Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-12-10 / 242. szám

www.istergranum.hu 2005. december 10., szombat • HÍDLAP 5 Kövér: az MSZP és az SZDSZ végleg összeforrt Folytatás az 1. oldalról Mint ahogy a 13. havi családi pótlék eltörlése is a Gyurcsány-kormány mű­ve volt, sok minden más mellett. A csa­ládi pótlék alanyi jogosultságának el­vesztése sem a polgári kabinethez köthető, mert az a Bokros-csomag ál­dozata lett a Horn-kormány idején. És ez is mutatja: amikor a szocialis­ták vannak kormányon, valakitől va­lamit mindig elvesznek. Lehet, hogy valaki kap valamit, de csak akkor, ha azt mástól elveszik - tette hozzá. A parlamenti képviselők állampol­gárságára vonatkozó hallgatói kér­désre válaszul Kövér László azt mondta: a magyar törvények szerint parlamenti képviselőként nem kell senkinek nyilatkoznia arról, hogy milyen állampolgár. Mint elhang­zott, a politikus nem tartaná helyes­nek, ha bárkit is kizárnának a köz­ügyek gyakorlásából, csak mert más állampolgársággal rendelkezik. De azzal igenis tisztában kellene lenniük a választóknak, hogy amikor egy or­szággyűlési bizottsági elnök, vagy egy miniszter egy másik ország dele­gációjával tárgyal üzleti, netán nem­zetbiztonsági ügyben, akkor a Ma­gyarországot képviselő politikus pol­gára-e annak a másik országnak is, vagy sem. Az sem probléma, ha igen - szögezte le Kövér -, de mégiscsak úgy volna fér, ha az emberek ponto­san tudhatnák, a választáskor kire adják a voksukat. Miként ma már egy politikusról mindenkinek jogában áll megtudnia, hogy az illető volt-e köz­törvényes bűnöző vagy besúgó. A választmányi elnök szerint nap­jainkra az MSZP és az SZDSZ kü­lönállása végérvényesen befejező­dött, ma már nincs olyan ember a szocialisták között a parlamentben, akinek, ha valaha is eltérő lett volna a véleménye a szabad demokratákétól, ennek a különbségnek hangot merne adni. A választáskor 40 százaléknyian szavaztak az MSZP-re és 5 százalék­nyian az SZDSZ-re, ám „ma ez az 5 százalék, mint farok, az egész orszá­got, mint kutyát csóválja” - mondta. Kövér az esetleges jövőbeni kétpárti parlamentet ért politikai támadásokra célozva azt kérdezte a hallgatóságtól: mitől demokratikusabb a mostani helyzet, amikor egy 5 százalékot elért párt 95 százaléknyi szavazó akarata el­lenére meghatározhatja az országban, hogy mi legyen az oktatással, vagy hogy el kell-e adni az utolsó rézkilin­cset is, és szét kell-e verni a Magyar Honvédséget? Mitől jobb ez a demok­rácia, ha egy 5 százalékos kisebbség uralkodik a többségen? — sorolta a po­litikus, majd saját kérdéseire válaszolva megjegyezte: ez a demokrácia igazság­talanabb és tisztességtelenebb, mintha az MSZP-nek egyedül kellene vállal­nia a felelősséget azért, ami történt az elmúlt években. Ma ugyanis az ország, a társadalom és a családok tudatos, go­nosz, aljas, végiggondolt szétverése fo­lyik a liberalizmus eszméje nevében. Az SZDSZ pedig a legkártékonyabb alakulat a magyar történelemben, de legalábbis nagy eséllyel indulhatna ezért a címért a XX. századi történel­münk alapján. Ennél több kárt ilyen kis alakulat ennek az országnak még nem okozott, azért a magyar demokrá­cia minőségi ugrását jelenti majd, ha 2006 tavaszán az SZDSZ remélhető­leg nem éri el a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos szavazati arányt - zárta a helyiek kitörő tapsával meg­szított eszmefuttatását Kövér László. A munkahelyteremtésről szólva el­hangzott: erről komolyan beszélni egy olyan országban, ahol a kis- és közép vállalkozások tömege megy tönkre, illúzió. Minden országban, ahol normálisan működik a gazda­ság, a munkahelyek többségét a kis­és középvállalkozások adják, és nem a muldk, akik bármikor szedik a sá­torfájukat, ha egy másik országban vagy földrészen kedvezőbb befekte­tési lehetőséget találnak. Ma Nyu- gat-Európában, például Németor­szágban, Angliában, vagy Franciaor­szágon a közbeszerzéseknél, az álla­mi és önkormányzati beruházásokra elköltött pénzek jó, ha 20 százalékát nyerik el olyan cégek, amelyek nem­hogy nem az adott országba, hanem másik tartományba vagy városba va­lók. Magyarországon ez éppen for­dítva van: a megbízások 80 százalékát külföldiek viszik el, miközben alvál­lalkozóként magyarokkal dolgoztat­nak, de a 10 százalékos „zsírt” a ha­szon tetejéről ők fölözik le - munka nélkül. A politikus szerint a Fidesz mindenképpen szeretné visszaállíta­ni a munka becsületét, mert Magyar- országon már olyan képtelenség is előfordult a Horn-kormány idején, hogy a munkanélküli segély maga­sabb volt, mint a minimálbér. Kövér emlékeztetett arra, hogy Meggyessy Péter a ciklus elején még azt ígérte, hogy azokat a jó döntése­ket, amit az előző kormány hozott, nem bírálják felül, legfeljebb kitelje­sítik, igazságosabbá teszik. Ezzel szemben ma, ha a családtámogatási rendszer kerül szóba a parlament­ben, azt mondják a szocialisták, hogy törjön el a karjuk, ha megszavazzák. Azt is ígérték annak idején, hogy tí­zezrével építik majd a szociális bérla­kásokat, amint hatalomra kerülnek. Ezzel szemben jó, ha ezer lakásnál tartanak. A szocialisták által hirde­tett igazságosság ezért ma úgy néz ki, hogy mindenki az országban egyfor­mán nem kap semmit. • V. F. Járt-e elegendő tanulsággal december ötödiké? Az egy évvel ezelőtti népszava­zás keretében feltett kérdésnek egy sarkalatos pontja van: milyen összefüggés van az állampolgárság és a nemzet között? Magyar szem­pontból megítélve két összefüggés egészen nyilvánvaló. Az egyik a magyar politikai nem­zet egykori létéből ered, tehát a XIX. században kialakult, a korszellemmel összhangban álló magyar nemzetál­lami létből, amelynek keretében et­nikai származástól függetlenül, egy sok évszázados, több mint ezeréves államnak alkotó részeként élhette meg az ember a napi, történelmet formáló életét. Ennek nyomai csak­nem egy évszázados távlatból is éle­sen követhetők. A trianoni döntéssel elszakított és szétszórt magyarok szá­mára, illetve a magyarságnak össz- nemzeti keretek között gondolkodó részében ennek az állami létnek és politikai egységnek a megszűnése máig fájdalmas élmény. Az új álla­mok esetében a magyar állami múlt államalkotási gyökereik hiányában érhető nyomon. Az ezekhez az új ál­lamokhoz kötődő személyeknél ese­tenként a monarchiához kapcsolódó nosztalgiában vagy a múlt tudatos, esetleg dacos elutasításában, sőt maghamisításában és letagadásában jelenik meg. A másik összefüggés a magyar kul­turális összetartozásból és a nemzeti történelem közösségalakító élményé­ből ered. A Kárpát-medencei ma­gyarság legmeghatározóbb történel­mi és politikai múlt-élménye a több mint ezeréves magyar államisághoz kapcsolódik, beleértve az állampol­gári köteléket is, amelynek magvát a Szent István országához és a magyar államiság legősibb jelképéhez, a Szent Koronához való tartozás tuda­ta jelenti. Jelen-élményének egyik legfontosabb meghatározója pedig a múlt-élmény folytatásának, folytat­hatóságának a hiánya és az ebből fa­kadó hiányérzet. Ez teszi kiszolgálta­tottá a nemzet egy részét, de egyúttal fokozza benne az - akár jelképes esz­közökkel való - folytatásra váró tü­relmetlenséget. A jelenkori nemze­ten belüli konfliktus pedig abból kö­vetkezik, hogy a nemzet másik részé­ből a kommunizmus kiirtotta ezeket az értékeket és érzelmeket. A történelmi magyar állam kereté­ben az etnikailag meghatározható magyar nemzet, azaz a XXI. század­ban is meglévő és működő entitás társadalmi keretek között ma is azo­kat a nyelvhasználati, közéleti, kultu­rális, azaz közművelődési és oktatási eszméket, valamint közigazgatási eszközöket keresi, amelyek a nemzeti léte szempontjából oly fontos és meghatározó állam megszűnése előtt léteztek. Ezek az eszmék azonban semmiben sem ütköznek a XXI. szá­zad korszellemével, eszmeileg azono­sak vele, mert összhangban vannak az éppen időszerű és megteremthető lehetőségekkel. „Csupán” annyi az eltérés, hogy igényei elvárások kielé­gítésére a nemzet elszakított és szét­szóródott, mintegy négy-ötmilliós része nem rendelkezik a nemzetál­lam egyetlen hatalmi eszközével sem. A magyar állampolgárság folyto­nosságának helyreállítása ezért nem csupán elméleti kérdés, hanem társa­dalmi és társadalomlélektani kérdés is, amelynek gyakorlati jelentősége is van. Ez két - közigazgatásilag is meg­jeleníthető - ágból tevődik össze. Az egyik a jogfolytonosság helyreállítá­sa, amely nem helyettesíthető sem a honosítási sem a visszahonosítási el­járással. Leginkább az állampolgári státus nyilatkozat útján való helyreál­lításával valósítható meg. A másik ága pedig azzal a kérdéskörrel