Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-31 / 257. szám
II • HÍDLAP • 2005. december 31., szombat Egyszuszra Duray Miklós rovata A demokrácia és a demokrata Az utóbbi időben sokat emlegetjük Bibó Istvánnak egy híressé vált mondatát: aki fél, az nem demokrata. Való igaz, a félelem megöli a demokráciát, de az is igaz, hogy a félelem akkor hatalmasodik el az emberen, ha érzi, vagy tapasztalja a demokrácia hiányát. Igaz ez a hitre vonatkoztatva is: akiben nincs hit, az megfélemlíthető, de a hívő ember azért még félhet. Viszont a félelem hiánya nem elégséges feltétele a demokráciának. A félelemnélküliség vezethet vakmerőséghez, vagy bátoríthat gaztettekre. Mi hát a demokrácia? Van több meghatározása, illetve válfaja, kezdve a görög városállamok demokráciájával, amelyben a megválasztottak az összes szabad polgárnak tartoztak felelősséggel, a késő középkori nemesi demokrácián át, amelyben a királyválasztó rendek gyűlései jelentették a hatalom korlátáit a kora újkori rendi országgyűléseken át, egészen az újkori közvetlen, a képviseleti vagy az egyéni és kollektív jogokat biztosító alkotmányos demokráciáig, ahová sorolható az alkotmányos monarchia is. Mindegyik demokráciafajta azonban a többség uralmának elve szerint működik, ami önmagában nem túlságosan bíztató körülmény a félelem eloszlatására. Főleg azért sem, mert a demokráciafajták kialakulásával párhuzamosan alakult ki a kapitalizmus is, ami a gazdaság és a pénz világát jeleníti meg. Ennek pedig semmi köze sincs a demokráciához, mert a haszon elvén alapul, ami lehet, hogy sokak számára hosszú ideig kellemes, de végsősoron kegyetlenebb, mint a biológiai létfenntartási ösztön. Mint ahogy a szocialista- vagy népi demokrácia sem volt köszönő viszonyban a demokráciával, mivel a hatalom elvére épült, ez pedig nem nélkülözi az erőszak alkalmazhatóságát. De az elnevezése, a „népi demokrácia” kifejezés is erre utal, hiszen a „demokrácia” szó szerint népuralmat jelent a „népi demokrácia” pedig nem jelent semmit, esetleg a kommunizmust, ami a fasizmusnak az osztálygyűlöleten alapuló testvére. Mi hát a demokrácia? Ha a demokrácia népuralom és nem anarchia, vagy a pénz hatalmával esetleg a gyűlölet eszközével sakkban tartott többség uralma, akkor például alkalmas arra, hogy bármikor leváltsa a kormányt, vagy négyévenként új parlamentet válasszon. Attól tartok azonban, hogy ez a lehetőség önmagában nem elég ahhoz, hogy valaki demokratává váljon, hiszen ez nem elegendő feltétele a félelemnélküliségnek. Ezért a demokrácia legfontosabb feltételének - az imént említett formális eszközök érvényesülése mellett - azt tartom, hogy véleményemért ne érjen semminemű megtorlás, szabadon toborozhassak híveket nézeteim támogatására, és a többség hatalma csak akkor jusson kifejezésre, ha az állam működése ezt elkerülhetetlenné teszi. Szükséges teljesíteni azonban még egy feltételt: a vélemény soha ne irányuljon más, illetve mások ellen. Ismeretes Churchillnek az a mondása, hogy a demokrácia rossz rendszer, de ettől jobbat eddig még nem talált ki az emberiség. Ez valóban igaz, de csak akkor, ha jók a játékszabályok. Ezért kockáztatom kimondani, hogy a demokrácia nem a gyakorlat rendszere, hanem az elveké. Aki csak gyakorlati rendszerként értelmezi a demokráciát, az nem áll messze a hatalomelvűségtől, hiszen demokratikus úton létrehozható akár diktatúra is - ebben a vonatkozásban a „jó király” feltételének teljesülése esetén a modern abszolutizmus is jobb. A lényeg tehát az elvekben