Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)

2006-03-16 / 52. szám

www.esztergom.hu 2006. március 16., csütörtök • HÍDLAP Az ifjak forradalmára emlékeztünk Négyezer esztergomi harcolt a magyar szabadságért 1848^49-ben Folytatás az 1. oldalról Március 15-én délelőtt 10 órai kez­dettel, a legnagyobb magyar nemzeti ünnepen Esztergom képviselő-testüle- te ünnepi ülést tartott a volt Megyehá­za dísztermében. Az ülést követően több száz fős tömeg jelenlétében a Bottyán palota díszerkélyéről Horváth János szavalata hangzott el, majd fel­vonták a magyar zászlót és az eszter­gomi piros-fehér lobogót. A helyi köz­élet képviselői és az ünnepségre meg­hívottak csatlakoztak a polgárokhoz, és a díszlobogókat vivő Esztergomi Lovas Egyesület huszárainak közös emlékmenetéhez. A menet megérkezé­se után a szentgyörgymezői 48-as Honvédtemetőben megtartott rendez­vény Dr. Hegedűs András, a Prímási és Főkáptalani Levéltár igazgatójának ünnepi beszédével kezdődött. Hegedűs András március 15-ét kiemelve rámu­tatott, hogy határokon innen és túl egy­formán, egy szívvel ünnepelnek ilyen­kor a magyarok. Petőfi Sándor híres verssorai, az „ahol sírjaink domborul­nak, unokáink leborulnak, s áldó imád­ság mellett mondják el szent nevein­ket” gondolata is erre kötelez minket. A főkáptalani levéltár igazgatója hang­ta után kiűzni az ország területéről - maga a szónok adta meg a választ. He­gedűs András szerint ezt a hatalmas teljesítményt a forradalmat elősegítő reformkor támogatta az egész társadal­mat, az élet minden területét érintő fej­lesztéseivel. Emellett fontos azt is meglátni, hogy a tizenkilencedik szá­zad második felének magyar mágnásai vagyonukat, hatalmukat és tudásukat nemcsak maguk, hanem az ország gya­rapodására is fordították. így lehetett, hogy a haza valóban fényre derült. Az ünnepi beszédet követően 'öku­menikus imát mondott a katolikus, a református és az evangélikus egyház egy-egy képviselője. A szertartás után került sor - idén, sok év után először - katonai tiszteletadás nélkül a koszo­rúzásra. A kegyelet virágait és koszo­rúit először Ferdinand Mayrhofer- Grünbühel, az Osztrák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, Jan Oravec, Párkány első em­bere, Meggyes Tamás Esztergom pol­gármestere és Kovács László ország- gyűlési képviselő helyezte el. Őket követte számos esztergomi politikai és civil szervezet, valamint tanintéz­mény képviselője. A március 15-ei megemlékezés befejező részeként Kiss-Rigó László püspök celebrált tá­bori misét. • Kép és szöveg: Pöltl Zoltán súlyozta, hogy az 1848-as forradalmat egyértelműen az igazak forradalmának nevezhetjük. 1848^19 forradalma és szabadságharca jó példa lehet ma is, mert nem magától bukott el. Nem bel­ső gyengeség, önellentmondás okozta vesztét, hanem külső katonai erő Top­pantotta össze. Arra a költői kérdése pedig, hogy: miben gyökeredzett az a csoda, mely egy év alatt saját hadi­ipart, önálló hadsereget hozott létre, mely képes volt Európa egyik legna­gyobb hadseregét számos győztes csa­Esztergom barátai is leróták kegyeletüket Ma is aktuális a magyar nemzet 158 éves követelése vei hozzájárultak a vér nélküli ma­gyar forradalomhoz. Ennek üzenete kortalan, a nemzet öntudatra ébredé­sét, évszázados függetlenedési vá­gyának, a 12 pontban megfogalma­zott óhajoknak beteljesítését egész Európa csodálta. Büszkék lehetünk esztergomi hős elődeinkre, hiszen vá­rosunk minden második polgára hon- védnak vagy nemzetőrnek állt, és a király városban alakult meg elsők kö­zött az országban a nemzetőrség. A szívhez szóló szavak után a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói rövid műsorukban felidézték a forradalom történetét, versekkel illusztrálva azt. Ezután ki-ki elhelyezhette gyertyáját, koszorúját, virágát az 1848-49-es emlékműnél, majd az ünnepség zárá­saként elénekeltük a Szózatot. • Kép és szöveg: Kertész Viktor Koditek Pál Jókai Mór szavait idézte ünnepi beszédében március 14-én a Széchenyi téren, az Esztergom Baráta­inak Egyesülete ifjúsági tagozata által szervezett megemlékezésen. „Esztergom polgárai mindig is hí­ven őrizték 1848 eszmeiségét, 1861-ben a város az országban első­ként állított emlékművet a hősi halált J halt honvédek temetője, a legna­gyobb honvéd tömegsír fölé” - mondta a város idegenforgalmi, kul­turális és sportbizottságának elnöke, majd további történelmi gyöngyszem meket osztott meg a hallgatósággal a forradalom és szabadságharc eszter­gomi vonatkozásairól. 158 éve, már­cius 14-én indultak hajóval az ifjak Esztergomból, hogy elvigyék Pest- Budára a bécsi forradalom hírét, ami­Első vágások a főtéren Kedden délelőtt elkezdődtek azok a munkálatok, melyek a Széchenyi tér teljes átalakítását szolgálják. A felújí­tás a tér ostor- és gömbjuhar fáinak szomorú halálával kezdődött, melye­ket idővel díszplatánokkal pótolnak majd. A fákat a minden négyzetmé­tert érintő felületátépítés miatt kellett kivágni, a későbbiekben sokkal több zöldterület lesz majd a téren, mint ed­dig. A térre virágládák kerülnek, és díszplatánok vetnek majd árnyékot a történelmi jelleghez illő padokra. Az kilencszázhatvanmillió forintos beru­házás alapkövét március 5-én tették le, és várhatóan már az idén egy meg­újult belváros képében gyönyörköd­hetnek az esztergomiak és az ideláto­gató turisták. • P. K. Széchényi György vagy Széchenyi István? Esztergom szinte valamennyi lakója előtt közismert, hogy a következő he­tekben megkezdődik a Széchenyi tér nagyszabású rekonstrukciója. Az ün­nepélyes alapkőletételről a Hídlap március 4-i száma adott tudósítást, ebben jelentek meg P.Z. tollából a kö­vetkező sorok ......érdemes megemlí­t eni, hogy a tér névadója, ellentétben a közhiedelemmel, nem Széchenyi Ist­ván, XIX. századi közéleti polihiszto­runk, hanem Széchenyi György, a Má­ria Terézia korában élt. XVIII. századi esztergomi érsek.” A cikk írójához hasonlóan véleke­dett kiváló régészünk, történészünk Zolnay László is, aki felhívta az ol­vasók figyelmét A középkori Eszter­gom című könyvében (132. oldal láb­jegyzet) arra, hogy a teret Széchényi György érsekről nevezték el. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk Zolnay tudós nagyságát, ki kell mondanunk, hogy akárcsak a híradás tudósítója, ezúttal ő is tévedett. Ez érthető, hiszen előtte is, és a vá­ros lakói előtt is teljesen logikus lenne az, hogy a teret az érsekről nevezik el Esztergomban. Nemcsak a leg­hosszabb életű érseket tisztelhetjük személyében, de az egyik legbőke­zűbb adakozót is. Pécs, Veszprém, Ka­locsa, Győr és Esztergom évszázadok után is emlegetik nevét. Az ő érseksé­ge alatt tért vissza az általa oly na­gyon tisztelt jezsuita rend Esztergom­ba. Vízivárosban 50 ezer forintos ala­pítványt tett az új templom, rendház és gimnázium felépítésére, bőkezű me- cénássága valóban megérdemelt volna egy utcát vagy teret, de ez a dicsőség későbbi rokonának a „legnagyobb ma­gyarnak” adatott meg. Gróf Széchenyi István 1860. április 8-án bekövetkezett tragikus halála után megmozdult az egész ország. Pécstől Sopronig, Szegedtől Nagykő­rösig szoborral, utca, park, tér el­nevezésével kívánta leróni háláját szinte minden település, és nem volt ez másképp Esztergom esetében sem. Különös jelentősége volt ennek ak­kor, hiszen a nemzet még alig heverte ki az önkényuralom nyomasztó éveit. Esztergomban a Széchenyi tér Szent István óta központi szerepet ját­szott, mivel itt volt a királyi város fó­ruma, piaca. A török uralom után is megőrizte ezt a szerepét, s a város Fő piacának nevezték, de népi elnevezés­ként emlegették Városház, és Szent- háromság térként is. A hivatalos elnevezés 1860-ban tör­tént. Ekkor a város tanácsa a következő javaslatot tette a 275-ös közgyűlési szám alatt: „Előteijesztetett, hogy az el­hunyt dicső emlékű Széchenyi István gróf emlékére sz. kir. Esztergom városá­ban is valamelly nyilvános térnek a leg­nagyobb honfi nevéről! elnevezés által örökítendő volna.” ...Az indítványt rö­videsen jóváhagyták 530-as szám alatt, s így határoztak: „Mely előteijesztés köztetszéssel vétetvén elfogadtatott, és a Nagy piaczi tér az elhunyt gróf és legna­gyobb hazafi örök emlékére Széchenyi térnek czímeztetni határoztatván”. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a felújítás során még sok érv és ellen­érv hangzik el a tér elnevezéséről, s a Széchényiekről, ezért is tartottam szükségesnek a cikkben megjelent ál­lítást kiigazítani, s a több évtizedes találgatást végérvényesen lezárni, hi­szen előfordul, hogy a „közhiedelem­nek” is igaza van. • Dr. Pifkó Péter

Next

/
Thumbnails
Contents