Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-10-22 / 208. szám
hídlagmagazin 2005. október 22., szombat • HÍDLAP • Varga Péter jegyzete Fagyos éjszakák Közeledik a november. Nem bántóan, nem is nagy hidegekkel, mint az elmúlt őszökön. Szépen és egyszerűen, amint közeledni szokott. Már fagyos éjszakákat jósolnak a hozzáértők, és mi is lassan elővesz- szük bundáinkat, télikabátunkat. Ma reggel átcseréltem fehér kalapom a feketére, mert felvettem alá a télikabátot. Lehet még ugyan 16, 17 fok is, de fázom, megfáztam, jobb a békesség! Közben eljátszom a gondolattal, mit is jelent a november maga. Hogy is tanítottam? A november 9-et jelent, egyébként Szent András hava. Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csadakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is Az október mindenszentek hava, a december pedig karácsony hava. Közeledik a karácsony A hajléktalanok és az elhagyott, vagy elkóborolt gyerekek jutnak az eszembe. Hideg van már kedveseim! Keljetek föl és induljatok neki a télnek, a fűtött szobának, az élet; nek! Tiétek a világ és el ne rontsátok jobban, mint amiképp eddig elrontották! Nézem, hallom, látom a csellengőket. Meddig és hová csellengetek? A Bennetek rejlő szere- tetből nem novemberi, karácsonyi csillámló fény pereg. Gyújtsatok gyertyát, keressétek a szépet, jobbat, a szeretettelit. A sötét november mögött ott bújik meg a december havából születő márciusi fény, nosza, kikelet! A pásztorok védőszentje Szent Vendel, akinek ünnepe október 20-án van 554 körül született Skóciában és 617 táján halt meg. A legendák szerint, Vendel királyfi, a mi fogalmaink szerint egy törzs vezérének a fia volt. Korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, só't a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem nézett jó szemmel. Épp azért, hogy apja elvonja a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. De mint annyiszor, amikor valakit szolgai munkára kényszerítenek, hogy elvonják Istentől, Vendellel is az ellenkezője történt annak, amit atyja akart: a juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. Eli is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló hat ifjút, akikkel útnak is indult. Rómába meg is érkezett a kis zarándokcsoport, a szentföldi útról azonban le kellett mondaniuk. Háborús hírek jöttek: perzsák és arabok támadásai érték a Szentföldet, s végül nem sokkal később, 614-ben el is pusztítottak minden zarándokhelyet. Vendel társaival együtt elindult hazafelé. A remeteség iránti vágy azonban oly erőssé nőtt a szívében, hogy Trier közelében, a várostól fél nap járóföldnyire megtelepedtek az erdőben. Kunyhót építettek maguknak és szigorú böjtölés és imádság közben megkezdték a pusztai remeték életét. Olykor azonban koldulniuk kellett. Eg}' ilyen alkalommal Vendelt megszidta egy gazda: ahelyett, hogy tétlenkedve koldul, inkább dolgozna és ő segítene másokon. Ez Vendelt arra késztette, hogy elszegődjön a gazdához, aki előbb a disznóit, majd a marháit, végül a juhait bízta az őrzésére. Legendája elmondja, hogy Vendel mindig a legjobb legelőt kereste a juhoknak, és fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat, szíve pedig szüntelenül remetecellája után vágyott. Ez a vágya oly kedves volt Isten előtt, hogy angyalok jöttek, és nyájával együtt fölemelték és elvitték a cellájához. Csakhogy a cella közelében nem volt víz a juhoknak. Vendel ekkor felfohászkodott, majd a földbe szúrta pásztorbotját, és mindjárt bő forrás fakadt a földből. Gazdája éppen arra lovagolt és kemény szavakkal kérte számon Vendeltől, miért vitte oly meszszire a jószágot. Vendel megígérte, hogy a kellő időben nyájával együtt otthon lesz. Amikor a gazda - vágtában hajtva lovát - hazaért, megdöbbenve látta, hogy Vendel már várja, a juhok pedig mind az akolban vannak. E csodák láttára gazdája