rejlik. Jelenkori állapotunkkal kapcsolatban gyakran hallunk hivatkozni arra, hogy a demokrácia rákfenéje a demokráciához még nem felnőtt tömegek kiszámíthatatlansága. Talán korlátozni kellene a választójogot az iskolai műveltség szerint - mondják egyesek. Való igaz, a demokrácia választójogi szabálya szerint abszolút jogegyenlőség és egyenrangúság létezik a részeg és beszámíthatatlan honpolgár és az egyetemi tanár között - az előbbi szavazata eldöntheti egy választás kimenetét, noha felelősségtudata az utóbbinak vitathatatlanul sokkal nagyobb. Ennek ellenére - a demokrácia játékszabályai szerint - a jogegyenlőséget nem lehet törvénnyel korlátozni. Egyedül a jogok gyakorlásáról való önkéntes lemondás jöhetne számításba, illetve a törvény adta demokratikus jogok gyakorlásának nyilatkozattal való vállalása jelenthetne elfogadható megoldást - azaz a tudatos választók kataszterének kialakítása. Ilyen kataszterek készítése elkerülhetetlen például az etnikai (nemzeti) kisebbségek önkormányzatainak megválasztására - e nélkül minden kisebbségi ön- kormányzati választás manipulálhatóvá válik. A magukat a demokrácia őreinek tekintő doktrínérek az általános és titkos választási elv alapján azonban elutasítják a kataszter felállítását, mondván, hogy ez a demokrácia csorbulásához vezetne, noha hiánya csak az üzleti szellemnek kedvez. Egyre inkább terjedő az a nézet, hogy tájainkon, meg Európában demokráciahiány uralkodik, noha a demokrácia formális feltételei mindenütt adottak. Ez a benyomás nem alaptalan, de nem a demokrácia deficitjének nyomasztó érzéséből adódik, hiszen nem tudjuk, mi a demokrácia optimuma. Ez az érzésünk a rosszul működő, demokratikusnak mondott rendszerek láttán, megélésén alakult ki, és nem oktalanul. Társadalmunk és közéletünk modernizálódása a formális és az alkotmányos demokráciák kibontakozásával egyidejű. Európai kezdete a francia polgári törvénykönyv megalkotásának évére tehető. Magyarországi rajtja pedig a reformországgyűlések idejére. De ahogy elbukott a maga idején a francia modernizmus és majd száz évet kellett várnia újjáéledésére, elbukott a magyar is, csak nagyobbat esett, noha a létra alacsonyabb fokán állt. De amikor a francia ismét kibontakozóban volt, a magyar ismét elbukott - ekkor 1918-at írtunk. De elbukott a német is, és a látszat ellenére elbukott a velünk szomszéd népek modernizálódása is. Hiszen a demokrácia megalapozása és kibontakozása a versailles-i békerendszer gyűlölettel átitatott talaján zajlott. Ezért a demokráciák torzói születtek meg és léteznek a mai napig. Ott is eltorzult, ahol nem következett be a bukás, mert a mások bukásához tevékenyen hozzájárultak. Ok a lelepleződéstől tartva utasítják el a szembenézést önmagukkal. Mi magyarok ezt fokozottan így érezzük, mert az a meggyőződésünk, hogy a mi bukásunk volt a legnagyobb, és ha erre emlékeztetünk és látjuk azok elzárkózását, akiket máig külső okozóinak tartjuk, akkor ezt a demokrácia hiányaként éljük meg. Mi hát a demokrácia és ki a demokrata? A formális demokráciát illetően ma már nincsenek kétségeink. Egyedül a többségi elv, illetve a többség elvének korlátozhatósága vitatható, de nem az egyszemélyi uralom szempontjából, hanem az egyeztetésen alapuló demokrácia működtethetősége irányából, valamint a társadalom egyes önállóan szervezett csoportjainak, a kisebbségeknek biztosítandó csoportjogok, autonómiák, azaz a hatalmi pluralizmus szempontjából. Ez a vita arról tanúskodik, hogy a demokrácia értelmezése nagyrészt ma is a