Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-11-12 / 222. szám
IV HIDLAP • 2005. november 12., szombat hídlaflnuiírazin Dr. Kolumbán György írása Isten engem úgy segéljen! Mire is esküdtünk? Pontosai} három éve, hogy súlyos ünnepélyességgel, a fellegvár lovagtermében esküt tettek az önkormányzat helyi képviselői. Az egymondatos eskü szövege szerint valamennyien, értsd jobboldal-baloldal, többség-kisebbség, regnálók-ellenzékiek, ugyanazon, mondhatnám közös kötelességet vállaltuk. „..A legjobb tudásom szerint minden igyekezetemmel Esztergom Város javát szolgálom.” Azt is megfogadtuk, hogy „..megbízásomhoz híven, pártatlanul, lelkiismeretesen járok el..”. Isten engem úgy segéljen! Az ünnepi alkalom első teherpróbája ott helyben megtörtént. Képviselő- társunk, Láposi Elza már az ünnepi ülésen kijelentette: mivel nem kínáltak az MSZP-s tagságú képviselőknek az általuk elvárt bizottsági helyeket, egyáltalán nem vállalnak sehol, semmilyen szakbizottságban képviselői munkát. A bizottságok tervezett személyi összetételét ezért ott helyben meg kellett változtatni. Máig sem változott a sündisznó-helyzet, egyetlen MSZP-s nem végez semmilyen bizottsági munkát az esztergomi önkormányzat képviselő-testületében! Nem fakultatívan nem, hanem TILOS MSZP-snek a Városért itt dolgozni! Aki elfajzik és tesz Esztergomért, nem oda való! Okét eddig mindet kizárták a pártjukból. így csökkent mára 4 főre a helyi MSZP-s ellenzéki sejt. Mi is az a bizottsági munka? Ez körülbelül a döntések előkészítésével vagy meghozatalával bajlódó műhelymunkának nevezhető. A képviselők és a külsős, felkért szakértők itt alakítják ki a döntéseket, vállalják érte a felelősséget, erre áldozzák idejüket. (Mert ezt ígérték a választóiknak a választási kampányban, és mert erre tettek igaz esküt.) Mindezt az Élményfürdő beruházási döntéseire aktualizálva: a közel négymilliárd forintos szerződések előkészítése, elbírálása, kritikája és megismétlése több tucat, névvel vállalt hosszadalmas, nyilvános képviselői döntést követelt meg. A Város mindezideig legnagyobb volumenű beruházását az MSZP-s sejt soha nem támogatta. Ez az O esküszegő dolguk lehetne! Remélem, a hazugságokkal kritizált élményfürdőben sem fogunk velük soha találkozni. Az még felfogható lenne ésszel, hogy az állva énekelt Internacionálén, illetve a Komszomol példáján szocializálódott párttagok nem tudnak mit kezdeni az esztergomi ellenzéki státusukkal. Ez még nem lenne jellemhiba, hiszen szegény édesanyám káderlapjára pontosan ugyanezt írta a vállalati személyzetis 1955-ben: „politikai analfabéta”. Ha egyszer egy szoci nem tudja, mivel jár ellenzékinek lenni egy küszködő demokráciában- hát istenem: mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. A politikai fajsúlyvesztésük nem ebből, hanem a gyűlölködésből és irigységből fakad, abból, hogy a város minden lakosának egyaránt előnyös, eddigi legnagyobb, értékteremtő beruházásunkat hitvány, bolsevik mentalitástól vezetve fúrják, akadályozzák, elnehezítik. Jelentem: az élményfürdő első kérvényre megkapta a használatbavételi engedélyt, a Széchenyi terves központi támogatás visszafizetése szóba sem került, és egyetlen görbe szöget sem vitt haza senki az építkezésből. Isten áldja a tisztes ipart! Jelentem: A kutya ugat, a karaván halad. Az ellenzék természetes joga lenne, hogy kritizál vagy kivár. Alávaló dolog viszont ezen közösségtől a jólvégzett munka örömét elvenni. Mindössze ez lenne az ünnepélyes esküben vállalt képviselői teljesítményük? Navratil bácsiék árvízjárta kertészete helyén az ország első építésze által megálmodott élmény és gyógyító fürdőt teremteni, ezt mi megtettük! Az MSZP-s IQ kapacitásból mindezalatt csak rágalmazásra, feljelentésekre, gagyi tv-k előtti pózolásra, saját fészekbe piszkításra futotta. Most bizonyosodott be, hogy 2002 őszén, a kampányidőszakban valójában így szólt volna egy őszinte ballib jelölt kampánybeszéde az Esztergomi Televízióban: „..Kedves, Tisztelt Választóim, Én lassan mondom, hogy mindannyian megértsétek: Én vagyok Nektek az ideális ballib-bomlasztó! Válasszatok meg és nem veszek majd részt az önkormányzati munkában, de a felsőbb