Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-10 / 242. szám
HÍDLAP • 2005. december 10., szombat hídlapmagazin Harminc halott és 15 elrabolt külföldi Bagdadban A közelgő parlamenti választások miatt egyre fokozódik a merényletek intenzitása Irakban. Jelenleg 15 külföldit, briteket, amerikaiakat és egy német régésznőt tartanak fogva. Csütörtök délelőtt egy öngyilkos merénylő egy autóbuszra szállva robbantotta fel magát. Az eredmény harminc halott és sérültek tucatjai. A bagdadi rendőrség elmondása szerint a merénylő az utolsó pillanatban ugrott fel a már mozgó járműre, leült egy ülésre a jármű közepe táján, majd felrobbantotta a kabátja alatt viselt öngyilkos mellényt. A busz azonnal lángra lobbant és a tűz átterjedt a pályaudvar közeli kis üzleteire. A lángok és a repeszek rengeteg embert se- besítettek meg a buszállomáson. Wiszam Hakim rendőrtiszt elmondása szerint az utasok síiták voltak és éppen egy vallási ünnepre készültek Nasszirijába, amely Irak déli részén fekszik. A sebesülteket a közeli kanadai kórházba szállították. A pályaudvaron már augusztusban is volt egy merénylet. Akkor egy időben három autóbomba robbant és 43 ember életét követelte. A síita többség és az országot Szaddam Husszein alatt kormányzó szuníta kisebbség között már-már polgárháborúvá élesedett a helyzet. A szuníta ellenállók ugyanúgy támadják a síitákat, mint az amerikai és brit csapatokat, valamint a velük kooperáló irakiakat. Ezért is számít ellenségnek minden iraki, aki jelentkezik rendőrnek vagy katonának. A héten 27 rendőriskolást gyilkolt meg 2 nő, akik öngyilkos merényletet hajtottak végre az egyik rendőr-akadémián. Mint kiderült, a két nő takarítóként dolgozott az intézményben, így simán beengedték őket. Mindketten tantermeket választottak célpontul. Kétséges a helyzete a külföldi túszoknak is, akik nagy része brit állampolgár és egy keresztény jóléti szervezet munkatársai egy élelmezési program keretén belül. A túszszedők, akik a Jordán terrorista, Abu Muszab al Zarkawi csoportjához tartoznak követelik a külföldi csapatok kivonulását e hét végéig különben ki fogják végezni foglyaikat. Kétséges egy német régésznő sorsa is. A 43 éves nőt november 25-én hurcolták el ismeretlen fegyveresek. Éppen egy ásatáshoz tartott, amikor megállították terepjáróját, és sofőrjével együtt elrabolták Irak északi részén. Susanne Osthoff már hosszú éveket töltött az országban, mivel férje iraki származású volt. Nagy szerepet játszott a műkincsek védelmében és a gyermekélelmezési programban a háború alatt. Állítólag Zarkawi már többször megfenyegette, hogy hagyja el Irakot, különben megölik. Egy alkalommal már túszul akarták ejteni, és csak az amerikai hadsereg egyik egységének köszönhette, hogy megúszta a támadást. A német követség figyelmeztetése ellenére újból visszatért Irakba és néhány nap után elrabolták. Susanne Osthoffról az al Dzsezíra tv-társaság mutatott be egy videófelvételt, amelyen ő és sofőrje három fegyveres társaságában látható. Am, a német kormány minden igyekezete ellenére nem tudta felvenni a kapcsolatot az emberrablókkal, akik követelik, hogy a német rendőrség és hadsereg hagyjon fel az iraki fegyveres erők kiképzésével az Egyesült Arab Emirátusok területén. A brit kormány is félti állampolgárai életét, ezért szokatlan módszert választottak, hogy kapcsolatot vegyenek fel a terroristákkal. A Full Sutton magas biztonságú börtön egyik legjobban őrzött rabja, Abu Katada. A radikális nézetű vallási vezető Oszama bin Laden egyik híve és szócsöve volt. Most a kormány kérésére felolvasott egy kommünikét, amelyet az al Dzsezíra és az al Arabíja tv-állomások sugároznak. A címzett az „Igazság Kardjai” névre hallgató csoport Bagdadban, akik a brit túszokat fenyegetik kivégzésükkel. „Arra kérem testvéreimet, hogy a vallásunk egyik alapját képző kegyel- messég nevében engedjék el túszaikat” - mondta Katab arab nyelven. Ezzel egyidőben Jack Straw, brit külügyminiszter is tv-n keresztül kérte a terroristákat, hogy vegyék fel a kapcsolatot Londonnal. Csütörtökön este Gerhard Schröder, Németország ex- kancellárja is beszélt a túszszedőkhöz és ő is emberségükre apellálva kérte a külföldiek szabadon bocsátását. Recep Tayyip Erdogán török államfő élesen támadta az USA Irak-politikáját. Szerinte az iraki háború óta csak nő a terrorfenyegetettség és a Tigris és Eufrátesz országa egy valóságos terrorista kiképző főhadiszállássá változott. Amerikának be kellene látnia, hogy a pénzt, amit a háborúzásra fordítanak, inkább a szegénység és az alacsony iskolázottság felszámolására kellene fordítani, hiszen ezek a terrorizmus kiváltó okai, - így Erdogan. A terrortól való félelem viszont egyre nő az USA-ban. Most történt meg először, hogy egy légi-marsall agyonlőtt egy utast. A 44 éves amerikai állampolgár Rigoberto Alpizár felszállt az American Airlines gépére Miami repterén, majd hangosan kiabálta, hogy bomba van nála. A gépen tartózkodó légi-marsall felszólította a férfit, hogy tegye tarkóra kezeit, és ne mozduljon. Erre az a kézi poggyászához kapott. A marsall erre több célzott lövéssel megölte. Sem a csomagban, sem a gépen nem találtak robbanó szerkezetet, ám mint kiderült a férfi nem volt beszámítható és már egy ideje kezelés alatt is állt pszichés problémákkal. A férfi özvegye szerint elképzelhető, hogy nem vette be aznapi gyógyszereit és ez okozhatta a rohamot. • Stefan Kruger A filmkészítés ifjú titánja Fülöp Péter, az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola végzős hallgatója. A filmes specializációt választó főiskolás nagy célokat tűzött ki maga elé, az államvizsga után az ELTEfilmelmélet-filmtörténet szakán szeretné folytatni tanulmányait, filmrendező akar lenni. Fülöp Péter esete nem számít kuriózumnak, nem ő lenne az egyetlen, aki az esztergomi főiskoláról kikerülve filmrendezőnek készül. Elég, ha Török Ferenc nevét említjük, aki a Moszkva térrel és Szezonnal már letett valamit a magyar filmgyártás asztalára, elismert direktornak számít. A főiskola negyedéves hallgatója a cél érdekében mindent megtesz, jó barátságot ápol filmes szakemberekkel, több kisfilmet is forgatott már, sőt Tizennyolc után címmel elkészítette első komoly alkotását is. A nyolcperces filmet már többen is látták, és nem győzik hangsúlyozni: jó úton halad Fülöp Péter afelé, hogy álmai megvalósuljanak.- Mikor tudatosult benned, hogy filmeket akarsz készíteni?- Ez még gimnáziumban kezdődött, ahol történeteket találtam ki magamnak. Ezekben a sztorikban eleinte szerepelni akartam, majd rájöttem: ahhoz, hogy ezek a történetek olyanok legyenek, amilyennek én elképzeltem, az lenne jó, ha én lennék a rendező. A következő, amire emlékszem, hogy filmrendező akarok lenni, filmeket szeretnék csinálni.- Milyen témákat kedvelsz?- Sokféle ötletem van. Két részre lehetne ezeket bontani. Egyrészt vannak azok, amiket meg tudok valósítani, mint a rövidfilmek, másrészt vannak a nagy ötletek, amiket majd egyszer, ha oda jutok, hogy már komoly filmrendező vagyok, akkor szeretném megcsinálni.- Milyen módon tudod az ötleteidet megvalósítani?- Van már hat-hét kisfilm, amiket otthon, Tatán videokamerával készítettem barátokkal, rokonokkal. Ezek klasszikus amatőr filmek, de próbáltunk belevinni azért különféle történetet, játékot. Most volt egy pályázati lehetőségem, ahová forgatókönyvet lehetett beküldeni, és ha ez tetszett a zsűrinek, akkor olyan technikai feltételeket biztosítottak, amikkel meg lehetett ezt a filmet valósítani. Én egy nyolcperces kisfilm- mel pályáztam, aminek a címe 18 után.- Miről szól a film?- Három testvérről szól, a történet három szálon fut, de egy időben játszódik. A három testvér útját kísérjük végig, először a legidősebb, majd annak húga, és végül a legkisebb lánytestvér kap szerepet. Ez három külön történet, csak megpróbáltam egy közös mondanivalót belesűríteni.- Ezzel a filmmel milyen céljaid vannak még?- A filmet már egy szemlére elküldtem, ahol formációs vetítés keretében került bemutatásra. Nemsokára pedig lesz a Magyar Filmszemle, és oda is jelentkeztem ezzel a filmmel, de csak január elején derül ki, hogy bejut-e a versenyprogramba. Örülnék neki, ha pozitív visszajelzést kapnék.- Több szakember, illetve tollforgató érdeklődését is felkeltette az alkotásod.- Igen, ez így van. Az esztergomi filmes tanáraim véleményét is kikértem róla, levetítettük nekik is, sőt már a csoporttársaim is láthatták.- Mi szerepel további terveid között?- A suliban tanult filmtörténetet, illetve filmelméletet nagyon megszerettem, és szeretném jobban megismerni, így valószínűleg jelentkezem az ELTE filmelmélet-filmtörténet szakára. Emellett Budapesten dolgozom egy kisebb filmgyártó stábbal, akik reklámfilmeket, videóldipeket készítenek, itt vagyok felvételvezető. Ezt szeretném folytami, hiszen ez egy nagyon jó tanulási lehetőség. Ezenkívül próbálok minél több kisfilmet készíteni.- Hogy készülsz fel egy kisfilmre?- Egyszerűen kitalálok egy témát, amit meg lehetne filmesíteni. Most, hogy van néhány filmes ismerősöm, akiknek kikérem a véleményét, megbeszéljük, együtt kitaláljuk, hogy hogyan lehetne megcsinálni. Most olyan kisfilmeket szeretnék készíteni, amik meg tudják mutatni mind formailag, mind történetileg, hogy a jövőben milyen nagyfilmben gondolkozhatok. Olyanokat, amik belepasszolnak majd abba a vonalba, amit egyszer követni szeretnék.- Vannak példaképeid, olyan rendezők, akik munkájából merítesz?- John Woo munkáit szeretem, Robert Rodrigeznek pedig a vágásai tetszenek. Mindenkinél van olyan, ami meg tud fogni és van több vonal, amit megpróbálok követni, de konkrétan egy valakit nem tudnék kiemelni. • Berta BeAta Ezer egy éjszaka meséi a CIA-ról Titkos kelet-európai börtönök, CIA repülők az égen, elhurcolt ártatlan emberek, kínzások... Ezek a címszavak népesítik be a világsajtót, és ez volt a legnagyobb problematika Condoleeza Rice külügyminiszter asszony Berlini látogatása alatt is. Ezt tetőzi még a tény, hogy egy libanoni származású német állampolgár a héten beperelte a CIA volt igazgatóját George Tenet urat, mivel a „Cég” őt állítólag hónapokig fogva tartotta egy afganisztáni börtönben. Khaled el Maszri saját állítása szerint 2003. december 31-én Macedóniában járt, hogy ottani barátaival ünnepelje a szilvesztert. Állítólag macedón rendőrök egy távolsági buszon vették őt őrizetbe, majd egy szkopjei szálloda szobájában tartották fogva egy napig. Ekkor CIA- ügynökök vették őt át a rendőröktől, akik feltették el Maszrit egy katonai repülőgépre, amely Afganisztánba vitte. Az arab férfi elmondása