haszonelvűségből és a hatalomgyakorlásból indul ki és nem az elvek rendszerének működtetéséből, még kevésbé értékrendi szempontból. Ez a megállapítás válasz a kérdésünk másik részére: ki a demokrata? Bibó megállapítása - miszerint demokrata az, aki nem fél - vitathatatlan, mert az egyén félelme, a társadalomban uralkodó félelmek, a hatalom félelme legitimitásának bizonytalansága, kérdésessége miatt a demokrácia korlátáit szabják meg, illetve lehetetlenítik el a demokráciát. A látszólag demokratikus úton megalakult kormányzat emiatt a többség diktatúrájává is válhat, a demokrácia formalitásainak betartása mellett. Az egyén esetében azonban a félelemmentesség mellett az elviség és az értékrend játszik döntő szerepet. Akiben nincs szeretet és együttérzési hajlam és nincs szégyenérzet hiába nem fél, nem válhat demokratává, sem a nemzet értékes tagjává. Egy hatalom, amelyet ilyen emberek jelenítenek meg, visszaél lehetőségeivel. De szerencse, J J/. / )/ hogy demokráciában élünk, mert az ilyen hatalmat le lehet váltani - / / A~y ha hamarább nem, négy éven belül. Ez a demokraták kötelessége egy demokráciában! Esztergomi Grammom A Granarium latin szó, jelentése csűr, magtár. A termést, életet tároló begyűjtőhely értelemben használják. Efejléc alatt a várossal összefüggő helytörténeti, kultúrtörténeti ismeretterjesztő és patrióta cikkeket olvashatnak, az értékőrzés szándékával. Zsákszámra kerül mindenféle ismeret a Granariomba. A zsákok szája nincs bekötve, merítsen, aki akar. A z eddigi szerény írásaim arról szóltak, amit Esztergomról bárki megtudhatott, ha ideje vagy érdeklődése engedte a kutakodást. Királyok, szentek, gépek, törökök, Duna, Esztergom körüli jövésmenés története sokfelé, szétszóródva olvasható. Ezeket csupán részleteiben látva, az összefüggések, a folyamatok vesznek el. A részletek - így összegyűjtve - talán jóval többet adnak. Esztergom város múltját mindég kiemelt figyelem kísérte, mai szóval: jó sajtója volt. A királyi udvar és egyházi aula ontotta magából a történelmileg fontos, érdekes okmányokat. Nemcsak az okmányok, hanem a mö- gülük kitetsző történetek jelentik Esztergomot. Hol birtokívek, hol bírósági iratok, hol pedig a vár kapitulációs okmányai között találhatni olyan kis részeket, utalásokat, melyek Esztergom számára nagyon fontosak voltak. Egy pár példát hadd mondjak: 1239-ből származik András király kis tenyérnyi oklevele, melyben a Helemba-szigeti érseki almáskert dézsmálok fenyegeti meg halálnak halálával. Ez a picinyke pergament - más oldalról tekintve - a magyar gyümölcskertészet egyik első okirata is. Más. 1543-ban Szulejmán elfoglalta a Malom-bástyát. Két napra rá már kezébe hullott a vár kulcsa is. Mi történhetett? A meteorológiatörténet erről a nyárról azt írja, azon ritka év volt, mikor a Fertő-tó is kiszáradt a tartós kánikulában. A két adat együtt igazolja, hogy nem volt a várvédő népnek más választása, nem gyávaság hanem az időjárás-kényszer diktálta a kapitulációt. Más. Ugyancsak a Granári- omunkba való a mindmáig kutatatlan Modenái Számadáskönyv, amely a világ legnagyobb (esztergomi) érsekségének majd 10 éves egybefüggő egységes könyvelését rejti. Hihetetlen gazdagságú kincsesbarlangja Mátyás király korának. A 10 éves Esteli Hyp- polit gyermekérsek gyanakvó apja a ferrarai Esteli Hercules herceg úr kérette be ezt a könyvelést, nincs-e benne hamisság. A megvizsgált számadást rendben találta (itt-ott kis összeadási hibákkal), és a majd harminc kötet a távoli tálján levéltárban élte túl a perzselő magyar történelmi időket. Máshol egy pár soros lábjegyzet apró betűs része tudósít a város vízvezetéki rendszerének születéséről, a várba vezető Rudnay prímás féle közművezeték ma is meglévő közműalagútjáról. Első magyar közmű alagútunkról van itt jelentés. Ki tagadná, hogy mindez az új városi közmű társaságunk alapító okiratába való adalék. Granariomba való adatok, történetek vesznek körül minket, de szétforgácsolódva, a feledés, enyészet felé gravitálva. Ma például még nem tudjuk díszpolgáraink teljes névsorát, a polgármesterek rendjét, hősi ha- lottaink seregét. Bár több jól működő levéltárunk, könyvtárunk és mától önálló saját múzeumunk is van, integráló fórum nincs. Reményteljesen javul a hiányos helyzet, mert városszerte szorgalmasan gyűjtjük be értékeinket és az életünket kitevő - néha tudni sem érdemes - dolgok regimentjét. A napokban lezajlott antikváriumi árverésen ismét több fontos helytörténeti munkára licitált Meggyes Tamás polgármester úr, így a városházi kézikönyvtár megint jócskán gazdagodott. Decemberben emellett megjelent az Esztergomi olvasókönyv első kötete mely újfajta kévéje a szerteforgácsolódott helytörténelemnek. Minden felnőtt esztergomi tanuló ingyen megkapja. Második, hasonló kötete elhatározott akarattal szerkesztődik. Hatalmas Granarium testesül meg az Oszeminarium épületében is. Többezer négyzetméteren mutatja be az érsekség képtári anyagát, a papneveldéből sokfunkciós egyetemi rangú kulturális oázis lesz. Az igen zsúfolt régi Babits könyvtár ma is helyi vonatkozású szellemi magtár. Helytörténeti gyűjteménye, illetve teljes anyaga számára méltó hely születik a tervezett új várhegyi könyvtárban. Granari- oma lesz a város történetének az átépülő főtér is. Valamennyi műtárgya a történelmi értékeinket mutatja be. Géza fejedelem leendő emlékműve a Posta előtt, vagy Mária Terézia százötven éve megrongált márványszobra a „Köjál fícakban” éppúgy a történelemről szól, mint a Lőrinc-templom. Magtárba gyűjtjük a megtörtént világot. Granarium-magtár, kontra kommunizmus-padlássöprés történeteket. Intemacioná- lé - a múltat végképp eltörölni! Eltörölni Esztergomban? Kik akarták ezt? Hova lettek Dózsa falva kiagyalói? A vargyasi Daniel-kas- tély, melynek udvarán az államosítás első fél órájában máglyát raktak a fél évezredes könyvekből, családi-nemzeti okiratokból, csak egy példa volt a sokból. Az esztergomi bencés gimnázium vagyont érő könyvtára, melyet teherautón szállítottak a zúzdába. Sobieski János király szobrát díszítő lengyel címer-sas Dunába lökése és Erzsébet királyné terracotta szobrának ledöntése is ilyen.. A hihetetlen, ám tagadhatatlan közelmúlt másik példája: határvízi közlekedési engedélyem harmadik pontja (AD. 1989-ig), mely szerint tilos a Duna túloldalán állóknak átkiáltani, átbeszélni, átfényképezni! Tudtad ezt? Balassa Bálint bronzszobra, most éppen a szovjet hódítók által lábonlőve áll a Várhegy alatt, éppúgy mint 1594-ben! Törekvésünk, hogy ne legyen többet esztergomi születésű pedagógus és főorvos, aki nem ismeri a városát, tudja hol áll a Malom bástya és ne legyen városházi alkalmazott, aki a Berényi Zsigmond utcáról nem tud. A könyv népe, vagyis a zsidó nép megparancsolja minden zsidó apának és zsidó anyának: „mondd el! .. .mondd el gyermekeidnek a nemzet történelmét”. Tisztelt esztergomi olvasó! Ismerd meg és mondd el gyermekeidnek a város történetét! Segítünk. Ezt az értelmes parancsolatot szolgálja megváltozott címével az Esztergomi Granariom Céh. • Kolumbán György
