Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-11-05 / 217. szám
2005. november 5., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 42. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Duna Múzeum, a Kaján hire a Duna Múzeum igazgatója már 1995-ben terveket készített egy új típusú múzeum kialakításáról. Az intézmény jelenlegi belső rendszere 2001-től működik. A múzeum nyitásának évében húszezer látogató jött el Eszergomba. Az új típusú rendszerben ez a szám harmincezer fő. A korábbi elképzelések ugyan módosultak, de az intézmény munkatársi közössége jól dolgozott: a Duna Múzeum mára a régió, s az ország egyik legméltatottabb bemutatóhelyévé vált. Ezt igazolja a nemrég kapott Családbarát Múzeum díj is. A Családbarát Múzeum díjat idén írták ki először. Az esztergomi Duna Múzeum „rögtön” el is nyerte a friss nevezést. Az intézmény korábban már kapott közönségdíjat, s az is elmondható, hogy a múzeum minden évben valamilyen elismerésben részesült. A Családbarát Múzeum díjat a „Múzeumok És Látogatók Alapítvány hirdette meg idén pályázat útján. A közönség szavazatai alapján egy budapesti és egy vidéki intézményt kellett megjelölni a legjobbnak a családbarát minősítés szempontjából. Ez alapján lett a Duna Múzeum a legtöbb szavazatot kapott vidéki első helyezet. A versenynek is beillő folyamat utolsó fázisában a pályázatban szereplő múzumokat szakújságírók és úgynevezett tesztcsaládok látogatták sorra, és az ott tapasztaltak szerint szavaztak. A két voksoló csoport közül értelemszerűen az utóbbiak, a családok szavazatai nyomtak többet a latba. Kaján Imre az intézmény vezetője lapunknak elmondta, hogy az általa vezetett munkaközösség szándéka, hogy újfajta múzeumszemléletet valósítsanak meg. A most kapott díj erre jó visszaigazolás. A vízügy, és a környezetvédelem körüli frázisok helyett a víz és az ember valóságos kapcsolatáról, s annak mélyebb értelmezéséről szól ma már a Duna Múzeum. Az intézmény dolgozóinak célja, hogy az itt látható kiállítások segítségével a szélesebb közönség is mélyebben értse meg a vízügy, illetve a környezetvédelem témakörét. A múzeum belső tereinek kialakításánál fontos szempont volt, hogy nagy hangsúlyt kapjon az ideérkező, különböző korú gyerekek látószöge. Ezért van a Duna Múzeumban játszószoba, illetve az udvaron homokozó, hogy már az óvodáskorú apróságok is megkedveljék, megszokják a múzeumlátogatás rítusát. A gyerekek múzeumba való szoktatása a jövő nemzedékek nevelésének fontos részei. A játék mellett természetesen a gyerekek tudást, mégpedig demagógiamentes, egzakt ismereteket szerezhetnek itt olyan dolgokról, melyekről az iskolában nem. Kaján Imre igazgató kiemelte, hogy három munkatársnője, névszerint Szókéné Fekete Erzsébet, Marosi Katalin és Szalkay Tímea munkája, valamint a teremőrök és az informatikusok az intézmény sikerének záloga. Az egyes kiállításokhoz rendelt vendégkönyvek tanúsága szerint az idelátogatók zöme elragadtatott hangon említi meg, hogy a múzeumban látottak „a világon egyedülállóak”. Tehát nemcsak szakmai, hanem közönségsiker is, mely a kollektíva igyekezetét igazolja. Kaján Imre igazgató szerint a múzeológia egy olyan szakma, ahol ha nem szolgálják ki a publikumot, akkor az adófizetők pénzét előbb-utóbb nem fogják odaadni a múzeumnak. A magas szakmai követelmények a társadalom működésének más területeivel azonos igényeknek próbálnak megfelelni, s a múzeumok ennek megfelelően igyekeznek az éves büdzséből nekik szánt összeggel megfelelően gazdálkodni. A jó gazdálkodás egyik feltétele, hogy a múzeumba érkező látogatók jól érezzék magukat, hogy a múzeum közönségorientált legyen. A Duna Múzeum vezetője szerint náluk sikerült megvalósítani, hogy a laikus és a tudományos közel kerüljön egymáshoz. Itt sikerült megvalósítani, hogy amit egy szakma - jelen esetben a vízügyi - nem tud a szélesebb közönségnek elmagyarázni, azt a múzeum, a maga lehetőségeivel könnyen és jól tovább tudja adni a régi és az új generációknak. Az esztergomi Duna Múzeum vendégkönyveibe a hazai érdeklődők mellett időről- időre belekerülnek a világ majd minden tájáról érkező látogatók pozitív kicsengésű bejegyzései. Ezek a visszajelzések, valamint az európai uniós kulturális projektekben való folytonos szereplés és a