Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)

2006-03-25 / 59. szám

2006. március 25., szombat • HÍDLAP

V

Meg kell újulnia a Magyar Koalíció Pártjának!

Beszélgetés Duray Miklóssal a Pátria Rádióban

Az előrehozott parlamenti választások egy kicsit felgyorsították a teendőket. A Magyar Koalíció Pártja március 11-én, szombaton véglegesítette a parlamenti választásokon induló jelöltjeinek listáját. N. Gyurkovits Róza Duray Miklóssal, a párt ügyvezető alelnökével beszélgetett a munkáról.- Az általános képviselőválasztás időpontjának februári kihirdetése óta eltelt egy hónapban folytatott tevékenységet leginkább azzal jellemezhetném, hogy gyors munka volt. A gyors munkának azonban lehet pozitív és negatív következménye is.- Most a pozitív vagy a negatív oldal került túlsúlyba?- Mindkettőnek láthatók a jelei. Feltűntek új arcok a jelöltek között, esetenként egy-két régi kárára és ez előnyére válik mind a pártnak, mind a jelölteknek, mert pezsgést eredményezhet. A sietség számlájára kell írni azonban, hogy nem tudtuk megemészteni a megyei választások eredményét, helyenkénti kudarcát és megszívlelendő tapasztalatait. Éppen csak elindult egy tisztulás, de meg is torpant, hiszen a parlamenti választásokra való felkészülés más irányba tereli a figyelmet. Ez mindenképpen elodázta azoknak a problémáknak a megoldását, amelyeket a megyei választások után meg kellett volna oldani.- Abból, amit elmondott számomra az derült ki, hogy vannak olyan jelölések, illetve kerültek olyan jelöltek a listára, akikkel adott esetben nem egészen elégedett a párt, illetve az, hogy nem emésztették meg kellőképpen a kerületi önkormányzati választásoknak az eredményeit, olyan személyiségeket rekesztett ki a listáról, akiknek a hiányát a nagypolitika talán megérezheti a jövőben.- Nem azt tartom gondnak, hogy esetleg valakik hiányoznak a jelöltek közül, akik esetleg majd a parlamentből fognak hiányozni, hanem elsősorban arra gondolok, hogy a választópolgár, hogyan fog viszonyulni a jelöltekhez és a párthoz. Mondok egy példát: nagy gond van a komáromi járással, de gond volt a megyei választások alkalmával is, és mivelhogy ezt nem tudtuk a pártban feldolgozni, ennek következtében a jelöltek listáján eléggé háttérbe szorultak a komáromiak. De meg kell nézni a korábbi folyamatokat, azt hogy Komáromban már 2002-ben is veszítettünk szavazatokat. A 2005. évi megyei választás is nagyon sok gondot hozott magával. Komárom városában csúfosan szerepelt a párt és járási méretben is néhány jelöltünk éppen csak becsusszant a megyei képviselői székbe. A mostani júniusi parlamenti választások, ha ugyanezt az eredményt hozzák, nem fogjuk tudni: ez annak a következménye-e, hogy nem rendeztük a pártban a viszonyokat, vagy egy korábban elkezdődött visz- szaesési folyamatról van szó, esetleg annak, hogy a jelölő listán háttérbe kerültek a komáromi jelöltek. Ami általában a jelölteket illeti: nem biztos, hogy a választópolgár számára, amikor arról dönt, hogy az MKP-ra adja-e a szavazatát, az okozza majd a fejtörést, hogy új neveket pillant meg a jelöltek élbolyában. Lehet, hogy nagyobb gondot fog neki okozni egykét régi név, mert nem látja a megújulási szándékot.- Mi a helyzet a dunaszerdahelyi járással?