Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)
2006-03-25 / 59. szám
2oo6. március 25., szombat A HÍDIAP hétvégi melléklete 12. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn 62 éve lépett hivatalba a Sztójay-kormány 60 éve ítélték halálra Sztójay Dömét Javában folyik a második világháború. Hitler parancsára 1944. március 19-én megindul a Margarethe-terv, a német csapatok négy irányból megkezdik Magyarország megszállását. Az első alakulatok hajnali négy órakor lépik át a határt, s a kormányzó, Horthy Miklós többnapos vita után, március 22-én, felszólítja Sztójay Döme berlini követet, hogy alakítson kormányt. Sztójay Döme, eredeti nevén Stojakovich Demeter 1883-ban született, Versecen. Elvégezte a pécsi hadapródiskolát, 1902-ben zászlóssá avatták, és a 28. honvéd gyalogezrednél kezdte meg szolgálatát. A bécsi Hadiiskola elvégzése után a vezérkarhoz került, s így is szolgálta végig az I. világháborút. Emelkedett felfelé a ranglétrán, s a világégés vége felé már vezérkari főnökként, végül a hadsereg-főparancsnokság hírszerző osztályán a Balkán-csoport vezetőjeként tevékenykedett. A fegyverszüneti egyezmény aláírása után a Hadügyminisztériumhoz került, s a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg hírszerző és kémelhárító osztályának volt a csoportfőnöke. A bukás után belépett Horthy hadseregébe, itt is kémelhárítással, hírszerzéssel foglalkozott. 1925-től a berlini magyar követségre került, s itt dolgozott 1933-as hazarendeléséig. Majd 1935-ben újra Németországba került rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként. A náci vezetés is teljes mértékben megbízott benne, így hazánk német megszállásakor, őt nevezték ki miniszterelnökké, s a külügyminiszteri tárcát is magának tarthatta meg. Horthy Miklós kormányzó Sztó- jayban politikai elképzeléseinek engedelmes végrehajtóját látta, ezért nem voltak aggályai az új kormány alakításával, azonban súlyosan csalódnia kellett. Sztójay kormánya feloszlatott és betiltott minden baloldali, ellenzéki pártot, teljes cenzúrát vezetett be, a közigazgatásban, a kormánypártban és a hadseregben nagyarányú tisztogatást hajtott végre. Tömeges letartóztatásokra került sor, bevezették a sárga csillag kötelező viselését, megkezdődött a zsidó lakosság gettókba tömörítése és deportálása. A | németek oldalán harcoló magyar csapatok létszámát a sorozatos I behívásokkal 300 000 főre emelték, valamint jelentősen növelték a Németországba irányuló ! nyersanyag- és élel- ! miszerszállítmányo- kat, és hozzájárultak ! a megszállási költségek fizetéséhez is. 1944. júniusában Horthy megakadályozta a budapesti zsidóság deportálását, s emellett Sztójay és kormányának eltávolítására törekedett. Augusztus 29-én ez sikerült. Ugyan a németek a frissen kinevezett Lakatos-kormány külügyminiszterévé szerették volna tenni, de ez Horthy Miklós és Lakatos Géza ellenállásán meghiúsult. Két évvel később, 1946. március 4-én per indult ellene, melyben Sztójay Dömén kívül halálra ítélték Reményi-Schneller Lajos volt pénzügyminisztert és Szász Lajos volt iparügyi, illetve kereskedelmi és közlekedési minisztert, valamint Rátz Jenő volt tárca nélküli minisztert, s életfogytiglani kényszermunkára ítélték Kunder Antal volt kereskedelmi és közlekedésügyi minisztert. Rátz Jenő büntetését a köztársasági elnök ugyanerre enyhítette. Az ítéletet 1946. március 22-én hirdették ki, A kivégzéseket pedig 1946. augusztus 24-én hajtották végre. • Bánhidy András Sajtószabadság?! 1986. március 21-én az Országgyűlés - a párthatalmi kezdeményezésnek eleget téve - elfogadta a sajtótörvényt. Hosszú, szigorúan ellenőrzött egypártrendszerű diktatúránkban ez volt az első alkalom, hogy a tömegtájékoztatás joga önállóan is megjelent Magyarországon. Az 1986. évi II. te., melyet ugyanezen év április 22-én hirdettek ki, még mindig sok tekintetben magán viselte az állampárti sajtóirányítás jegyeit. Az írott sajtóra vonatkozóan igyekezett részletesebb szabályozást adni, preambuluma biztosította a sajtó szabadágát - vagyis, hogy mindenkinek joga van a sajtó útján véleményét közölni, amennyiben az nem sérti a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét. A nyomtatott sajtót a jogszabály feladata alapján határozza meg, értelmezi alapfogalmait (sajtótermék, szerkesztés, sajtótevékenység, szervezet, stb.), ismerteti a lapalapító jogait, ténykedésének folyamatát. Nem szabályozta azonban kellő pontossággal - csupán 