Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-12-13 / 243. szám

4 www.istergranum.hu • HÍDLAP • 2005. december 13., kedd Párkányban is politikai hullámokat ver a fürdő ügye Folytatódik a kötélhúzás a képviselők és a polgármester között Majdnem ránk sózták a romlott húst Hetven tonna lejárt szavatosságú csirke- és pulykahúst találtak Csepelen Folytatás az 1. oldalról A tanácskozáson a város polgár- mestere nem vett részt, mert annak megnyitása után felállt és elhagyta a termet. Az önkormányzati törvény alapján az elfogadott határozat im­már végrehajtható, még abban az esetben is, ha a polgármester nem ír­ja azt alá. Ján Oravec viszont más vé­leményen van, és a kereskedelmi tör­vényre hivatkozik, ezért a mai, de­cember 13-i ülésen újra napirendre tűzte a Vadas ügyét. A fürdő idei be­ruházásaira 84 millió korona helyett, előre nem látható okok miatt, 89 mil­lióra van szükség, így az elvégzett munkálatok számláinak kifizetésére újabb, 5 milliós hitelt kéne felvenni. Oravec szerint a Vadas fürdő már nem közvetlenül városi vagyon, ha­nem egy kft „tulajdona”, amelyre a kereskedelmi törvénykönyv szabá­lyai vonatkoznak. így az önkor­mányzat részéről csak a polgármes­ter képviselheti a város érdekeit. Mivel az önkormányzat a város, il­letve a polgármester végrehajtó szerve, így annak kötelessége lenne minden olyan döntést teljesíteni, amit a testület meghoz. Ennek tuda­tában két törvénykönyv, az önkor­mányzati és a kereskedelmi áll egy­mással szemben. Érdekesség, hogy Gyetven Miklós, a Vadas igazgatója az MKP helyi szervezetének elnöke. A jövő évi pol­gármesteri választásokon pedig Szi­geti László MKP-s képviselő, okta­tásügyi államtitkár lesz Oravec ve- télytársa Párkányban. Hírek szerint Szigetinek komoly esélye van a poszt elnyerésére, így egyáltalán nem biz­tos, hogy az év végéig megoldódnak majd a Vadas körüli problémák. Mindenesetre a fürdő ügyében a képviselő-testület már döntött, rá­adásul megerősítette a meghozott határozatát, így az végrehajtható a polgármester aláírása nélkül is, mi­vel Ján Oravec egyszer már megvé­tózta a testületi döntését, s a törvé­nyek értelmében újra nem támad­hatja meg azt. • Szép Éva Nem képzelt beteg a zselízi kórház Súlyos anyagi és minőségi problémák miatt van zárva az intézmény Folytatás az 1. oldalról Ahogy azt a Hídlap már megírta, a bezáráshoz elsősorban az intézmény rendkívül rossz felszereltsége, és a megfelelő higiéniai feltételek hiánya vezetett. Ez azonban évek óta így volt, de az egészségügyi felügyeleti hivatal­tól csak október 17-én érkezett egy ul­timátumszerű felszólítás, miszerint október 31-ig tegyék rendbe az inten­zív részleget. A város - a követelés ir­realitása ellenére - erre azonnal pá­lyázatot írt ki, és három céggel is tár­gyalásba kezdtek. „Hosszú út vezetett a jelenlegi állapothoz, a korábbi veze­tés meglehetősen felelőtlenül járt el, az intézményben teljes káosz uralko­dott, az egyre kilátástalanabbá váló eladósodásról pedig sokáig nem érte­sítették a városi vezetést. A gazdálko­dásuk átláthatatlanná vált, amiért most senki nem akarja vállalni a fele­lősséget” - mondta kérdésünkre Nagy Géza, és azzal folytatta, hogy a kórház megvételére vannak érdeklő­dők - például az Unipharma, aki 1 ko­ronás jelképes összegért venné meg a kórházat -, velük ezen a héten folytat majd tárgyalásokat. Hogy pontosan még kikről van szó, az egyelőre nem publikus. A legutóbbi ez ügyben ösz- szehívott csütörtöki gyűlésen egyéb­ként csak annyi történt, hogy a koráb­ban lemondott, megbízott igazgató, Bíró Béla mégis úgy döntött: decem­ber 15-ig ellátja posztját. Bár a város vezetése a végsőkig küzd az intéz­mény újranyitásáért, erre úgy tűnik, egyre kevesebb az esély. Szerettünk volna kapcsolatba lépni a kórház iránt érdeklődő magyarországi céggel, ám ők nem adtak meghatalmazást a vá­rosnak, hogy információt adjanak ki róluk. „A magyar cég teljesen korrek­tül járt el, ésszerű módon egy műkö­dőképes kórházat szerettek volna megvásárolni, ezt nem tudtuk biztosí­tani, /így érthető, hogy elálltak a vétel­től” - mondta el lapunknak Csicsman Diána, a zselízi önkormányzat illeté­kese. A kórház megmentésére ő is egyre kevesebb esélyt lát, ígérete sze­rint jövő héten bővebb tájékoztatást adnak majd a fejleményekről. Az ön- kormányzat tulajdonában lévő kórház kapcsán mára valóságos krízishelyzet alakult a városban, félő, hogy a hatal­mas tartozás miatt januárban végre­hajtók veszik kezükbe az ügyet. • Szabó Hainal Folytatás az 1. oldalról Az, hogy ez mégsem történt meg, pusztán a szerencsének köszönhető, ugyanis az uniós csatlakozás óta belső piacként nem ellenőrizhetnek a hatá­ron az állategészségügyi szakembe­rek. Nedeczky Árpád, a Komárom- Esztergom Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igaz­gatója szerint egyrészt a túlzott libe­ralizáció is felelős a bizonytalan ter­mékek forgalomba kerüléséért, más­részt illegális telepről, engedély nél­küli forgalmazásról lévén szó ilyenkor esélyük sincs az ellenőrzésre. Régen már a határon kiderült, honnan és pontosan hová szállít a kamion, a nem létező, vagy gyanús célpontokat azon­nal kiszűrhették. Ugyanakkor az unió rendkívül szigorú feltételeket szab az állategészségügy, élelmiszer-ellenőr­zés területén, rendszeresen számon kérik az állomások munkáját is, akik viszont egyre nehezebben tudnak megfelelni a követelményeknek. Né­mi ellentmondás tehát, hogy jövő feb­ruárig „ésszerűsítés” címén országo­san 235 dolgozót bocsátanak el az ál­lategészségügy területéről, legutóbb ugyanis ezt jelentette be az agrármi­niszter. Az utasítás már a megyei in­tézethez is eljutott és végrehajtás alatt van, hiába tiltakoznak ellene egysége­sen az ellenzéken kívül az érintettek is. Mindenesetre a jelenlegi helyzet­ben, amikor az ellenőrzés fokozására lenne szükség, ez igencsak kockázatos lépésnek tűnik. A költségek ilyen for­mában történő lefaragása egyébként ugyanúgy érinti az ÁNTSZ-t, mint a földművelési tárca háttérintézménye­it. Az állategészségügyi állomások et­től függetlenül minden tőlük telhetőt megtesznek az élelmiszer-biztonsá­gért, bár minden egyes lakossági beje­lentésnek természetesen nem tudnak utánajárni. Sokan telefonálnak ugyan­is a központokba, akár olyan kérések­kel is: nézzenek utána, megfelelnek-e az előírásoknak a szomszédban zajló disznóvágás körülményei. • Sz.H. LAP(SZ)ÉL Nagy Balázs Bízzunk egy jobb tavaszban A hét végén véget ért a Borsodi Liga labdarúgó bajnokság őszi szezon­ja. Nehéz ilyenkor bármit is papírra vetni arról, hogy milyen színvona­lat is üt meg a mi kicsi bajnokságunk. Lehetne itt közhelyes frázisokat durrogtatni, hogy „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”, de mintha minden évben csak idáig jutnánk. Maradjunk annyiban, hogy az idén sem közelítettük meg a spanyol, a francia, az olasz, az angol, de még a katari bajnokság színvonalát sem. Pozitívumként meg lehetne említeni, hogy a fővárosi csapatok hegemóniája megtörni látszik - annak ellenére is, hogy az Újpest nevével kezdődik majd a bajnoki tabella tavasszal-, a vidéki focifellegvárak mintha ébredeznének. Fehérváron Csertői Aurél próbál meg minél többet kihozni a Vidiből, a cívisvárosban Supka Atti­la a harmadik helyre vezette a Lokit, míg a Diósgyőr bebetonozta ma­gát az ötödik pozícióba. Ott van az élmezőnyben a Tatabánya és a Győ­ri ETO is, a többiek pedig inkább a futottak még kategóriába tartoznak. Ilyen csapatnak számít a Ferencváros, mely talán története legpocsé­kabb őszét produkálta, vagy idesorolhatnánk a pár évvel ezelőtti, Man­chester Unitedet verő Zalaegerszeget, vagy a szebb időket is megélt Va­sast. Továbbmenve megemlíthető, hogy a Borsodi Liga csapatainak nagy része nem Brazíliából hoz ide kiöregedett spílereket, hanem in­kább a fiatalítás mellett teszi le voksát. Ez kifizetődőbb lehet, már ami a jövőt illeti. Nagyon össze kellene magát szednie az embernek, hogy a pozitív-negatív mérleget egy szintre hozza, mert negatív élményből több esztendőre valót kaptunk. Botrányok, bírói tévedések, hasztalan válogatott meccsek, kizárások, eltiltások, edzőváltások, tippmix- botrányok és lehetne még sorolni. A negatívumok sora végtelen, de a legszomorúbb dolognak az évek óta sötét felhőként felettünk lebegő ala­csony színvonal számít. Arra viszont lehet mondani - kicsit átdolgozva -, hogy kicsi, savanyú és kiábrándító. A játékosok elvannak, „megdol­goznak” a pénzükért, jól élnek, a válogatottban akkor lépnek pályára, ha kedvük tartja. Mondhatnánk: utánunk a vízözön, de - tetszik, vagy sem - lesz még egy tavaszi szezon is. És, hogy jobb lesz-e a magyar foci? Jóslatokba ne bocsátkozzunk, reménykedni meg lehet. Ügy is azt tesz- szük, minden egyes évben, ha elkezdődik a labdarúgó bajnokság. Csúcsszezon a karácsony a szeretetszolgálatoknál A lelki sérültek sokszor a legrosszabb megoldás mellett döntenek az ünnepek alatt Míg sokan karácsonyi lázban, örömmel készülődünk az ünnepekre, gyakran elfelejtjük, hogy vannak olyan embertársaink is, akik rettegve várják december 24-ét. Ők azok, akik egyedül töltik az ünnepeket: idősek, csonka családban élők, magányosak. Nem véletlen, hogy karácsonykor megnő az öngyilkosságok száma, sokakon ekkor lesz úrrá a kétség- beesés, ekkor hiányolják leginkább az odafigyelést és a szeretetet. Az egyházak, a különböző segély- szolgálatok és szervezetek már az ad­venti időszakban fokozottabb figyel­met fordítanak az egyedül élőkre. Kiss-Rigó László segédpüspök kérdé­sünkre elmondta: a karácsonyt közös­ségben lehet leginkább megünnepelni, így a katolikus egyház is figyel azokra, akik magányosan töltik az ünnepet. Betlehemesek keresik fel őket, a kö­zösség tagjai ajándékokkal kedvesked­nek, hogy érezzék: van, aki gondol rá­juk. A beteglátogatók is sokkal na­gyobb aktivitással dolgoznak ilyenkor. A püspök hangsúlyozta azt is, hogy az egyház igyekszik mindenkihez eljut­tatni az üzenetet: a karácsony nem el­sősorban az emberi érzelmek, hanem Isten szeretetének ünnepe. A Máltai Szeretetszolgálat szere- tetlakomát szervez Esztergomban az egyedül élőknek. A plébániáktól és hivataloktól kapott adatok alapján huszonöt magányosnak küldenek névre szóló meghívót, őket aztán 24- én estebéddel vendégelik meg, vala­mint műsorral és személyes ajándé­kokkal lepik meg. Azt gondolnánk, hogy az ünnepek táján izzanak a lelkisegély-szolgálatok telefonjai. Búza Domonkos, a Lelki El­sősegély Telefonszolgálatok munkatár­sa azonban cáfolta ezt: „ Inkább csök­ken a forgalom. Az ünnep sokak figyel­mét elveszi a saját problémáikról, az ünnepek után viszont sokkal több tele­fonunk van olyanoktól, akik csalódtak, akik vártak valamire, vagy valakire, de csalatkozniuk kellett. Karácsonykor fő­leg a magányosak telefonálnak, bár ez nem a legjobb kifejezés ezekre az em­berekre, hiszen nem választott ma­gányban élnek, hanem valamiképp sé­rültek. A mi dolgunk az, hogy segít­sünk egy biztonságos környezetben, vagyis a megértés és elfogadás légkör­ében szembenézni nekik a problémáik­kal, míg végül maguk jutnak el a meg­oldáshoz vezető úthoz.” Búza Domon­kos szerint az öngyilkosjelöltek tele­fonjai egyfajta segélykiáltásként is fel­foghatók, aki öngyilkos, az nem meg­halni akar, csak nem akar így élni. A lelkisegély-szolgálat munkatársai igye­keznek kibillenteni őt abból az idő­kényszerből, amit a problémái okoz­nak. Magyarországon jelenleg 34 ilyen szolgálat működik általában a nagyobb városokban, ezek a szervezetek össze­sen mintegy 800 önkéntest foglalkoz­tatnak. Az idei ünnepek alatt is 34 szakember várja a hívásokat ország­szerte, a legtöbbször ingyenesen hív­ható telefonszámok megtalálhatóak minden telefonkönyv első oldalain. Sokat tehetünk azonban mi is ma­gányos embertársainkért, akik csalá­di körben töltjük az ünnepeket. Nem is hinnénk, hogy egy egyedül élőnek milyen sokat számít egy-két kedves szó, egy jókívánság, vagy akár egy szelet a karácsonyi bejgliből. • Pálovics Klára

Next

/
Thumbnails
Contents