Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-11-05 / 217. szám
• HÍDLAP • 2005. november 5., szombat hídlajjnagazin 206 golyót szánt osztálytársainak és tanárainak Németország sokkolva és értetlenül áll a hír előtt. Öt gimnazista, közük egy lány is, az use- domi almamáter tizedik osztályából elképesztő vérengzésre készült, ráadásul saját sulijukban. Egyikük kiszámolta, hogy ha mindenkivel végezni akarnak, aki számukra nem szimpatikus, 206 lövedékre lesz szükségük. A tettre komolyan készültek, már hónapok óta írták a „halállistát”. A Maxim Gorkij gimnázium több tanára és diákja csupán hajszálnyira kerülte el a katasztrófát. Négy fiú és egy lány az iskola évkönyvében kereszttel jelölték meg azokat, akiknek meg kellene halniuk. Tervüket - szerencsére - még néhány iskolatársukkal meg akarták osztani, és ez lett a „vesztük”. Miután az egyik diákot is megkérték, hogy nyugodtan jelölje be, kit szeretne lelövetni, az megijedt, mivel látta, hogy ez nem csak egy rossz vicc. Ä fiú értesítette tanárait és szüleit, így a rendőrök még aznap őrizetbe vették a „halálosztagot”. Az elsőszámú gyanúsított lakásán megtalálták az évkönyvet és egy füzetet, amelyben már konkrét tervek is szerepeltek, valamint számítások, hogy mennyi munícióra lesz szükség a gyilkosságok kivitelezésére. A nyomozóknak bevallotta, hogy barátnőjének édesapjától akarta ellopni fegyvereit, mivel a sportlövész rendelkezik több nagy kaliberű pisztollyal. A diákot beszállították az usedomi elmegyógyintézetbe, és pszichológusok próbálják megfejteni, hogy mi váltotta ki belőle az agresszió ilyen magas formáját. Az iskolaigazgató értetlenül áll az esemény előtt, hiszen a kisvárosi gimnázium mindent megtesz, hogy meggátolják az iskolai erőszakot és bűncselekményeket. Rendszeres erőszak elleni tréningek és beszélgetések szerepelnek a tantervben. Ezeken rendszeresen megjelent a mészárlást tervező öt diák is. A másik négy gyanúsított is vizsgálati fogságban van, mivel az államügyész egy nagyon alapos vizsgálatot rendelt el. Annyi már biztos, hogy a többiek tudták, hogy barátjuk valóban gyilkolni készül, ám semmit nem tettek ennek megakadályozására. Az elmúlt évek fiatalok által elkövetett gyilkosságai azt mutatják, hogy az emberi élet értéke egyre kevesebbet ér a fiatalok szemében. Az egyik bajor- országi iskolában egy 15 éves fiú fogadásból lőtte agyon osztályfőnöknőjét. Mint kiderült, a készülő gyilkosságról a fél iskola tudott, mégsem próbálta senki megakadályozni. A hatóságok és a polgárok attól tartanak, hogy megismétlődhet egy hasonló tragédia, mint 2002, áprilisában, Erfurtban, ahol egy kicsapott diák rendezett ámokfutást. Ekkor tizenheten vesztették életüket beleértve a merénylőt is. A 19 éves fiú, Robert Steinhäuser, az utolsó golyót magának szánta. Ott is, mint a nyomozók kiderítették, már voltak komoly előjelei a gyilkosságoknak. A diákot agresszív, összeférhetetlen magatartása miatt az érettségi előtt utasították el a Gutenberg gimnáziumból. A fiú a lövöldözős computer játékok megszállottja volt, ha nem a gép előtt játszott, akkor akciós és horrorfilmeket nézett. A „Matrix-et” barátai szerint, több százszor látta. Szüleinél még akkor sem szólalt meg a „vészharang” amikor az amúgy is kezelhetetlen fiú beiratkozott egy lövészklubba, majd vásárolt egy sörétes puskát és egy 9 mm-es Glock márkájú pisztolyt. Egy délelőtt beöltözött a „Mátrixból” ismert fekete ruhába és bőrkabátba, majd végigjárta az iskola összes helyiségét, és akit ellenségének tekintett, tanárokat és diákokat, látszólag minden érzelem nélkül, agyonlőtte. A folyosón összetalálkozott egy idős tanárral, „azt hiszem, végeztem” - mondta majd fejbe lőtte magát. A tett olyan mélyen érintette a diákokat, szülőket és a tanárokat, hogy a gimnáziumot bezárták, és csak most, egy teljes átépítés után, nyitották meg újra. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy van-e összefüggés az erőszak és horrorfilmek túlzott élvezete és a fiatalkorúak által elkövetett gyilkosságok között. A rendőri akták sajnos ezt támasztják alá. Sokan annyira azonosulnak a filmbeli figurákkal (leginkább a negatív hőssel), hogy átlépik a valóságot a fikciótól elválasztó határt. Érdemes még kiemelni egy esetet, ahol a szintén 19 éves Michael W a „Sikoly” című horrorfilm megszállottja volt. Kileste, hogy az egyik szomszéd kislány szülei mikor mennek el otthonról. Beöltözött a filmből ismert maszkba és csuklyába, majd eljátszva a film egyik jelenetét, a garázson keresztül beosont a családi házba és több késszúrással meggyilkolta a 12 éves lányt. Érdekes kérdés, hogy mennyire élik át a gyerekek és a fiatalok a filmbeli erőszakot? A fájdalom és a halál a moziban nem igazán átélhető, hiszen ha a rajzfilmekre gondolunk, Tom a macska hányszor veri laposra Jerryt, az egeret az mégis mindig felugrik, és máris kész az újabb csínytevésre. Az akciófilmekben ez ugyanígy történik. A főhősnek soha nem fogy ki a tölténye, már szitává lőtték, mégis mindig feláll, előhúz egy másik pisztolyt és harcol tovább. Ennek a jelenségnek vannak veszélyei is. Hiszen ez azt a tévhitet alakíthatja ki egy gyerekben, hogy mindent szabad. Ez később az életben sokszor csalódottsághoz és helyzetértékelési torzuláshoz vezet. Az - újra - egyre divatosabb horrorfilmekkel más a helyzet. Ezek legősibb félelmeinket, szorongásainkat jelenítik meg. Azért is nézzük őket szívesen, hiszen itt tét nélkül, biztonságban szembesülhetünk velük. Talán a legjobb példa az „Ördögűző" című film, amely az egyik legrégebbi félelmünket dolgozza fel, a gonosz megjelenését. Gondoljunk csak bele ez a vallások egyik alaptétele is. A megszállottság pedig ott szerepel a szibériai sámánhitben is. Abból a gyermekből lehet csak törzsi sámán, akibe beleköltözik az egyik ős szelleme. Hollywood csupán modern formába ölti az ősi kultúrák hit és mondavilágát. Tény, hogy egy agresszív világban élünk. Mindenki tele van elfojtott indulatokkal. Akkor miért van mégis, hogy ennyire keresettek a horrorfilmek? Valójában arról van szó, hogy az emberek 99%-a megtanulta kezelni érzéseit, ösztöneit, ám természetesen igen sok feszültség, le nem vezetett agresszió van bennünk. Az erőszak filmbéli látványa enyhíti ezt az állapotot. Sokan tudat alatt a főszereplővel azonosulnak, és ez levezeti a saját, felgyülemlett agressziót. Sajnos vannak, akiknél ez nem így működik, hanem a látott brutalitás példakánt szolgál. Ennek veszélye főként az antiszociális környezetben élők, veszélyeztetett fiatalok körében nagy. Szakemberek szerint, ha valakiben élnek beteges vágyak, akkor az akár kedvenc filmjének jelenetein felizgulva elkövethet egy gyilkosságot is. Ez azonban már komoly pszichés betegségre utal. Arra a kérdésre, hogy mennyi erőszakot nézhet egy gyermek veszély nélkül, sajnos nincs határozott válasz. • Georg Spöttle Világosabbak a A monoton hétköznapok és a gyorsan elillanó hétvégék között az embernek ritkán jut eszébe magától, hogy mikor kell átállítani az órát az időszámításnak megfelelően. Szerencsére a rádió mindig figyelmeztet erre az eseményre, nehogy egy órával előbb vagy később induljunk útnak... Valójában miért van erre szükség? Ki találta ki ezt, és hogy terjedt el a világban? 