszélünk, ami embert csak rendkívül szélsőséges esetekben fertőzhet meg, a tájékozatlanság, felelőtlenség, illetve az ázsiai klíma és eltérő szokások azonban sajnos elősegíthetik a vírus terjedését háziszárnyasról a velük szoros közelségben élő emberekre. Virológusok azt mondják, a világjárvány kitörésére körülbelül kilencven százalék esélyünk van és néhány év haladékunk. Aggódnunk viszont csak akkor kell, ha ezres-tízezres nagyságrendben hallunk nagy valószínűséggel ázsiai áldozatokról. Ettől a pillanattól még mindig elég időnk lenne a megfelelő óvintézkedések bevezetésére. A mostani hisztéria nagymértékben a média lelkén szárad, a téma kifogyhatatlan találgatások és tévhitek, rémhírek forrásaként szolgál. Ettől függetlenül tény, hogy a veszély reális - a vírus már szinte minden európai országban megjelent - és résen kell lenniük a szakembereknek, kormányzatoknak. Az unió és az Egészségügyi Világszervezet igyekszik felkészülni és felkészíteni az országokat a szükséges lépésekre, folynak az oltóanyag kísérletei, amely munkát némiképp nehezíti, hogy az emberi világjárvány esetében egy még nem létező mutációra kell valahogyan felkészülni. De itt még nem tartunk, most elsősorban a baromfitenyésztők aggódhatnak Európa-szerte a vírussal együtt szárnyaló pánikhangulat miatt. Amióta például Franciaországban egy pulykafarmon is megjelent a betegség, húsz ország tiltotta le a gall importot. A tenyésztők kártalanítása pedig hatalmas összegeket követel, amire az uniós jogszabályok alapján elvileg nincs is lehetőség. A járványvédelmi intézkedésekre természetesen minden ország köteles elkülöníteni bizonyos összeget, de ez csak a kényszervágásokat fedezi, a forgalomcsökkenés miatt kieső bevételeket nem kompenzálja. A fogyasztók bizalma pedig manapság igencsak ingatag, az egyre alaposabb kommunikációnak köszönhetően szinte mindenről azonnal értesülünk. Lejárt szavatosságú tojásokról, romlott, átcímkézett húsokról, kergemarha-kór- ról és sertéspestisről, aflatoxinos pirospaprikáról és rákkeltő primőrökről, génmódosított kukoricáról érkező hírek módosítják a vásárlói szokásokat - néha okkal, néha valós veszély nélkül -, amire a madárinfluenza terjedése már csak feltette a koronát. Némileg kevesebb szó esik viszont magukról az elhullott vadmadarakról, és hogy a hisztéria fokozottan védett fajokat is veszélybe sodorhat, nem olyan régen például a vörösnyakú lúd védelmében szólaltak fel a természetvédők. Másrészt valóban némi határozatlanság tapasztalható a szakemberek részéről és a folyamatosan napvilágot látó újabb és újabb híreket néha ők maguk is ellentmondóan kommentálják. Mindezidáig például biztosnak tűnt - ezt hangsúlyozta a magyar főállatorvos is - hogy négylábúakra a vírus nem jelent veszélyt, majd hallhattunk az első németországi macskaáldozatról és gazdik százezrei rémültek meg a potenciális veszélytől. Most ott tartunk, hogy befogják a természetükből adódóan kóborló cicákat, sőt a vadászok Szlovákiában ki is lő- hetik a gyanús példányokat. Ebben a pillanatban még csak jósolni sem lehet, meddig terjed a pánik, közvetett módon mi minden válik még áldozatává. Már nem etetjük a hattyúkat és félünk a cinkétől, tartunk a macskánktól és kerüljük a tavakat, nem merünk fürödni a Balatonban, mert madarak is „használják” és azt kívánjuk, bár hagynának fel költöző szokásukkal a szárnyasok. Ám azok még júniusig biztosan vándorolnak, úgyhogy számítanunk kell az újabb esetekre. Mivel a csirkék beoltása állítólag több kárt okozhat, mint hasznot, merthogy tünetmentes vírushordozóvá válnak és tovább fertőznek, ezért maradunk a bevált gyakorlatnál és lokalizáljuk a gócpontokat, azaz amennyire lehetséges, elzárjuk a terjedés útjait. • Szabó Hajnal mjgM Varga Péter ||f|H jegyzete Megint március Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de számomra a március mindig meghatározó élmény. Egyszerűen egészen másképp érzem magam, ha szükség esetén azt írhatom egy levél, vagy hivatalos irat aljára, hogy „március”. Igaz, a hónap elején még bizony szükség lehet a télikabátra, a meleg holmik sem kerülnek megszokott nyári helyükre, es ritkán fordul elő, hogy fölvehetnénk a rövidujjú ingeket, pólókat, mégis valami egészen más hangulata vart már ennek a hónapnak, mint mondjuk, a megelőző februárnak vagy januárnak. A hónap neve latin eredetű. Mars Itália és Róma egyik legrégebbi istene. A római mitológiában ő, a görögöknél Arész a hadisten, akinek a rómaiak a városfalakon kívül, a Mars-mezőn emeltek templomot, mivel fegyveres hadak nem vonulhattak be a város területére. Valamelyest hozzá kapcsolódik Julius Caesar elhíresült mondása is: „Alea iacta est”, vagyis „A kocka el van vetve”, amikor seregével átlépte a Rubico folyót és megszegve a Mars temploma diktálta törvényt, elfoglalta a várost. A rómaiak egyébként Marsnak szentelték a március hónapot, amely Mars, Venus és Diana egyben a régi kalendárium első hónapját is jelentette. Ekkor végezték az úgynevezett „télűző” szertartásokat. Igen, a telet űzzük már ilyenkor, de számos egyéb jeles esemény, népszokás és évforduló is kapcsolódik márciushoz. A hónap első napja például a meteorológiai tavasz kezdete. Március 21-.e a tavaszi nap- éjegyenlőség, a csillagászati tavasz kezdete, 22-e víz világnapja, március 25-én ünnepük az anyák napját az Egyesült Királyságban, de március 8-a - ha már a hölgyeknél tartunk - a nemzetközi nőnap ünnepe is. A Húsvét egy március 22-e és április 25-e közötti vasárnapra esik, éppen ezért nevezték az ősi magyar kalendáriumban „böjtmás” havának. Az írek legendás szentjének, Szent Patriknak a napja március 17-e. A hónap utolsó vasárnapján áttérünk a nyári időszámításra, és természetesen nem feledkezhetünk meg a mi nagyszerű ünnepünkről, március 15-érői sem. És hogy az asztrológia se maradjon ki a történetből, a márciusi égbolton a Nap az állatöv csillagképei közül áthalad a Vízöntőn és a Halakon, a horoszkóp szerint pedig a Halak és a Kos esnek erre a hónapra. Mindezek tudatában minden Kedves Olvasónknak boldog ta- vaszvárást kívánok!