- A dunaszerdahelyi járással ilyen jellegű gondok nincsenek, ott más a baj. Egyrészt 2002-ben ott is veszítettünk szavazatokat, de ami ettől rosszabb, hogy a legutolsó megyei képviselő választáson a részvétel messze elmaradt az országos részvételi aránytól. Ez új jelenség, a magyar választók részvételi aránya az eddigi választások alakalmával mindig meghaladta az országos arányt. Ha ez megismétlődik a parlamenti választások alkalmával, akkor a dunaszerdahelyi járásban sok szavazatot fogunk veszíteni. Merem remélni, hogy a választópolgárok másként fognak viszonyulni a parlamenti választásokhoz, mint a megyeihez. Persze, ehhez szükséges lenne, hogy a párt is másként viszonyuljon a választókhoz, mint eddig. Most a 2006-os választásokon majd megtapasztalhatjuk, hogy az egyik legmagyarabb járásban valóban fogy-e a magyar párt támogatottsága, vagy csak olyan ingadozásokról van szó, ami mondjuk a választási kampány hibájára vezethető vissza. Ha a jelenség nem átmeneti, hanem tartós, akkor az MKP-nak nagyon nagy gondjai lesznek.- A Magyar Koalíció Pártja a saját belső pártéletét és a párt működését hogyan szokta értékelni?- Időnként szoktuk értékelni, csak nagyon nehéz az önmagunkkal való szembenézés, a tükörbe nézés, hiszen emlékezetes, hogy a 2002-es helyhatósági választások után is értékeltük a választási eredményt és hónapokig vitatkoztunk az értékelésen. Nem tudtunk belőle levonni konzekvenciákat. Leírtuk papírra, de nem tudtuk alkalmazni.- Mitől van ez a gyengeség?- Ügy látom, hogy túlságosan központi vezetésű a párt. A régiók, a kistérségek nem kapnak benne elég súlyt. Tudatosítani kell egy dolgot, áttértünk 1998-ban a magyar egy- pártrendszerre, ami az országos, sőt a megyei választások szempontjából is nagyon fontos volt, de ezzel megszűnt a magyarság körében a helyi politikai versengés, ami viszont bomlasztó hatással van a felvidéki magyar közéletre és a párt életére is. At kellene alakítanunk a párt szerkezetét. Át kellene gondolnunk, hogy milyen szerepet kellene adni a kistérségeknek a politika alakításában. Át kellene alakítani a jelenlegi döntéshozó szervek szerkezetét. Jelenleg túl sok szinten zajlik döntéshozás a Magyar Koalíció Pártjában. Van a helyi szint, a járási, a megyei és az országos. Ez rettentően sok - ezen a négy döntési szinten elvesz az egyén és a kistérség politika alakító akarata. Az egyik, a járási döntési szintet meg kellene szüntetni, egyúttal meg kellene erősíteni a megyei döntéshozó szervet, és tagjait közvetlenül kellene megválasztani a mostani delegálási mód helyett. A kistérségek súlyát pedig azzal lehetne növelni, hogy abban a mintegy huszonöt kistérségben, ahol valójában szerveződik a párt és a helyi politika, összehangolt tevékenységet kellene folytatni a helyi szervezetek együttműködésének a javításával. Ez talán még arra is lehetőséget adna, hogy úgy alakítsuk ki a saját, körzeti rendszerünket, hogy az MKP-ban minden politikusnak lenne kötelezett- ségszerűen egy körzete, ahova le kéne járnia, amely körzetnek a problémáival együtt kellene élnie, még akkor is, hogy ha többé-kevésbé csak az országos politikát műveli.- És mi az akadálya ennek?- Nem egyszerű ezt véghezvinni, mert szerkezetet kell váltani, ami együtt jár bizonyos tisztségek megszűnésével, testületi tagságoknak a megszűnésével, és mindenki félti a saját kis funkcióját, mert az egy presztízs mindenki számára, hogy van a pártban választott tisztsége. Egy ilyen váltás a politikusi munka- módszerek változásához is vezetne, mert minden megválasztott tisztség- viselőnek rendelkeznie kellene helyi támogatottsággal is, amit elvesztene, ha szembekerülne a párt tagjaival és a választó polgárokkal. Ma, sajnos, az MKP-ban vannak olyanok, akik egy ilyen megmérettetéskor azonnal elbuknának. Egy ilyen szerkezetváltásnak azonban más akadálya is van. A mostani piramis alakú, delegálásos módszert még a kommunista időszakból örököltük, és ezért sokakba belekövült. Én 1990 óta szeretnék egy ilyen új struktúrát létrehozni, hozzákapcsolva egy bglső választási rendszert is. A három párt egyesítéséig ezt azért nem lehetett megvalósítani, mert a magyar pártok szerkezeti elemeit nem lehetett volna egymás mellé rendelni, a pártegyesítés óta pedig a már említett további okok akadályozzák ezt.- Több alkalommal is, a szavazási szünetek, cigaretta szünetek során, hallottam az országos tanács tagjaitól néhány mondatocskát, hadd mondjam az egyiket, ami arról szólt hogy ez a párt lényegében ötemberes, és ehhez az öt emberhez tartozó további néhány ember játszik még benne döntő szerepet. Ez így van?- Nem ötemberes, ez így túlzás. Lehet azonban, hogy valakiben kialakulhatott ilyen érzés, mert voltak olyan hangok, hogy az első öt jelöltet tekintsük adottnak, ne kérdőjelezzük meg sem a személyüket, se a jelöltek listáján a számukra kijelölt sorrendet. Ez helytelen volt, mindenkiről kellett volna szavazni. Én azonban nem ezt látom az igazi problémának, nem ez a párt rákfenéje. Hanem az, hogy a pártot egyes emberek, mind a pártszerkezeten belül, mind azon kívül részvénytársaságnak tekintik, ahonnan az osztalékot kell kiemelni. Arra törekszenek, hogy ehhez alakítsák a párt egyes tisztségviselőinek a magatartását. Van, akit sikerül ennek megnyerni, van, akit nem sikerült, vannak újak, akiket megnyernek, és vannak régiek, akiket semmilyen nyomással nem tudnak ilyen munkamódszerre kényszeríteni. Emiatt a párt néha úgy működik mint egy „lobby” szervezet. Ha áttérnénk az előbb említett új szerkezetre, csökkenne ennek a veszélye. A szerkezetváltás kényszere mellett azonban meg kell említeni az egyre sürgetőbben jelentkező feladatot, amire programot is kellene fogalmazni: ez a szórványokkal való foglalkozás. A magyar településszerkezetnek egy része erőteljesen szór- ványosodni kezdett. Ha ennek a kezelésére és ellensúlyozására kell találnunk megoldást, ezért tervszerűen kell foglalkozni ezzel. Mindebből látható, hogy nagyon sok feladat van, amit meg kell oldani, de a megoldást nemcsak az alkalmatlan pártszerkezet akadályozza, hanem az is hogy egyesek öncélúan akarják használni a pártot.- A jelölteknek az a IS0-es listája, amelyen most új arcok, új személyiségek is megjelentek, ad-e valami esélyt arra, hogy valamilyen változás következik be egy jó irányban?- Ilyen esély minden választási lista összeállításakor mutatkozik. Mutatkozott négy évvel ezelőtt is, és mégsem tudtunk belőle gyakorlatot teremteni. Személy szerint feladatomnak tartom és küldetésemnek is, hogy addig, amíg politizálok, politizálhatok - most már a 60. életévemen túl nincs sok hátra - úgy alakuljon át a párt, hogy együtt lélegezzen a felvidéki magyarsággal és azzal az egész, mintegy nyolc és fél ezer négyzetkilométernyi régióval, ahol egy tömbben, de néhol már szórványosodva élünk.- Milyen programot jelez előre az a lista, amelyet most összeállítottak?- Nem programhoz lett összeállítva a képviselői lista, mert az még nincs elfogadva, inkább feladatok elvégzéséhez. Mondjuk egy kormányzati funkcióhoz, vagy egy parlamenti munka feladathoz. Tehát van benne egyfajta pragmatizmus, de ennek a pragmatizmusnak két oldala van, van egy szakmai oldala, és van egy érdek- szerűségi oldala is.- A demokrácia ugye népképviseletet jelent, és a választópolgárok a saját képviselőiket választják meg. Nem úgy lenne jobb és tisztességesebb, és tényleges választás a választás, hogy ha a saját képviselőikre szavazhatnának az emberek és nem a potenciális kormánytagokra, vagy parlamenti bizottsági szakértőkre?- Ezzel teljes mértékben egyetértek, ezért remélem, hogy egy olyan szerkezetváltást lehet majd végrehajtani a pártban, amihez feladatok is kapcsolódnának. Mert, aki nem tudja vállalni a párt politikusai közül, hogy egy régiót is képviseljen, tehát ember közeli politizálást is folytasson, annak nem szabadna dolgoznia a pártban. Aki csak elsunyiskodja a politizálást, annak egy ilyen, más szerkezetű pártban nem igazán lenne helye.- Ön sem teljesen elégedett azokkal a szempontokkal, amelyek alapján most is

