Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-07-09 / 134. szám
Három a testőr... Volt három testőr, volt flamenco tánc - és önfeledt közönség. Ekként jellemezhetnénk röviden és velősen a várszínházi hétvégét, ami minden tekintetben ellentéte volt a nyitó darabnak. A Beregszászi lly- lyés Gyula Színház minden bizonynyal soha nem énekelné a Máté Péter „Elmegyek elmegyek” című nótáját a Tóték előadásának tetszőleges pontján, - igaz őket nem is zaklatta az eső. Ettől függetlenül minden szép és jó volt. Igen, kicsit megütközik az ember. (Már azon is, hogy Horányi László mostanában nem perdül ki elénk bemutatni a leendő bemutatót, de reméljük. a továbbiakban ő fogja megnyitni az előadásokat. Tudja Isten, úgy megszoktuk.) Két konferanszié lép elénk. A férfi ügyes, természetes, a szőke lány ügyetlen, természetellenes, de így is szerethetőek. Elárulják nekünk, hogy át lettünk verve. Hiszen bár a többség a Három testőr című darabot jött megnézni, most megtudjuk, hogy erről szó sincs. A három testőr című darab mindössze „meg lesz próbálva előadni” (sic!). Hát jó - fusson tovább a szekér. Mielőtt a társulat túlzott cséplésébe bocsátkoznánk, kiemelendő: Szilassy Nelli, hazánk egyik legjobb zongoristájának „tényleg” minden műfaj a vérében van, alázatosan és érzéssel játszik, nemkülönben Andárssy Zsuzsa, Jankó Miklós, akik valódi jazzband, bár ezen képességükből csak korlátozott mennyiséget tárhatnak a publikum elé, egészen egyszerűen azért, mert Verebes István nem engedte meg. Az egész csapat remek színészek és előadók mixtúrája és sokkal többre képesek, mint amit megmutathattak magukból. Annak ellenére, hogy a „Három a testőr” című intyemfintyem egy szórakoztató előadás, mélységes rejtély, hogy egy olyan színvonalas szakmai bázis, mint a Komáromi Jókai Színház, ilyen izét turnéztasson országszerte. Abban a teátrumban, ahol olyan darabokat tűzött repertoárra, mint a Mese a halott cárkisasszonyról, Barabás, II. József, A szabin nők elrablása, A gazdag szegények, - kész rejtély, hogy senki nem öntött hideg vizet Verebes István fejére, mikor előállt... ezzel. Akik most azt hiszik, fanyalgok, szó sincs róla. A Várszínháznak jó bevétele volt, sokan voltak, a közönség jól szórakozott, hiszen szórakoztató volt. Én is jót nevettem rajta. Mindössze nem logikus ez az egész... A Szerencsétlen Mai Színház azt sem tudja, hova kapjon ijedtében. Egyfelől művész szeretne lenni, alkotni, adni és varázsolni, másfelől erre nincs pénz, és inkább elénekli a „Hétre ma várom a Nemzetinél”-t, amiért szórnak neki a kalapba néhány tallért. Hát ilyen volt ez a várszínházi este. Tragikomikus: nevettem, sírtam. Verebestől pedig meglepően egyenetlen volt az előadás. Verebes, aki mindig értett a jó adagoláshoz, „a mindenből a megfelelőt”-elvéhez, most század eleji sanzonoktól Szécsi Pálig mindenki felvonul a Három testőrben. Nem gond, lehet közben ripacskodni, a közönség úgyse veszi észre, miközben nevet. A legkegyetlenebb jelenet minden kétséget kizáróan az utolsó. Mikor teljes tanácstalanságban összeesnek a „szerepek” és megpróbálják kitalálni a végét. Mi is tanácstalanul nézünk rájuk. Hát nem tudom fiúk, oldjátok meg. Itt ülök a pénzemért, ti játszotok, csináljatok valamit. Énekeljétek el mondjuk a „Látta-e már Budapestet éjjel?” című nótát, vagy a Groovehouse-tól a „Hajnal”-t. Amelyik viccesebb. Na mi van? Ez volt a nagy kérdés pénteken. • SZALAY Elfogadni magad Beszélgetés Bóna Évivel ványunkban” közzétettük, a média, a szépségipar napjainkban olyan nőideált fogadtatott el, amivel a legtöbben nem tudunk, és nem is akarunk lépést tartani. A rádió női munkatársai a Nők Lapja Caféval és a Maximával karöltve kampányba fogtak a nők valódiságáért.- Azonnal igent mondtál?- Elsőre igent mondtam. Utána elgondolkoztam... De végül úgy éreztem, miért ne, és belementem.- Szülők, barátok, barátnők, ismerősök mit szóltak?- Mindenki támogatott. Persze, biztos voltak negatív vélemények... De a kampány lényegét mindannyian megértették, és - bár szép képek születtek - azért mégsem egy Playboyban láttak napvilágot ezek a fotók. A természetességről szólnak, de nem vittük túlzásba, ne az ápolatlan- ságért kardoskodunk és arról sincs szó, hogy ezentúl nem sminkeljünk, ne öltözködjünk jól, mindössze csak fogadjuk el, amivel a természet megáldott minket. Aki testesebb, ne akarjon lefogyni negyven kilóra, mert nem fog. Bóna Évi (a mi Bóna Évink; az Esztergom Televízió egykori szerkesztője) egy évvel ezelőtt maga mögött hagyta a várost, Budapestért, és bátorságának meglett az eredménye: összejött neki. Ha ezalatt azt értjük, hogy a Budapest Rádióban azzal foglalkozhat, ami- hcT ért és amit szeret: Bóna Évi egy sikeres ember.- Mindenekelőtt; a kampány: „Nő természetesen". Hogy és mint és miért?- Ahogy a Budapest Rádió honlapján bárki számára elérhető „kiáltimagazin 2005. július 9, szombat • HÍDLAP Álom volt talán... Nem! - szerencsére. „Ha csütörtök, akkor jazzter- gom!” - ez a jelszó - ha minden jól megy. Hogy Aranyos Károlynak, a jazztergom főszervezőjének sikerül-e az idei nyár mottójaként prezentálni a fenti mondatot, majd kiderül. A csütörtöki jazztergom jól sikerült. Mit „jól sikerült”... Frenetikus volt, felejthetetlen és mentális milliárdokat bukott, aki nem volt ott a Várszínházi nyitógálán. A jazz olyan, mint a nő. Megfejthetetlen varázslat, tévedés, szentimen- talizmus, erő és báj. Nem mindenki beszéli ezt a nyelvet, csupán a kivételezettek, akik kulcsot kapnak a szívéhez. Ha valakik, hát a Jazztergom nyitógála főszereplői kaptak ilyen kulcsot és ki is nyitották a kaput. A közönség meg (ütemre) döbbenten ült, - bár szívesebben táncolt volna. Menjünk sorban. Kaszás Petiék egészen egyedi és hazai szinten (sajnos) páratlan zenei projektbe fogtak: összeálltak Nalan- dává. Hogy ez miért nagyszerű? Mert mind az öten máshol játszanak. (Egyikük például Kolta Gergő, a United egykori basszusgitárosáról nem is tudtuk, hogy a hazánk egyik legnagyszerűbb jazz-zenésze.) Műfaját tekintve valódi jazzrockot játszik a Nalanda, de élvezhető, ehető stílusban. Kaszás Peti egyenesen úgy fogalmazott: „Nem szádunk el, mindenki értheti és élvezheti ezt a zenét. Nem akartunk semmi nagyot, januárban összeálltunk egy kis örömzenére. Ez ugye azt jelenti, hogy lemész egy bárba, és zenélsz, ahogy érzed. Mi már kész számokat írtunk, és ez a mostani a Nalanda első lemezének bemutatója volt. Rövidesen piacra kerül.” Kíváncsiságból azt is megkérdeztük tőlük, hogy könnyebb-e a helyzetük ismert, jó kapcsolatokkal bíró zenészek révén, mint egyéb más kezdő muzsikusoknak. A válaszon pedig mindenki töprengjen: „Na ja. Könnyebb. De ki mondta, hogy a jazz eladható? Senki.” No comment. De ők csak az előzenekar voltak. Utánuk jött a Jávori Duó. Szakcsi Lakatos Béla zongoraisten Ann Malcom amerikai jazzénekesnőisten játéka - félő - az egész Jazztergomot árnyékba utasítja. Ha Aranyos Károly főszervezőnek sikerül ennél jobb estét összehozni, akkor rövid időn belül nemzetközi hírű lesz a Jazztergom. Jávori Dávid többet is hegedülhetne - így se semmi, de mégiscsak árnyékban marad, holott elektromos violinjával röviden és tömören csodákra képes. Apukája, Jávor: Vilmos úgy „veri a dobokat, mim állat” (a felettem ülő néző véleménye), időnként kissé megakasztva a; estet, de Szakcsi Lakatos a megfele lő pillanatban „Jó akkor mostm; folytassuk” varázsmondattal nag' nehezen újra lendíti az showt. Sza kcsi Lakatos Béla - mint említet tűk, - isten, nehéz róla bármit is ír ni. Nem lehet megfogni. Évszázad ok óta gyűjthette a család a zene géniuszért felelős génállományt amire megszületett ez a billentyű virtuóz, aki úgy képes követni, segi teni, hozzásimulni az énekeshe; hogy észre sem veszi; Szakcsi irt nyit. Ha úgy tartja kedve, kivonul színpad másik végére cigarettázn de szerencsére mindig visszajön. Ann Malcom hangjából és szemt lyiségéből olyan szeretet és profi: mus árad, ami Magyarországon i meretlen. Kimondottan fájó e: mondani (Cserháti Zsuzsa, Nára Erika, Kelemen Angelika és társ után/ellenére), de hazánkban nin- igazán jó jazzénekesnő. (A most f lém zúduló átkozódásokat nem próbálom kivédeni.) A kietlen egészen egyszerűen kopár Iowa i Iámból induló Ann Malcom Egyesült Államok (klasszikus és értelemben vett) füstös bárjait v gigjárva, Kaliforniától Alaszka olyan zenei és előadói nevelést I pott, amit itthon senki nem tud ut< érni. Vérprofi, szelíd és alázat' „Must believe in spring - and love' „I belong to daddy” című szán megrengették a falat - mentális: Annak ellenére megkönnyeztette idegen nyelvet nem beszélő mag' közönséget, hogy Szakcsi Laka szám közben hosszas vitába keve dett egy darázzsal. Külön gyönyöi ségünkre szolgált és köszönet „Holnap ki tudja látsz-e még” cír dalért, amit magyarul (!) énekelt i künk Ann Malcom. És itt a lényeg! Ann Malcom Nalanda és Szakcsi és Jávori nekü énekelt és nekünk zenélt. Lehet volna-e ennél több ez az este? thankyou: • Szalay Ám úgy ahogy va Szily Nóra és Bóna Éva- Hogy zajlott a fotózás?- Remek hangulatban ez a sok-sok fotó, amik felkerültek internetre. Voltak izgalmak, de a végére már mindenki élvezte.- Miként jött egyáltalán az ötlet?- Már nem is tudom... Szó szót követett, beszélgettünk egymással arról, milyen a nő helyzete, aztán ez lett belőle. De rögtön támogatókra találtunk, elég ha Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter védnökségét említem.- Itt hagytad Esztergomot. Megbántad?- Nem. Nagyon jól érzem magam a fővárosban. Szeretem a csapatot, amiben dolgozok, olyanokkal, akiket nem csak emberként szeretek, de rengeteget tanulok tőlük. És nem igaz, hogy nem lehet feljebb kerülni a szakmai létrán. Mindenki oda ér, ahova igyekszik. Egy éve jöttem, most Szily Nóra asszisztense vagyok, valamint szerkesztőként dolgozom és a Budapest Rádióval osztott frekvencián működő Infórum Rác műsorvezetőjeként. Persze itt se egyszerűbb az élet, magasabbak a 1 resetek, magasabbak az árak.- Visszajössz még egyszer?- Erre most mit mondjak „Nem”? „Remélem nem”? „Úgy n ki, hogy nem”? Maradjunk ann> ban, hogy most nagyon jól érze magam és remélem, hogy ez még s káig így lesz. • Anders