1784-ben javasolta először Benjamin Franklin amerikai polihisztor a nyári időszámítás bevezetését, hogy megoldja azt a problémát, amit az évszakonkénti sötét és világos órák változása okoz. Erről szól a tudós „Egy gazdaságos tervezet” (An Economical Project) című munkája. Csak sokkal később, 1916-ban volt az órareform, angolok kezdeményezésével. 1907-ben egy londoni építész, William Willett „Pazarlás a napvilággal” (Waste of Daylight) című röpiratában azt javasolta, hogy április minden vasárnapján mindenhol húzzák előre húsz perccel az órákat, és szeptemberben ugyanúgy minden vasárnap állítsák vissza szintén húsz perccel. A fenti kiáltványban Willett kifejti: „Mindenki szereti a hosszú, világos délutánokat. Mindenki panaszkodik, hogy milyen gyorsan rövidülnek ősszel a nappalok, de arra senki sem gondol, hogy nyaranta a kora reggeli napfényes órákat is ki lehetne használni”. Körülbelül egy évvel a röpirat megjelenése után Sir Robert Pearce törvényjavaslatot nyújtott be a londoni parlament alsóházában. Mindenki megütközéssel fogadta a gondolatot. Igaz, Willett elképzelése korántsem tűnt egyszerűnek. A javaslatot csak jóval Willett halála után, 1916-ban fogadták el. A gyakorlatban óriási káoszt okozott a nyári időszámítás bevezetése. A Királyi Meteorológiai Intézet továbbra is a Greewichi-idő szerint adta ki az apály és a dagály időpontját. A londoni közigazgatáshoz tartozó parkok figyelembe vették az új időszámítást, de például a Kew Gardens ezt egyáltalán nem tudta elfogadni. Ez még a hadseregnél is problémákat okozott, amikor zászlófelvonásnál, Skóciában az addig mindig pontosan egy időben megszólaló ágyúk össze-vissza tüzeltek a katonai tisztelet- adásnál, mert nem tudtak megegyezni az országon belüli időszámításban. Abból az évből származik egy érdekes eset: egy anya ikreknek adott életet, az egyiknek még az óra átállítása előtt, a másiknak később. így a csecsemők születési ideje néhány perccel felcserélődött. 1916-ban Amerikában vezették be először az alternatív - nyári - időszámítást. A praktikusnak tetsző ötletet több európai állam is átvette. A két időszámításos rendszer egészen 1918- ig, a háború végéig érvényben maradt. 1919- ben azonban eltörölték, s csak 1941-ben vezették be újra. Akkor viszont az órákat nem is engedték visszaállítani: 1942 szeptemberéig maradt a nyári időszámítás. 1943-ban és 1944- ben már március végén, illetve április elején beköszöntött az óra szerinti nyár, a következő két évben viszont nem állították át az időmérőt. 1947 és 1949 között megint nyári-téli rend szerint forogtak a mutatók. 1950-től 1953-ig ismét csak egyféle (téli, azaz normális) időszámítás létezett. 1954-től 1956-ig újra hozzáigazították az órákat a Naphoz, azután egészen 1980-ig a hagyományos időszámítás maradt érvényben. 1980 áprilisa óta folyamatosan hivatalos óraátállítás van érvényben. Néhány évvel az egész világot megrázó első olajár- robbanás után vezették be számos országban. A kormányok a lépést azzal indokolták, hogy így több százezer tonna kőolajnak megfelelő energia-megtakarítás érhető el. Az évek során összesen 108 ország vette át a nyári-téli időszámítás rendszerét. Az már nyilvánvaló, hogy a gazdaság kiadásait csökkenteni lehet a nyári és a téli időszámítás bevezetésével, azt viszont soha senki nem számolta ki, hogy mi van az érme túloldalán, vagyis milyen hatással van az időszámítás váltogatása az emberi szervezetre. Pedig - ha 1916-ban nem is - ma már tudjuk: a bioritmust nem lehet csak úgy ide-oda állítgatni. Amerikában a 90-es évek végén vizsgálatokat indítottak ezzel kapcsolatban. Összehasonlították az