párt-utasításoknak megfelelően akadályozom azt. Válasszatok meg, és nem támogatom a város gyarapodását akaró többséget, hanem az elvárásoknak megfelelően feljelentem a vezetőit. És nem szavazom meg a magyarjaink állampolgárságát sem, hanem kirekesztem őket a nemzetből! És nem vállalok munkát a szakbizottságokban, hanem felkészületlenül ülök be a testületi ülésekre, ott majd értetlenkedek, rágalmazok, obstruálok, fikázok mindent. Higgyétek el nekem azt is: az osztályharcban minden eszköz megengedett, ahogy azt IV Lenin elvtárs mondotta ( ütemes taps kripto- balról). Ezeknek meg minél rosszabb, annál jobb! Azért tessék reám szavazni, mert én, szerény képességeim ellenére, biztosan ártani bírok Esztergomnak. És ha az egyik blöff nem jön be, van mááásik!” (monológ vége!) És ez így megy 2002 november óta... Ez az újságcikk irodalmi munkásságom része, és így sajnos kénytelen vagyok benne szókincsem irodalmi részére szorítkozni. Enélkül ez a cikk rö- videbb, színesebb és egyértelműbb lett volna. Mint nyugdíjas ügyvéd, az Isten civakodó népéhez tartozom ugyan, de sajnos minap voltam hatvanhárom éves, és ebben a korban már nincs kedve az embernek minden nap elmenni a csatába. A cikket mégis megírtam, mert azt akartam deklarálni: nem engedhető meg, hogy néhány buta pártpropagandista elvegye a Város polgárainak kedvét az elért sikerektől, most éppen az élményfürdő megünneplésétől. Maradva a fürdőnél: a november 17-ei ünnepélyes megnyitót követően november 18-án, délben nyitunk! Minden esztergomit kedvezmények várják, egyszeri ingyenes belépő, és később minden esztergomi gyereket ingyen megtaníttatunk úszni. Kérem jöjjenek el, bármit fröcskölnek is a felkért megyei bértoll- nokok, „Ez Van” kútmérgezői és a város ellendrukker kerékkötői! Találkozzunk november 17-én, 16 órakor! Az Aranybulla előtt tisztelegnek November 12-én, Esztergomban, az Aranybulla előtt iktatják be hivatalába az Alkotmánybíróság új elnökét, Bihari Mihályt. A szabadságlevél, amelyet 1222-ben II. András adott ki, 1848-ig a magyar alkotmány alapja volt, és egészen 1916-ig, IV. Károly, az utolsó magyar király uralkodásáig a koronázáskor a királyok megerősítettek, persze a később eltörölt ellenállási jog nélkül. A közvélemény által könnyelműnek tartott uralkodó, II. András (1205-35) hatalmas birtokokat adományozott főként egyházi és világi tisztviselőknek, akik a földdel együtt a hozzájuk tartozó jogokat is megkapták. Más vélemények szerint András tudatos politikát folytatott, és új gazdasági rendszert akart bevezetni. Mindenesetre királyi földterületeinek csökkenése miatt más regálékkal akarta pótolni kieső jövedelmét, nem ritkán új pénzt is bevezetett, amelyeknek rontotta értékét ezüsttartalAz eltörölt „ellenállási jog” „Hogy ezen engedményünk és rendelésünk mind magunk, mind utódaink idejében örökké érvényes legyen, hét oklevélpárba Írattuk és arany pecsétünkkel megerősítettük; úgy, hogy egy pár küldessék pápa úrnak, második a János vitézeknél, harmadik a templomosoknál, negyedik a királynál, ötödik az esztergomi káptalanban, hatodik a kalocsaiban, hetedik a nádornál őriztessék, úgy, hogy ezt az Írást mindenkor szeme előtt tartván, se ő ne tévedjen le a felebb mondottak valamelyik pontjáról, sem a királyt vagy a nemeseket vagy másokat ne engedjen letévedni. Hogyha pedig mi, vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendeletünk ellen véteni akarnánk, álljon szabadságukban ezen levél erejénél fogva, minden hűtlenségi vétek nélkül, mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek, öszvesen és egyenként, jelenleg és a jövőben nekünk és utódainknak ellenállani és ellenmondani örökre.” műk csökkentésével. A régi pénzt persze be kellett váltani az újra, és a különbözetből származott a kamara haszna. Ekkor jelent meg a birtokok pénzen való megvételének szokása, jellemző volt ekkor a hivatalok halmozása és az öröklése is. A meggazdagodott és nagy fegyveres erővel rendelkező urak pedig, nem ismertek el sem jogot, sem törvényt, nyomor- gatták jobbágyaikat, szabad birtokosaik örökségét pedig lefoglalták. Ez vezetett ahhoz, hogy a „király szolgái”, a szerviensek, a későbbi köznemesség elvesztette kiváltságait. András korának további politikai válságát az országba érkezett külföldi, főként német, meráni nemesek túlzott térnyerése okozta. Igaz ők, Gertrúd királyné meggyilkolása után kiszorultak a hatalomból, de ez miatt az idegen, a zsidó és az izmaelita kereskedők jutottak túl nagy szerephez. Az Aranybullához tehát a birtokadományozások, a pénzrontás, valamint több elszegényedő, hatalmát elvesztő társadalmi réteg elégedetlensége vezetett. A főurak az idegenek megjelenés miatt szorultak ki a földadományokból, a várjobbágyok és a szerviensek pedig a földesurak szolgálóivá váltak. Ezek az elégedetlenkedők kényszerítették ki Andrástól 1222-ben az Aranybullát, azt a 31 pontból álló, aranypecséttel ellátott oklevelet, amely tisztázta a főurak, az egyház, a várjobbágyok és a szerviensek jogait. Főbb pontjai Az oklevélben a király biztosítja, hogy szerviensei felett csak ő ítélkezhet, örökölhetővé teszi birtokaikat, és kimondja a királyi szerviensek adómentességét. Emellett kötelezi őket arra, hogy ha támadás éri az országot megvédik azt, ugyanakkor saját költségeiken nem kötelesek külföldi hadjáratba menni. A várjobbágyok adómentességét is kimondja a bulla, valamint szavatolja István óta meglévő szabadságukat. Megtiltotta - a közemberekre nézve kedvezően — hogy pénzben szedjék be a tizedet. Ezenkívül András ígéretet tett arra, hogy csak akkor adományoz birtokokat idegeneknek, ha azok letelepednek az országban. Kötelezte magát arra, hogy zsidóknak és izmaelitáknak nem ad bérbe királyi monopóliumot és mérsékli a pénzrontást. Az oklevél tartalmazta az úgynevezett ellenállási jogot is, amely biztosította a kiváltságosoknak, hogy törvényesen fellázadhatnak a király ellen, ha az nem tartja be a bullában foglaltakat. Jelentősége Törvénybe iktatta az ősi szabadságjogokat és deklarálta a fejedelmi, királyi hatalmat. Bár alkotmányjellege csak később alakult ki, de aztán egészen 1848-ig a magyar alkotmány alapját képezte, és 1916-ig minden király megerősítette tartalmát, amely az évek során sokat változott. Változások Az egyházi hatalom növekedése miatt András még uralkodása alatt rákényszerült arra, hogy megváltoztassa az Aranybulla egyes részeit. Az 1231-ben kiadott második aranybulla lényegi változtatása az ellenállási záradékot érinti, ugyanis már csak a mindenkori esztergomi érseknek volt joga fellépni a királlyal szemben. Ezt a záradékot végül az 1687-es ország- gyűlésen eltörölték. Az Aranybulla 1318-ból származású hiteles - és egyetlen - másolatát Esztergomban, a Prímási levéltárban őrzik. Az Aranybulla jelentése Eredetileg a szó jelentése az volt, hogy egy bizonyos királyi oklevelet arany függőpecséttel - „aranybulláival - hitelesítve adtak ki. Ez az oktevéladási gyakorlat a XII. századtól kezdve alakult ki a Magyar Királyságban. Az Alkotmánybíróság november 10-én kelt kommünikéjében kijelenti, hogy az Aranybulla előtt tisztelegve iktatja be új elnökét és itt köszön el a mandátumát már kitöltő régi elnök is. Indoklásként közli, hogy „Alkotmánybíróság működésének kezdetétől különös tisztelettel viszonyul a magyar történelem, ezen belül a közjogtörténet, a történeti alkotmányosság kiemelkedő jelentőségű dokumentumához, az Aranybullához, melynek pecsét-másolatát az alkotmánybírák viselik.” • GÁL KATA Részletek az Aranybullából „Akarjuk azt is, hogy semmi, sem utódaink bármi időben le ne tartóztassák s el ne nyomják a nemeseket valamely hatalmasnak kedvéért, hanemha előbb megidéztették és a törvény rende szerint elmarasztaltattak. Ha valamely nemes meghalálozik fi nélkül, lányát illesse birtokának negyedrésze; a többiről tetszése szerint rendelkezzék és ha a halál közbejötté miatt nem rendelkezhetik, a hozzá közelebb álló rokonra szálljon; és ha teljességgel semmi nemzetsége nincsen, szálljon a királyra. Ha a király sereget akar vinni az országon kívül, a nemesek ne tartozzanak vele menni, hanemha az ő pénzéért. Ellenben, ha sereg jönne az országra, mindnyájan tartozzanak menni. Egész vármegyéket vagy bármely méltóságokat örök birtokul nem adunk. Ezen négy főúron, t. i. a nádor, a bán, a király és királyné udvarbíróin kivül, két méltóságot senki se viselhessen.”
