Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-31 / 257. szám
IV • HÍDLAP • 2005. december 31., szombat IV. Károly 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Persenbeug várában. Apja Ferenc József unokaöccse, Habsburg Ottó főherceg, édesanyja Mária Jozefa szász királylány. Károly gondos, katolikus neveltetésben részesült. Ifjúkora óta egy kis vallásos közösség imádkozott érte, miután egy stigmatizált soproni apáca megjövendölte, hogy sokat fog szenvedni és személyét támadások érik majd. Halála után ebből a közösségből alakult ki a „Károly Király Imaliga a Népek Békéjéért", amely 1963-ban nyerte el egyházi jóváhagyását. Károly kora gyermekkorától fogva különleges tisztelettel tekintett az Oltáriszentségre és Jézus Szentséges Szívére. Minden fontos döntését az imádság kegyelmi erejéből merítve hozta meg. 1911. október 21-én vette feleségül Bourbon-Pármai Zita hercegnőt, tíz évig tartó boldog és példás házasságukat nyolc gyermekkel áldotta meg az Isten. Halálos ágyán mondta hitvesének: „Végtelenül szeretlek téged!” Károly 1914. június 28-án lett az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd tragikus halálát követően. Miközben zajlott a kegyetlen világháború, 1916. november 21-én foglalta el az elhunyt Ferenc József osztrák császári trónját. December 30-án, Budán, Magyar- ország apostoli királyává koronázták. IV Károly úgy tekintett uralkodói hivatására, mint Krisztus követésének áldozatos útjára: minden cselekedetében a rábízott népek iránti szeretet vezérelte, csak az ő javukat kereste, életét érettük áldozta fel. Ismerve a háború szörnyűségeit vallotta, hogy egy király legszentebb kötelessége a béke helyreállítása. Ö volt az egyetlen a vezető európai politikusok közül, aki támogatta XV Benedek pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit. A rendkívül súlyos helyzet ellenére belpolitikai téren széleskörű és példaértékű szociális törvénykezésbe kezdett. Az egyház társadalmi igazságosságáról szóló tanítása alapján gyakorolta uralkodói hatalmát. A háborús konfliktus végén IV Károly magatartása tette lehetővé, hogy Ausztriában további vérontás és polgárháború nélkül, békésen valósuljon meg az átmenet egy újabb társadalmi rendbe. Ennek ellenére elűzték hazájából. A pápa kívánságára, aki tartott a kommunista önkényuralom középeurópai terjeszkedésétől, IV Károly megpróbált visszatérni Magyarországra, hogy helyreállítsa királyságát, de inkább lemondott szándékáról, semmint hogy egy polgárháború lehetőségét kockáztassa. Madeira szigetére száműzték. Uralkodói hivatását Istentől kapott küldetésként fogta fel, ezért nem mondhatott le trónjáról. Szegénységre kárhoztatva egy nyirkos házban élt családjával. A mostoha körülmények miatt halálos betegség támadta meg. A fájdalmakat elfogadta, és engesztelésül felajánlotta népeiért, hogy azok megbékélve újra egymásra találjanak. IV Károly panasz nélkül vállalta tengernyi szenvedését, és halálos ágyán mindenkinek megbocsátott, aki őt elárulta. 1922. április 1-jén hunyt el a Legméltóságosabb Oltáriszentségre emelve tekintetét. Életeszméjét az utolsó napon így fogalmazta meg: „Igyekezetem mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább felismerése és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.” • HistóriAs A lélek hangja felé fordu Tiboldi Mária életmű díjas Primadonna. Az Operettszínház örökös tagja. A Színművészeti Egyetem elvégzése után két évig Szegeden játszott, majd a Fővárosi Operettszínház következett. Elénekelte közel ötven operett első asszonyának szerepét. 