óraátállítás előtti és az azt követő hét baleseti statisztikáját. Kiderült, hogy az átállást követő napokban hat százalékkal megnőtt a halálos kimenetelű balesetek száma. Ez a statisztikai kimutatás más országokban is hasonló eredményt mutatott. Kanadai adatok szerint az egyórányi tavaszi .alvásvesztés hétszázalékos növekedést okozott a közlekedési balesetek ösz- szes számában. Bár erre nincs adat, az óraigazítást valószínűleg a gyermekeink sínylik meg a leginkább. Az ő szervezetük és biológiai érzékeik sokkal érzékenyebben reagálnak ezekre a hirtelen, kényszerű változásokra. Azonban nem mindenütt térnek át a nyári időszámításra. Például Japánban és Tajvanon is egész évben ugyanaz az időszámítás érvényes, sőt Mauritiuson sincs nyári időszámítás. Az Egyesült Államokban április első vasárnapján hajnali két órakor kezdődik és október utolsó vasárnapján szintén éjjel kettőkor végződik. Egyiptomban április utolsó péntekén kezdődik, és szeptember utolsó csütörtökén végződik, Iránban a papok bevonásával számítják ki a nyári időszámítás időtartamát. Szintén nagyon érdekes, hogy Izraelben évente változik az időszámítás. Az ottani ultraortodox és világi pártok évtizedek óta ezen viaskodnak. A világiak lehetőleg meg akarják hosszabbítani, az ortodoxok pedig még a böjt előtt át akarnak térni a téli időszámításra, hogy a böjtöt (amely napnyugtáig tart) egy órával megrövidítsék. A hagyomány szerint tavaly is javasolták, hogy már szeptember 13-án térjenek át a téli időszámításra a böjt lerövidülése érdekében. A legutóbbi reformra 1996-ban került sor: akkor - már az EU-irányvonalnak megfelelően - szeptemberről október végére tolódott a téli időszámítás kezdete. Az órareform 1916-os bevezetése óta az életvitelünk gyökeresen megváltozott. A munkaidő rövidült, az alvásidő - nem utolsósorban a tévézés elterjedése miatt - nagymértékben csökkent. A munkahelyi energiafogyasztás csökkent, az otthoni - az új elektronikus készülékek tucatjainak köszönhetően - radikálisan megnőtt. Ma az óraigazítás energiatakarékos voltáról szóló korábbi elképzelések aligha igazak. Utoljára 1996-ban készült hatásbecslés, akkor egy csendes nyári nap energiafogyasztása volt az egész éves (vélt) megtakarítás. A nyári és téli időszámítást 1976-ban vezették be, az Európai Unió 1998-ban hangolta össze az átállást. Közép-európai idő szerint hajnali 3 órakor véget ér a nyári időszámítás, és hajnali két órára kell visszaállítani az időmérőket. A nyári és téli időszámítást 1976-ban, három évvel az egész világot megrázó első olajár-robbanás után vezették be Franciaországban. A hatóságok azzal indokolták a lépést, hogy így 0,3 százalékos energia-megtakarítás érhető el. Az intézkedés támogatói a hosszabb nap előnyeinek kihasználását, a közlekedés biztonságának fokozódását remélték, mivel az autósok sokáig nappali fényben vezethetnek. Am hallhattuk a hírekben, hogy megnőtt a balesetek száma az utakon az óraátállítás miatt. Viszont pozitív hatása volt a nyári időszámítás bevezetésének a turizmusra: a hosszú, világos esték lehetővé tették az üdülés napjainak optimális kihasználását. 1998-ban már az Európai Unió összehangolta a tagállamok átállását a nyári időszámításra, majd 2001-ben további öt évvel meghosszabbították a szabályozást, amely szerint a nyári időszámítás minden tagállamban március utolsó vasárnapján közép-európai idő szerint kettő órakor kezdődik és október utolsó vasárnapján három órakor végződik. Az átállásnak az emberekre, bioritmusukra, közérzetükre gyakorolt hatásait csak az utóbbi években kezdték vizsgálni, vannak előnyei és hátrányai is. • Karsay Luca