Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)
2006-03-18 / 54. szám
2oo6. március 18., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete íi. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn A legnedvesebb alapelem, Az ivóvíz biztosítása, # jövő emberének globális kihívása Minden vallás, minden kultusz, minden kultúra és minden istneret alapelemként említi és az élet nélkülözhetetlen alapfeltételeként tartja számon. Az emberi test 75 százalékát is ez teszi ki, s bár ezt számtalanszor hallottuk már, saját testünkkel való önazonosuláskor mégis ez jut eszünkbe utoljára. Az ugyancsak közismert H20, a kémiaórákon bemagolt alak, is csak arra emlékeztet minket, az alapelem is több elemből áll, a vele kapcsolatos gondolatkör tehát mélységeket rejt. A víz világnapját március 22-én ünnepeljük. A vízzel, mint az ember valamint mesterséges és természetes környezetének fontos részével kapcsolatos komoly fordulat 1994-ben volt, amikor az ENSZ 47. Közgyűlése úgy határozott, hogy március 22-ét a víz világnapjának teszi meg. Az alkalom azért volt fontos, mert addigra már kiderült, hogy a világ ivóvízkészlete és szennyvízelvezetése védelemre, illetve javításra szorul. A figyelmet, a világot sújtó csapások, az AIDS, a tuberkolózis, a malária és más hasonló fertőző betegségek egyre erősödő jelenléte miatt, kénytelen volt a nemzetközi szervezet a víz helyzetére fordítani. Kofi Annan ENSZ-főtitkár szerint az említett betegségeket nem lehet legyőzni, ha nem nyeri meg az ember a víz tisztaságáért vívott csatát. A március 22-e tehát főként figyelemfelkeltő nap, és ez is közhely, de így van, a víz olyan érték, amelyre minden napon védelmet kell fenntartanunk. Az ENSZ Közgyűlése a 2005-2015. közötti időszakot a „Víz az életért” cselekvés nemzetközi évtizedének nyilvánította, amely lehetőséget biztosít az érdekeltek összefogására, a megfelelő megoldások megtalálása érdekében. A vízzel kapcsolatos konfliktusok, katasztrófák Magyarországot sem kerülik el, hazánkban az éghajlati és topográfiai adottságok miatt gyakoriak és veszélyesen változó mértékűek az árvizek, emellett szinte minden évben előfordulnak kisebb-nagyobb mértékű belvizek. S bár a statisztika alapján a mögöttünk álló száz év felében az aszállyal kellett küzde- nünk, a vízzel kapcsolatban általában az árvizekre emlékszünk többnyire. Ugyanakkor az ár- és belvíz a világ nem egy országában ismeretlen fogalom. Ezeken a területeken évente kétmillió ember hal meg, mert nem jut ivóvízhez. A víz hiányának problémája azért vált globálisan megoldandó feladattá, mert az egyre növekvő világnépesség élelmezéséhez, egyre több öntözésre váró termőföldet kell vízzel táplálni. Ez számokban kifejezve elég különösen fest, az ivóvízkészletek 75 százalékát a mezőgazdaság használja fel. A másik nagy problémakör, a szennyvízelvezetés hiánya. Hazánkban minimális területen nem megoldott ez a gond, de a világ több részén összesen 2,5 milliárd ember él szennyvízelvezetés nélkül. Az ebből a hiányosságból fakadó betegségek évente 4 millió ember életét okozzák. A világ legvízhiányosabb területei a Közel-Keleten találhatók, ahol valós konfliktuspotenciált jelentenek a több országon átnyúló ellenőrizetlen vízrendszerek. A vízügyi és környezetvédelmi szakemberek szerint az egyes ember is jelentősen javíthat hozzáállásával a víz helyzetén. Nézzük tehát, hogy egymagunk miként tehetünk többet a víz ügyének jobbítása érdekében! Az újrahasznosítható hulladékok is javítják a természetes vizeink minőségét. Ha az általunk fogyasztandó élelmiszerekben minimális a kemikáliák jelenléte, akkor megóvhatjuk a háztartásainkból származó vizet a káros anyagokkal való telítődéstől. Otthon és másutt is takarékoskodhatunk a magas költségen megtisztított ivóvízzel ha csak akkor és annyit folyatunk belőle a csapokon, amennyi valóban szükséges. A háztartásokban többször is felhasználhatjuk a vizet. Jó példa erre a mosogatáskor vagy fürdéskor használt koszos víz wc-ben való „újrahasznosítása”. A takarékosság, a vízre való figyelem bizonyára meghozza gyümölcsét, sőt, a víz életünk örömeinek forrásává válik, ha a hazánkban is oly sok évszázada népszerű fürdőkultúra lehetőségeit kihasználva, boldogan úszkálva merülünk el a habokban. Ezt pedig Esztergomban, az Aquasziget élményfürdőben március 22-én megtartandó víz világnapi ünnepségeken akár le is ellenőrizhetjük. • Pöltl Zoltán Egy ünnepelt piktor 1894. március 15-én született Aba Novák Vilmos a már életében is ismert, sőt elismert festő és grafikus. Kora ifjúságától tudatosan festőnek készült. 1912-ben iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára. Ösztöndíjasként Szolnokon Fényes Adolf mellett dolgozott, katonai szolgálata után Olgyai Viktornál grafikát tanult. 1922-ben rendezte első grafikai kiállítását az Emst Múzeumban. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésű piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa. 1921-23 nyarán Nagybányán járt. 1925-ben a Szinyei Társaság grafikai díját nyerte Savanarola című rézkarcával. 1928-tól három éven át a római Magyar Akadémián dolgozott, az ún. római iskola egyik jellegzetes képviselője volt. 1931- ben mutatta be Budapesten Rómában festett anyagát, majd ugyanebben az évben Milánóban gyűjteményes kiállítást rendezett, több képe került olasz gyűjteményekbe. 1923-ban a paduai egyházművészeti kiállításon aranyérmet nyert. 1933-ban készült a jászszentandrási római katolikus templom freskója, 1936- ban a szegedi Hősök Kapuja (1945 után lemeszelték), 1938-ban a székesfehérvári Szt. István-mauzóleum és a városmajori templom freskóit festette. 1933-ban állami kis aranyérmet, az 1936-i párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert. Székesfehérvár 1938-ban a kettős szentév, az Eucharistia és a Szent István Emlékév (Szent István halálának 900. évfordulója) eseményeinek kapcsán az országos figyelem középpontjába került. A központi kormányzat támogatásával a város - a hivatalos ünnepségsorozat keretében - olyan megbízásokat tartogatott Aba Novák számára, amelyek művészi karrierjének csúcspontját jelentették. 1938 októberében a vallás- és közoktatásügyi miniszter a székesfehérvári polgármesternél indítványozta a Szent István Emlékév eseményeinek méltó megörökítését a város középületeiben. A kultuszminisztérium, a Műemlékek Országos Bizottsága, valamint a Szent István Emlékév Országos Bizottsága a romkerti mauzóleumban elkészítendő munkákkal Aba Novák Vilmost bízta meg. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A modern magyar festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti tehetsége, a két világháború közti időszak ünnepelt freskófestője, hivatalosan támogatott művész volt. Hatvanöt esztendővel ezelőtt, 1941. szeptember 29-én halt meg. Halála után, 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1962-ben az Magyar Nemzeti Galériában, 1963-ban pedig Varsóban, Prágában és Kassán, 1964-ben Székesfehérvárott rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást. Kalendárium A vasút építésének ügye és egy nagy értékű, húszezer koronás lopás tartotta izgalomban száz évvel ezelőtt Esztergom és környékének lakosait. Egy érdekességet is olvashatunk az egyik korabeli lapban, méghozzá arról, hogy rendeletben tiltották meg akkoriban a rongyrázást. Kivétel nélkül mindegyik száz évvel ezelőtt itt megjelent újság foglalkozott a vasút ügyével. Az Esztergom és Vidéke március 18-án számol be részletesen az ügyről. „ Villamos vasút. A pénzügyi bizottság által kiküldött hetes albizottság ismételve foglalkozott a Párkány-nánai ösz- szekötő vasút kérdésével, melyet immár több oldalról is sürgetnek. Török Emil mérnök vállalkozó megjelent a március 16-án a főügyész elnöklete alatt tartott ülésen és újból beható vita alá vették a minister által erre a célra engedélyezendő pót-illeték alapjául szolgáló forgalmi adatokat. (...) Rendkívüli jövedelmezőséget biztosit indirekt a városnak ez a vasút a nánai forgalomban s kiemelte a vállalkozó, hogy a városi villamtelcpek is - mely a áramot szolgáltatná, - oly jövedelmet nyújtana, hogy a városi részesedés tetemesen felszökkenne. A legközelebbi közgyűlés figyelmébe ajánljuk ezen nagy fontosság ügyet, mert ha most valahogy létre nem jön, - más conjuktúrák miatt az összeköttetés soha többé meg nem valósulhat.” Várhatóan hallani fogunk még a villamos vasút fejleményeiről... Rögtön e hír után szenzációként közük a lapok a nagy értékű lopás részleteit, ami érthető, hiszen húsz ezer korona akkoriban tetemes összegnek számított. Az Esztergomi Lapok március 22-én közli legrészletesebben a történteket. „Nagy lopás tartja izgatottságban az annavölgyi bányatelepet. E hó 19-én éjjel a munkabéreket tartalmazó kézipénztárt, melyben mintegy 20000 korona készpénz volt ismeretlen tettesek ellopták. A lopást Mühl Ferenc főpénztárnak fedezte fel, ki mindön f. hó 19-én reggel az éjjeli munkásokat ki akarta fizetni, elrémülve tapasztalta, hogy a kasszának csak hült helye van meg. A munkásokat ilyenformán aznap nem is tudták kifizetni, mely körülmény érthető elkeseredést szült. Másnap azonban már újabb pénzkészlet érkezett a központi pénztárból, mikor is a munkások megkaphatták béreiket. Utólag úgy értesülünk, hogy a betörést már 18-án éjjel észrevette az éjjeli őr, akkor midőn az u.n. ellenőrző órákat fel akarta huzni. Ekkor azt tapasztalta, hogy a pénztári helyiség ablaka be van törve. Ezt a körülményt jelentette is az irodában, de ott nem tulajdonítottak ennek nagyobb fontosságot. Másnap reggel azután kiderült a lopás. ” Mielőtt a fent említett rendeletre térnénk rá, egy rövid közjátékot közlünk az Esztergom március 18-i számából, pusztán azért, hogy jellemezzük: nemcsak e századra, hanem az elmúltra is igen jellemző volt a politikai feszültség. „A szerdai városi közgyűlésen történt, hogy a választásra megjelent sok képviselő között ott volt Bártfay Géza, a mai kormány helybeli protektora is. Letelepedvén élénk beszélgetésbe merült Seyler Vilmos megyei főorvossal s e közben ment el mellette Kiffer János földmives gazda, városi képviselő. Bártfay meglátván, szívélyesen nyújtotta Kiffernek tanácsosi kezét, de a földmives képviselőben fiiébredt az önérzet és mondván: Hazaárulóval nem fogok kezet. A jelenet szemlélői halkan, nehogy a közgyűlést megzavarják, megéljenezték Kiffert. ” És végezetül az ígért rongyrázós eset a Szabadság március 21-i számából. „Rendetlenség. Szabályrendelet van rá, hogy a porrongyot az ablakon keresztül az utcára kirázni nem szabad. A tilalomra senki nem hederit és a rendőrség se végzi ellenőrzési kötelességét, mert a nap minden órájában megtörténik, hogy a közönség szemét-száját, ruháját teleszórják porral-sze- méttel a Jucik és Böskék, helyenkint meg a nacscságáék is. Szigorú ellenőrzést kérünk a porhintők ellen. ” Hát bizony, száz évvel ezelőtt is születtek értelmetlen rendeletek... • Gál Kata • Petrov
