Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-12-30 / 256. szám

www.esztergom.hu 2005. december 30., péntek • HÍDLAP 3 Egyelőre a medrükben maradnak a folyók A szakemberek szerint a közeljövőben sem belvíztől, sem árvíztől nem kell tartanunk Költségmegtakarítás miatt hosszabb lesz a téli szünet Folytatás az 1. oldalról Azokon a vízfolyásokon, amelyek az igazgatóság kezelésében vannak egy­előre nem kimutatható olyan mértékű vízemelkedés, hogy abból komolyabb bel-, és árvízi fejleményre lehetne kö­vetkeztetni. Az ezzel kapcsolatos hosz- szú távú előrejelzések nem adhatnak pontos információt, így a vízüggyel foglalkozó szakemberek nem tudhatják december elején, hogy a telet követően, az olvadási időszakban milyen mennyi­ségű, károkat okozó vízre kell számíta­ni. Ebben a sokat emlegetett sokéves át­lag sem ad támaszt, mert az időjárás és a hóolvadás együttes jellege évről évre rapszodikusan változik. Nem tudni te­hát előre, hogy várható-e egy hirtelen olvadással induló kedveződen mennyi­ségű víztömeg, illetve árhullám a Du­nán tavasszal. Az eddig lehullott csapa­dék nem mértékadó, a felső vízgyűjtő területre sem került nagy hőmennyi­ség eddig, illetve a Duna tekintetében egy úgynevezett „kis vizes”, azaz rend­kívül alacsony vízállású időszakról be­szélhetünk az idei tél elején. Lapunk megkérdezte a Környezet­védelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet munkatársát, hogy milyen fej­leményekről lehet beszámolni belvíz és árvíz tekintetében. Kérdésünkre válaszolva az intézet ügyeletes szak­embere elmondta, hogy ez a decem­ber végi időszak valóban nem alkal­mas arra, hogy a vízüggyel foglalkozó szakemberek most e témában előre­jelzéseket adjanak meg. Az elmúlt té­len igazából a Tisza és a mellette lévő területek voltak érintettek a belvíz és árvíz veszélye miatt. A tiszai terület nem igazán tagolt, mivel nincsenek rajta kétezer méter feletti részek. A szőke folyó felső vízgyűjtőiben sok esetben egyszerre indul meg az olva­dás, tehát ezért tapasztalhatják a folyó mellett élők, az árhullámot. A Duna mentén élők viszont az elmúlt telet követő, nyugodt lefolyású olvadásnak köszönhetően nem tapasztalták a bel­víz, árvíz jelenlétét. Amint a szakem­ber kiemelte, ennek az az oka, hogy a Duna tagoltsága miatt nem tud egy­szerre megindulni az olvadás. A né­met és az osztrák területeken lévő 3 ezer méter magas hegyekhez képest alacsony magyarországi szakasz közti szintkülönbség adta tagolódás lecsök­kenti annak esélyét, hogy az olvadási időszakban nagy árhullámra lehessen számítani. Amikor ugyanis az Alpokban elkezdődik az olvadás, a magyar területeken már rég elolvadt a hó. A szakember véleménye szerint az évente felhalmozódott hómennyiség semmiképpen sem utal egyértelműen az áradásra, a felső-, és alsóvízi terüle­teken tárolódott hótömeg túlzott mér­téke csak az áradás esélyét növeli. • Pöltl Zoltán Az Oktatási Intézményeket Fenn­tartók Országos Szövetsége (OFOSZ) levélben kérte az oktatási minisztert, hogy hosszabbítsák meg az iskolák­ban a téli szünetet A takarékossági szempontok miatt megfogalmazott kezdeményezés sok iskolát húzna ki a mélyvízből, de ez a nyári szünet ro­vására történne. Az OFOSZ elnöke, Kaszás Má­tyás elmondása szerint az intézke­désre azért lenne szükség, mert az is­kolák többségében nagy gondot okoz a fűtésszámlák kifizetése, és ha a téli szünet hosszabb lenne, akkor jelentős összeget megtakaríthatnának, és azt a normatívákhoz tudnák csatolni. A téli szünet meghosszabbításához azonban törvényi háttér megváltoz­tatására is szükség lenne, mivel a je­lenlegi szabályozás csupán öt nappal engedi kitolni a szünet idejét. Ennek átalakítása érdekében az illetékes szerveknél az OFOSZ módosítást is kezdeményez majd. A