Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-24 / 252. szám
www.esztergom.hu 2005. december 24., szombat • HÍDLAP • 3 A Karácsony íze Kedvetlenül ácsorgók az ajándékbolt túlzsúfolt kirakata előtt. A csil- logó-villogó lámpafüzér körbefonja a mikulásokat, az angyalkákat, a karácsonyfadíszeket, s hamis melegséget árasztva csalogat, vegyem meg őket. Én azonban szomorúan elfordulok a kirakattól, s csakúgy, mint egy hete mindennap, ajándékok nélkül indulok a busz felé. A körülöttem várakozók kezében műfenyő és 3, ajándékok, karácsonyfadíszek és girlandok csüngnek, mindenki mosolyogva beszélget a közelgő ünnepről, némelyek már a szilvesztert tervezik. Morajló beszélgetésük elnyomja bennem azt az érzést, ami évek óta egyre hangosabb, s most is dörömbölve akar ki szakadni belőlem: nem szeretem ezt az ünnepet. Fáradt csalódottságomban hátat fordítok a tömegnek, ám ekkor egy ismerős illat csapja meg az orrom, körbekémlelek, vajon honnan jöhet ez az isteni fenyőillat. Nagy sokára jövök csak rá, hogy érzékeim megcsaltak, s csak kiskorom emlékei villantak fel hirtelen. Becsukom a szemem, s nemsokára a régi karácsonyok jutnak eszembe, a régi lakásunk, a habcsók íze a számban, és igen, még azt is hallom, ahogy anyám csendben dúdolva kiveszi a kalácsot a sütőből. Szenteste napja van, s én röpködök örömömben, hogy jön a kis Jézus és ajándékot kapok. Este a nagyszüleim feljönnek hozzánk, mi bemegyünk a vendégszobába, és akkor meglátom a hatalmas karácsonyfát, szépen feldíszítve, alatta ajándékok. Én pedig gyermeki örömmel bontogatom mindegyiket. Ma már nem érzem ezt a feszült várakozást, és a karácsonyi illatok sem adják azt az érzést, mint akkor. Sokáig nem tudtam, mitől lehet ez, azt hittem, csak a fáradtság az oka. Nemrég azonban rájöttem, nem csak én vagyok így ezzel, a barátaim, az ismerőseim mind ugyanezt érzik évek óta. Mindegy, hogy ki milyen jelzőt aggat rá, Jézus születésének napja, a szeretet ünnepe, sokunk számára elveszítette varázsát. Hogy miért? Mert mind elhittük azt, amit a környezetünkben látunk, amit sugalltak nekünk. Hogy az ajándék a fontos, hogy minél szebb, drágább és nagyobb meglepetést tudjunk szeretteinknek adni. Versenyezni kezdtünk egymással, hogy ki tud jobbat adni, s a vége az lett, hogy először elhalványult, majd ki is hunyt az ünnep igazi szelleme. Ezt érzem most is, mégis elhatározom, idén nem hagyom, hogy így legyen. Újra érezni akarom azt, amit gyerekkoromban. Idén újra Karácsonyt akarok, ajándékok és drága holmik nélkül, a családommal, kaláccsal és habcsókkal, feszült várakozással és szeretetben. • Hatvani Bernadett Esztergom Canterburyben: egy eseménydús hosszú hétvége története Delegáció, diákok, legendás labdarúgók és finomságokkal megrakodva az Esztergom Nyári Fesztivál Kht. képviselője látogatott Angliába november végén. Az érseki központként működő városok kapcsolata Becket Szent Tamás és Bánfy Lukács főpapok szoros barátsága révén évszázadokra nyúlik vissza, a testvérvárosi együttműködésről szóló tárgyalások szintén egyházi oldalról, Kiss-Rigó László segédpüspök kezdeményezésére indultak meg 2002 végén. Esztergom és Canterbury végül tavaly október 24-én, ünnepélyes keretek között, Margit hercegnő és Mádl Ferenc köztársasági elnök jelenlétében írta alá a testvérvárosi megállapodást. Alig egy év telt el azóta, és máris sok szálon futó, sikeres együttműködésről beszélhetünk. Kétszeres premier volt a november végi utazás: először jutottak ki diákok ilyenformán az egyik testvérvárosba, illetve először képviseltette magát egy magyar város, Esztergom a Nemzetközi Gasztronómiai Fesztiválon Canterburyben, méghozzá hatalmas sikert aratva. Az esztergomi hivatalos delegációt Knapp János Pál alpolgármester vezette, velük utazott a legendás Aranycsapat két játékosa, Grosics Gyula és Buzán- szky Jenő is, valamint Stiglmayer Gábor, aki a nagy sikert arató magyar stand „felelőseként” utazott Canter- burybe. Az Esztergom Nyári Eesztivál Kht. igazgatója szerint Esztergom bemutatkozása kitűnően sikerült.