Hídlap, 2006. január (4. évfolyam, 1–21. szám)
2006-01-07 / 5. szám
2oo6. január 7., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 1. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn s Abel napján Január 2-a Ábel napja. Ki ne ismerné a történetét, amelyet a Biblia az alábbiak szerint mesél el. „Ezután Adám esmeré s az ő feleségét Évát, ki minekutána fogadta volna méhében és * szülte volna Kaimot, mondta: Nyertem férftat az Urtul. ✓ Azután esmét szülé az Ábelt, amannak atyjafiát... ” Fölnövekedve a testvérpár, mindketten áldozatot mutattak be Istennek. Kain földjének gyümölcseiből, Ábel pedig nyájának juhaiból. Történt, hogy Isten Ábel áldozatát szívesen fogadta, Káinéra azonban rá sem tekintett, amiért Káin szörnyű haragra gyűlt „és szól beszél vala Kain az Ábellel, és mikor a mezőn volnának, támada Kain az Ábelre, az ő atyjafiára, és megölé őtet.” A gyilkosság megtörténte után a folytatás szintén figyelmet érdemel. Jahve, vagyis Isten úgy lép fel, mint az ő képére teremtett ember „vérrokona”, akinek végre kell hajtania a vérbosszút, a megölt Ábelért. Ezzel megjelenik a „megalá- zottak isteni védőjének” a témája, amely azután végighúzódik a Biblián. A gyilkos Káint Isten nem sújtja halállal, ahogyan a megfizetés szigorú elve megkövetelte volna, büntetését azonban nem engedi el. Kain száműzött lesz, s szülőföldjétől távol, szüntelen bolyongásban kell töltenie az életét. Isten jelet tesz rá, hogy meg ne öljék. Ez az úgynevezett Kain-jegy tehát nem megbélyegzés, hanem védjél, amely megóvja őt a törzsben szigorúan kötelező vérbosszútól. Hénokot pedig, Kain fiát, mint az igazak történelem előtti típusát, pedig Isten felveszi a maga végleges közösségébe. A szentíró ezzel is tanúsítani akarta Isten vízözön előtt üdvözítő akaratát. Kain és Ábel megrázó története - mindjárt a Biblia elején - mindenesetre utal részint az ember rosszrahajló természetére, részint pedig Isten megbocsátó készségére. Isten éltesse az Ábeleket, de azért biztonság kedvéért óvakodjanak a maguk Káinjától! • P.Rein * A klasszicizmus óriása 234 éves lenne az idén Pollack Mihály Az embert, mióta csak megjelent a Földön leginkább mindig is alkotásai jellemezték, legyenek azok szellemiek vagy tárgyiak. Az utóbbiak körébe beletartoznak a legegyszerűbb csontfa- ragványoktól kezdve a vázákon, szobrokon át mindazok, amiket vagy használati célra vagy egyszerűen csak a szépség szeretetéből, az alkotás örömében hoztunk létre. A leginkább monumentális alkotások mégis az épületek. Stílusuk tükrözi a kort, amelyben emelték őket és a filozófiát, amiképpen az építők gondolkodtak. A barokk túláradó, már-már túldíszített izgalmas világát a 18. század végén, 19. század elején a klasszicizmus követte, némileg felelevenítve az ókori építészet néhány hagyományát. Magyarországon pedig épp ez volt a nagy városépítések időszaka. Templomok, kastélyok és paloták nőttek ki a földből dicsérve a kor törekvéseit és főként a korszak nagy építészeit. Közülük is kiemelkedett Pollack Mihály. Bécsben született 1773-ban, majd tanulmányai befejeztével és itáliai tanulmányútját követően 1798-ban települt Pestre, ahol akkoriban nagy gazdasági fejlődésnek köszönhetően fellendülni látszott a város építészeti élete is. Első munkája a Deák téri evangélikus templom építésének befejezése volt, melyen közel egy évtizedig dolgozott, miközben részt vett a pécsi székesegyház helyreállításában is. A Deák téri templom befejezése után négy éven keresztül ő felügyelte a pesti Német Színház építését. Palotaterveinek jellegzetessége a gazdag, hatásos bejárati térkialakítás. Magas fokú téralkotó művészetének csúcsát azoknál a középületek tervezésekor érte el, ahol az épületek funkciójának és művészi megjelenésének tökéletes egységét valósította meg, ilyen az egykori pesti Vigadó, vagy a Ludoviceum épülete. Pollack nevéhez fűződik több megyeháza terve is, melyek közül legjelentősebb az 1828 és 1836 között épült szekszárdi; mely méltóság- teljes monumentalitásával és letisztult vonalaival, a kor vidéki épületeinek egyik legjobbja. A számos neki tulajdonított kastélyépítés közül legfontosabb az alcsúti és a dégi kastély. Fő műve azonban alighanem a Magyar Nemzeti Múzeum épülete, mely nemcsak a magyar, hanem az európai klasszicizmus műremeke is egyben. Az épület a nemzeti öntudat jelképévé vált: előtte zajlott le 1848. március 15-én a népgyűlés, dísztermében ülésezett a Felsőház, és innen indultak 1849. július 11-én az utolsó népfelkelő csapatok Arad felé. Fia valakiről, hát Pollack Mihályról elmondhatjuk, hogy valóban maradandót alkotott. 