folyókkal rendelkező világnagyvárosokkal fenntartott jó kapcsolat is jelzi, hogy Kaján Imre és csapata a következő években is méltán pályázhat a mostanihoz hasonló díjakra. • Pöltl ”0xi” Zoltán Építészeti kollázs Tervpályázat kiállítás a Balassa Általános Iskola és a városi könyvtár épületéről Kalendárium A halottak előtti tiszteletadás, pontosabban ennek elmulasztása miatt emelet kifogást több újságíró a környékünkön száz évvel ezelőtt megjelent lapok hasábjain. És egy örvendett eset is történt, a sokszor támadott rendőrkapitánynak sikerült végre eredményt felmutatnia a bűnözők elfogása terén. Az ünnep után napvilágot látott észrevételek és panaszok sorát kezdjük az Esztergom november 5-i cikkével. „A közönség köréből panaszos sorokat kaptunk hogy Esztergom népe sehogy sem akar leszokni arról, miszerint halottak estéjén ne nézze a temetőt korzónak. A levél írója felemliti, hogy közbakák és fóld- mives legétiyek szivarozva sétálnak ilyenkor az utakon, sőt nem egy intelligens embert látott, ki szájában füstölő szivarral nézegette a szintén sétafikáié hölgyeket. A kegyeletet mélyen sértő ilyen tüneteket betetézi még az is, hogy éretlen fiatalemberkék hajtóvadászatot rendeznek a sírok között egy-egy kihivóbb modorú nőcske után. A panaszt becses figyelmébe ajánljuk a rendőrségnek. ” Az Esztergomi Lapok sem hagyta szó nélkül az ünnepen történt incidenseket, november 5-én a „Főtisztelendőuraknak" címmel ezt közli: „Csütörtökön reggel, halottak napján, a kath. templomokban általános gyász-istentiszteletet tartanak. Ez alkalommal a nép gyertyákat visz a szentegyházba s azokat a kegyelet jeléül meggy ujtván, elégeti. Gyertyát gyújt az öreg anyóka boldogult élettársa lelki üdvéért és az anya gyermekei emlékéért, de hogy száz meg száz rakonczátlan kölyök miért csuszhat-mászhat négykézláb a templom hajójának kökoczkáin és miért beszélgethet, játszhat, tülekedhet ezernyi ájtatos hivő botránykozására, már igazán nem értjük. ” Az újság a katonáknak is szentel egy külön cikket a megemlékezéssel kapcsolatban ugyanekkor. „Az utczán egy nagy kaszárnya van. Amint mellette az imára hivó harangszó bugása közben gondolatokban merülve haladunk, egyszerre megszólal a katonazenekar tagjainak magánhangversenye. Ütik a czin- tányért, recseg a trombita, sikolt a klarinét, szóval a mi lefokozott hangulatunknak vége. Azt mondják, hogy a katonazubbony alatt is érző szív dobog s mi azt is tudjuk, hogy a katonaembernek is van földben nyugvó hozzátartozója, akinek emléke megérdemli, hogy félretegyék a bumberdót legalább egyszer egy esztendőben: Halottak estéjén!" És ha ez még nem lenne elég a botránkozásra, jöjjön az Esztergom és Vidéke írása, amely bebizonyítja: a betörőknek semmi sem szent. „Mindenszentek ünnepén, szerdán esti 6 és 7 óra közötti időben a Vízivárosban egy vakmerő betörés történt. Ugyanis dr. Wipplinger Ödön ügyvédnek, a Fürdővendéglővel szemben levő lakásának az udvarra nyíló előszobája ajtaját feszitő vassal feszegették, mivel azonban az ajtó belülről tolózárral volt elreteszelve, a kísérlet meddő maradt. Csupán az ajtót rongálták meg a feszitő vasakkal s a kilincset törték le. Látva, hogy arra a lakásba behatolni nem lehet, a lakás egyik ablakának külső szárnyait tépték le, majd a belső ablak szárnyak üvegét papírral beragasztva bezúzták, s azon át a lakásba hatoltak, hol a szekrényeket feltörték, s azokból mindössze egy órát vittek el, mi arra enged következtetést, hogy munkájukban a betörők meg lettek zavarva, kiknek a nyomokból ítélve, hivatásos betörőknek kell lenniök, akik ha nem helybeliek, úgy azoknak városunkban okvetlenül kell társaiknak lenni. " Ennyi fáradtság egy óráért... És ha ezt a bűntényt nem is, de egy másikat felderített a sokat szidott rendőrkapitány, amelyről pont a Szabadság számol be, pedig tudvalevő, hogy a leginkább ezen orgánum szemét szúrta a kapitány Önmagukat azért nem meghazudtolva a következőt írják november 8-án. „A szenttamási betörés. A szenttamási körúton elkövetett betörés tettesei a rendőrségnek már a nyomában járnak. A vízivárosi betörés tettesei a rendőrséget már letartóztatta. A két betörés eredményes nyomozása kétségtelen bizonyítékot szolgáltat Urai István kapitány tipegve haladó rendőri zsenialitása mellett. ” • Gál Kata
