Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-11-19 / 227. szám

• HÍDLAP • 2005. november 19., szombat bídlagmagazin Pokoli angyalok A „Hells Angels” minden motoros és minden rendőr számára egy fogalom lett, mint a Coca-Co­la vagy a Kodak. Kik is ezek a bőrszerkós fickók, akiknek útját olajos- és sörösdobozok, hullák és a rájuk vadászó FBI ügynökök szegélyezik? Crimes on bikes Világszerte mindössze néhány ezer fickó, ám a mítosz, amely őket övezi olyan, mintha egy milli­ós szamurájseregről lenne szó. A hírhedt Hells Angels, amely a világ legnagyobb és legvadabb motorosbandája, mindig tett róla, hogy legyen helye az újságok címlapján. Ez talán akkor kezdődött, amikor 1969-ben, a kaliforniai Altonsban megtartott Rolling Stones-koncerten, leszúrtak egy színes bőrű férfit. Ez egycsapásra híressé tette az „an­gyalokat”, ám ugyanilyen drasztikusan véget vetett a hippik „Love & Peace” érájának. Vagy nemrég a ki­lencvenes években, a Skandináv Hells Angelsek pán­célöklökkel és automata fegyverekkel döntöttek el egy bandaháborút, egy rivális motoroscsapattal. A gondok persze a drog árusítás miatt kezdődtek. Az eredmény 12 gazdádanul maradt Harley... Németországot sem kímélték a „szelíd motoro­sok”. A hamburgi hatóságok 1983-ban betiltották a klubot, miután Sylt-szigetén megkéseltek egy ministráns fiút. Ez év tavaszán a düsseldorfi le­ányvállalat sem végezte jobban. A rendőrségi razzia végeredménye annyi fegyver, lőszer és robbanóanyag lett, hogy két teherautó kellett az elszállításukhoz. Most 11 kemény mocis várja a bíróság ítéletét, egy nagyon masszívan őrzött, bunkerszerű börtönben, amelyet anno még a ter­roristáknak építettek. Boldogság két keréken Pedig minden olyan szépen indult. Néhány má­sodik világháborús veterán elkezdett unatkozni. Nem voltak „Fritzek”, akikre lövöldözhettek vol­na, a „japsokat” sem lehetett már büntetlenül láng­szórókkal grillezni. Na ja, és jó munkahelyek sem voltak úgy igazándiból. Mi mást is tehettek volna, mint olcsón „lőni” egy pár Harley-t vagy Indiánt, venni pár doboz sört, összejönni a haverokkal és szelíd kisvárosok, békés lakóit ijesztgetni. Ezzel megszülettek az első „outlaw” motorosklubok. Magukat „Boozers”-nek vagy „Pissed of bas- tards”-nak nevezték. Ám (!) egy San Bemandoban alakult gang, amely veterán vadászrepülőkből állt, a századuk nevét választották: „Hells Angels”. Amikor 1948-ban egy kaliforniai kisvárosra, Hollisterre, rászabadult egy párszáz motoros és vad randalírozásba kezdtek, megszületett a mítosz. A „Life” magazin tudósítót küldött a helyszínre. Hollywoodban elkészült a „The Wild One” című film forgatókönyve. Ettől a naptól kezdve a rock­ereket mindenki rettegte USA szerte. A star was born Mint minden szervezet, a Hells Angels sem lé­tezhetett volna ilyen sokáig egy karizmatikus ve­zéralak nélkül. O pedig nem volt más, mint Ralph „Sonny” Barger. 1939-ben született a kali­forniai Oaklandban. Egy rossz, szétzüllött csa­ládban nevelkedett. Anyja lelépett egy buszsofőr­rel, amikor Sonny 4 éves volt, apja dokkmunkás és masszív alkoholista volt. Iskolai eredményei csapnivalóak voltak, ám már az iskolában is kitű­nően bokszolt. A balhék és verekedések miatt gyakran állt közel a kicsapáshoz. 