Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-12-31 / 257. szám

• HÍDLAP • 2005. december 31., szombat L www.istergranum.hu Szilveszter: amikor igazán pezseg az élet A luxusutazástól a házibuliig bőséges a kínálat a szórakozásra Mindenki emlékezetes szilvesz­terről álmodik. Sajnos ezeknek az álmoknak legtöbbször a pénztár­cánk szab határt. Ilyenkor jön a kreativitás és a fantázia, amely már sokszor kisegítette a kevésbé jómódú embereket ebben a hely­zetben. Ugyanis van egy titka a szilveszternek: nem a ráköltött pénzen múlik az ünnepi hangulat. Kezdjük az álmokkal. Alig több, mint 400 ezer forintért elmehetünk 12 napos hajóútra a Földközi-tengerre, érintve Marokkót, a Kanári-szigete­ket, Spanyolországot, Olaszországot. Ugyan van gyerekkedvezmény, de ha egy négytagú család karácsonyozik a hajón, az már minimum egymillió fo­rint, és ebben még nincsenek benne a fakultatív programok. Igaz, az ellátás fejedelmi - gálavacsorák, medencék, futópálya, szauna, színház, üzletek, és több hasonló szolgáltatás közül válo­gathatunk a hajón - természetesen lesz nagyszabású, egész éjjel tartó szil­veszteri mulatság is. Ha nem akarunk messzire utazni, de mégiscsak kül­földön töltenénk az év végét, akkor bőséges szlovákiai kínálatból válogat­hatunk. Ha szerencsénk van, és lesz hó, akár még síeléssel is egybeköthet­jük az újév beköszöntét. A szlovákiai árak változatosak, de sokszor olcsób­bak a hazai áraknál. Például, egy hét síelés már hatvanezer forinttól is igénybe vehető, bár ez egy családnak már több mint 200 ezer forint, viszont létezik 36500 forintos kategória is. Há­romnapos ajánlatot átlagban 10 ezer forint/fő ártól találhatunk, akár négy- csillagos szállodákban is. A hazai árak is változatosak és nagyon eltérőek a szolgáltatások. Itt a közelben, Visegrá- don 34 ezer forint egy éjszaka szilvesz­terkor egy négycsillagos szállodában, mindenféle wellness programokkal, ugyanakkor a kevesebb szolgáltatást nyújtó, de hasonlóan színvonalas ho­telekben már napi 17 ezer forintért is szórakozhatunk év végén. Ha csak szilveszter éjszakájára szervezünk programot, elmehetünk különböző bálokba, mulatságokba. A bálok általá­ban akkor drágák, ha korlátlan italfo­gyasztás is van a belépő árában, de ez még nem túl elterjedt a régióban. Ren­dezhetünk mi magunk is szilveszteri házibulit, ilyenkor megkérhetjük a vendégeket, hogy hozzanak süte­ményt, mi pedig elkészítjük a vacsorát. Egy 15-20 fős parti, ha ügyes a szakács, kijön 6-7 ezer forintból. Ha az inniva­lót is a vendégek hozzák, akkor még kevesebbet kell költeni. Arra viszont fi­gyelni kell, hogy a szomszédokat idő­ben tájékoztassuk terveinkről, hogy a hangoskodás miatt ne fulladjon bot­rányba, veszekedésbe az újév. A legol­csóbb megoldás természetesen az, ha mi magunk vagyunk a vendégek. • Gy. D. Idén tényleg megfogadom Miért nem szoksz le végre a dohányzásról? - nyaggat folyton a családom. Újra kezdhet­néd talán a kondizást - méregeti a párom a bejglitől és töltött káposztától igencsak hízás­nak indult tagjaimat. A válaszom persze mindig ugyanaz: majd január elsejétől. Most az egyszer tényleg igazán komolyan megfogadom: nem dohányzom, és persze szigorúan betar­tom a diétát is. Eljön az ünnepi pillanat, himnusz, pezsgő, jókívánságok és a bólétól kissé mámoros fejemmel egyre biztosabban érzem: igen, most sikerülni fog. Hiszen van nekem akaraterőm, egészséges életmód - mi az nekem? Aztán itt az elseje is, ideje szembenézni a valósággal: a lakás romokban hever, a