1855. január 5-én érte a halál. Kalendárium Földrengéssel köszöntött be az új év a régió területén száz évvel ezeló'tt. Ezenkívül beállt a nagy hideg is, amely miatt megindult a zajlás a Dunán, a fagyos időnek azonban a jégsport kedvelői örülhettek. Szokatlan eseménnyel indult az év egy századdal ezelőtt, ugyanis földrengés rázta meg Nyitra megyét. Erről a Szabadság január 13-án számolt be. „Kedden éjjel Nyitramegye majdnem egész területén nagy riadalmat és nagyon sok kárt okozott a földrengés. Különösen Brezován és Szenicen volt igen nagy a pusztítás. Brezován a lökést, mely öt másodpercig tartott, nagy moraj előzte meg s a lökés oly heves volt, hogy majdnem az összes kémények ledőltek. Hradist községben, mely Brezova mellett van, sok ház dűlt össze és a róni. kath. templom fala is megrepedt. A lökést 2 órakor egy másik, ez elsőnél jóval gyöngébb és fél óra múlva egy harmadik, még gyöngébb követte. Szenicen sok ház fala repedt meg és sok kémény dóit le. Jablonicán a katholikus templom keresztje és tűzfala a földre zuhant. ” Még egy természeti jelenség hallatott magáról, szerencsére sokkal barátságosabb módon. „Zajlik a Duna” -írja az Esztergom január 7-én. „A mi öreg barátunk, a Duna zajlik. Az újévvel ránk csikordult erős hideg hatalmas jégtáblákkal rakta meg a folyamhatárt s a nagy-híd pillérein sikongó ropogással törnek meg a néhol félméteres vastag táblák. Esztergom ősi orma, mely nyáranta a bujazöld szigeti lombok közt csattogó csalogányok énekén mereng, most deres fejével a természet téli hangversenyét viszhangozza. ” Ennek persze a téli sportok kedvelői is örülnek, amint arról szintén e lap hasábjain olvashatunk. , Jégsport. A hogy a hideg napok beköszöntőnek, megjelent a korcsolyázók csoportja is a szigeti utakon. Kivált az ifjabb nemzedék mutat e testedző és egészséges sport iránt nagy érdeklődést. Jégpálya van elég Esztergomban. A kis Duna egyes részei s kivált az úgynevezett kutyaszorító kiválóan alkalmas erre. ” De hogy ne csak a természettel foglalkozzunk, történt egy érdekes eset, igaz nem kis hazánkban, a történet ettől függetlenül tanulságos. „Az atheizmus csődje” címmel az Esztergom közli az esetet. „Az Unita Italia 1870 óta hivatalosan az atheizmus álláspontjára helyezkedett. Kitiltotta az összes iskolákból a hittanitást. Ezen Isten nélküli nevelési rendszer gyümölcseiről már kötetekre valókat írtak a statisztikai hivatalok. Egy érdekes gyümölcse e feje tetejére állított liberális gondolkodásnak a most dühöngő középiskolások sztrájkja Olaszországban. Megizenik az egyetemeken sztrájkba állott diák urak a kultuszminiszternek, hogy ha két nap alatt el nem törli az érettségit, baj lesz. Amit főztek, egyék meg. Még csak a hátulgombolós és a szopós csecsemők sztrájkja van hátra. ” A város egész elmúlt évét kitöltötte a rendőrkapitánnyal való hadakozás, most viszont javulhat a helyzet, ha hinni lehet az Esztergom és Vidéke január lián megjelent írásának. „Az új főkapitány. Unger Hugó újonnan kinevezett rendőrfőkapitány hétfőn vette át hivatala vezetését elődjétől, Uray Istvántól. Unger kinevezését a nagy közönség örömmel és megelégedéssel vette tudomásul. Egyrészt, mert eddigi ténykedése arra őt qualifikálja, másrészt pedig mivel esztergomi. Nem kis szerep mire vállalkozott, de kölcsönös jóakarat és jó indulattal le lehet győzni azokat az akadályokat, melyek uton-utfélen elébe állanak. ” Reméljük a legjobbakat, de azért hiányozni fognak Uray rendőrkapitány tetteinek színes beszámolói. Végül egy vicces párbeszéd a Szabadság január 10-i számából: „Az első szülött.- Nu Lajbi, hodjon tetszik o fiam? Kire hasonlít?- Nem tudom. Elüszür vadjok Esztergomban és nem ismerek ittend senkit. ” • Gál Kata • Varga Péter
