Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)
2006-03-18 / 54. szám
2006. március 18., szombat • HÍDLAP V bídUi) magarán Magyarország német megszállása hatására egységeket kellett elvonni a megszállást végrehajtó erőktől. Ráadásul a megszállást sem lehetett tovább halogatni, így március 7-én Foertsch tábornokot hivatalosan megbízták a Margarethe I. végrehajtásával. A határ menti csapatösszevonásokra felfigyeltek ugyan a magyar hatóságok, de konkrét ellenlépéseket Német megszálló csapatok Budapesten. 1944. március 19. Az első világháborút lezáró átgondolatlan és a veszteseket mélységesen megalázó Párizsi béke magában hordta az újabb háború kirobbanásának az esélyét. A háború kezdetben totális német győzelemsorozattal indult, ellenállást valójában csak Anglia tanúsított. A lassú fordulatra 1943-ban került sor, amikor az egyesült angol-amerikai haderő partraszállt Szicíliában, hogy az év szeptemberére kierőszakolja Mussolinitól a fegyverletételt. A szovjet és az angol-amerikai hadsereg támadása az „Európa- erőd” ellen szükségessé tette a nagyhatalmak katonai és politikai terveinek összehangolását. 1943 végén Teheránban találkozott Churchill, Roosevelt és Sztálin. Itt határozták el az úgynevezett „Overlord” (Hűbérúr) fedőnevű hadműveletet, vagyis hogy 1944 tavaszán partraszállnak Normandiában, illetve kisegítő akcióként Dél-Fran- ciaországban. Az invázió sikere és a szovjet hadsereg előrenyomulása a keleti fronton 1944-re reménytelenné tette Németország helyzetét. További gondokat okozott a német hadvezetés számára, hogy az előrenyomuló szövetségesek sorra foglalták el a gazdaságilag fontos területeket, és szétzilálták a birodalom szállítási hálózatát. A németek tisztában voltak Magyarország stratégiai jelentőségével, ugyanis ha az ország kiválna a háborúból, akkor összeomlana az egész balkáni front. Ez volt az érem egyik oldala, másrészről a Führer nem bízott a Kállay Miklós vezette kormányban. Nem volt alaptalan Flitler kételkedése, a hírszerzés folyamatosan tájékoztatta a vezérkart a Kállay-kormány kiugrási tárgyalásairól. Az első jelentős dátum a megszállást előkészítő terv (Margarethe I.) kidolgozásánál 1943. szeptember 30-a volt. Az időpont nem véletlen: egyfelől Olaszország kiválása a háborúból, másfelől a keleti fronton történt hadműveletek sürgetővé tették a terv mielőbbi megkezdését. A megszállás végrehajtásához román és szlovák haderőt is bevetettek volna, emellett előirányozták a magyar honvédség lefegyverzését. A Margarethe I. három hadműveleti zónára osztotta az országot. Az első zóna a Tisza vonaláig kiterjedő területeket foglalta magába. A második a Tiszától keletre és délre helyezkedett el, míg a harmadik zónát a Tiszától északra hozták létre. Hitler február 28-án parancsot adott a Margarethe I. mielőbbi véglegesítésére. Ám a terven ismét módosítottak, a felvonulási terepet Magyarország határain belülre helyezték. Nem véletlen, hogy az akciót a Trójai faló fedőnévvel illették. Azt már nem is tekinthetjük meglepőnek az üggyel kapcsolatban, hogy újfent felmérték a bevethető csapatok számát. A keleti front eseményei azonban ismételten felborították a katonai vezetés számításait. A március 4-én megindult szovjet támadás nem foganasítottak. A kérdés ezek után csupán az maradt, hogy milyen indokkal állomásoztassanak katonai alakulatokat az országban a németek. Túl nagy fejtörést nem okozott a probléma megoldása, hiszen elég volt a keleti fronton kialakult helyzetre hivatkozni. A magyar vezetés nem gördített semmiféle akadályt a német követelések teljesítésének útjába. A terv tökéletes kivitelezését már csak egyetlen tényező zavarhatta meg, ez pedig nem más volt, mint maga a kormányzó: Horthy Miklós. Végül 1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot. Sztójay Döme tábornok, volt berlini követ kormánya az ország erőforrásait teljes mértékben a német haderő szolgálatába állította. A németek szinte azonnal átvették a rendvédelmi szervek funkcióit, letartóztattak több képviselőt, túszul ejtették a gazdagabb zsidó családok tagjait. Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja Edmund Veesenmayer volt. Nem véletlenül esett a Führer választása Veesenmayerre, hiszen a sztárdiplomata jól ismerte a magyar- országi viszonyokat, Veesenmayer céljai elérése érdekében nem csupán a diplomáciában megismert eszközöket használta, gyakran kegyetlen fenyegetőzéssel érvényesítette akaratát. 1944. március 19-ét követően az országot a teljes katonai és politikai káosz jellemezte, amely végül totális katasztrófához vezetett. Megkezdődtek a deportálások, az ország szisztematikus gazdasági kifosztása, a Nyilas Párt politikai térnyerése. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy a magyar közigazgatás végig kiszolgálta a német igényeket a szörnyűségek végrehajtásában, noha Horthy haladéktalanul megkezdte az előkészületeket Magyarország háborúból való kilépésre. A „kiugrási kísérlet” azonban október 15-én kudarcot vallott, mert a kormányzó nem élvezte a tisztikar kellő támogatását. Magyarországon a megszálló német haderő támogatásával tombolt a „nyilas rémuralom”. • Varga Péter Hunyadi László kivégzése Míg az európai keresztény világ; élén a pápasággal, még mindig a nándorfehérvári diadal bűvöletében élt, Magyarországon kirobban a harc a hatalomért. Hunyadi János halálhírét a legyőzött nagy ellenfél, maga a török szultán is megrendültén fogadva mondván: „Ellenségem volt, de fájlalom halálát. A világ legna- emberét vesztette el benne. ” gyobb C iliéi Ulrik, V László király nagybátyja első dolgának tartotta, hogy beszennyezze a legendás hős emlékét. Hűtlen pénzkezeléssel vádolta meg holtában Hunyadit, a korlátlan népszerűségnek örvendő Hunyadi fiúkat, a húszéves Lászlót és a tizenöt esztendős Mátyást pedig hasonlóan igyekezett befeketíteni. Ä feljegyzéseit részrehajlás nélkül készítő kortárs történetíró, Thúróczi János a következőket írja Ciliéi Ulrik grófról: „Minden más embernél nagyravá- gyóbb volt, az emberi természetet meghaladó mértékben pöffeszkedett gőgjében. Az ifjú grófok (a Hunyadi fiúk) figyelmét nem kerülte el Ulrik gróf gonosz szándéka. Keserű gondolattal viseltettek iránta, de Magyarország egész népe megvető szemmel nézett rá.” Mindazonáltal Thúróczi azt is elmondja, hogy az ifjú Lászlót hívei rávették Ciliéi megölésére. Hogy ez az elhatározás előre megfogalmazódott-e Hunyadi Lászlóban - nem bizonyítható. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor a király és Ciliéi Nándorfehérvárra értek László csak kettejüket engedte be a várba, népes kíséretüket nem. Az is tény, hogy maga kereste fel szállásán Ciliéit, az ajtó mögött pedig fegyveresek rejtőztek. Ciliéi provokálón, gyalázkodva lépett fel, öntelten bizonygatva fölényét a fiatalemberrel szemben, majd váratlanul kardjával csapást mért Hunyadi László fejére. Ezt László kivédte ugyan, de csak azzal a szerencsével, hogy gyűrűje felfogta Ciliéi kardpenge-vágását. A gróf saját kelepcéjébe esett. A fegyvercsörgésre berontó Hunyadi-hívek leszúrták és fejét vették. Az események ezután gyorsan peregtek. Ha a gyűrű felfogta is a halálos csapást, Hunyadi László homloka és a keze vérzett. Ilyen állapotban kereste fel azonnal a királyt, hogy értesítse őt nagybátyja haláláról. Az, ijedtségre egyébként is hajlamos, tizenhét esztendős V László eskü alatt tett ígéretet arra, hogy megbocsát, Hunyadi Lászlónak nem esik bántódása, sőt a két fiút ünnepélyesen testvérévé fogadta. A gróf naivitásában a király mellett maradt, sőt elkísérte őt Budára. Még atyja intelmét is figyelmen kívül hagyta, aki figyelmeztette fiait, hogy soha egy időben egy helyütt ketten ne tartózkodjanak, hogy ha bármelyikőjüket bántó- dás érné, a másik segítségére siethessen. Maga hozatta Mátyást Budára és ez lett a veszte. Ellenségei meggyőzték a királyt a bosszú szükségé- Hunyadi László búcsúja ről, aki haladéktalanul elfogatta a Flunyadi fiúkat és harmadnapon 1457 március 16-án Lászlót szokatlan órában, alkonyaikor lefejeztette. Tartottak ugyanis a nép haragjától. Pedig a gyilkosok így is csaknem rajtaV. László és nagybátyja Ciliéi Ulrik. (Székely Bertalan olajfestménye a Magyar Nemzeti Múzeum képtárában) vesztettek. Hunyadi László ugyanis a hóhérpallos három csapása után véresen fölkelt és kijelentette, hogy a fennálló törvények értelmében eleget tett az ítéletnek, és szabadnak tekinti magát. Távoztában azonban megbotlott hosszú köntösében, és a földre zuhant. Ekkor sújtott le rá negyedszerre a bakó. A holttestet a magyarok plébániájára, a Magdolna-templomba vitték, ahol másnap titokban, minden szertartás nélkül eltemették, a király pedig - Mátyást magával hurcolva - Prágába menekült. Alig köszöntött be azonban az ősz V László váratlanul megbetegedett és 36 órai görcsös vo- naglás után november 21-én meghalt. Sokan arra gyanakodtak, hogy Podjebrád György cseh kormányzó mérgeztette meg. Bárhogyan volt is, a magyar és a cseh trón üresen állt, királyt kellett választani. A választásra majd 1458. január 23-án kerül sor, mikor is az országgyűlés egyhangúlag királyává kiáltja ki az akkor tizenhat esztendős Hunyadi Mátyást. • Históriás