elbocsátotta: belátta, hogy nem munkakerülő naplopás a remeteélet. Vendel visszatért, de nem sokáig maradt egyedül. A körülötte letelepedett remeték annyira tisztelték, hogy elöljárójukká választották. Az egyik legenda szerint még Vendel életében közösséget alkottak, kolostort építettek és a bencés regula szerint élő közösség apátjává választották Vendelt, aki így halt meg 617-ben. A jószágtartó gazdák és pásztorok máig is védőszentjükként tisztelik Szent Vendelt. Szobrokat állítottak számára, melyeken pásztoröltözetben ábrázolják, lábánál kutyával és báránnyal. Ha állatvész ütött ki, azt mondták, hogy Vendel viszi az állatokat. Hazánkban Szent Vendelt elsősorban a Dunántúlon és a Jászságban tisztelték. E napon nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották. A Tápió vidékén az állattartó és juhtartó gazdák ünnepe volt Vendel-nap. Nagykátán a hagyomány szerint: Vendelke a juhászok pártfogója, őrzi a határt. A falu szélén vagy a legelők közelében állították fel a szobrát. Vendel a pásztorok ünnepe a Csallóközben is. Dudaszó mellett mulatoztak ezen a napon. • Pablo Bölcs Salamon hűtlensége Dávid királyt halála után Izrael trónján fia, Salamon követte, aki elsősorban bölcsességéről volt híres, ám meg is szegte az isteni parancsot, hiszen az Izrael Istene által parancsolt monogámia helyett a Biblia szerint mintegy ezer feleséget tartott magának. Története pedig a következő: „A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentősebb magaslat. Ezer égőáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron. Gibeonban megjelent az Ur Salamonnak, éjszaka, álmában. így szólt az Isten: „Kérj, mit adjak neked!” Salamon azt felelte: „Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hűségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed előtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül. Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat atyám helyett. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni. Ráadásul kiválasztott néped élén áll szolgád, egy nagy nép élén, amely akkora, hogy se szeri, se száma. Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes népedet?” Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá. Ezért így szólt hozzá az Úr: „Mivel épp ezzel a kéréssel fordultál hozzám, nem hosszú életet vagy gazdagságot kértél magadnak, nem is ellenséged életét kérted, hanem bölcsességért könyörögtél, hogy szem előtt tartsd az igazságot, lásd, megadom neked, amit kértél. Bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.” Salamon e bölcsesség birtokában uralkodott tehát, ám nem volt mindenben hűséges Istenhez. A történelemből tudjuk, hogy Salamon külpolitikája nagyon agresszív volt. Abban az időben az volt a szokás, hogy szövetségkötéskor a kisebb király feleségül adta a lányát a nagyobb királyhoz (ez esetben Salamonhoz). Salamon tehát minden újabb szövetség megkötésével kapott egy újabb feleséget is. Ezek a feleségek a két király jó kapcsolatának zálogai voltak és az uralkodók tulajdonképpen velük „hitelesítették” a szerződést. Ezzel Salamon teljesen áthágta Isten parancsait. Nyilvánvaló, hogy a hatalom és a gazdagság annyira elvette az eszét, hogy ez megrontotta lelki életét és Salamon elhagyta a hitét. Azoknak az asszonyoknak a bálványait imádta, akiket feleségül adtak hozzá. Mózes törvénye szerint a király „sok lovat ne tartson. Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, nagyon sok ezüstöt és aranyat ne gyűjtsön.” (SMózes 17, 16-17.) Salamon tehát több tekintetben is vétkezett: poligámiában élt, megszegte Isten pogányokkal való házaso- dásra vonatkozó tilalmát, ami végül hitének elhagyásához vezetett, rengeteg lovat gyűjtött nagy harcikocsikból álló hadseregéhez és óriási mennyiségű aranyat és ezüstöt halmozott fel. Salamon engedékenysége a feleségei pogány vallásai iránt borzalmas bűnökhöz vezetett. így történt, hogy Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istené, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. Mert Salamon Astóretet, a Szidóniák istenét és Milkómot, az ammóniák bálványát követte. így olyan dolgot tett Salamon, amit rossznak lát az Úr, és nem követte olyan tökéletesen az Urat, mint apja, Dávid. Akkor épített Salamon áldozóhalmot a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen Kemósnak, a móábiak bálványának és Mólóknak, az ammóniák bálványának. így tett Salamon a többi idegen asszonya kedvéért is, akik a maguk isteneinek töm- jéneztek és áldoztak - olvashatjuk a hűtlen király történetét a Bibliában. • P. Rein Esztergom számára 156 - október 26-át jelenti Esztergom, Mosonmagyaróvár és Tiszakécske. 1956 október 26-án ezeken a vidéki településeken lőttek az akkori kommunista hatalom fegyveres erői, ártatlan, fegyvertelen tüntetőkre. A forradalmi helyzettől megrémült kommunista párt vezetése, ekkor még csak szellemiekben megtámogatva a szovjet katonai és titkosszolgálati erőktől, elrettentésként lövet katonáival a magyar szabadságért tüntetők tömegeibe. Az esztergomi események történelmi részleteit a Hídlapnak Koditek Pál segített összegezni. Esztergom viszonylag korán, már aznap késő délután értesült az október 23- ai budapesti eseményekről. A futótűzként terjedő forradalmi hírek ösztönzésére Esztergomban 1956. október 25-én este indultak meg a fejlemények. A Mindszenty iskola helyén működő bányászotthon fiataljai, a nehézgépipari technikum és a Bottyán Műszeripari Technikum diákjai, Szalay László tanár vezetésével egy fáklyás felvonulást szerveztek a Hősök terén. Itt felolvasták a budapesti és szegedi műszaki egyetem diákjainak 12 pontját. Emellett a kiáltvány mellett tüntetett október 25-én az említett esztergomi ifjúság. Ettől megmozdulástól kezdve felgyorsultak az események. A forradalom miatt az Esztergomban, illetve a Kertvárosban lévő hadosztályt megerősítették. Október 26-án délelőtt jelentős tömeg kezdett összegyűlni a Széchenyi téren. A gyülekezőket először csak a városban lévő gyárak munkásainak képviselői, a forradalmi munkástanácsok tagjai adták ki A tüntető tömeg a városházánál szerette volna megtudni, hogy a Budapestről és az ország több más pontjáról érkező forradalommal kapcsolatos hírek alapján mire számíthat. A városháza erkélyéről Horváth Csaba fiatal munkás elszavalta a „Talpra magyart”, majd a tüntetők által elfoglalt épület díszterméből, az erkélyen át egy kötél segítségével a tüntető tömeg elé eresztette le Rákosi Mátyás életnagyságú porcelán mellszobrát. A diktátor portréját a jelenlévők porrá zúzták. A fellelkesült tömeg ezután a Széchenyi téren lévő börtön épületéhez ment, hogy a bent lévő politikai foglyokat kiszabadítsa. A börtön őrsége látva az eseményeket, megnyitotta a cellákat és onnan több kisebb bűncselekményért elítélt, köztörvényes bűnöző mellett az összegyűlt nép által szabadulni követelt, politikai okokból elzártakat is kiengedte. A déli 12 óra utáni időszakban már több ezresre felduzzadt tömegben a környékbeli településekről érkezők is számosán jelen voltak. A tüntetőkhöz csatlakoztak katona fiatalok, akiket az ötvenes évek kommunista vezetése politikailag megbízhatatlannak tartott. Ezek a fiatalok munkaszolgálatosként, egy a börtön és a katonaság közti átmeneti regulában voltak kénytelenek szolgálni. Ezek a fegyvertelen, de egyenruhás sorállományú ifjak, miután a forradalmi események hatására őreik kiengedték őket, csatlakoztak az esztergomi főtéren összegyűlt több ezer civilhez. Az ő elégedetlenségük és buzdításuk adhatta meg a végső lökést arra, hogy a főtéren összegyűlt tömeg az ott lévő buszokkal, illetve gyalogosan menjen fel a volt szeminárium épületéhez, a hadosztályparancsnoksághoz. Ennél a Sötétkapunál