szerint valahol Kabul környékén lehetett. Állítólag már a repülőben megverték, és nyugtató injekciókkal pumpálták tele. A cellában egy angolul beszélő férfi közölte vele, hogy egy olyan országban van, ahol nincsenek törvények és nem kell elszámolni a foglyokkal. A történet szerint el Maszrit 5 hónapig kínozták és vetették alá kemény kihallgatásoknak fogvatartói. Majd 2004 májusában újból feltuszkolták egy repülőgépre Albániába szállították és ott autóval egy város közelében kirakták az országút mellé. A sajtó, a tv-társaságok és az emberjogi szervezetek természetesen felkapták a témát és pont passzolt az elmúlt hetek híradási sémájába. Érdekes kérdések merülnek fel az esettel kapcsolatban: a macedón rendőrök látták el Maszri útlevelét, és tudták, hogy egy német állampolgár ellen járnak el. Vajon miért nem értesítették a német hatóságokat, a konzulátust vagy az Interpol helyi irodáját, ha egy körözött terroristáról volt szó? És miért nem egy rendőrőrsön tartották fogva a szálloda helyett? A történet itt kezd sántítani. El Maszri sztorija szerint két jogállam (Macedónia és az USA) hatványozottan törvénysértést követ el, hogy őt őrizetbe vegyék. A kínzásokról semmilyen látlelet nincs, valamint szabadon engedésének körülményei is eléggé meseszerűek. A „rettegett szervezet” akár el is tüntethette volna őt, ha valóban ártatlan és csak tévedésből tartották fogva. Minek vitték őt Albániába? A terrorizmus elleni harcban történnek tévedések, visszaélések, mint az iraki fogolykínzások, de ekkora „buta tévedést” nem valószínű, hogy Washington elkövetne. Hasonló a helyzet az állítólagos titkos börtönökkel Romániában és Lengyelországban. Ha valóban „csak” 11 terrorgyanús személyről van szó, akkor minek két börtön vagy fogolytábor, - a német sajtó utóbbit említette Romániával kapcsolatban. Ilyen alacsony számú őrizetest el lehetett volna helyezni a kubai Quantanamón, vagy Bagramban Afganisztánban. Értelmetlen lenne ekkora politikai vihart és egy esetleges kormányválságot okozni, főleg, hogy Románia 2007-ben szeretne csatlakozni az Európai Unióhoz. Híradások szerint a titkos objektumokat elmúlt hét vasárnapján számolták fel, majd a 11 foglyot repülővel átszállították egy meg nem nevezett észak-afrikai országba. Van elég katonai bázis Európában vagy az USA-ban, tehát értelmetlen lenne ilyen akciókkal még több figyelemfelkeltést okozni. Főleg, hogy ilyen akciók csak felhergelnék az iszlám országokat. „Titkosszolgálat” a név takarja a lényeget: titkos. Ezért tartom furcsának, hogy emberjogi szervezetek számszerűen 800 le, illetve felszállást regisztráltak Európában a CIA repülőgépei részéről. Igencsak kétségbe vonható, hogy a világ legnagyobb titkosszolgálatának repülői bármely civil szervezet számára ismertek lehetnek. Nyilván vannak akciók, amelyek már súrolják a jogállamiság és a legalitás határait, de médiák kezdik nagyon elbulvárosítani a világpolitikát, a háborút és az emberi jogokat. Egy felreppenő, meg nem erősített hírből sok újságíró és riporter igyekszik tőkét kovácsolni, sajnos sikerrel. Ez pedig csak még több problémát generál és elvonja a figyelmet más fontosabb, mindenkit érintő problémáról. Németországban a héten két bírósági tárgyalás zajlik terroristák ellen, akik bizonyítottan öngyilkos merényleteket akartak végrehajtani az országban és terroristák toborzásával is foglalkoztak. A veszély valós és közeli volt. Mégis, szinte az összes médium elsiklott felette a titokzatos repülők és börtönök miatt. • Georg Spöttle