javaslattal kapcsolatban Meszes Balázs, a Balassi Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola igaz­gatója lapunknak kijelentette, hogy az egy évre meghatározott tanítási napok száma 185, s ha a téli szünetet kitolnák, akkor az csak a nyári szünet rovására történhatna. Az OFOSZ kezdeményezését éppen ezért nem tartja szerencsésnek, bár azt elismer­te, hogy számukra a téli időszak nem okoz gondot. „Bár intézményünk öt épületben működik, mégsem volt ed­dig egy évben sem probléma a fűtés­sel. Idén pedig rendkívül enyhe volt a november, így akkor spórolni is tudtunk a tüzelőanyaggal.” - mondta a Hídlapnak Meszes Balázs. Ezzel szemben a Vitéz János Ró­mai Katolikus Tanítóképző Főisko­lán idén december 16-tól január 3-ig tartó szünetet rendelnek el. Homor Lajos, az intézmény igazgatóhelyet­tese lapunk érdeklődésére elmondta, hogy számukra jelentős könnyebbsé­get jelent, hogy ebben az időszakban nem kell villany-, fűtés- és telefon- számlát fizetniük. így félhavi megta­karításhoz jutnak, ami pedig fontos tétel a főiskola büdzséjében. Az iskolák tehát vegyes érzelmek­kel fogadták a kezdeményezést, melynek célját helyesnek tartják, azonban több akadályt is látnak an­nak megvalósulása előtt. Többek között azt, hogy az iskolákban a nyári időszakban folynak a szabad­ságolások és a gyerekek számára is fontos a nyári szünidő. Az oktatási miniszter a javaslatot egyelőre nem véleményezte. • (hatvani) Köszönet a rendőröknek Gyémántlakodalom Tokod-Üveggyárban A Magyar Autóklub területi szerveze­tének elnökségi tagjai húszéves hagyo­mányt folytatnak idén, amikor decem­ber 31-én, délelőtt 11 órakor köszöntik a rendőrjárőröket Esztergomban, a Rákó­czi téren. Ennek keretében a köszöntő A legtöbbet használt esztergomi buszjáratok szilveszterkor a szombati menetrend szerint, január 1-jén pe­dig ünnepnap szerint közlekednek. Ezek alapján szilveszter estéjén az utolsó busz az 1-es járat esetében a vasútállomásról 22 óra 30 perckor, a pilismaróti vám állomásról 22 órakor indul. A másik, a teljes várost hosz- szában átszelő a 6-os utolsó indulása után ajándékcsomagot is kapnak a közle­kedési rendőrök, a közös együttműkö­désért és a balesetmentes közlekedésért. Az ajándékokat az Autóklub képvisele­tében Erős Miklós és Babják Lajos terü­leti elnökségi tagok adják át. a vasútállomástól 20 óra 30 perc. A január elsejei első járatok indulása az 1-es busznál a vasútállomástól hajna­li 4 óra 30 perckor, a pilismaróti vám állomástól pedig 4 óra 10 perckor lesz. A 6-os járat január elsején kora reggel a vasútállomástól 6.30-kor, a Földműves utcai állomástól pedig 6 órakor indul. Egy hete ünnepelte 6o. házassá­gi évfordulóját Zangl Richárd és fe­lesége, jolika, akik a tokodi üveg­gyár bejáratától nem messze, egy volt szolgálati lakásban élnek ket- tecskén, boldogan. Az első megszólított ember moso­lyogva és kedvesen igazított útba a köztiszteletben álló házaspárhoz. Vendéglátóim megadták a módját. Meghatódva az érdeklődéstől, ele­gánsan kiöltözve, sütivel, frissen fő­zött kávéval fogadtak. A fiatalos, tűz­ről pattant feleség lelkesen mesélte, hogy ha bármikor elmegy a boltba, nincs ember, aki ne kérdezné meg, hogy van a Rihi bácsi. Szeme büsz­keségtől csillog, mert tisztelik, szere­tik férjét a faluban. Azelőtt minden­napos program volt a közös séta, de a ma 83 éves Rihi bácsi, egy szívinfark­tus és egy baleset után most kezd végre újra erőre kapni. így is letagad­hatna 10-20 évet, éppúgy, mint 79 esztendős párja, akinek családja ugyan Csongrádról származik, de ő már Tokodaltárón született. Zangl Richárd kéthetes korában került át Szlovákiából, édesanyja szlovák volt, édesapja német és szlovák ősöktől származott. Üvegfúvó volt 35 évig a helyi gyárban, utána