Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-12-17 / 247. szám

• HÍDLAP 2005. december 17., szombat hullai magazin Egyszuszra Duray Miklós rovata A nemzeti élelőtlenség A 2004. december ötödikére kiírt, a magyar állam- polgárságról szóló népszavazás előtt kb. három hét­tel, Magyarország kormányfője bejelentette a „nem­zeti felelősség” programját, azt követően, hogy ő is és pártja is teljes mellszélességgel elutasították a népszavazást és a „nem”-mel való szavazásra szólítot­ták fel a választásra jogosultakat. Gondolom, hogy azok többségének, akik kiálltak a népszavazás mellett, nem okoz önmeghasonulást annak a beismerése, hogy a népszavazási kezdemé­nyezés nem a nemzeti felelősség bizonyítéka volt, de nem volt az a magyarországi kormány magatar­tása sem, amellyel hadszíntérré változtatta az or­szágot és feldúlta a nemzetet. Egyes kormánypárti­ak utólag keresnek magyarázatot álláspontjuk iga­zolására. Arról papolnak, hogy Orbán Viktor kö­vette el a hibát, mert vagy háromszázötvenezred magával aláírta a petíciót, - noha tudta, hogy ez a módszer nem megfelelő ennek az ügynek a kezelé­sére. Azt is mondják, hogy a Fidesz a hibás, mert kezdetben részt vett az aláírások gyűjtésében. És amiatt is elmarasztalják a polgári ellenzéket, hogy azonnal a támogatásáról biztosította a kezdeménye­zést, és ezzel elindította a pártok harcát. Arra is hi­vatkoznak, hogy rossz időben volt feltéve egy rossz kérdés. Hivatkozásaik részben igazak, de mégis hamisak. A népszavazási kezdeményezés alapgondolatával ugyanis egyet lehetett érteni, mert a nemzetegyesí­tésről szólt. És aki ezzel egyetért, elkövethet bocsá­natos módszertani tévedést, jóvátétele csak a jóakara­ton és az ügyszereteten múlik. Mint ahogy az igaz embernek is fel lehet tenni bármely időben bármi­lyen kérdést, megtalálja rá a helyes választ. A vere­kedés nem abból keletkezik, hogy megütnek, hanem a viszonzása miatt. A népszavazási kezdeményezés olyan provokáció volt, mint a lélektani vizsgakérdésben az a szituáció, hogy az égő házból egy személyt hozhatsz ki, de ket­ten vannak odabent: az anyád és a gyermeked. Kit hozol ki? Miután az államfő eleget téve törvényszabta kötelessé­gének kiírta az időpontot, a nemzetnek elkötelezettek nem ütöttek vissza, csak odatartották másik arcukat, hogy megelőzzék a pankrációt. A tömegverekedést a kormánypártok gyülevész utcakölykei robbantották ki. A népszavazás napja már ádventbe esett, amikor az egész évi létfenntartási és piacgazdasági harcok bru­talitása után a keresztény világ embere nyugalomra és némi szeretetre vágyik, lelkileg is készül az Em­ber születésére. Ehelyett pofonok sorjáztak a nemzet arcán. Magyarország kormánya alaposan meggyom- rozta a nemzetet. Lőfegyverek nélküli háború folyt, teleszórva a harcmezőt lelki sebesültekkel. A kormány orvlövészeinek a helyét ezután az ispo- tályos lovagok és a szeretetszolgálatok foglalták el, felszerelkezve a gyógyításra, nehogy a miniszterel­nök klórmeszet hintő újabb szavai szétmarják a tá­madást túlélők sebeit. Voltak, akik bocsánatot kértek a lövöldözők helyett, voltak, akik befogadási programokat dolgoztak ki, akadtak társadalmi szervezetek, amelyek tudatosan megnyitották kapuikat az elszakított magyarok előtt akiknek egyre