Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-10-01 / 193. szám
2005- október i., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 37. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Isten éltesse a Szeptember végén ünnepelte megépítésének száztizedik évfordulóját a Ferenc József és Erzsébet királyné Budán született lányáról elnevezett Mária Valéria híd. A történelem során többször megrongálódott, majd újjáépült Legutóbb 2001-ben, ötvenhét éves tetszhalál után éledt újra a szlovák és magyar nép közötti kapcsolat jelképe, amely nemcsak Esztergomot és Párkányt köti össze, hanem rajtuk keresztül Európa nemzeteit is. A Mária Valéria híd története A régészeti leletek szerint már Krisztus után százhetvenből vannak írásos emlékei az Esztergom és Párkány közötti dunai átkelésnek, így például Marcus Aurelius római császár uralkodása idején a hódító légiók is itt mentek át. Miután Esztergom 1075- ben királyi székhellyé vált, I. Géza, a garamszentbenedeki apátnak tíz hajóst adományozott a két part között közlekedő rév működtetésére. Később, a török hódoltság alatt, Szinán budai pasa megbízásából stabil hajóhidat építettek, amely csaknem 100 évvel később a menekülő törökök súlya alatt elszakadt. Esztergom felszabadítását követően a Dunán rév működött, 1683-tól közel 80 évig csupán dereglyék, csónakok közlekedtek a két település között. A 18. század közepén egy új szerkezetet, repülőhidat állították a forgalom szolgálatába, amely valójában egy teherszállító komp volt, amellyel 6-8 perc alatt lehetett átmenni a túlsó partra. A nagyobb vámbevételek reményében újra hajóhidat építettek, amely 1848-ban megsérült, majd leégett, végül pedig újjáépítették. Baross Gábor közmunka és közlekedésügyi minisztersége alatt tervbe vették egy állandó vashíd megépítését, amelyet Vaszary Kolos hercegprímás közreműködésével felvettek az 1893-i országgyűlés évi költségvetésébe. Ezt követően a munkálatok elvégzésére verseny- tárgyalásokat tűztek ki, majd 1894. február 23-án elkezdött az 1,5 milliós költségvetésű beruházás. A vasmonstrumot először Szent István királyról szerették volna elnevezni, de végül győzött az alatvalói tisztelet: Ferenc József és Erzsébet királyné Budán született lányáról Mária Valéria hídnak keresztelték. Az átadási ünnepségen, melyre 1895. szeptember 28-án került sor, kórházunk névadója, Vaszary Kolos prímás áldását adta a hídra, de ahogy a későbbiekben kiderült. A vasmonstrum ugyan szerencsésen átvészelte az első világháborút, de a Tanácsköztársaság zavaros időszakában felrobbantották. Helyi források szerint párkányi fiatalok 1919 nyarán, az emlékezetes Vyx- jegyzék ellenére, városukat magyar kézen szerették volna megtartani. A túlerőben lévő csehszlovák csapatok megtámadták őket, és sokukat lemészárolták. Erre a vörös katonák nagy erőket vontak össze Esztergom térségében, a Dunán monitorokat vonultattak fel, és lőni kezdték a csehszlovák csapatokat, akik válaszul „úgymond Párkány védelmében” felrobbantották a híd szélső mezőjének Esztergom felé néző végét. Az újjáépült híd a II. világháború alatt repülőtámadások célpontjává vált, ennek ellenére nem érte súlyosabb sérülés egészen 1944. december 26-áig, amikor is a visszavonuló német hadsereg a három középső ívét a levegőbe röpítette. Az 57 éves tetszhalál A híd újjáépítése a háború befejezésétől kezdődően napirenden volt, ám Magyarország és Szlovákia szégyenére 57 évet kellett várni ahhoz, hogy a tervekből valóság legyen. A két parton élő emberek számára pedig nem maradt más egy-egy túlparti látogatás során, mint a komphajó menetrendjétől való függés. A híd felújítása elsősorban a csehszlovák fél ódzkodása miatt évtizedekig tárgytalanná vált, még a hajózást akadályozó roncsok eltávolítása is elhúzódott. Már az 1980-as évek második felétől tárgyalásokat folytattak az újjáépítés ügyében: Esztergomban és Párkányban Hídbi- zottságot hoztak létre, majd évtizedes munka után elnyerték az uniós Phare program támogatását is, azonban az önálló Szlovákia a Meciar-kormányok idején még a brüsszeli segítség lehetőségére sem reagált. Ennek dacára az előkészületek már javában folytak, felmérték a csonkok műszaki állapotát, és a híd felújítására négy javaslatot is kidolgoztak. Az Európai Unió 1995-ben jelezte, ha a hídépítési munkálatokat legkésőbb 1998 június végéig elkezdik, akkor 5 millió ECU térítésmentes támogatást folyósít. Am a Brüsszelből érkezett segítség és a magyar fél rugalmassága ellenére a felújítás csak a Dzurinda-kormány színrelépésével válhatott realitássá. A szlovák és a magyar közlekedési miniszter 1998. november 30-i közös nyilatkozata volt az az indítógomb, melyre végül elindulhatott a várva-várt hídépítés. Elment az utolsó komp 2001 október 11-én ünnepre ébredt Esztergom és Párkány városa, hiszen ezen a napon adta át Orbán Viktor magyar- és M'kulás Dzurinda szlovák kormányfő a Mária Valéria hidat. A szomszédos városok lakóinak 57 évig kellett úgy élniük, hogy a Duna túloldalán