Hídlap, 2006. január (4. évfolyam, 1–21. szám)
2006-01-21 / 15. szám
hídlap extra 2006. január 21., szombat • HÍDLAP • A megyerendszert nem megreformálni, hanem megszüntetni kell Meggyes Tamás javaslata az önkormányzatok katasztrofális helyzetének javítására A magyarországi megyerendszer - elsősorban - mint közigazgatási struktúra megszüntetését javasolja Meggyes Tamás országgyíílési-képvi- selő-jelölt Elképzelése szerint a megyék megszüntetése során felszabaduló pénz települések közötti elosztásával javítani lehetne a kisközségek pénzügyi helyzetén. Első hallásra talán radikálisnak tűnhet a javaslat, ám mögötte konkrét tervek húzódnak meg, amelyek - megvalósulásuk esetén - pozitív változást hozhatnak az emberek mindennapi életében.- A települési önkormányzatok évről évre egyre kevesebb pénzt kapnak feladataik finanszírozására, mostanra, főként a kisebb lélekszámú községek csődközeli helyzetbe kerültek. Valóban ennyire rossz a finanszírozás?- Még rosszabb. A rendszerváltás óta az állam egyre több feladatot utal az önkormányzatok hatáskörébe, ugyanakkor ezek ellátására nem biztosít elegendő pénzt, rengeteg feladathoz pedig egyáltalán nem kapnak finanszírozást. A leglátványosabb példa az utak karbantartása, ehhez nemcsak normatíva nem társul, de olyan bevételi lehetőség, adó vagy díj sem, amit erre fordíthatna egy önkormányzat. Hasonló a helyzet az egészséges ivóvíz biztosításával: ez is az önkormányzatok törvényi kötelessége, de a vagyon, a vezetékrendszer, a kutak, minden az államé, ami még akadályozza is a feladat tisztességes végrehajtását. Nemrégiben még a kasztvízkút-fúrásra kapott engedélyünket is megtámadták a bíróság előtt. Emellett még ezernyi hasonló feladatot kapunk, ugyanígy források hozzárendelése nélkül. A települések korábbi, például ingatlanértékesítésből származó vagyonukat már felélték, sokuknak nincs máshonnan bevételük, csak az állam által adott normatívából. Ez azonban kevés, a normatíva arra sem elég, hogy az az egészségügyi, oktatási vagy szociális intézmény működni tudjon, aminek a fenntartására kapják. Az emberek ugyanakkor elvárják, hogy jó állapotban legyenek az utak, iható víz folyjon a csapból, legyen orvosi, kórházi ellátás, iskola. Ezen túlmenően ma már ott tartunk, hogy annyira eladósodnak a települések, hogy alapvető feladataikat sem tudják ellátni, és be kell zárják az iskolákat. Az állam tisztességtelenül viselkedik velük, ugyanis a társadalmat érintő ügyek ellátását hatvan százalékban az önkormányzatok biztosítják, harminc százalékát az állam, tíz százalékát pedig a megye. A feladatok súlyához képest - pénzügyi szempontból - a települések járnak rosszul.- Milyen változtatást tartalmaz az ön javaslata?- Én, mint megyei közgyűlési tag is, azt mondom, hogy a megyei közigazgatási szintet nem átalakítani, hanem teljesen megszüntetni kell. Négyéves megyei képviselői tapasztalattal úgy látom, hogy a megye nem való semmire. Egy értelmes feladata van a megyének, szociális és más intézményeket tart fenn.- Am ezt az ezek működéséhez rendelt összegekből más is meg tudná oldani. Ezenkívül a megye nem csinál semmi értelmeset, a valódi feladatokat az ön- kormányzatok végzik, azokat csak erőszakoltan lehet a megyéhez mint igazgatási szinthez telepíteni. Nincsenek úgynevezett „megyei adottságok” sem... Országos kritériumok, elvárások vannak, mint például a környezetvédelemben, és helyi adottságok, amelyek meghatározzák az együttműködést a települések között. Egy ivóvízbázisainkat érő szennyezés elhárításában, vagy lég- szennyezés esetén nincsenek „megyei problémák”, csak helyi összefogással megoldások. Valóságos döntéseket az elmúlt négy évben nem hoztunk. Ráadásul milyen szerv az, amelyik nyáron három hónapra megáll, mert ekkor nem ülnek össze? Mennyire szükséges egy szervezet, amely megengedheti magának, hogy negyedévig ne is működjék? Az együttműködési nyilatkozatokkal, beszámolókkal nem megyünk semmire, pusztán szociális, egészségügyi és oktatási intézményeket tart fenn a megye, de ezekkel kapcsolatban nem sok mindenről tudunk dönteni, hiszen nincs a döntéshez, változtatáshoz mozgástér, főleg pénzügyi nincs. A megyei kórházak irányítása hatékonyabban és olcsóbban megoldható lenne, ha például az állam létrehozhatna egy országos szakmai központot e célra. Ez igaz az oktatási, nevelési intézményekre is. Ezenkívül az ipari parkok, turizmus, vagy a sportélet is a településekhez kötődik.- Hogyan működnének e szerint az ön- kormányzatok?- A települések átvehetnék az eddig megyei finanszírozású intézmények fenntartását, persze úgy, hogy azt az állami normatívát, amit a megye kap meg, azt az önkormányzatoknak adnák, azzal a kiegészítő résszel együtt, amelyet ehhez az összeghez hozzátesz a megye. A megyéknek ugyanis van egy sajátos, egyedülálló bevétele, a megyei illeték bevétel. Ez azt jelenti, hogy minden megyei településen az emberek illetéket fizetnek, ha például örökölnek, ingatlant vesznek. Ezek mind a megyéhez folynak be és évente körülbelül kétmilliárd forintot jelentenek. Ugyanakkor, ha az önkormányzatok az intézményeket nem vennék át, az állam láthatná el ezeket a feladatokat. Másfél milliárd forintot lehetne tisztán megtakarítani azzal, ha nem kell eltartani a megyei közgyűlési képviselőket. Ezen kívül megspórolható a megyei hivatal fenntartásának költsége, és az az összeg is, amelyet mondvacsinált feladatokra - például a megyei turizmus fejlesztésére, környezetvédelemre, sportra vagy testvér- kapcsolatokra - fordítanak. Ez utóbbi különösen érdekes, mert a megye egy skót és egy kínai területtel áll testvér- megyei kapcsokban, ami pusztán utazgatást jelent. A testvérvárosi kapcsolatoknak úgy van értelme, ha két város polgármestere találkozik, felveszik a kapcsolatot egymással és a későbbiekben a pedagógusok, diákok, rendőrök, kórházak dolgozói utaznak és tapasztalatot cserélnek. így kialakuló civil kapcsolatok során van mit tanulni egymástól, és azokat itthon lehet hasznosítani. A „megyei testvérkapcsolatoknak” nincs konkrét következménye, csak a megyei vezetők utazgatnak. Az erre fordított összegekből a települések saját testvérvárosi, környezetvédelmi feladataikat, idegenforgalmuk fellendítését finanszírozhatnák.- Hogyan osztoznának a települések a felszabaduló pénzen?- Ha másfél milliárd forinttal számolunk megyénkben, akkor az ezer lakosonként ötmillió forintos plusz lehetőségét jelentené. Ezt a teljes összeget lehetne a katasztrofális helyzetben lévő településeknek adni. Az elosztást én egy sávos rendszerben képzelem el, amely alapján a kisebb lélekszámú települések több pénzt kapnának, mint a nagyobbak. Vagyis elképzelésem szerint kistelepülések esetében ezer lakosra nem öt-, hanem tízmillió jutna, vagyis duplán számolnánk, míg lélekszámhoz képest fordított arányban csökkenne a plusz pénz összege. Egy ezerlelkes település plusz tízmillió forinthoz juthatna évente, amely például Bajót, Dág, Annavölgy esetében nagy segítség lenne. Persze más határokat is fel lehet állítani, a lényeg hogy a kis településeket nagyobb mértékben támogassuk, (részletek a mellékelt táblázatban - szerk.)- Csak-, mint államigazgatási szervet szüntetné meg a megyéket?- Nem, hiszen politikai szempontból is visszás a megyerendszer működtetése. Országgyűlési választások alakalmával pártra és egyéni képviselőkre, emberekre szavazunk. Önkormányzati választások alkalmával is nagyjából ez a helyzet. Ám a megyei közgyűlés negyven képviselőjére nem szavazunk, hiszen ők pártlistáról kerülnek be, az emberek nem tudják, kire szavaznak. Az egész teljesen abszurd politikai rendszer, mert népképviseletet adnak olyan embereknek, akik nem mérettetik meg magukat, nem vállalnak ígéreteikért felelősséget. Ez morálisan sem tartható, a pénzügyi szempont mellett.- Az Európai Unió a régiók kialakítását szorgalmazza, és támogatja. A megye- rendszer megszüntetése ellen szólók egyik érve, hogy az unió nyomására nem szabad megszüntetni ezt a struktúrát. Javaslatában beépül a regionális integráció?- A megyei szint nem létezik az unióban, vagy sokkal kisebb egységek, kistérségek, vagy nagy statisztikai régiók léteznek. A járható út szerintem az, hogy a megerősödött települések maguk döntsék el, kikkel fognak össze, közösen hogyan tudnak a legjobban fejlődni. Például a kesztölciek, leányváriak, sárisápiak nem Tatabánya felé integrálódnak, hanem inkább a főváros felé. A kialakuló, alul szerveződő több kistréség, régió hatékonyabban tud majd az unióhoz pályázatokat benyújtani és pénzt nyerni. Sőt tovább megyek, ez a fajta elképzelés a határon átnyúló, magyar-magyar kapcsolatok megerősítésére is a legalkalmasabb. Ez nagy történelmi lehetőség a megbékélésre. Az önkéntes és határon átnyúló kapcsolatok az unión belül különös figyelemben részesülnek és egyre több támogatást kapnak.- Az ellenzők másik érve, hogy a megyerendszer megszüntetésével az ezeréves, Szent István által alapított, vármegyékre épülő rendszert törölnék el...- A Szent István által létrehozott vármegyerendszer lényege, hogy várak köré szervezte a rendszert és udvartartásával járta körbe várról-várra az országot. Ezek a vármegyék egy-három járásból álltak, pont azért mert egynapi járásra terültek el, úgy is mondhatnám, hogy emberléptékű volt. Ezeknek a hajdani vármegyéknek a határait ma is érdemes lenne táblákkal jelölni, vagyis történelmi, kulturális szempontból nem szabad elfelejteni a megyéket, de egy kreált közigazgatási szintet fenntartani miattuk, nem szabad. A mai rendszer már nem az „István-i” örökségről szól, hiszen itt van Komárom-Esztergom megye és a két város sehol sincs, minden Tatabányáról szól. Első királyunk örökségét valóban örökségként kell kezelni.- Egy ilyen javaslat megvalósításához alkotmánymódosítás, vagyis négypárti konszenzus kell. Megérett már erre a politikai helyzet?- A rendszerváltás óta beszélnek arról a szakemberek, politikusok, hogy meg kellene reformálni a megyerendszert, de valamilyen okból, eddig ezt még senki sem mondta ki konkrétan, hogy meg kellene szüntetni. Azt hiszem 2006-ban már éppen ideje, hogy elkezdjük kimunkálni ennek részleteit. Egyébként nem feltétlenül kell ehhez alkotmányt módosítani. Ezt megelőzheti egy egyszerű többséggel hozott döntés, ami a költségvetést érinti. Pénzügyi oldalról kell először megtenni a lépéseket, vagyis ha kevesebb pénzt kapnának a megyék működésükhöz, így fokozatosan átadnák feladataikat az államnak, vagy az önkormányzatoknak. Egy minden évben meghatározott normatívát lehet úgy is alakítani, hogy a települések többet, míg a megye egyre kevesebbet kap. Ügy látom, hogy pénzügyi reformmal, egyszerű többséget igénylő törvényekkel, országgyűlési határozatokkal gyakorlatilag végig lehet vinni ezt az elképzelést.- Milyen hatást gyakorolna egy ilyen változás az emberek életére?- Nem hiszem, hogy szűkén vett életkömyezetükből hiányozna a megye struktúrája. Egy csolnoki, dorogi vagy piliscsévi nem érezte magát eddig sem „Komárom-Esztergom megyeinek”. És ha az itt élők látják, az általuk befizetett illetékből nem a megyeközpont, hanem saját lakókörnyezetük épül és szépül, csak pozitív lehet. • Gál Kata Település Lakosság Szétosztható megyei forrás, forintban (5.000,- Ft/fő) Szétosztható megyei forrás forintban, a kisebb települések előnyben részesítésével Annavölgy 1013 5.065.000,10.000.000,Csolnok 3417 17.085.000,23.800.000,Dág 991 4.955.000,10.000.000,Dorog 12793 63.965.000,35.710.000,Dömös 1134 5.670.000,10.700.000,Esztergom 29092 145.460.000,81.210.000,Késztől c 2586 12.930.000,20.375.000,Leányvár 1673 8.365.000,14.800.000,Máriahalom 676 3.380.000,10.000.000,Mogyorósbánya 885 4.425.000,10.000.000,Piliscsév 2335 11.675.000,18.975.000,Pilismarót 1973 9.865.000,17.000.000,Sárisáp 2942 14.710.000,22.100.000,Tát 5635 28.175.000,30.900.000,Tokod 4317 21.585.000,26.975.000,Tokodaltáró 3139 15.695.000,23.750.000,Úny 658 3.290.000,10.000.000,75259 376.295.000,376.295.000T T elepülés-lélekszám Szorzó (az 5.000,- Ft/fő „rendszerhez” képesti többlet, nagyobb települések esetén csökkentés mértéke) Összeg (Ft/fő) Ezer lakó alatt egységesen 10.000.000,- Ft településenként 1000-2000 2,00 10.000,2001-3000 1,70 8.500,3001-4000 1,50 7.500,4001-5000 1,40 7.000,50011,10 5.500,Dorog, Esztergom 0,56 2.800,-