listát állít a parlamenti választásokra a Magyar Koalíció Pártja?- A jelenlegi körülmények között a jelöltállítás feltételei nem rosszak. Elfogadom a döntést, mert ezt a döntést most nem tudjuk megváltoztatni. Egy változáshoz nagy előkészületre van szükség. Négy évvel ezelőtt kellett volna elkezdeni a munkát, de nem sikerült. A szerkezetátalakítás terve elkészült, de ez elbukott a párt elnökségében.- Annak alapján, ahogy a Magyar Koalíció Pártja összeállította a listáját, azt lehet mondani, hogy újra arra készül a párt, hogy kormányba kerül.- Személyes meggyőződésem, hogy 2006-ban kimaradni a kormányból Szlovákiában nagyobb veszteséget jelent a felvidéki magyarságnak, mint sem ha 1998-ban nem léptünk volna be. De '98-ban bekerültünk a kormányba sok megalkuvás közepette, 2002-ben folytattuk a hagyományokat anélkül, hogy nagyobb magalkuvásra kényszerültünk volna, és 2006-ban meggyőződésem, hogy újra fel fognak bennünket kérni egy kormányza-, ti részvételre, és mi ezt el fogjuk fogadni. Számomra inkább a meglepetés az lenne, hogy ha nem kérnének fel. Kérdés az, hogy miről kell majd lemondanunk, illetve mi lesz az ára.- Ez azt jelenti, hogy mindegy, ki nyeri meg Szlovákiában a választásokat, az MKP mindenképpen kap egy ilyen felkérést?- Valószínűleg nem mindegy, mert ha történetesen a Szlovák Nemzeti Párt lenne a győztes párt Szlovákiában, akkor ilyen felkérést nem kapnánk. Megítélésem szerint olyan szempontból mindegy, hogy egy magát keresztény jobboldali pártnak, vagy a centrumtól kicsit balra eső pártnak, vagy néppártnak megfogalmazó párt kapna kormányalakítási megbízatást a köztársasági elnöktől, mind a három esetben megkapjuk, vagy megkaphatjuk a felkérést a kormányzati részvételre.- Most még egy utolsó kérdés: mivel fogják megszólítani a választókat? Vajon tudják-e már? Ez szól önnek is, mert a negyedik helyen szerepel az MKP listáján.- Nekem van saját programom és jelmondatom is, amit akkor is szeretnék betartani, ha netán esetleg a párt úgy gondolja, hogy más szerint kellene igazodni. Ez arról szól, hogy merjünk szembenézni önmagunkkal, legyünk önkritikusak. Valljuk be azt, amit rosszul csináltunk, hogy legalább néhány dolgot tehessünk jobban.

Elhangzott 2006. március 13-án