csoportvezető lett, onnan ment nyugdíjba 1980- ban, 45, becsületben ledolgozott év után. Jolika ugyanott, a csomagoló részlegen dolgozott, később üvegcsö­veket mért, szortírozott, dobozolt, ő egy évvel tovább maradt a vállalat­nál. Az üveggyár nemcsak ezért volt fontos az életükben. Megismerkedé­sükről így mesélt Rihi bácsi: „Mikor Jolika idekerült a gyárba dolgozni, hamar elkezdtünk egymásra kacsint­gatni. Nagyon irigyek voltak a legé­nyek rám, amikor kísérgettem haza az úton csinos kedvesemet. így kacsmarogtunk egy ideig, aztán mi­kor megjöttem a fogságból, 45-ben házasság lett belőle.” Az örökvidám Jolika veszi át a szót: „Nagyon szép volt az esküvőnk, egy harmonikás kísért bennünket a templomba és a kedvenc nótánkat játszotta. Aztán hintóval mentünk Tokodra a Polgár- mesteri Hivatalba. Az üveggyártól már az esküvő előtt megkaptuk a szolgálati lakást, amit később meg is vásároltunk. így kezdtük az életet.” Rihi bácsinak több hobbija is volt, szeretett az erdőben csavarogva gombászkodni, de galambokat is röptetett. Felesége így jellemzi őt: „Olyan szép férfi volt, hogy csak na. Nem ivott, nem cigarettázott. Na­gyon szeretik őt az emberek ma is, gyakran hiányolják.” Jolika régebben táncolni szeretett és a cég buszkirán­dulásainak állandó résztvevője volt. Mostanság az unokáinak varrogatva múlatja az időt. Komolyan veszi, amit a tévében mondanak: a nevetés gyógyít, fiatalít. A második szom­széd rendszeresen átkiabálja neki a legfrissebb vicceket. A pajzán poé­nok mestereként valóban fiatalos és könnyed hölgy maradt Zanglné, aki­ből sugárzik az életöröm. Ura, hely­ben jól ismert ironikus stílusában a következőképpen jellemzi: „Szere- tetben telt el idáig is a házasságunk, egy napra se zavartam haza. Olyan jó humora van neki, muszáj szeretni. Nem lehet unatkozni mellette. Jól főz, és tud spórolni.” Ez egy utalás arra a játékra, ami télen mindenna­pos náluk. Jolika, ha férje nem figyel oda, lecsavarja a gázkonvektor gombját, és mikor elmegy a boltba, Rihi bácsi gyorsan visszaállítja. Folyton ugratják egymást, viccelőd­nek, nagyokat nevetnek. 1950-ben született meg lányuk, Jo­lán, aki tanárnő, tokodi iskolavezető. Két lányunokájuk 27 és 30 évesek. Egyikőjüktől ötletes, szép ajándékot kaptak a jubileumra: a házasságkötés napján megjelent lapok fénymásolt gyűjteményét, amiből megtudhatjuk, hogy mi is történt a nagyvilágban és kishazánkban azon a nevezetes napon. Az akkori Népszavában szerepel egy rövidhír a boldog ifjú párról: „Öröm­hír! Szeretettel értesítünk minden hozzátartozót, hogy 1945. december 22-én házasságot kötött Zangl Ri­chárd és Szegi Jolán. Sok boldogságot kívánunk!” E szavakkal búcsúztak tő­lem a riport végén: „Valami szerelme­sei írjon! Elégedettek vagyunk, boldo­gan élünk egymással, nem panaszkod­hatunk, mert szeretnek minket az em­berek és mi is szeretjük egymást.” • Kép és szöveg: Kertész Viktor A Határtalan Szív Alapítvány Esztergom, Töltés u.2. Közhasznúsági jelentése - 2004. év. Bevételek: Önkormányzati támogatás 300.000,­Mária Iskolatestvérek 2.970.000,­DSB Diplomatie Spouses 1.311.000,­Főegyházmegyei adomány 2.060.000,­Kamatbevétel 14.000,­Gyermek- Ifjúsági és Sport Minisztérium 150.000,­Nemzeti Civil Alapprogram 600.000,­SZJA 1% 57000,­Bevételek összesen: 7162.000,­Költségek: Anyagköltség 2.973.000,­Szolgáltatások 1.955.000,­Egyéb szolgáltatások 409.000,­Értékcsökkenés 854.000,­Étkezések 238.000,­Megbízási díjak 792.000,­Bérjárulékok 243.000,­Adók 2.000,­Kiadások összesen: 7166.000,­Az Alapítvány az évet 4.000 forint veszteséggel zárta. A Kuratórium és a Felügyelő Bizottság tagjai társadalmi munkában működnek közre. Az Alapítvány vállalkozási tevékenységet nem végez. Szilveszteri buszjáratok

Next

/
Thumbnails
Contents