- Hogyan képzeljük el ezt a vásárt, kik vettek ezen részt?- Ez egy karácsonyi, adventi vásár, Kent megye legnagyobb vására, Esztergom mint testvérváros kapott meghívást. Magyarországról keveset tudnak az angolok, ezért valami emlékezeteset szerettünk volna nyújtani, ezért állítottunk fel egy impozáns standot. Össze sem lehetett hasonlítani a többiek egyszerű sátraival, akik nem tartották fontosnak standjaikat saját stílusuk szerint kivitelezni. Egyébként nyáron ugyanezeket a pavilonjainkat lehet látni a Kis-Duna parton. Kizárólag dicséretet kaptunk, nagyon tetszett a látogatóknak.-Milyen termékeket kínáltak a magyar standon?-Az volt a célunk, hogy sajátosan magyar termékekkel jelenjünk meg. A németek süteményekkel jöttek, a franciák sajtokkal, a belgák csokoládéval. Az angoloknak viszont - néhányféle mártáson kívül - igazán nincsenek speciális ételeik. Mi megkerestük azokat a dolgokat, melyekre büszkék lehetünk. Három része volt a pultnak, a csemegés részen szalámikat, kolbászokat, piros paprikát kínáltunk, az italokat kiváló magyar borok képviselték - a forralt borért egyenesen megőrültek az angolok —, míg meleg ételként egyfajta látványfőzéssel gulyást és kemen- cés lepényt árultunk. De vittünk még diós, barackos mézet és marcipánt is. Esztergomi kézművesek pedig karácsonyi hangulatú apró ajándéktárgyakat készítettek. A látogatók rácsodálkoztak a füzérpaprikákra, de egy almaszakértő hölgy elismeréssel adózott a pusztán díszítésként kivitt magyarországi almákra is. Ugyanakkor bemutatkoztunk, mint város is, kiállítottunk a stand előtt egy Suzuki Swiftet és több Neuzer biciklit, míg Esztergom nevezetességeiről, ételeinkről, az élményfürdőről színes kiadványokat böngészhettek az érdeklődők.- Az Aranycsapat tagjait hogyan fogadták?- Már amikor a szombati, ünnepélyes megnyitón bemutattam a delegáció résztvevőit, hatalmas tapsvihar fogadta Grosicsot és Buzánszkyt. Volt, aki azért jött oda, hogy elmondja, egykori tanára is játszott az 1953-as mérkőzésen, akinek egyébként az volt élete egyetlen meccse, mert szerencsétlenségére éppen Buzánszky feladata volt őt semlegesíteni.- Sikerült-e felhívni a figyelmet a három nap alatt Esztergom és a régió látványosságaira?- A vásár idejére meghirdettünk egy nyereményjátékot, melynek nyertese januárban egy hétvégét tölthet városunkban, beleértve a fürdőlátogatást is. Ehhez csak egy szelvényt kellett kitölteni, ami azért a vásári körülményekhez képest nem volt annyira egyszerű, tehát „dolgozni” kellett vele. Megdöbbentő volt, hogy a gyűjtődobozban több mint háromezer szelvényt találtunk, ami természetesen duplán számolva azt jelenti: körülbelül hatezer embert sikerült motiválnunk arra, hogy Esztergomba jöjjön. , • Szabó Hainal Az otthon az otthonuk, avagy fogyatékkal is teljes lehet az ünnep A Karácsony azoknak jelenthet legkevésbé örömteli ünnepet, akik egyedül töltik a szentestét. Szinte bármilyen emberi közösség - legyen az akár egy kórház, börtön, hajléktalanszálló vagy nevelőintézet hosz- szabb-rövidebb időre együvé sodródott közössége - nyújthat valamennyi vigaszt mindazoknak, akik nélkülözni kénytelenek a család meghitt biztonságát. Fénymeleg otthonunkban ajándékot bontogatva a legritkább esetben suhan át agyunkon, milyen szerencsések vagyunk. Nemcsak azért, mert vannak szeretteink, akik viszontszeretnek bennünket, hanem azért is, ha egészségesnek születtünk és egészségesen élünk. Vajon mikor jut eszünkbe, hogyan ünnepelnek egy olyan helyen, ahol értelmi- és mozgássérült gyermekek, felnőttek élnek napról napra, sajátosan zárt belső világukban, talán nem is sejtve: másképp is lehetne. Mikor gondoljunk egy pillanatra rájuk, ha nem Karácsonykor? Sokan vélekednek úgy, hogy a szerencsétlenek közt az értelmi fogyatékosok a legszerencsésebbek, mert nincsenek tudatában sorsuknak. Ez persze