szépen megterített ünnepi asztalon a vacsora ma­radékai egymás hegyén-hátán, valaki egy csirkecombot rakott a nagyi csokitortájába, az új szőnyegen vörösborfoltok tarkállanak, a fejem fáj, a gyomrom kavarog. Nem baj, minden kezdet nehéz, mától kezdődik az új életem. Először is a takarítás, az is testmozgás végül is. Aztán a lakás tűrhető állapotba kerül, és korgó gyomorral ülök a maradék sütemények fölött: a mára persze nem gondoltam, csupa zsíros és cukros maradék van a hűtőben, ho­lott most éppen friss salátát ropogtatva kellene tekernem az évek óta az ágy alá száműzött szobabiciklit. Sebaj végül is éjfél után is ettem a disznótorosból, a diétát majd holnap kez­dem, a mozgás megvolt, egyébként is rosszul leszek, ha nem iszok meg egy nagy pohár je­ges cukros kólát. No meg egyébként is bűn lenne kidobni a sok megmaradt finomságot, pár napig még kitart, majd legfeljebb kétszer annyit tornázom. Különben meg ma azt is el kell halasztani, hiszen illene felkeresni a barátokat, újévet köszönteni, és persze sehol sem illik visszautasítani a szíves kínálást. Míg végül már a Karácsony óta kétszer arrébb vart gom­bot is ki kell gombolni az ajándék nadrágon, mire a párom újabb megjegyzéseket tesz a sú­lyomat illetően, majd persze biztosít, hogy így is gyönyörű vagyok, mégis a fejembe szökik az összes vér, mikor utána fordul annak a fiatal szőkének. Én ezt a strapát nem bírom, muszáj rágyújtanom... • PAlovics Klára Egy kis virslitörténelem Két évszázada fogyasztható a csemege Talán el se lehetne képzelni ma már egy hagyo­mányos szilveszteri menüt virsli nélkül. A klasszikusnak számító húscsemege egy oszt­rák hentesmester találmánya. A virsli eddi­gi kétszáz éves történetéből kiderült, hogy méltó „ellenfele” tudott lenni más finomságoknak. Többnyire főzve, sütve, esetleg gőzölve le­het elkészíteni. S nem kell hozzá más, csak némi mustár, torma vagy savanyúság és per­sze egy szelet kenyér. 1805. október 15. Az egyszerű de laktató ételek ranglistáján minden bizonnyal élbolyba tartozó virsli e napon születik meg. Ekkor készít először ilyen húsételt egy Johann Georg Lahner nevű bécsi hentesmester. A gasztro­nómiával is foglalkozó hentesmester életrajzi állomása miatt frankfurti, illetve bécsi virsliről beszélünk. A lahner-i szabadalom lényege ugyanis pont az volt, amit a frankfurti húsipari szabványok akkor még erőteljesen tiltottak, miszerint, hogy marha-, és sertéshúst egy masszába keverjenek. Pedig Lahner ötletének pont ez volt a lényege. A virsli tehát több ízletes húsadó állatfajta legfinomabb részéből összekevert készítmény, megfőzve, megsütve. A frankfurti hentescéhek mentségére legyen mondva, hogy már a XIII. században létezett egy Lahneréhez hasonló virsli, de abban mindig csak egyféle állat húsát tették. En­nek a korábbi „elő-virslinek” a neve frankfurter, a Johann Georg Lahner által feltalált terméké pedig kevert hússal készült bécsi virsli. Amikor kész volt Lahner remekműve, és sokak számára feledhetetlenül finom csemegévé lépett elő, Lahner úgy döntött, hogy egyfajta fricskaként, új termékét „bécsi frankfur­tinak” nevezi el. A virsli elterjedését követően a szélesebb népnek felállított ki­mérésekben, falatozókban és az előkelő társaságok ételszervízeiben egyaránt szerepelt a virsli. Sőt, az sem legenda, hanem igaz történet, hogy II. Ferenc osztrák császár, a legfinomabb Lahner-féle virslit mindig ugyanabból a kocsmá­ból hozatta magának egy-egy korsó osztrák sör kíséretében. Johann Georg Lahner 1842-ben megkapta a bécsi polgárjogot, ami a virs­li feltalálásának, illetve egyre nagyobb húsipari vállalkozásának volt köszön­hető. Ekkortájt külföldiek, nagyon kevesen és rendkívül nehezen jutottak hozzá a privilégiumnak számító bécsi polgárjoghoz. A vöröshús feldolgozás mai technológiája láttán Herr Lahner bizonyára el­hűlne. Adalékanyagok, íz-, aroma-, és színfokozók garmadája, és az eredeti el­járástól teljesen eltérő, gépiesített, nagyipari keretek között gyártott virslik, feltehetőleg már csak halovány árnyai az egykori bécsi-frankfurtinak. Az ere­deti sertés-, és marhahúsfélék nemesebb belső részei helyett a mai virslik alap­anyaga a laikus számára titokzatos elnevezésű nitrites pácsó, melyet a vízhez és a húspéphez adagolnak. A húspép fontos része a szalonna, amelyhez bizonyá­ra lenne néhány fogyókúra-professzornak és dietetikusnak egy-két szava. A pácsó, mely nitrites sókeverék, a nitrites pirofoszfáthoz keverve adja ki az ada­lékanyagok lényeges részét. A foszfát a húst pótolandó, a kevert anyag rugal­massága miatt kell. A mai virslikben talán a fűszerezés, ami nem vitatható, az ízesítés e tekintetben továbbra is a borsé. Aztán folyik tovább a virsli nagy tö­megben való gyártásának folyamata. Érdemes az egyik húsipari szakleírásból egy gyöngyszemet kiemelni, annyira sokat elárul a „finom virsli” elkészítésé­nek titkairól: „A virslibe való hús aprítása során az izomszöveti rostok darabo- lódnak, a sejtnedv szabaddá válik, az aktomiozin-komplex a só, a víz és a di- foszfát hatására disszociál, a fehérjék duzzadnak és a kutterezés során kialakul egy olyan rendszer, amely megfelelő eljárás esetén a vörösáruval szemben tá­masztott követelményeket ki tudja elégíteni.” Szilveszteri, vagy egyéb alkalmakkor elköltött virslis vacsoránkhoz a fentiek­től függetlenül kíván jó étvágyat: • Pöltl Zoltán Pezsgő, az ünnepek elegáns itala A pezsgőt a XVII. században találták fel Fran­ciaországban. A helység neve, ahol nagy men­nyiségben először alkalmazták a „szénsavas bor"-t eredményező eljárást, Champagne. Innen ered a francia, angol és más nyelvekben haszná­latos elnevezés. A legelsőpezsgőt a szintén fran­ciaországbeli hautvillersi Szent Benedek apát­ságban, annak pincevezetője, egy bizonyos páter Perignon készítette. A Perignon azóta a legexk­luzívabb pezsgőmárkák egyike. A champagne-i technológiától eltérő pezsgőkészítési el­járások közül az egyik legelterjedtebb a Transfer-módozat. Ennél a megoldásnál is élnek a második erjesztés lehetősé­gével, de kimarad a degorzsálás és rázás művelete. Ehelyett az érlelést követően több száz, vagy több ezer palack tartal­mát egy nagy tartályba töltik. A tartályba került ital élesz­tőtartalmát üledékesítéssel leszűrik a nedűből. Ezután újra beállítják a pezsgő édességtartalmát és visszatöltik a palac­kokba. Ez az eljárás gyorsabban adja ki a végterméket, ugyanakkor béltartalmát tekintve nem hozza az eredeti technológia adta minőséget. A Transfer eljárás egyik to­vábbfejlesztett variánsa a ma már rendkívül népszerű Charmat pezsgő előállítás. Ezt a gyártási fajtát a XX. szá­zad elején Eugene Charmat, bordeaux-i borász találta ki. Elmélete szerint az alapbort, élesztővel és cukorral elkever­ve eleve egy nagy speciális fémtartályba helyezik. Ebben zajlik le a második erjedés, amikor is a bor pezsgővé válik. Ezt követően állítják be az ital édességtartalmát, majd nagy nyomás alatt palackozzák azt. A pezsgőkészítés gyors és egyszerű módja nagy mennyiségek gyártására