több települési önkormányzat ado­mányozza a tiszteletbeli polgár címet, megszületett a Pannonhalmi Nyilatkozat, a Kárpát-medencei te­lepüléseket tömörítő Héthatár Mozgalom, létrejött egy kezdeményezés, hogy ezt a gyászosan emléke­zetes napot az Összetartozás Napjává nyilvánítsuk. Ez mind-mind a nemzet iránti felelősségérzet meg­nyilvánulása volt, ellentétje annak, amivé tette ezt a napot Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2004-ben. Ezért is megdöbbentő, hogy ennek a botrányos napnak és az ezt megelőző lelket háborgató hónap­nak az első évfordulóján ez a miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy december ötödiké a nemzeti fele­lőtlenség napja. Akkor fogadhatnánk el a vélemé­nyét, ha önbírálatnak szánta volna. Ha azt mondta volna: én, Gyurcsány Ferenc a nemzeti felelőtlen­ség megtestesítője voltam. Ekkor talán megbocsát­hatnánk eddigi kalandorságait. De mivel nem ezt tette, továbbra sincs más választá­sunk, mint reménnyel a szívünkben várni és tettekkel elősegíteni a nemzet miniszterelnökének eljövetelét. Advent és karácsony jó alkalom az újjászü­letésbe vetett hitünk- j É/* / ben való megerősö- / / '/ désre. Úgy legyen! Esztergom felfedezése Ne soppingolj, ajándékozz egy mesét! - befejező rész A Mikuláson is túlvagyunk, a negyedik gyertya gyújtására ké­szülődünk. Advent a várakozás, az úrjövet ideje. Ennek csönd­jét, szívbéli hangjait csak akkor halljuk, ha a reklám csinnadrat­tát nem hagyjuk eluralkodni. Ne hagyjuk. A készítgetett ajándék ezerszer igazibb, mint a vásárolt. Ne soppingolj, hanem készíts ajándékot, ajándékozz például egy mesét, séta közben elmond­hatót. Sapka, sál, séta! Elmesélted már a gyerekeknek a Piros­ka és a farkast, a Bátor Ólomkatonát és talán a Harry Potter megvásárlásán gondolkodsz... Elegendő lenne pedig egy másik mesébe kezdeni, melyet holnap délután, mint egy karácsonyi ajándékot adhatsz át. Utunkat folytatva, a Berényi 22. számnál az utca legszakadtabb épületéhez értünk, bedeszkázott vagy kitört ablakokkal áll egy rogy- gyant, alig vakolt földszintes ház, előtte — mögötte emeletnyi gödrök­kel. Török imaház, a bektasi szelídlelkű dervisek hajdani temploma, fürdővel, minarettel, talán iskolával és kolostorral. Híres volt meleg­vizű forrásáról és szivattyúiról, melyből a fellegvári palotákba is ju­tott. A Bazilika alapkő letételének másnapjától, 1820. november 23-tól kezdődően innen látták el vízzel az építkezést, majd ez a vezeték ága- zott-bogazott míg csak nem lett egész Esztergom vízvezeték rendsze­rének kútfeje. Ha restaurálása befejeződik, vastag könyvet írunk ró­la. A háznak északi sarka különálló torony, ez a minarett maradványa. Özicseli Ibrahim volt itt az imamondó imám, aki a Korán parancsa szerint valamikor még Mekkában is járt. Mekka dél-keletre, a Szent Tamás-hegy irányában, de azon vagy 4000 km-rel túl fekszik. Az oda zarándokoltakat megillette a Hadzsi név, ezért az imámot és a dzsá­mit Hadzsi Ibrahimnak mondjuk. Egyedülálló látogatói voltak ennek a kis háznak. Meglátogatta a bástyát Vitéz János érsek, Mátyás király és Beatrix királynő. A mohácsi győztes Szulejmán és építész barátja, a muzulmánok Leonardója, akit Mimar Sinannak hívtak. Vértanú magyarok haltak hősi halált a Malom bástya