1965-75-ig Ausztriába és Németországba szerződött. Több kontinens nagyvárosaiban - Európától Ausztráliáig - vendégszerepeit. Moszkvában, a Luzsnyiki stadionban 15 ezer ember előtt oroszul énekelte a Csárdáskirálynő címszerepét. Színpadra alkalmazta a Mágnás Miska, a Leányvásár, a Bob herceg c. operetteket a Velencei Nyári Játékokon, öt filmet forgatott, öt nagylemeze készült külföldön és kettő itthon. Az MTV-ben nemzetközi operett-, és show műsorokat vezetett. Kitüntetései: Jászai-díj (1986), Operettszínház örökös tagja (1992), Robert Stolz aranymedália, Spanyol Rádió Nagydíja, MTV Nívódíj, Életmű Díj (2005).- Az Operett Napján, október 24-én Tiboldi Mária kapta az Életmű Díjat. Hogyan fogadta az elismerést? — Nagy öröm, de egyben felelősség. Azt gondolom, hogy aki sokat kapott, sokat kell adnia, és akire sokat bíztak, többet is kémek számon. Negyvenöt éves pályafutásom után elmondhatom, hogy igyekeztem, de teljesítettem is az elvárásokat. Nemcsak a munkámban, hanem a családommal szemben is. Két fiam van és három unokám. Nagyon szerencsés ember vagyok, és az élet valamennyi kihívásait jól viseltem. Az operett volt az a műfaj, amire rátettem az életem és a hálás rajongók visszaadták ezt. A kitüntetés váratlanul ért. Egyébként is ez az év sok újdonságot és örömöt hozott. Ausztriában és Németországban voltak nagyon emlékezetes gálaestjeim, nyáron a pilisszántói Szikla Színházban volt ősbemutatóm. Elmondhatatlan boldogság, hogy ennyi örömet kaphat az ember. Hívő ember vagyok, ezért is adok hálát az Istenemnek, hogy gondol rám, hogy segít, hogy minden nap újabb erővel indulhatok a napnak. Ezt kívánom mindenkinek, aki itt él az országban, vagy azon kívül.- Hogyan kezdődött? Milyen szerepeket játszott?- Meghatározó volt számomra az a családi légkör, ahol felnőttem, és ahol otthon volt a zene. Szüleim, nagyszüleiül hangszereken játszottak - Beethoventől Seress Rezsőig mindenfélét - klasszikusokat, operettet, magyar nótát. Nem tettek különbséget a műfajok között. Édesapám is arra tanított, csak jó és rossz zene van. A főiskola után Szegedre szerződtem. Nagyon hálás vagyok a városnak és a közönségnek. Szegeden a prózai szerepektől a zenés műfajokig, az operától az operettig sok főszerepet játszottam, énekeltem. Ott lettem primadonna. Két év után jött az Operettszínház, ahol a nagy klasszikusokkal, a Csárdáskirálynőben Honthy Hannával énekelhettem. Első énekes szerepem a Csárdáskirálynő Szilviája volt, majd a Tündérlaki lányok prózai szerepe, Olga megformálása.- Rövid idő múlva, a sikeres pályakezdés után, mégis külföldre szerződött, miért?- Fiatalon nagyon sok ambíció van az emberben. Nem elégített ki, hogy a délutáni előadásokon játszom a főszerepeket, az estin már más énekel. Bécsbe szerződtem, és tíz évre Ausztriában, majd Németországban maradtam. Nem bántam meg, Ez akkor még nagy dolog volt, magyarként, külföldön primadonna szerepek sokaságát énekelni. Nem volt könnyű, egyedül, szerencsém, hogy nyelvi problémám nem volt. Nagyon sokat dolgoztam, a főszerepek sokaságát énekeltem. Minden részrehajlás nélkül mondhatom, hogy nagy sikert arattam. A német közönség nagy szeretettel fogadott, a kritikák szerint Alpár Gitta óta az újabb nagy magyar felfedezett voltam. Emlékezetes helyeken, emlékezetes előadásokon, kitűnő partnerekkel léphettem fel. Sorolhatnám a neveket Maria Schelltől Vico Toriániig. Tíz év után jöttem ismét vissza az Operettszínházba.- Hogyan fogadta a közönség, milyen volt külföldön ünnepelt primadonnaként beilleszkedni a hazai viszonyok közé?- Nem volt könnyű, hiszen a közönség jóformán alig ismert. Akkor volt az operett egyik nagy korszaka, hogy csak Honthy Hannát, Petress Zsuzsát, vagy Németh Marikát említsem. Sikerült! Idézek az egykori kritikából „..egy gyönyörű nő állt előttünk, hosszú, vöröses hajkoronával, csodálatos hanggal, jó színészi képességekkel.” Elkezdődött a harminc éven át tartó sikersorozat. Szirmai Albert televíziós emlékműsorában Honthy Hanna nekem adta át képletesen a stafétabotot, és együtt énekeltük el a Mézeskirálynő dalát.- Sokan elavultnak tartják az operettet, és mintha sokat veszített volna korábbi népszerűségéből. Hogyan látja a jövőjét?- Nem mondanám, hogy elmúlik az operett divatja. Sokan, sokszor temették már. Emlékszem, hogy párhuzamosan játszottuk az Erkel Színházzal a Denevért. Nálunk mindig telt ház volt és alig lehetett jegyet kapni. Az operett zenés, táncos, vidám játék. Csupa derűt, nevetést, optimizmust kelt. A történet szinte lényegtelen, időnként még blődnek is lehet mondani. De hát az operaszövegek nem azok? A hangsúly a melódiákon van, nem véletlen, hogy a szövegírókra senki sem emlékezik. Pedig Straussnak még Jókai Mór is írt szöveget. Nyáron Ausztriában voltam egy az EU által támogatott kurzuson, ahol 4 ország 24 fiatal pályakezdőjével találkoztam és bizony nagyon tehetségesek. Örömmel láttam, hogy felnő egy új generáció. És valószínű, hogy a közönség is az új generációból alakul ki. A romantika iránti igény mindig benne volt, van az emberekben és az operett erről szól.- Mégis visszavonult az operettszínházi fellépésektől.- Azt gondolom, hogy az operettben a primadonna, az első nő őrizze meg az illúziót és tudjon számolni az idővel. Én ennek a műfajnak reprezentáns képviselője voltam, 45 évig játszottam, énekeltem az Operettszínházban a műfaj szinte valameny- nyi primadonna szerepét. Honthy Hanna idejében még divat volt, hogy a kora miatt átírták a szerepeket, de nem hiszem, hogy ez helyes. Én szeretném a primadonna szerepeimmel megőrizni az illúziót, ugyanakkor vallom, hogy egy művésznek állandóan meg kell újulnia. Amikor 2003-ban kijöttem az Operettszínházból eldöntöttem, hogy ezt a műfajt befejezem. Nem kértek, nem küldtek, én a színház örökös tagja vagyok, nyugodtan játszhattam volna tovább. De úgy döntöttem, hogy nem. Mert a lelkem, a belsőm már nem kívánta, hogy egy irreális világban mozogjak. Annál is inkább, mert úgy hiszem, hogy nagyon reális ember vagyok, és nagyon szeretem a kézzelfogható dolgokat. Ugyanakkor szeretném megőrizni az illúziót, és vallom, hogy a művésznek állandóan meg kell újulnia. Én ezt tettem, teszem most, amikor új műfajt választottam. Vagy a műfaj talált meg engem. Ügy is fogalmazhatnék, hogy az operett csillogásától a lélek hangja felé fordultam.- Mit választott, milyen az új repertoár? — Ahol Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot és én most rátaláltam a magyar dalra, ami egy csoda. Amivel eddig nem volt alkalmam foglalkozni, éppen a gyökerekkel. Én tulajdonképpen családilag Erdélyből származom, a nagypapám Székelykeresztúron született, a nagybátyám Tiboldi József zenetanár gyönyörű balladákat, dalokat gyűjtött, amelyek kötetben is megjelentek. Tehát ez a műfaj mindig is közel állt hozzám. Boda László teológus tanártól pedig gregorián énekeket tanultam. Szép lassan összeállt a repertoár, illetve az új műsor, ami „A magyar dal útja...” címet kapta. Én írtam és állítottam össze, az összekötő szövegtől, a zsoltároktól, dalokon át a népszínmű részletekig. A majdnem egyórás műsor nagyon sok örömöt okozott. Az ősbemutató nyáron volt, a pilisszántói Szikla Színházban, közel kétezer fő előtt. Ott, Pilisszántó erősített meg, hogy ez az új műfajom! Most kaptam felkérést a rákoskeresztúri Bartók Béla-emlékháztól a budapesti bemutatóra, 2006. januárjában. Szeretném, ha sokan megismerhetnék a magyar dal útját, és sok helyen szeretném bemutatni az országban. • Bölcsházy SAndor IÄz utolsó apostoli király