15 sor erejéig - az elektronikus média működését. Ennek az lehetett az oka, hogy a Magyar Rádió és Televízió még mindig közvetlen pártirányítás alatt állt. Érdemes megemlíteni, hogy a rendszerváltoztatás után hat évvel, 1996-ban került csak sor (Médiatörvény) arra, hogy az elektronikus média, mint a tömegtájékoztatás leginkább törvényi szabályozásra szoruló része, is törvénybe foglaltassák. Pedig igény lett volna rá, hiszen ez már a Kerékasztal-tárgyalások során szóba került. Kalendárium Amint azt jeleztük, a villamos vasút Ugye tovább folytatódik, most az ellenérdek lobbizása áll a beruházás központjában. Ehhez kapcsolódóan a nánai útról és a párkányi fuvarozókról is szó lesz, valamint egy titokzatos esetről is olvashatnak a száz évvel ezelőtti újságok hasábjairól. A villamos vasút ügyével bővebben az Esztergom foglalkozik március 25-i számában. „Két ajánlat tette sürgőssé az ügy elintézését. Ugyanis a régen szundikált) terv ellen egy a párkánynánai állomástól Párkányig húzódó lóvonatu és egy a párkányi Dumpartig menőgőzmozdonyu vasutterv támadt fel Az élelmes Párkány szeretné azt az eszközt megkaparintani, mely neki a biztos gyarapodást, Esztergommk pedig a biztos hanyatlást hozná meg. Értesülésünk szerint egy érdekelt vállalat tetemes pénzösszeget kinált az esztergom- párkány-nánai villamos vasút tervezőjének, ha tervéről lemond, mert ez a terű képezi főakadályát a párkányi vállalkozás engedélyezésének. Mert ha Török Emil leteszi tervét, minden akadály elhárul a párkányi vállalkozás elől. Török kapott is felhívást a minisztertől, hogy nyilatkozzak: vájjon van-e kilátása vagy nem tervét megvalósítani. E fellnvás folytán Török mérnök f. hó 16-án Esztergomban volt, hogy meggyőződést szerezzen, minő kilátások vannak tervezete dolgában és a vasút ügyében kiküldött városi bizottsággal érintkezésbe lépett. Itt meggyőződött arról, hogy a kiküldött bizottság több havi tanulmányozás alapján javaslatát felülbírálta, a beszolgáltatott adatokat megrostálta és bírálatának eredménye, hogy a transi- to surtaxe engedélyezése esetében a várostól kért garancia megadható anélkül, hogy a városra nézve anyagi kockázattal járna. ” Az ügyben gyors döntés kellett, amelyet ki is írtak április 5-re, ennek eredményéről valószínűleg még olvashatunk a száz évvel ezelőtt megjelent lapokban. Nána egy másik cikkben is felbukkan, a rossz állapotú út helyzete máig nem oldódott meg, amint arról a Szabadság március 28-i számában olvashatunk. „A vármegye istenverte útjáról, a nánai útról állandóan szól a nóta és pedig úgy, hogy azoktiak a koponyájával kellene a gödröket kitömni, a kik pertid könnyelműséggel tűrték, hogy az út teljesen tönkre menjen. A hetek előtt megcselekedett javításra olyan követ használtak, a mely igen alkalmas lehetne arra, hogy magával cipelje a Duna fenekére mindazokat, a kik az úttest teljes elpusztulását előidézték, de út építésre nem való, mert sárrá- iszappá vált néhány heti használat után. Csudálatosképpen ezt minden kocsis ember tudta, a kik az utat járják s csak azok nem tudták, a kiknek tudniok kellene. Vagy tudták s tudva használták fel a szemétanyagot?” Az éles hangú bírálásban vezető újság a párkányi fuvarozókat sem kíméli, „Megtorlás” címmel a következő cikket közli ugyanekkor: „A párkányifuvarosok a nyár folyamán sztrájkba léptek, dacára annak, hogy fényes jövedelmük volt a gabonakereskedőktől és magasabb bért követeltek. Az erőszakoskodás most kegyetlenül meg lesz torolva, a tervbe vett párkánynánai vasút megépítése által. A fuvarosokat ez a vasút teljesen tönkre teszi. ” A száz évvel ezelőtt történt titkos eset is a vasúthoz kapcsolódik, ám nem része a fenti ügynek. „ Titokzatos experimentálások ” címmel mutatja be a történetet az Esztergomi Lapok március 25-i számában. „Nagy feltűnést keltett a tegnapi délelőtt folyamán egy eset, mely a dorogi vasúti állomáson történt. Két műszaki katona jelent meg az állomási helyiség várótermében és ott egy távirófelvevő készüléket állított fel melyet az állami távírda vezetékbe bekapcsoltak. Midőn ezzel készen lettek az igy felszerelt külön vezetéket a falakon megerősítették és eltávoztak. Ugyanezen a napon ma kenyérmezei és esztergomi vasúti állomásokon is hasonló berendezéseket létesítettek. Az experimentálásoknak természetesen sok kiváncsi nézője akadt de senki sem tudott a dolgoknak megfelelő magyarázatot adni. ” Reméljük később ez is kiderül. • Gál Kala • Sz. A.