kerek falai között 1546-ban. Küprüli Mohamed török nagyvezér és Evlia Cselebi bá­mészkodott a ház körül 1663 augusztusában. A nagyságos fejedelem tüzérei itt lőttek lukat a várfalba a Párkányba telepített ágyúikkal, mire az öreg Kuklender ijedtében megadta a várat. Nagyságos feje­delmünk is járt itt, pedig csak egyetlen egyszer látogatott be Eszter­gom falai közé. Ez 1706-ban esett, a kurucok győzelme napján. Mára igazi Mecénások kezére jutott az épület, az új tulajdonos Rosenberg Hungária Kft. évek óta több véka arannyal felérő pénzt költött a ré­gészeti kutatásra. Maholnap igazi palotácska lesz a dzsámiból. Meny­nyi mindent tudtunk meg, pedig az utca feléig sem értünk el. In­nen inkább az utcabeli emberekről lehet mesélni, régiekről és ma­iakról. A régiek kik is lehetnének mások, mint királyok és szentek, az Árpád-ház tagjai. Aki a fellegvárban lakott és a Dunához igye­kezett, az a macskalépcsőn, a középkori gyalogösvényen ereszke­dett le, érte el a folyót. Vadászatra indulók, vendégeket várók, kal­márokkal, utazókkal találkozók mind itt jártak le a várból. Vala­mennyi Árpád-házi királyunk családostól ebben az utcában jött- ment. Az érsekúr, aki a Helembán építtetett magának hűsölő palo­tát itt ereszkedett alá a fövenyes kikötőjéhez. Hírnökök, házasság­közvetítők, napnyugati fejedelmi vendégek, Szentföldre vonuló za­rándokok és hadvezérek itt léptek Esztergom földjére, innen vo­nultak fel a királyi udvarba vendégeskedni, hódolatot tenni. Ide ér­kezett Gizella királyné és Barbarossa Frigyes. A értük küldött hin- tók, paripák csattogtak zörögtek a macskakövön. A szentek serege rótta itt földi útját, ki a hit védelmében, csatára indult, ki téríteni északra, keletre, ki székesegyházat építeni Vácra, mint Szent Lász­ló. A Duna gyors és biztonságos, kényelmes és védett útján ide ér­keztek Esztergom vendégei évszázadokon át. Ma heti ötven üdülő­hajó köt ki, mindegyik száz-százötven utassal, német, osztrák, hol­land, francia, sőt máltai zászló alatt szállítják az üdülőket. A hatal­mas hajók kétszer nagyobbak, mint akár Kolumbus Amerikát fel­fedező Santa Mariája. Ezen hajók utasai, évente kétszázezer ven­dég sétál fel a Szulejmán lépcsőn, mint Esztergom idegenforgal­mának rejtett tartaléka, jó hírének vivője. Ahol összeszűkül az ut­ca, ott kezdődik az úrias Víziváros, templomok, paloták, múzeu­mok világa. A magyar Szent Korona nemrég látogatott vissza szék­városába, hatvan huszárló díszőrsége csattogott érckörmén előtte. Másik mennyei vendégünk is itt lépdelt pár éve, II.János Pál pápa látogatása a szemünk előtt zajló felejthetetlen történelmi esemény, nem maradhat ki a karácsonyi sétából boldogságos neve. A Vízivá­rosi plébánia épülete régen maga is templom volt, majd a Mehetme dzsámi került falai közzé. A rövid utcácskában ez már a második rangos török imahely volt. Tornyából egymásnak felelgetett a két bőrharang, a két müezzin. A séta fáradalmát, a történelmi forgatagot és a mindég csípős du­nai szelet ki kell pihenni. Ha közben beesteledett kigyullad a Bazi­lika és a vár valamennyi lámpája, mesebeli színes képet ad a hegy köveiről. Soha ne felejtsétek el, ezek az égig érő kövek, falak állan­dóbbak nálunk, mégis reánk szorulnak a gondozásba, emlékük őr­zésében, lakóik sorsának mesélgetésében. Karácsonyi ajándékunk idén ez a mesebeli mese volt. • Kolumbán György Uj dráma József Attiláról Onagy Zoltán József Attiláról írt összegző munkája alapján készült az az átirat, melyből az Esztergomi Klubszínpad dolgozik. Az esztergomi író ezen munkája még nem került nyomtatásba, a színjátszók a héten megtartandó premier előtti próbán Onagy instrukcióit is figyelembe vették. Városvégi törzshelyén, törzsasztalánál beszél­gettem Onagy Zoltánnal.