állapotuk súlyosságától is nagyban függ, de korlátozott értelmük ellenére érzéseik ezerfélék lehetnek. Ipolytölgye- sen, a Szent Erzsébet Egészségügyi Gyermek- otthonban százötvenen élnek együtt. A legfiatalabb lakó hétéves, a legidősebb hatvan. Ez az ország egyik legnagyobb katolikus fenntartású, fogyatékosokat gondozó otthona, a régi plébánia kibővítésével épült, 1986-ban nyitották meg még 80 férőhellyel, amit 1992-ben bővítettek tovább. A lakók többségét sosem látogatják, hetvencn-nyolc- vanan a Karácsonyt is az otthonban töltik. Hogyan? Csendesen és boldogan. Boldogan, mert azt ők is érzik, valami ünnepi feszültség van a levegőben, s ez a hangulat egészen más, mint a hétköznapokon. A készülődésben, a díszítésben tevékenyen részt vesznek, kis ünnepi műsorral készülnek a közös Karácsonyra. „A karácsony az együttlét és az önzetlenség örömét jelenti nálunk, és mindenkire hat valahogyan. Biztos vagyok benne, hogy a maguk módján fel tudják fogni a jelentőségét” - állítja Kormos Enikő, a Szent Erzsébet Szeretetotthon dolgozója. Felemelő érzés, hogy a fogyatékosságot itt csak egy állapotnak tekintik, egy olyan állapotnak, ami miatt másként élik az életet. Nem értékesen vagy haszontalanul, csupán másként. Sosem éreztetnek sajnálatot, de nincs is miért sajnálni a gondozottakat. Nekik minden kis ajándék, minden simogatás örömet jelent, mert nincs viszonyítási alapjuk. Akik itt dolgoznak, érzik ezt a felelősséget, hogy a bentlakók általuk ismerik meg a világot. Apró véletleneken múlik, ki hová kerül, hol akad számára hely, életük végéig kiszolgáltatottak maradnak. Ipolytölgyesen megpróbálják színesíteni napjaikat, nemcsak sok kirándulást, kulturális programot szerveznek nekik, kézműves foglalkozásokat tartanak, hanem vendégeket is gyakran fogadnak. Karácsonykor például egy esztergomi hittancsoport is ellátogat hozzájuk, és előadóművészek jönnek el - tisztán szívességből - műsort adni. Az ajándékok, ruhák főként adományokként érkeznek, ahogy sok más szociális intézményben, itt is mindennapos harcot jelent a működtetés. Az állami normatívát nem kompenzálhatja a törődés. Pedig a törődés itt szívből jön. „Fantasztikus dolog emberekkel foglalkozni. Az otthonban maximálisan megpróbáljuk biztosítani az esélyegyenlőséget és megszüntetni a diszkriminációt. Ezt csak hittel lehet végigcsinálni, csak úgy érdemes” - véli Kormos Enikő. Annak ellenére, hogy anyagi helyzetük katasztrofális és nem mérhető látványos eredményekben a munkájuk, az intézmény dolgozói minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a nevükben szereplő otthon valódi jelentést kapjon. • Sz.H. Újabb támogatás a Raiffeisentöl Az Esztergomban immár nyolcadik éve működő pénzintézet idén is jelentős támogatást nyújtott az önkormányzat intézményeinek. A Montágh Imre Általános Iskola és Speciális Szakiskola Fémipari tanműhelyének eszközfejlesztésére, az oktatás színvonalának emelésére és a képzéshez kapcsolódó tárgyi feltételrendszer biztosítására másfélmilliós, a Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola gazdasági szakemberképzésére, iskolarendszerű és Iskolarendszeren kívüli oktatás keretében, a képzéshez kapcsolódó tárgyi feltételrendszer biztosítására öt és félmillió forintos támogatást kapott a Raiffeisen Banktól. A pénzbeni támogatásokon kívül a Vaszary Kolos Kórház Központi Laboratóriuma és az Egyesített Szociális Intézmény is kapott egy-egy személyi számítógépet a pénzintézettől. VELÜNK KÖNNYEBB X Raiffeisen BANK ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET, EREDMÉNYEKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT kívánunk minden kedves vásárlónknak és ügyfelünknek. Semper Serviens Kft. Széchényi téri Kegytárgybolt „Főegyházmegyei Ellátó” T Ki ■ v (Minden kedves vásárlónk megértését kérjük üzletünk puritán ünnepi megjelenéséért, de a díszítésre szánt összeget Pilisszentlélek „mindenki karácsonyfájának” díszítésére fordítottuk.)
