Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-11-22 / 228. szám

4 HÍDLAP • 2005. november 22., kedd www.istergranum.hu RÉGIÓ Uszodát építene Dorog is Sem meglepetést, sem fennakadást nem okozott az első hó Hat éve nem kellett a fürdő, most egymilliódból medence is épül Folytatás az 1. oldalról Ezenkívül két téren és három utcá­ban út- és közműépítésre összesen száznegyvenötmilliót fordítanak. A pályázaton elnyert támogatásból megvalósításra kerülő két legna­gyobb beruházás a Művelődési Ház kétszáznegyvenmilliós felújítása, va­lamint egy harminchárom méteres, buboréktetővel fedett uszoda építése lesz, a hozzátartozó zárt öltözőkkel, közel háromszázmillió forintért. A projekt részeként kialakítják az idő­sek átmeneti otthonát és az Eszter­gomban már működő segélyhívó­rendszerhez hasonlóan ott is kiépítik a rendszert, ez hatvanegymillió fo­rintba fog kerülni az önkormányzat­nak. A pályázaton elnyert támoga­tásból új beruházásként épül majd meg a harminchárom méteres uszo­da, amelyet, hasonlóan az esztergomi Szent István Fürdőhöz, mobil bubo­réktetőzettel látnak el. Mintegy hat évvel ezelőtt, az előző önkormányzat idején már megszüle­tett Dorogon egy uszoda építésének terve - tudtuk meg Balogh Zoltán független önkormányzati képviselő­től. Akkor Makovecz Imre építész ké­szítette el az ötven méteres medence, egy gyermek medence, valamint a hozzátartozó létesítményeket tartal­mazó uszoda tervét, amelynek kivi­telezési költségei, akkori áron szá­molva is több, mint egymilliárd fo­rintot emésztettek volna fel. A képvi­selők azonban nem értettek egyet a polgármester elképzelésével, mivel a tizenkétezer lakosú városban nem használta volna ki a lakosság az igen drága létesítményt. Ugyanazon a tenderen, melyen Dorog elnyerte az egymilliárd fo­rintot, Esztergom nyolcszázmilliós projekttel pályázott, a déli városrész rehabilitációjának megvalósítására. A projekt részeként a déli városrész­ben a volt Labor MIM és SZIM gyárak helyén zöld területeket ala­kítottak volna ki. Emellett a Kossuth utca épületeinek teljes homlokzati felújítását és a Kossuth utca 72-74. számú romos házak bontását js megoldották volna. Az elutasított pályázati anyagban szerepelt még a volt Kossuth Iskola épületének fel­újítása, valamint orvosi rendelők és mentőállomás kialakítása. A pályá­zat keretében (az ott lakók elhelye­zésével) felszámolták volna a Ságvári utcai cigánytelepet, a he­lyén pedig parkot létesítettek volna, valamint a Bartók utca, a Budapesti utca, a Virágos utca felújításának és parkosításának a megvalósítását is tervezték - feltéve, ha Esztergom városa elnyeri a támogatást. Mire azonban Esztergom pályázatának értékelésére került volna a sor, elfo­gyott a pénz. így Esztergom önkor­mányzata csupán saját erőből, ap­ránként valósíthatja meg a, külön­ben rendkívül alaposan előkészített pályázati projektben leírtakat. • MUZSLAI LAP(SZ)ÉL Bukovics Krisztián Pozitív diszkrimináció a határokon Az elmúlt napokban meglehetősen kellemetlen, korábban kihaltnak hitt határőri ellenőrzéseket kellett (kell) kiállniuk a szlovák-magyar határon autóval közlekedőknek. A régmúlt idők vámos/határőr mindenhatósága jellemzi az átkelést, különösen akkor, ha az ember egy bizonyos német konszern égisze alatt működő cseh autógyár termékével járkál. Márpedig Szlovákiában és nem különben Magyarországon, meglehetősen sokan jár­nak azzal, lévén, hogy az eladási listák évek óta dobogós helyezettjéről van szó. Még mielőtt tiltott reklámmal vádolna bárki is, mondom (írom) a lényeget: az ilyen autótulajdonosokat fokozott ellenőrzésnek vetik alá, mivel - állítólag - nagyon kelendő a típus a tolvajok körében is. Na már­most: mivel az ukáz az ukáz, ezért elöljáróban szeretnék elnézést kérni a határőröktől és vámosoktól a híd végében: tisztában vagyok azzal, hogy a parancsot teljesíteni kell, főleg az ilyen cudar időkben, amikor közeledik a schengeni belépés, és az állásukat kockáztatják. Nem is méltatlanko­dom, a személyivel együtt nyújtom a kocsipapírokat, jobb a békesség. Azonban az, hogy az egyébként régóta ismert vámos, aki az elmúlt más­fél évben vagy kétszáz alkalommal engedett át a határon, és ha nem is baráti, de egymást tisztelő, köszönő viszonyban vagyunk, szóval ez a jó­ember olyan zord külsővel „dobrydenezik” le, hogy önkéntelenül is arra gondolok, hogy vajon mi is van az autóban, ami miatt rögtön bilincsbe verve szállítanak valahová, egy kicsit sokkoló. A magyar kolléga feszeng, mit tehet ő erről, főleg annak tekintetében, hogy nem is olyan régen, ta­lán fél éve Budapestről is hasonló parancs érkezett, érdekes, akkor is pont ennek a márkának ezt a típusát lopták - állítólag. Szóval időutazás - ma­gyarázat nélkül, mivel lapunkat többszöri megkeresés ellenére sem kíván­ja tájékoztatni a belügy a naponta ingázók életét megkeserítő intézkedés miértjéről. Nem hiszem, hogy attól tartanának, hogy a tolvajok így infor­málódnak az ellenőrzésekről, ugyanis ez közszájon forog annak első órájá­tól kezdve, az enyves kezű szakma nagybani képviselői pedig valószínűleg még korábban tájékozódtak minderről. Egy szó mint száz: ha már muszáj (muszáj?!) hát legyen: ugyanakkor, amennyiben egy más márkájú autótól megfosztott tulajdonos lennék, ak­kor valószínűleg jogosan érezném pozitív diszkriminációnak a cseh már­ka szerencsés tulajdonosaival szemben tanúsított előzékenységet, azt, hogy elveszett értékeikre ennyire, és ilyen módon odafigyelnek - hang­súlyozom: nem a határokon, hanem Pozsonyban. Folytatás az 1. oldalról A rendőrségi tájékoztatás szerint egyébként két súlyos és öt könnyű sérüléssel, valamint hét anyagi kárral járó baleset történt a hétvégén a me­gyében, a legtöbbször ittas vezetés miatt kellett eljárniuk a rendőröknek az autóvezetőkkel szemben. Az elmúlt napokban tapasztalt ke­mény hideg és havazás leginkább a nappali melegedő és éjszakai hajlék­talanszálló „forgalmában” mutatko­zott meg. A Máltai Szeretetszolgálat esztergomi melegedőjének vezetője lapunknak elmondta: folyamatosan nő az éjszakai krízisszállót igénybe­vevők száma, míg november 1-jén még csak öten aludtak bent, addig most már tíz fölött van a számuk. A Kossuth utcai krízisszálló befogadó- képessége egyébként nem nagy, mindössze harminc embernek nyújt­hatnak menedéket a hideg elől. Két sikeres pályázatuknak köszönhetően a nappali és az éjszakai melegedőben ügyelő plusz munkatársak bérét is fe­dezni tudják, míg az egyik pályáza­tukhoz szükséges ötszázezer forintos önrészt Esztergom Város Önkor­mányzata biztosította. Az intézmény vezetője, Czifráné Hidas Ágnes el­mondta, hogy a leghidegebb három téli hónapban szükség lenne arra, hogy a szolgáltatásaikkal szemben bizalmatlan hajléktalanokat rendsze­resen fel tudják keresni, ugyanis is­mernek olyanokat, akik valamiért messzire elkerülik a melegedőt. Kö­rülbelül kilencven otthontalan sze­mélyről tudnak, akik az utcai életet választották. Zömük Esztergomból és közvetlenül a város térségéből származik, vagyis egyfajta kistérségi intézménnyé kezd válni a szeretet­szolgálat esztergomi melegedője. • G. K. Ma a képzett munkaerő is lehet üzlet? Az egyetemi képzés mellett a magáncégek is beszállnak az oktatási bizniszbe Folytatás az 1. oldalról Mindamellett a felsőoktatásban résztvevőknek általános képzést ad­nak, így arra, hogy egy vállalat speci­ális igényeit kielégítsék, nincs lehető­sége egyetlen egyetemnek vagy főis­kolának sem. A BMF rektorhelyette­se szerint az egyetlen kivitelezhető megoldás, ha egy-egy cég vállalja a szak fenntartását, a képzés finanszí­rozását. Igaz, némi gondot jelenthet, a külföldi tulajdonú kereskedelmi vállalatok oktatási szisztémája rend­szerint idegen számunkra, így általá­ban jobbak a munkaerő-piaci esélyei annak a munkavállalónak, aki még középiskolás éveiben, állami intéz­ményben szerzi meg képesítő okleve­lét. Emellett a legtöbb multinacioná­lis cég nyíltan arra törekszik: alkal­mazottai kizárólag az adott feladat el­végzésére legyenek képesek. Az így szerzett tudás érthetően nehezen konvertálható, az ilyen munkatárs kevésbé érdekli a konkurenciát. Az elmúlt időszakban egyre több­ször bebizonyosodott: a munkaerő képzettsége és a kiszolgálás kultu­ráltsága komoly versenytényező. Noha a nagy élelmiszer-áruházak­ban, a hipermarketekben rendszerint nincs nagy jelentősége a közvetlen eladói munkának, a kisebb üzletek­ben és a hagyományos élelmiszerbol­tokban a hatékony kereskedelmi munka egyik legfontosabb eleme ép­pen a vásárlói kapcsolattartás minő­sége. Ha tehát valaki rendszeresen részt vesz a cégek által szervezett ok­tatásokon, továbbképzéseken, jelen­tősen növelheti ismereteit. A kép­zettség, a rutin pedig egyre fonto­sabb értékké válik, ahogyan bővül­nek az üzletláncok. Azonban nem sportszerű olyat követelni a kereske­delmi dolgozóktól, amely távol áll az általános magyar viselkedési morál­tól, ne a kereskedőkön kérjük szá­mon, amit nem tanítottak meg ott­hon vagy az iskolában. A hazánkban megtelepülő nagyobb kereskedelmi vállalatokra jellemző, hogy magukkal hozzák saját képzési rendszerüket, ezáltal keverednek az új és a hagyományos értékesítési mód­szerek, ami pedig a piaci verseny ala­kulására végső soron jótékony hatást gyakorol. A rendszerességgel megtar­tott házi tréningeket a cégek többnyi­re saját oktatási részlegeikben szerve­zik, de szép számmal akad olyan vál­lalat, amely magyar felnőttoktatással foglalkozó intézményre bízza ezt a feladatot. Mivel azonban a külföldi munkaadók csak ritkán halásznak túl­képzett, tehát drágább szakemberek­re, így régi dilemma a humánerőfor­rással foglalkozók körében, hogy szakmailag egyáltalán „készen kell-e lennie” a munkába állónak. A minta mindenesetre nyugat-eu­rópai, ahol a munkavállalók többsége kifejezetten igényli a továbbképzést. Persze ott, az „élethosszig tartó tanu­lás” jegyében mire az emberek nyug­díjba mennek, nem ritkán hatszor, hétszer szakmát váltanak. Ez mind­inkább jellemző Magyarországra is, bár nálunk élete során egyelőre átla­gosan háromszor vált szakmát valaki. A multinacionális nagyvállalatok jó része még mindig eltökélt amellett, hogy nem érdekük a magas, de általá­nos szakképesítésű alkalmazottak fog­lalkoztatása. Ennek természetesen megvan a maga racionális magyaráza­ta, hiszen a speciális szakképesítés bir­tokában a munkavállalók kétszer is meggondolják, továbbálljanak-e egy másik céghez. A társaságok rugalmas humánpolitikáját elsősorban a költsé­gek határozzák meg, ezért sem nyúl­nak szívesen mélyen a zsebükbe. A jó­zanabb cégek ennek ellenére már be­látják, a kvalifikált munkaerő hosz- szabb távon számukra is kifizetődőbb. Ha egy vállalat állja a versenyt a nyi­tott munkaerő-piacon is, akkor saját dolgozóinak helyzetére, szakmai elő­menetelére is kedvező hatást gyakorol. Különben a felnőttképzésre szako­sodott magyarországi intézmények oktatási rendszere még mindig me­rev, mivel az Országos Képzési Jegy­zékben (OKJ) szereplő, államilag el­ismert szakképesítések összetétele lassabban változik, mint a piac igé­nye, de a követelményrendszert fo­lyamatosan fejlesztik. Az oktatással foglalkozó cégek száma szinte állan­dó, jelenleg háromezer regisztrált is­kola, átképzőközpont, non-profit szervezet tevékenykedik. A tapaszta­latok azt mutatják, a nyugati cégek­kel együtt meghonosodó munkakul­túrához ma már az oktatásnak is al­kalmazkodnia kell. Elsősorban azok a cégek diktálják a feltételeket is, s az OKJ rendszerét úgy alakították ki, hogy a kereskedelem, a vendéglátás, a marketing és az üzleti adminisztrá­ciós területeket is lefedjék a választ­ható szakmák. Ma már mindenki ta­nulhat, aki szeretne. A rendszervál­tás előtt még 70-80 tradicionális ke­reskedelmi-vendéglátós iskola műkö­dött az országban, mára a számuk el­éri a százat. Ezen felül további 200 is­kolarendszerben működő intéz­ményben is folyik valamilyen keres­kedelmi oktatás, ami teljesen érthető, hiszen soha sem volt olyan népszerű a pályaválasztók körében a kereske­delem, a vendéglátás és a marketing valamelyik területe, mint manapság. Napjainkban a foglalkoztatottak mintegy 60 százaléka már valamiféle szolgáltatást végez, korábban az ará­nyuk 20-30 százalék között mozgott. A szaporodó üzlethálózatok munka­erő-piaci igényét követve virágkoru­kat élik a hagyományos szakmák, két éves képzésben folyik például a sza­kács, a pincér, a cukrász és a bolti el­adónak jelentkezők oktatása; tovább­ra is létezik a középszintű technikus- képzés is. Ennek ellenére nagyot vál­tozott a világ, a régi struktúra alapja­iban átalakult: míg '91 előtt a speciá­lis szakképzésé volt az előny, mostan­ra, uniós ráhatásra az általános kép­zés felé mozdultak el az iskolák. • H. B.-V. F.

Next

/
Thumbnails
Contents