-A József Attila-oratórium, melyet az elő­adásra írtál, miért készült?- Nem írója, pusztán dramaturgja va­gyok a Párbeszédek című előadásnak. Ma­gát a szót sem szeretem, hogy oratórium. A hatvanas évek Vietnámot támogató, Ameri- ka-ellenes versösszeállításai jutnak eszem­be róla, a Vörös Hadsereget dicsőítő, csasz- tuskákkal kevert menetdalok. Ez egy prózai összeállítás hiteles adatokkal, valós szemé­lyekkel, valódi levelekkel. Töredéke annak a hatalmas anyagnak, ami a legkanonizál- tabb, legismertebb költőről egy irodalom­mal foglalkozó ember fejében összegyűlik negyven év alatt. Körülbelül negyven éve ismerkedtem meg a Mama című verssel.- Milyen indítattásból veszel részt az egész esztendőt jellemzőJózsef Attila ünneplésben?- Sehogy. A rendező, Bakai „Csücsök” Ferenc hosszan kapacitált. Aztán megint hosszan. Másodszorra-harmadszorra már voltak ötleteim. A legcsábítóbb vázlatom arról szólt, hogy Babits Mihály, a nők nagy barátja, és József Attila, a szerelem nagy barátja beszélgetnek a nőkről. Amikor az áprilisban megjelenő Babits-könyvemet ír­tam - már vagy öt éve - mindent összeol­vastam, ami kettejük nem kimondottan fel­hőtlen kapcsolatára vonatkozik. Ha elké­szül, nem maradtak volna ki az esztergomi vonatkozások. Nagyon izgalmas darab le­hetett volna, de aligha megfelelő a százéves költő ünnepi áhítatához. Lehet, egyszer nekiugrok, megírom. A második tervezet a szerelmi hármas vonzó témája: Illyés Gyu­la, József Attila és Kozmucza Flóra szerel­mi háromszöge, az utolsó beszélgetés a Nyugati pályaudvar restijében, ami végül is betett a túlérzékeny költőnek. De ez se volt elég, ünnepi szellemiségű. Se Illyés­ről, sem Flóra mamáról nem illik ma még rosszat mondani. Az idén megjelent köny­vek is szőrmentén kezelik az ügyet. Ez a későbbi korok feladata lesz. Persze mind­egy, kicsoda, Flóra és Illyés, vagy bárki más, József Attila kereste a bajt magának, ha nem szenvedett, nem vitázott, nem har­colt, rosszul érezte magát.- Ez tehát marad egy áttekintő variációnak.- Végül egy teljesen hagyományos felépít­mény a gyerekkortól, Öcsödtől, a betegségen át Balatonszárszóig. Minden évének óriási iro­dalma van. Csak össze kellett gereblyézni, fel­javítani néhány jellemző verssel. Ennyi. Nem egy nagy történet. Nem irodalmi mű abban az értelemben, ahogyan egy novella vagy re­gény készül. Toldás-foldás, szöszölés. József Attila kapcsán lehetetlenség újat mondani.- E héten, kedden, először jártál a kluhszínpad próbáján. Milyennek láttad a darabot?- Ügyesek a fiatalok. És azonnal kibukott néhány írástechnikai problémás rész. Ilyen­kor élőben válik láthatóvá, ha valami magá­ban rendben volna, de lelassítja vagy meg­akasztja az előadás egységét. De nem aggaszt. Rendben lesz. • Berger Norbert

Next

/
Thumbnails
Contents