kapcsola­tos, hogy a magyar állampolgárság visszaszerzésével hogyan lehet vissza­kapcsolódni a nemzet természetes vérkeringésébe. Ez főleg azt a lelki görcsöt lenne hivatva feloldani, amely abból a szükségletből követke­zik, hogy ott, ahol a trianoni döntés miatt idegenként élnek ősi szülőföld­jükön a magyarok, egy olyan kötelék­be tartozhassanak, amely bennük az otthonosság érzetét kelti. E kérdésgubanc kibogozhatóságá­nak esélye azonban továbbra sem lát­szik, mert nincs meg a cselekvéshez szükséges (politikai) erő, és „az oly szent akarat” is csak gyéren. Csak ak­kor lehet előbbre jutni ebben az ügy­ben, ha a megoldás ellenzői ebbe már nem tudnak döntően beleszólni. Vagy, ha felfogásuk gyökeresen meg­változik. Ha ugyanis az autonómiára való jogot az emberi jogok legna­gyobb szaktekintélyének, néhai Felix Ermacora professzornak az állás­pontja szerint alapvető jognak tart­juk, akkor nem lehet másként tekin­teni arra sem, hogy egy nemzet tag­jai - ha igénylik - egy állam polgárai lehessenek, még ha lakóhelyük sze­rint különböző államokban élnek is. A szemléletváltozás lehetőségére ad némi reményt az Európai Unió­nak éppen most elfogadandó alkot­mánya, amely a „nemzetállamok” jo­ga mellé rendeli a polgárok jogát. De mi legyen azokkal, akik magya­rul beszélnek, de „nem értenek nem­zetül”, mert számukra mindenki ide­gen, aki nem adófizetői sorstárs, hiá­ba tudja jobban az Anyám tyúkját és hiába fakad könnyre himnuszunk hallatán. Ha van igazi és stratégiailag hasz­nosítható tanulsága december ötödi­kének, ez dióhéjban úgy foglalható össze, hogy a magyarság biológiai összességének mintegy a fele elbitan- golt. De ezért ne csak őket kárhoztas­suk, hanem a félrecsaholó kutyákat is, mert eltévelyítették őket. A meg- tévesztetteket vissza kell térítenünk. (Részlet a „Ne félj, csak higgy!” könyvben közölt értekezésből) • Duray Miklós Hogy viseli az ünnepi stresszt? Tolongás a bevásárlóközpontokban, a „ki­nek nem vettem mégajándékot”-érzés, a sütés-főzés, fabeszerzés-állítás-díszítés ha­táridős szorongása, az árak, a dugók, a jaj mind komoly stresszforrásként jelentkeznek életünkben. Ezek, ha nem figyelünk oda magunkra, komoly lelki-testi problémák­hoz, családi veszekedéshez vezethetnek. Schier Péter (vállalkozó) A boltban, ahol dolgo­zom, a barátnőm segít be, ha sokan jönnek vá­sárolni. Ha a vevő sze­repében vagyok, igyek­szem elkerülni a feszült helyzeteket. Előre vé­giggondolom, hogy kinek mit szá­nok, nem hagyom az utolsó pillanat­ra. Nálunk is előfordult már feszült­ség a családban, mert sietnünk kel­lett a karácsonyfa díszítésével. Holl Dóra (tanuló) Türelmetlen vagyok a bolti tömeg miatt, de sajnos muszáj kibírni. Éppen ezért nem fel­tétlenül a karácsony előtti utolsó héten vá­sárolok ajándékot. Nem jellemző a családomban a konfliktus sem, jól megszervezzük a tevékenységeket, a gyerekek díszítik a fát, a szülők készítik a vacsorát. Jalsovszky Krisztina (tanító) Nem a stresszt élem meg ilyenkor, hanem azt, hogy az ünnep el­vesztette a varázsát. A faválasztás, az otthon­díszítés, az ajándéko­zás kényszere olyan megfelelni vágyás, amit szívesen megteszek, mégis kiégtek a moti­vációk belőlem. Az utolsó egy-két héten szoktam vásárolni, fő is a fe­jem, mert néha már nem tudom, kinek mit vegyek. Körinek Boglárka (fó'iskolai hallgató) Korán kitalálom, hogy K JK> kinek mit szánok, és jjf ^ jgjí szépen sorban megve­■ / szem> fokozatosan vá­- sárolok ajándékot, , j nem hagyom az utolsó —2j pillanatra. Engem az zavar, hogy az emberek feszülten állnak hozzá a karácsonyhoz, stresszesnek vélik az egészet, ho­lott az egyik legszebb ünnepünk. Nem kellene akkora cirkuszt csi­nálni ebből, sokan csak e mögé rej­tik a valódi problémáikat. Rendőrtoborzás a megyében Februárig lehet jelentkezni a me­gyei rendőr-főkapitányságon rend­őrképzésre. A két évig tartó, nappali képzésre az érettségivel rendelkező diákok jelentkezhetnek, ahol zászlósi és tiszthelyettesi rangú rendőröket képeznek majd. A vér is lehet ajándék A Vaszary Kolos Kórház vér­transzfúziós osztályán december 12-től 23-ig A vér ajándék címmel tartanak kampányt. A téli időszak­ban megnövekvő balesetek száma miatt hirdették meg az akciót, hogy az ünnepek idején ne alakulhasson ki vérhiány az intézményekben.

Next

/
Thumbnails
Contents