16 éves korában meghamisította születési bizonyítványát és je­lentkezett a hadseregbe. Másfél év múlva kiderült a turpisság, és kidobták az „army-ból”. Pedig itt sokat tanult: fegyvereket szétszedni-összerakni, lőni és a legfontosabbat, hogy a kemény kéz és a diszciplín a összetarthat egy igazi csapatot. Az Angyalok éve Sonny 1957-ben megalapította az ő szép, új csa­ládját, a Hells Angels Motocycle Club Oakland- ot. A kis csapat felugrott motorjaira és elindult délnek. Sonny útközben kiagyalta a szabályokat. A kemény vezetés elve a hadseregből eredt. A csapattagoknak rendszeresen részt kellett venniük meetingeken, találkozókon. Ezeken dön­töttek az új tagok felvételéről és itt folytak az „üz­Minden héten kell egy találkozót tartani, egy mehatározott helyen és időben. • Aki nyomós ok nélkül távol marad, fizessen 2 dollár büntetést. • Lányoknak a meetingen nincs helyük. Kivé­ve, ha fontos közlendőjük van. • A felvétel a klubba 15 dollárbaba kerül. A patches-t (felvarható jelvények) a klub biz­tosítja. A patches a klub tulajdona marad. (Tudni kell, hogy a jelvények elvesztése egyben a becsület elvesztését is jelentette. Ezért próbálják a rendőrök, összetűzések során, ezeket megszerezni.) • Ha a klubtagok összeverekednek, fizesse­nek 5 dollár büntetést, (nem igen van elri­asztó hatása) • Az új klubtagokat szavazás alapján veszik fel. Két nemleges szavazat végleges eluta­sítást jelent. Aki nemmel szavaz indoklásra kötelezett. • Minden érdekeltnek kell, hogy legyen saját motorja, (nem muszáj, hogy egy Harley le­gyen) • Minden klubtag köteles a többieket szük­ség esetén alkatrészekkel kisegítenie. Az alkatrészeket vagy vissza kell szolgáltatni, vagy ki kell fizetni. • A klubtagok nem lophatják meg egymást. Aki a ezt megteszi, elveszti tagságát. • Aki Hells Angelshez tartozik, nem lehet más klubokban is tag. • Az új érdeklődők kötelesek az első három találkozóra motorbiciklivel jönni. A szava­zás felvételükről írásban történik. A felvéte­li szavazást 4 évig is el lehet húzni, amed­dig mindenki meggyőződött, hogy az új je­lentkező elég érett a tagságra. • Az alkoholt a találkozókon nem szabad drogokkal keverni. • Lőszereket nem szabad a tábortűzbe dobni, (néhány fiú ezt részegen megtette, és volt pár sebesülés a felrobbanó pisztolygolyóktól) • A másik klubtag nője tabu. Aki megszegi ezt a szabályt, kizárandó. Sok millió lány van a világon, ezt a párat a klubban tartsá­tok tiszteletben. • Senkit se csapj be ha drogokkal üzle­telsz. (hát ehhez, azt hiszem, nem kell kommentár) leti” megbeszélések is. Hunter S. Tompson, aki 1967-ben megírta a „Hells Angels” című könyvét, így jellemezte Sonnyt: „Ő az abszolút vezér a „maximum leader”, egy hidegfejű, intelligens fic­kó. Egy fanatikus filozófus és bíró egy személy­ben.” Jelenleg 4500 angyalt számol a szervezet, 190 Chapterben, Skandináviától Dél-Afrikáig. No risk, no fun Sonny ma 62 éves. Túl van 21 letartóztatáson, összesen 13 évet töltött börtönben, drogok, lövöl­dözés és emberrablás miatt. 18 évvel ezelőtt gége­rákkal operálták. Azóta egy szeleppel a nyakán lé­legzik, és egy mikrofonon keresztül beszél. A szá­raz, egészséges klímájú Arizonát választotta lakhe­lyéül. Harmadik feleségével és nevelt lányával él­nek egy farmon. Lovakat tenyésztenek, és termé­szetesen van ott egy motorszerelő-műhely is. Visz- szaemlékezve nem bán semmit. Élete vad és öröm­teli volt. Remek bulik, csajok, verekedések, drogok. A Pentagon levéltárában a mai napig is őrzik a levelet, amelyet Sonny és bajtársai írtak az USA elnökének. Felajánlották, hogy dobják le őket Vietnamban, mélyen a Vietcong vonalai mö­gött, Harley-ükkel, és ők onnan majd befűtenek a sárgáknak. Hazafiság vagy csak vagányság? Mindegy. Amerika szereti az ilyen fazonokat. Sonny ebből kis tőkét is kovácsolt, amikor meg­írta könyvét. A „Hells Angels” - my life - az Államokban már a hetedik kiadását éli meg. A „fanok” legtöbbje maga is rocker, akik talán életükben először jártak egy könyvesboltban. Az autogramórákra viszont jöttek idősebb hölgyek és Harward Diákok is. A legenda él. És végül az angya­lok kódexe, amely minden találkozón ki van osztva, a miheztartás végett. • Georg Spöttle Parfüm. E szó hallatán legtöbbünk Párizsra gondol. Pedig a franciás név valójá­ban latin eredetű. A „per fumum”-ból származik. Jelentése: füst révén. Vagyis füst révén kerülhetünk közvetlen kapcsolatba az égiekkel - legalábbis, ha hihetünk őse­inknek, viszont ezt a NASA-kutatások nem erősítik meg. Az ókori Egyiptom papjai mindenesetre ebben nem kételkedtek, s naponta többször mutattak be füstáldoza­tot Izisz és Ozirisz tiszteletére. Az illatos füstölgésnek volt egy, számunkra kissé bi- zarrnak tűnő szerepe is: az áldozati hús égett szagát közömbösítette. A vegetáriá­nusok és állatvédők fellélegezhetnek: a civilizáció fejlődésével az állatáldozatok fo­kozatosan megszűntek. A „parfüm” viszont a szertartások nélkülözhetetlen részévé vált: illatos olajokat, tömjént, mirhát égettek, hogy elnyerjék a felsőbbrendű hatal­mak kegyét. Úgy látszik, ez nem mindig sikerült: a római haderő feltartóztatásához már kevésnek bizonyult. Az i.e. IV évezredben az illatok már nem­csak a vallási ceremóniákon, hanem a szé­pítkezésben is szerepet kaptak. A sumérok és az egyiptomiak már jázmin, írisz és já­cintolajjal illatosított vízben áztatták testü­ket. Meghökkentő módon nemcsak magu­kat, hanem hintójukat, s lovaikat is balzsa­mozták finom kenőcsökkel. Egy különösen vonzó egyiptomi hölgy, aki a hatalmon kívül talán csak a férfiakat szerette jobban, bőségesen használt méz, ró­zsa- és ibolyaolaj tartalmú keveréket szerel­mi életének gyakorlása előtt. A bódító keve­rék ellenállhatatlan hatásáról Ceasar és An­tonius is tudna regélni. Az ókori görögök sem vetették meg a par­fümöket, s hosszas lubickolás és gőzfürdő után illatos olajakkal dörzsölték be testüket. A fürdők látogatása sajnos kizárólag a férfi­ak kiváltsága volt (aminek lehetett némi sze­repe a kissé egyoldalú, homogén nemi ér­deklődés kialakulásában). A rómaiak az illatszereket egyenesen afrodiziákumnak, azaz szerelmi serkentőnek tartották, nem csoda, hogy mértéktelenül al­kalmazták. Róma bukásával beköszöntött a méltán sötét középkornak nevezett időszak: nem­csak a vég nélküli „Bachanáliák” szűntek meg, hanem az alapvető tisztálkodási szoká­sokat is mellőzték. A fűszeres, keleti illóola­jok szinte elérhetetlenné váltak. A hosszú és veszedelmes kereskedelmi utak kiszámítha­tatlanok voltak, így az ámbra és a mósusz ára az aranyéval vetekedett. Csak a keresztes hadjáratok idején vált újra divattá a bódító esszenciák használata. A kalandozó, keresz­tes lovagok egyetlen dicsőséges cselekedete, hogy kedvesüket szívesen lepték meg egy kis „szuvenírrel”. Bár ez sovány vigasz lehe­tett az erényöv viselésétől és a sokéves vára­kozástól hervadozó hölgyeknek. Az első, ismert alkoholos parfüm „ma­gyar víz” névre hallgatott (Aqua Reginae Hungáriáé), mely egyszerre volt illatszer és gyógyító szesz (ez egyértelműen megkü­lönbözteti a szilvapálinkától, melynek csak gyógyító hatását igazolják a népi feljegyzé­sek). Sajnos a mai parfümök előfutára nem magyar, hanem francia találmány lett. Ne­vét onnan kapta, hogy egy imakönyvben megtalálták Nagy Lajos király édesanyjá­hoz, Erzsébethez írt levelét, melyben a roz­maringvíz csodálatos hatását ecseteli. Ha hinni lehet a történetíróknak, a királyné egy remetétől kapta a szer receptjét, mely­ről az örök ifjúság megőrzését remélte. A legenda szerint a hetvenhat éves Erzsébet olyannyira megfiatalodott és megszépült a szer használatától, hogy a lengyel király beleszeretett és megkérte a kezét. E leány­kérés indítékát alapos okunk van megkér­dőjelezni. Mindenesetre e híresztelés ered­ményeként vált a rozmaringvíz divatossá, s indult hódító útjára. Paradox módon a francia parfümipar ép­pen a szokatlan középkori tisztálkodási szo­kásoknak (pontosabban azok hiányának) köszönhette fejlődését. A francia udvarok­ban a mosakodás gyakorlatilag ismeretlen fogalom volt, sőt úgy gondolták, hogy egye­nesen méltóságon aluli a szappan és víz ne­vű páratlan páros használata. Ami az egy­szerűbb embereket illeti, ők sem akartak le­maradni, így a középkor nemcsak sötét volt, hanem koszos és bűzös is. Ami viszont a sminket, a púdert és az illatos vizeket illet, mindkét nem tagjai előszeretettel használ­ták. Jól jött a kellemetlen szagok elfedésé­ben, s úgy vélték, hogy a pestis ellen is vé­delmet nyújt. Tévedtek. Bár a XVIII. században a baktériumok még szabadon tenyészhettek, de már több olyan parfümcég rakta le alapjait, melyek a mai napig működnek: Fragonard, Yardly és a Houbigant. Ezen francia cégek még a ter­mészetes anyagokat részesítették előnyben, s többnyire virágillatú termékeket készítettek. Eközben a német kutatók azon igyekeztek, hogy a természetes illat-és ízkomponensek összetételét megfejtsék, és a fontos alkotóele­meket szintetizálják. A modern parfüm úttö­rői megalkották az első mesterséges illatokat, amelyeknek már nem volt a természetben megfelelőjük. A szintetikus szerek diadalút- ja megállíthatatlan volt: a nők többsége töb­bé már nem akart virágoskert vagy keleti há­remhölgy módjára illatozni. A parfümök történetében újabb mér­földkőt jelentett a kölni, vagy becsületes nevén a Kölnisch Wasser megjelenése. A víz elnevezés némileg megtévesztő, hiszen fő alkotóeleme az alkohol. Kölnben a Glockengasse 4711.szám alatt született meg a híres illat, mely 1875-től viseli e házszá­mot márkanévként. Csaknem 2 évszázados múltra tekint visz- sza a Guerlain is, 1828-ban született a híres parfümdinasztia első „gyermeke”. Pierre- Francois Pascal Guerlain azzal alapozta meg a hírnevét, hogy személyre szóló illatokat kreált vásárlóinak. Rövid időn belül a fran­cia udvar hivatalos parfümkészítője lett. • Karsay Luca mmí I n - v-1 j:^ 4 } | Parfüm történelem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents