Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)

2005-07-13 / 136. szám

4 • HÍDLAP • 2005. július 13., szerda RÉGIÓ www.istergranum.hu Bajban a pékségek: friss kenyér helyett csődhullám várható Folytatás az I. oldalról A szövetség emellett beszerzési társaságok létrehozásával kíván még segíteni a pékeknek, hogy együttesen sikerüljön érvényesíteni áraikat és költségeiket. Mindezek ellenére a pékségek harminc százalékának csődje elkerülhetetlen az idei évben, és a külföldi tulajdon részarányának folyamatos növekedésével is számol­ni kell - mondta Ilonka Boldizsár. Hamarosan egész Budapest kenyér- ellátása is külföldi tulajdonos kezébe kerülhet. Ha a hipermarketek to­vábbra is maradnak az alacsony fel- vásárlási áraknál, nemcsak a pékek, hanem a malmok és a mezőgazdaság is válsághelyzetbe kerül. A tokod i Resszer pékség sem tudta emelni árait, sőt, árcsökkentésen gondolkodik a vevők rossz anyagi helyzetére hivatkozva. Resszer Gá­bor szerint a szövetség értékesítési szervezetekre vonatkozó ötlete nem járható út, mivel korábbi hasonló kezdeményezések sem vezettek ered­ményre. Mindenki magára van utal­va, és az éles versenyhelyzet miatt sokan az aljas módszerektől sem ri­adnak vissza. A Resszer pékséghez hasonlóan a dunabogdányi Heim Sütöde is új üzlet nyitását tervezi, hogy ezzel is kompenzálják a forga­lom visszaesését. Bolda Antal mű­szaki vezető elmondta, hogy az Auchan közelsége miatt kellett még tovább csökkenteniük áraikat. Képte­lenek tartani a versenyt a négy forin­tos péksüteménnyel, ami szerinte etikailag helytelen a kis üzletekkel szemben. Az üzemanyag árának fo­lyamatos emelkedésével pedig még lehetetlenebb helyzetbe kerülnek. • Jrg Civilek a gyorshajtók ellen Ha a rendőrség tehetetlen, a helyiek lassítják a forgalmat | Folytatás az 1. oldalról A berendezéseket a térség önkor- I mányzatai közös összefogással pályá- I zatok és egyéb támogatási lehetősé- ! gek segítségével tudják majd megvá- | sárolni. A motorosok egyik legked­veltebb útvonala a Visegrád és Szentendre közötti kanyargós lepencei út, ahol nem egyszer 150 - 170 kilométeres sebességgel szágul- j dozhatnak. Igen sok a baleset is, j nemrég például súlyos gerinctöréssel ; járó motoros baleset történt. Dr. ! Mlinárikné Csoóri Éva rendőr- I alezredes, a Szentendrei Rendőrka- | pitányság közlekedésrendészeti osz­tályának vezetője kérdésünkre el­mondta, hogy a településeken áthala­dó gyorsforgalmú utakon már bevált lassító eszköz a sebességjelző. A 11-es főút Dunabogbányon és Leányfalun áthaladó szakaszán régebben nagyon sok baleset történt. A két település önkormányzata sebességjelzőt állí­tott fel a falun belül, a kivezető sza­kaszokon pedig - dömösi és pilismaróti példa alapján - lassító járdaszigeteket építtetett ki. A járda­sziget és a sebességjelző tábla annyi­ra megfékezte a forgalmat, hogy az­óta nem történt komoly baleset a ll­es főútnak ezen a szakaszán. Bár az utakon vadul száguldozó motorosok ellen a járdasziget és a sebességjelző sem nyújt teljes védelmet, ezen las­sító technikák mellett azonban kö­vethetjük az uniós példát. Hollandiá­ban például a kistelepülésen a rend­őrökkel együttműködve a nyugdíja­sok ülnek ki az út mellé, és trafipax fotót készítenek a gyorsan hajtókról. • Muzslai Ágnes Azik a gabona, romlik a minőség Folytatás az 1. oldalról A raktárhiány azonban egyre in­kább megoldódni látszik, mivel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal folyamatosan üríti magtárait az idei termésnek, és a falugazdász­hálózat is összefogott az ügy érdeké­ben. Ha megjön a jó idő, akár este is megindulnak a kombájnok - mondta Vancsura József. A komáromi Solum Mezőgazdasá­gi Rt. már csak a búza aratására vár, amivel száraz idő esetén alig másfél hét alatt végeznének. Szentirmai András, a cég illetékese elmondta, hogy a sok eső miatt a kenyérnek va­ló búza sikér tartalma folyamatosan csökken. Nem halogatható tehát to­vább az aratás, különben óriási vesz­teséggel kell számolniuk. A tárolással szerencsére nincs problémájuk, pe­dig kimagaslóan jó az idei termés, ár­pából ugyanis öt tonnát arattak hek­táronként, míg búzából közel hat tonnás hozamra számítanak. Balogh Zoltán, a Magosz elnöke még mindig nem látja megoldottnak a raktározási problémát, és ha nem javul látványosan a helyzet, a lábon álló ga­bonát lesznek kénytelenek eladni a gazdák. Ez a későbbiekben, az egyéb­ként is alacsony árak további csökkené­séhez vezethet, és beláthatatlan követ­kezményekkel járhat. Ha a kormány betartja ígéretét, és valóban magtárak építésébe kezd, még akár előnyös is le­het az aratás késése. A teljes termés raktározására úgysem áll rendelkezés­re elég hely a Magosz elnöke szerint. • Juhász LAP(SZ)ÉL Gulya István Minek ez a nagy rohanás? Nem akarom elviccelni, mert a dolog végső soron tragikus, emlékszem még, amikor például Leányfalun egy „tökös” - azt hiszem - brit csávó a szuper verdájával egy buszmegállóba parkírozott be, likvidálva ezzel egy fél családot, de eszembe jut a drága jó Alfonso Csehov-paródiája, amikor Ványa bácsiként fölveti, minek ez a nagy rohanás. Tényleg, minek is? Most, hogy a pilisszentlászlóiak forgalomlassító projektbe kezdenek, mi­szerint a „kétszázhúsz felett” száguldozó, vagyis a lakott településre (és az azon kívülre) vonatkozó sebességkorlátozással mit sem törődő motorosokat és autósokat megkérik, hogy ne má', azaz hogy hé, ésszel, ember, magam is csatlakozom - virtuálisan - a kezdeményezéshez. Mert látom, hogy a le­ányfalui és a dunabogdányi „amúgy csak figyelmeztető” tábláknak ko­moly pedagógiai-lélektani nevelő-hatásuk van, nem tagadom, hogy magam is ösztönösen a fékpedálra taposok, ha megpillantom a vörösen izzó kijel­zőket, pláne, hogy szakértő kezek úgy programozták azokat, hogy túl nagy sebesség esetén rögtön kigyullad a „Lassíts!” felirat (parancs). Tudjuk, hogy a lassan járás tovább érést jelent, valóban nem feltétlenül az a gyors, aki rohan - .és még temérdek közhelyet, szentenciát tudnék felso­rolni ebben az ügyben (is). De hát az igazság az, hogy ezeknek az elcsépelt frázisoknak jelentős az igazságtartalmuk, tehát tényleg. Szóval maximálisan támogatom az élet mindennemű védelmét, a közleke­désben ártatlanokét éppúgy, mint a vétkes barmokét - sajnos, általában úgy van az, hogy a hibás überhülye túléli az általa okozott balesetet, miközben kiirt egy komplett családot -, mert az idő nem fontos, egyedül az élet szá­mít (mondják ezt egyébként a zseniális Az ötödik elem című filmben). A szentlászlóiak figyelmeztető akciója számomra szimpatikus, mert civil, nincs benne hatóság, és talán el is éri a célját. Általában véve úgy hiszem, nem feltétlenül szükséges hatóság a sikerhez. Más kérdés, hogy amíg a járműgyárak olyan sebesség-lehetőségekkel sze­relik fel „készítményeiket” (autókat-motorjaikat stb.), mint amilyenekkel, mindig ott duruzsol majd a sofőrök fülében a kisördög: nyomjad még, kis- komám. A halálig, bébi. Szófiába ért a dunaszerdahelyi kerekes A hátralévő 69 napot már egyedül teljesíti Bújna Zoltán Június utolsó hetében indult nyolcezer kilométeres, kerékpáros teljesítménytúráj'ára a dunaszerda­helyi Bújna Zoltán, hogy expedíció­jával állítson emléket a legendás keletkutatónak, Vámbéry Ármin­nak. Bújna Zoltán a hétvégén Szó­fiába érkezett. Bújna Zoltán Dunaszerdahelyről indult neki az emberpróbáló, nyolc­vannapos túrának, melynek végcélja Teherán. A főiskolás kerekes július első napján érkezett meg Esztergom­ba, hogy Budapest érintésével, Kecs­keméten át Szeged felé vegye az irányt. A városban találkozott brin- gás társaival, akik a szerb-bolgár ha­tárig kísérték el. „Július 3-án ünnepeltem 50 ezre­dik kilométeremet, melyet 1995 má­jusától sikerült összegyűjtenem” - nyilatkozott Bújna Zoltán az interneten keresztül a Hídlapnak. Bújna társaival egy nappal később már Romániában tekert, hogy köztes célként útba ejtsék Temesvárt. „Nem voltak kellemes élményeink Temesváron, ahol az internet hiá­nyában, képeslapot akartunk külde­ni, de a postán egy kisebb rablás ál­dozatai lettünk” - folytatta beszámo­lóját Bújna Zoltán. „Csak a lélekje­lenlétemnek volt köszönhető, hogy nem lopták el a pénztárcámat, és si­került megakadályoznunk egy há­romfős banda akcióját.” A kerékpáros csapat a romániai ki­lométerek után a múlt héten pénte­ken érkezett meg Szerbiába, ahol az első benyomások pozitívak voltak. „Az emberek kedvesek és egy piz­za mindössze 150 forintba kerül” ­beszélt a körülményekről Bújna Zol­tán. „Az elszállásolással sincs na­gyobb gond, Szerbiában rengeteg fé­lig kész ház van, azokban szoktunk aludni. A nagyobb baj akkor van, ha megérkezik a tulajdonos. Ezeket a helyzeteket úgy szoktam megoldani, hogy elmesélem utazásom lényegét, és akkor elnézőbbek velünk.” Bújna azt is elmesélte, hogy az al­vás nem jelent nagy gondot, a megfe­lelő tisztálkodás viszont annál in­kább. Volt, hogy egy hétig nem sike­rült normálisan megfürödni. „A Pirot városa felé vezető úton egy kis patakban tudtam csak tisztál­kodni, de ez legyen a legkisebb gon­dom” - mondta Bújna Zoltán, aki a bolgár határnál búcsúzott el társai­tól, így a hátralévő 69 kilométert már egyedül teszi meg. A dunaszerdahelyi kerékpáros a hét­végén megérkezett Szófiába, ahol egy bolgár kerékpáros volt a segítségére. „Eddig minden rendben volt az utam során, remélem ezután sem lesz nagyobb baj, bár most már az egyedülléttel is meg kell küzdenem. Legközelebb Törökországból jelent­kezem” - ígérte meg Bújna Zoltán. • Nb Nem kellenek a magyar papok Szlovákiának? Előfordul, hogy nem a papjelölt tudása, hanem a nemzetisége számít Folytatás az 1. oldalról Ha azonban egyénileg jelentkez­nek a leendő papok a magyar szemi­náriumokba, akkor automatikusan a magyar egyházmegye papjaivá vál­nak. „Ebben az esetben ugyanis nem egyszerűen egy teológiai főiskolára jelentkezik valaki, hanem egy adott egyházmegye kötelékébe nyer felvé­telt. Ami a cseretanulmányokat illeti, a szlovák püspökségek most már li- berálisabban kezelik a kérdést” - je­gyezte meg Kiss-Rigó László. Egy magát megnevezni nem kívánó felvidéki származású, de Magyarorszá­gon szolgáló paptól megtudtuk: mi­közben ő Győrben tanult, néhány ma­gyar anyanyelvű ismerőse Pozsonyban felvételizett. Többszöri nekifutásra sem jártak sikerrel, mert az érsektől mindig azt a választ kapták, hogy még várjanak. Természetesen Magyaror­szágon sikerrel jártak, hiszen azonnal felvételt nyertek a teológiai iskolákba. Kiss-Rigó László szerint ennek az le­het az oka, hogy a szlovák szemináriu­mokban túljelentkezés van. Az viszont szerinte is valóban figyelemreméltó, hogy északi szomszédunknál milyen nemzetiségű fiatalokat részesítenek előnyben. A diszkriminációt azonban nehéz bizonyítani, pedig nem mind­egy, hogy valóban a jelentkező felvéte­li eredménye, vagy csak a nemzetisége miatt tanácsolják-e el az illetékesek. Persze érdekes a szlovák püspöksé­gek érvelése is, vagyis, hogy a magyar plébániákra azért helyeznek szlovák papokat, mert nincs elég magyar nemzetiségű lelkipásztor. Az érintet­tek ráadásul maguk sem vállalják a felvidéki szolgálatot: aki egyszer már belekóstolt a magyarországi társadal­mi, gazdasági és egyházi viszonyok­ba, nem igazán szeretne visszatérni Szlovákiába. A felvidéki plébániákat ugyanis komoly pénzügyi gondok sújtják. Egy fiatal papnak, aki azt sem tudja, miből fog megélni, könnyen el­megy a kedve attól, hogy olyan hely­re költözzön, ahol esetleg a víz és az áram is ki van kapcsolva. Szlovákiá­ban a legtöbb helyen még a templo­mok javítására sincs pénz, így a plé­bániákra aligha futja. • Czigler Mónika Szent Jakab napján tartják Zselízen a római katolikus temp­lom kétnaposra tervezett temp­lombúcsúját. A hagyományos ren­dezvény július 22-én, pénteken délután ötkor kezdődik, betegek gyóntatásával, szentmisével, majd egész éjszaka tartó szentségimá- dással és elmélkedéssel folytató­dik. Az ünnepi szentmisét július 25-én, hétfőn délután mutatják be. A két nap imádságait a ma­gyar papi és szerzetesi hivatáso­kért is felajánlják.

Next

/
Thumbnails
Contents