lévő helyszínnél is ugyanaz volt a cél, mint a Széchenyi téren, tüntetni a forradalom mellett és kiszabadítani a politikai okokból elítélt foglyokat. Az a bizonyos autóbusz tehát a forradalmi tömeget szállította a Sötétkapunál lévő hadosztályparancsnoksághoz. A buszt vezető sofőr, aki a menetrendszerinti távolsági járatot vezette volna, a buszra felszállt tüntetők felszólítása alapján ment a későbbi tragédia helyszínére. A zsúfolásig telt busznak még a tetején is voltak utasok. Ennek a tömött járműnek és az azt kísérő több ezer fős fegyvertelen tömegnek megérkezésekor, a Sötétkapu alagút városfelőli bejáratánál lévő őrség a hadosztályparancsnokság épülete felé hátrált. A tüntetők ugyan elmondták az őrt álló katonáknak, hogy miért jöttek, kérték, hogy engedjék szabadon a politikai foglyokat, de követeléseiknek nem tettek eleget. Ekkor a busz végigment az alagúton, a tüntetők pedig szorosan követték azt. A korábban említett riadóparancsra ide vezényelt tankok közül egy az épület és az alagút közötti téren, egy pedig a kollégiumok felöli terület irányában állt. A busznak még volt annyi ideje, hogy behajtson az alagút utáni területre és balra, a Bazilika irányába forduljon. Ekkor dördült el az alagúttal szemközt álló tankból az ágyúlövés, mely a busz középső-hátsó részét találta el, leszakítva annak majdnem teljesen a hátulját. Ezt követően a hadosztályparancsnokság homlokzati ablakaiból géppisztoly, illetve géppuska sortüzet nyitottak a busz mögött jövő tömegre, valamint a másik harckocsi, amelyik a kollégiumok irányába célzott, szintén leadott egy lövést, mellyel a kollégiumnál lévő újságos trafikot találta el. Ennek a katonai csapásnak hivatalosan 14 halálos és 60 sebesült civil áldozata volt. Az említett munkaszolgálatos katonaáldozatok számát a mai napig nem lehet tudni, a hadosztályparancsnokság halott katonákat nem adott ki az el- szállítóknak. Ugyanakkor bizonyossággal feltételezhető, hogy a tüntetők, illetve a buszban lévők közötti fegyvertelen sorkatonai áldozatok száma is jelentős volt. Ezen katonai személyek haláláról szóló információkról ez idáig mégsem sikerült nyomára bukkanni. A hadosztályparancsnokságról két tank a nap folyamán lement a város főterére és ott lövéseket adott le. Két lövés érte az esztergomi városháza épületét, de ezek szerencsére csak anyagi károkat okoztak. A főtéren jelenlévő forradalmi tömeg aztán megakadályozta, hogy a tankok tovább menjenek és a hadigépekből előmászó katonákat elkergette. A Sötétkapunál történt tragédiát követően mentőautó, illetve teherautó érkezett a helyszínre, hogy a sebesülteket az esztergomi kórház sebészetére szállítsa, illetve, hogy a civil halottakat elvigye. A sérültetek nagy száma miatt többet gyalog vittek be a kórházba. A kórház sebészetén az ezt követő 48 órában pihenő nélkül dolgozott minden orvos és ápoló, hogy a valamivel több, mint 60 főnyi sebesültet ellássák. Mecséry János, aki ekkor az esztergomi hadosztály parancsnokság ezredesparancsnoka volt, 1958-ban a kivégzéséhez vezető bírósági tárgyaláson azt nyilatkozta, hogy ő adott tűzparancsot a Sötétkapunál lévő busz és tüntetők ellen. Ez október 26-án volt, s az ellentmondásos történelmi személyiségekre jellemző módon, a parancsnok október 27-én átállt a forradalmárok, illetve Nagy Imre vezette tömörülés oldalára és az esztergomi páncélos hadosztályt a szovjetek elleni harcokban vezette. Mecséry János ezredes parancsnok vezetésével a forradalom győztes napjaiban a szovjet csapatok elleni többször - a fővárosi kerepesi úti és a tököli juta-dombi páncélos ütközetnél - sikeres harckocsi hadtest támadást hajtott végre. Mecséry Jánost emiatt ítélték halálra. A Nagy Imrével egy nap híján azonos időben kivégzett ezredes földi maradványait ezért találhatjuk ma a budapesti temető 301-es parcellájában. • Pöltl Zoltán