lévő város bizonyos szempontból igenis messze volt. A hídavatás reggelén kifutott az utolsó komp, magával véve a keserűséget, a megosztottságot, a reményteleséget. Helyette már négy éve, reményeink szerint örökre áll a Mária Valéria híd, amely Esztergom és Párkány népét, s rajtuk keresztül Európa nemzeteit köti össze. • Szép Éva Tízéves a Kincső Nemrégiben „Három éjjel, három nap...” vigadtak mindazok, akik a Kincső' Ifjúsági Néptáncegyüttes fennállásának tízéves jubileumát ülték meg a zselízi sportcsarnokban. A háromnapos rendezvény keretében zsúfolásig megtelt a terem, a zselízi Kincsővel erdélyi, magyarországi, horvátországi, és kárpátaljai vendégeik, valamint az Ifjú Szívek Néptáncegyüttes is együtt mulatott. A Kincső idén ünnepli megalakulásának tizedik évfordulóját. A jubileum tiszteletére háromnapos programot állítottak össze, amelyet a résztvevők körében nagy siker koronázott. Ennek keretében bemutatkoztak a néptánccsoport különböző korosztályai. Jelenleg ugyanis a Kincső 35 tagot, az Aprókincső pedig 25 tagot számlál. Azért, hogy az Aprókincsőnek is legyen utánpótlása, már a 2-3 éves korosztályú gyerekeket is bekapcsolják programjukba. Az érdeklődés pedig itt is nagy, Juhász Eszter ösz- szesen 22 aprósággal foglalkozik. A próbák alatt a tánchoz a szülők is kedvet kaptak, így alakult meg a Kincsős Szülők Csapata. Ok épp a jubileumi műsor alkalmával mutatkoztak be. „A tízéves Gálaműsoron 14 koreográfiát mutattunk be, amit óriási teljesítménynek tartunk. A koreográfiákat azonban nem a hagyományos módon mutattuk be, hanem egy keretmesébe foglaltuk őket. Ennek összeállításában nagy segítségünkre volt M. Tóth Anikó meseíró, az ipolysági gimnázium tanára. A mesét a nívó-díjas Szelecki Mónika és Kajtor Róbert mesemondók, a kéméndi alapiskola tanulói mesélték el” - mondta Juhász Sándor, a Kincső vezetője, aki feleségével, Eszterrel közösen irányítja a csapatot. „A kezdetekkor nagyon nehéz volt a helyzet. Az induláshoz létre kellett hoznunk a Tiszta Forrás Alapítványt, hiszen egyetlen szervezet sem akart minket felvállalni. A csapat akkor főleg alapiskolásokból állt, és mivel az érdeklődésük akkoriban változó volt, eg}' évbe tellett, míg egy koreográfiát összehoztunk. A néptáncegyüttes neve még 1996- ban, egy összpontosításon született meg. A Kincső tulajdonképpen női név, de azt is hallottuk, hogy bolygót is neveztek el így” - válaszolta kérdésünkre Juhász Sándor. Zselízen korábban is működtek tiszavirág életű néptánccsoportok, itt került kapcsolatba a hobbijával Juhász Sándor. Sándor és Eszter később részt vettek különféle néptánc-tanfolyamokon is, nemrégiben pedig felvételt nyertek a Táncművészeti Főiskola kihelyezett tagozatára Pozsonyba. így már profi szinten is művelhetik kedvtelésüket. A Juhász házaspár azonban nemcsak a táncosok, hanem a zenészek képzésére is nagy hangsúlyt fektet. A Gereben zenekar tagjait Óbudán taníttatják, Szlovákiában ugyanis magyar népzeneoktatás nincs. Az utazási költségeket a Tiszta Forrás Alap fedezi, a taníttatás költségeit pedig az óbudai népzeneiskola alapítványa vállalta magára. A csoport csak pályázatok útján jut anyagi támogatáshoz, évente kapnak támogatást, főleg a Szlovák Kulturális Minisztériumtól, és az Illyés Közalapítványtól. A legtöbb anyagi segítséget azonban a határon túlról, Magyarországról kapják. Zselíz polgármestere, Nagy Géza lapunknak elmondta: büszke a településen működő csoportra, akik Zselíz hírnevét a határon kívül is öregbítik. A támogatási rendszer és a város gazdasági helyzete azonban kevés lehetőséget biztosít a csoport számára. A költségvetésből azonban tavaly is sikerült elkülöníteni mintegy 30 ezer koronát a csoport számára. Ezenkívül a városnak köszönhetően, a Kincső bérmentve használhatja a próbák, és a rendezvényeik alatt a helyi művelődési otthont. Jövőre azonban a néptánccsoportnak itt is csak pályázat útján tudják biztosítani az anyagi támogatást. A néptánccsoport koreográfiáival már bejárta a világot, fellépett például Törökországban, Olaszországban, Lengyelországban, Erdélyben és természetesen Magyarországon is. Juhász Sándor a sok-sok kitüntetés közül a Fülek és Losonc szervezésében kétévente megrendezésre kerülő országos gyermek-néptánccsoport első helyezésére a legbüszkébb. (Ezen a fesztiválon egyébként a mostani hétvégén is részt vesz a csoport.) A fesztiválnak köszönhetően jutottak el Debrecenbe a Szomszédolás nevet viselő országos gyermek-nép- táncfesztiválra, amelyet szintén szép emlékként tartanak számon. A néptánccsoport azonban nemcsak a versenyeket, hanem még a legkisebb fellépést is komolyan veszi. A jubileumi fellépésük alatt a közönség megismerkedhetett mind a 14 koreográfiájukkal, így a felvidéki magyar területről származó zobo- raljai, kéméndi, gömöri, bodrogközi és magyarbődi táncokkal, eg}' szlovák, Zemplén vidéki tánccal, a magyarországi szatmári, Galga menti és Fejér megyei táncokkal, az erdélyi lőrincrévei és a moldvai táncokkal is. • CziGLER MÓNIKA