való, ezek közül kerülnek ki az olcsóbb pezsgők. A pezsgőgyártás technológiájának alapvetŐJajtái A champagne-i technológia alapja az volt, hogy az éde­sítő anyagokat a palackban való erjedő borhoz adagolták. Fontos lépés volt, hogy az ennél a folyamatnál keletkező szén-dioxid eltávozását a parafa dugó akkor még újszerű használatával meg lehetett akadályozni. Ezt követően több eljárást használtak, de a champagne-i metódus volt a mérvadó. Ez az irányzat annyiban tért el a ké­sőbbi más változatoktól, hogy az italt egy második erjesztésen is átvitték saját palackjában. Ekkor még cuvée-nek nevezett borfajtát, cukros, illetve élesztős régi borral keverték el. Az élesztő sze­repe az erjedései folyamatban, a cukor fel­adata pedig az alkohollá és szén-dioxiddá bomlásban volt fontos. Minél tovább tart az erjesztés, annál finomabb pezs­gőt kapunk. Az elhalt élesztősejtek palack falára való lerakódását egy többhetes folyamatban, a rázóállvá­nyos technológiával végzik el, melynek eredményeképpen a le- i rakódott és felesleges élesztőma­radékok a palack nyakába ke­rülnek. Egy következő perió­dusban, az úgynevezett degorzsálás szakaszában tá- volítják el a palackból a nyakrészbe lévő felesleges anyagot. A degorzsáláskor a palack nyaki részét fejjel lefelé egy sós hűtőfolyadékba merítik, hogy az élesztő­anyag megfagyjon. Ezután eltávolítják a koronakupakot és a butéliában lévő nyomás hatására, némi, később pótolan­dó pezsgőveszteséget okozva, a jégdugó az élesztővel együtt kirepül. Az említett eltávozó pezsgőveszteséget ki­pótolják, amikor a pezsgő édességét meghatározó expedí- ciós likőr hozzáadásával fejeződik be a technológiai vonal. Buborékok, dugók, pezsgőfajták A pezsgő legismertebb jellemzője, hogy hama­rabb az ember fejébe száll, mint a sima bo­rok. Ennek a pezsgőben lévő szén-dioxid, a buborék az oka. A buborékok hatására az v ital könnyebb és gyorsabban jut a vérbe, így az ital bódító hatását hamarabb érez­zük meg. Francia tudósok azt is megfigyel­ték, hogy a pezsgő hatása nem a benne lévő buborékok számától, hanem a buborékok mé­retétől függ. A kisebb buborékok, az italt tar­talmazó pohárból kiszállva, magukkal ragadják az íz-, és aromavilágot. Í A pezsgőhöz használt parafa dugók alkalma­zása is francia találmány. A gallok reimsi pezsgő- gyártói rájöttek, hogy a parafa kérge kiválóan al­kalmas a palackban lévő nyomás biztonságos megtartására. A többrétegű préselt parafa dugó f alkalmazása nélkül nem lehetne a pezsgőt az 5-6 f bar nyomású palackban tartani. A pezsgőféléket az alapot képző borhoz adagolt cukortartalom és az erjesztési technológia (palackos vagy tank) módozata alapján osztályozzák. Ennek megfelelően megkülön­böztetünk brut nature, extra brut, brut, extra trocken, illetve extra dry, valamint sec, demi sec és sweet féléket. Ezek a pezsgők a cukortartalom 3g/l-től az 50 g/l-ig tar­tó kategóriái alapján osztályozhatók. Az érlelés helye le­het palack, ekkor a pezsgős üveg címkéjén a Méthode Champagnoise (Méthode Classique) felirat, a fémtartály­ban, azaz tankban érlelt ital esetében a Méthode Charmat vagy Cuve Close írás olvasható. A pezsgőt 6-8 Celsius fokon a legalkalmasabb fogyasztani. Ekkor érvé­nyesül a legjobban a hosszú időn át érlelt illat-, és zamat­anyag harmóniája, mely a szájba kerüléskor a buborékok „szétrobbanásával” újra és újra megismétlődik az, amit egykor páter Perignon átélve úgy fogalmazott: „a csilla­gokat isszuk”. • P. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents